Nem volt valami kellemes az ébresztésem. Valaki nagyon rángatta vállam.
- Ébredj már föl, kerti törpe! Miattad késsük le a reggelit!- hallottam egy lányhangot. (Amit mondott kicsit sértőnek találtam, nem szép dolog ám kicsúfolni a másikat a
Basszus, de fáj a bal szemem! Lett egy sebem?-gondoltam magamban. Alig bírtam kinyitni őket a fáradságtól, azért résnyire kilestem és elnevettem magam, majd azt mondtam:
- Andi, nem fogod elhinni milyen hülyeséget álmodtam. Te meg én elmentünk a Névtelenek koncertjére VIP jeggyel, kiütöttük és megöltük őket, az erdőhöz menekültünk, beköltöztünk egy gyilkosokkal teli házba és pizsipartyt tartottunk velük...és megvágtad a szemem, majd a tiédet is- elmúlt a fáradságom. Megláttam a vágást a jobb szemén, az aggódó tekintetét. Rögtön az én fájó szememre gondoltam. A mosoly lefagyott az arcomról.
- Nem álom volt- utálom azt az arcot, azt a megóvlak mindentől pofát.
- Kösz, rájöttem magam is!- kacsintottam a bal látószervemmel (csakhogy ne legyen annyi szóismétlés). Szörnyen csípett a reggeli fáradságkönnytől- na jó, még attól is, hogy a nővéremtől kaptam, aki a széltől is védett.
Elengedte a vállamat és odalépett a dohányzóasztalhoz. Egy nem igazán gondosan összehajtogatott bőrruhakupacért hajolt le. Mint mindig, bepucsított. Inkább kapartad volna ki a szemem teljesen. Utálom, ha ezt csinálja...deee, ha jobban belegondoloook... kölcsön kenyér vissza jár, mindig én cukkolom. Hozzám vágta a kupacot.
- Gyorsan vedd fel ezeket, öcskös. Te sem akarsz már az első reggelen kiköltözni innen.
- Magam is ki tudtam volna választan ezeket.
Kiment az ebédlőbe. Megnéztem a stóc ruhát. A kedvenc szakadt nadrágom, a félujjas méregzöld jekim (pólót nem kaptam, de nem fogok tán megfagyni) , egy lila boxeralsó, egy pár zöld zokni és a lángmintás fejpántom. Kutyafuttában átvedlettem, mert tényleg nem akartam kiköltözni már az első reggel. A hajammal (mint mindig) nem csináltam semmit, csak a hajpánttal hátrafogtam miután felborzoltam. (Majdnem a csípőmig ér a hajam.) Kivánszorogtam az étkezőbe, átmentem a konyhába, csináltam magamnak chilis-szalámis szenyát és indultam volna a helyemre. De valaki keresztbe húzta a számításaimat. Ez a személy egy kislány volt. Jobb kezecskéjével megrángatta csíkos kócomat.
- Hová mész Andi? Jackék asztala arra van- mutatott a másik kezével háta mögé Sally.
- Andy vagyok. Nem tudod megkülönböztetni a fiút a lánytól?! Elengednéd a hajamat, húzod... Köszönöm. Én másik asztalnál ülök- kicsit goromba voltam és máris a zöld bociszemeiben könnyek gyűltek.
- Bocsánatot kérek. De te is megbántottál. Adjunk egymásnak békepuszit.
- Azt már nem, bocsánatot anélkül is tudok kérni
- De akkor én azt nem fogadom el!-fonta karba a kezét és dobbantott.
- Nem fog megölni, csak egy puszit ad az arcodra. Velem is volt már ilyen egy csomószor...- fordult hátra az asztalától L.J. és összekacsintott Sallyvel. Ezek ketten terveznek valamit...
- Na jó csakhogy mehessek végre enni, mert éhes vagyok- lehajoltam egy kicsit (én [nagyon]alacsony 17 éves vagyok, a kiscsaj pedig magas 8 éves, úgyhogy jó, ha volt köztünk 2 fejnyi távolság). Lekapta rólam a kis vakarcs a fejhajpánomat és a mellkasom aljáig érő fufrum rögtön az arcomba hullt. Nem húztam fel magam rajta. Őszintén? Minek? Hiszen még csak gyerek.
Végre ledobtam magam Jeffék asztalához, Liu és Jane közé.
- Neked is jó reggelt, Andy...- forgatta meg szemeit a maszkja mögött az utóbbi lány.
- Ja, bocs. Jó reggelt mindenkinek. Elbambultam.
- Nem mondod, haver...- kuncogott Jeff
- Te, Andy, mi van a rozsda-szemeddel?- kérdezte elfojtott unalommal BEN. Ja, igen a szemeim, Andi bizonyára már említette, hogy én nekem is felemásak. A bal (amelyiken a seb van) olyan rozsdabarna, hogy már piros, a jobb meg olyan aranyszínű, hogy sárga. Neki is ilyen, de ő elintézte annyival, hogy piros és sárga oszt cső.
- Nincs hozzá semmi közöd, Kockamanó.
- Húúú, oltás...!- tette a szája elé a kezét Jeff
- Miért nem akarod elmondani senkinek?- érdeklődött Jane.
- Mert ez magánügy.
- Itt pont leszarják a magánéletedet- mondta E.J.- Egyszer Nina pont fürdött és Red simán beszétált WCzni.
- Az ember étvágyába is bele szoktatok gázolni?- kérdeztem.
- Beszétált kiccillag?- szemtelenkedett BEN.
- Néha. Én se cikizlek, ha félre beszélsz, pedig elég sokszor csinálod.
- Na akkor én mentem is...
- Egy falatot sem ettél még a szendvicsedből- emelte föl a szemöldökeit Liu.
- Én egy harapással egy egész pizzát is bekapok. Mi nekem egy kis szenya? Az étkezőbe csak beszélgetni járok, a vége fele egyben lenyelem a kaját és megyek is a dolgomra- bekaptam amit be kellett, felálltam, majd elmentem.
- ...ez most komoly, ezekről maradtam le?!- nevette el magát Nina.
- Aha, nagyon vicces volt- kacagott fel Jess.
- Hát nekem nem volt az!- csapott az asztalra Andi. Bedobta a hambiját és amikor elindult az asztaltól elkapta a jekim gallérját és elkezdett kifelé húzni- Te meg, ha nem felejtenél el mindent, nekünk még egy buszt is fel kell újítanunk.
- Nem is felejtettem el. De megfojtasz- fuldokoltam. Elengedett- Khm, köszönöm. Na, és hol keresnéd? Egyikünk sem ismeri ezt a hatalmas rengeteget. Nemhogy még megtaláljunk egy busz és pofozzuk ki...
- Fogalmam sincs, de...
- De mi?
- Csak hogy tudd, kartávolságon belül vagy- húzta fel az orrát.
- Én ismerem töviről-hegyire az erdőt- mosolygott mögöttem a kék csíkos hajú lány. Rendesen megijedtem.
- Miért kérnék pont tőled segítséget?!- nézett rá szúrósan Andi.
- Mert én úgy ismerem ezt a helyet, mint a tenyeremet. És ne pattog az előbbiért, nem tudtam, hogy ilyen mélyen érint.
- Rendben...- morgolódott a nővérem.
- Csak tudnám, hol van a busz- vigyorodott el bárgyúan és megvakarta hatalmas fonása mögött a tarkóját Jess.
- Isteneeem...- mondtuk egyszerre a tesómmal.- Akkor keressük meg együtt- vetettem fel az ötletet.
- Nekem nyolc...- indult meg az ajtó felé Cicaboszi és közben úgy rázta a csípőjét, mint akinek muszáj. Igen, azt néztem még mielőtt valaki megkérdezi. Tán baj?
Mit volt mit tenni, elindultunk utána. De valami csörömpölés miatt megálltunk.
- Várjatok meg! Én tudom hol van a busz amit kerestek- tápászkodott fel Dollmaker vagy ki két asztal közül.
Te jó ég, már csak ez a félszemű szerencsétlen hiányzott... Hun picsában van a fejpántom?! Nem látok semmit! Áh, majd a fülem mögé tűröm! Megforgattam a szemem és azt mondtam:
- Ha annyira tudod, akkor mutasd...
Megindult az ajtó felé és hárman követtük. Kimentünk az ajtón. Útnak eredünk az erdő sűrűjébe. Vagy legalábbis nagyon úgy tűnt...
Eléggé hamar felállt a sorrend, hogy megyünk. Én kullogtam leghátul. Előttem rázta a seggét Cicaboszi -ami nem volt ellenemre. Legelöl egymást lökdösgetve és nevetve haladt Dollmaker és Andi -ennek nem örültem, mert nem csípem azt a faszit és nem szeretném, ha a nővérem vele barátkozzon. Valami olyasmitől beszéltek, hogy kiskorunkban milyen faszságokat tanultunk, mert ezt hallottam a beszélgetésükben:
- ...hirtelen ez jutott most eszembe.
- Várjál...A felénél lemaradtam... az öcséd is járt veled balettozni meg műkorcsolyázni?!- felém sandított. Érezhető volt a hangjában, hogy alig bírja ki röhögés nélkül.
A többit nem hallottam, mert nem akartam hallani. Előttem az Ügyeletes Varázslótanonc elővett a farmerjekije zsebéből pát kártyát és két trükkérmét és elkezdett játszani velük. Jómagam zsebre vágtam a "csülkeimet"-Andi szavaival élve- és úgy sétáltam. Mivel nagyon unatkoztam odamentem Jesshez.
- Csövi, szivi!
- Szia, Andrew... mit akarsz?- a hangjában hallatszott egy csipetnyi megvetés, de nem érdekelt.
- Szét unom magam. Mi lenne, ha bűvészkednél nekem valamit a pakliddal...
- Most nincs kedvem.
- De most is kártyázol.
- Ez más.
- Azt hallottam, hogy tudsz és szeretsz jósolni poker zsugával- kacsintottam a nem fájós szememmel.
- Hhhh...na, jó. Nem bánom...- adta be a derekát.
Eltette a trükkérméit és a jobb felső zsebéből kihalászott egy nagyon fura kártyapaklit.
- Válassz egy kártyát!- mondta egy kicsit beteges hangsúllyal és vigyorral. Utólag megkérdeztem tőle, hogy mi ez és azt mondta, hogy ez az ő "jelmondata"(, mint Jeffnek a Go to sleep), Azért mondta így, mert viccelt.
Kinyújtotta a legyezővé terített paklit felém és kihúztam a lapot.
- Jön egy szőke nő az életedbe, és megváltoztat- mondta mintha nem értené.
- És ez mit jelent...?
- Honnan a francból tudjam?!
- Te jósoltál, vagy nem?
- De, csak, egy kártya ezt jelenti.
- Akkor húzok még egyet!
- Azt nem lehe...
Nem tudta befejezni a mondandóját, mert beleszóltak:
- Megérkeztünk...- hangzott fel a szava...D...shit mindig elfelejtem a nevét annak az őszülő hajú faszinak...na, mindegy, gondolom úgy is tudjátok, hogy kiről van szó.
- Oké, hol van a busz?
- Még sehol, hatalmas ez az erdő. Nem hagytad, hogy végigmondja- förmedt rám a nővérem.
Ezért olyat szóltam be neki, amiről tudom, hogy tutira felforr:
- Még csak alig két napja vagyunk itt és te máris bepasiztál...? És neked is kell megvédeni... Szégyen!
A képe vérvörös lett. Én is az elfojtott röhögéstől. Lenyúlt a csizmájához. Kivette a megbuherált dobverőit. Kinyitotta. Négy gyönyörű és borotvaéles pengével néztem volna szembe, de a faszija lefogta a könyökénél fogva.
- Eressz el! Most!!!- kapálózott. Én meg majdnem megfulladtam a visszafojtott röhögéstől.
- Megéri? Emlékezz a tegnap estére, magadat is büntetted. Vagy tán ki akarod nyírni magadat is?- mondta olyan megnyugtató hangsúllyal, hogy én ilyet még nem hallottam.
- Igazad van- lazult el a karjaiban és összecsukta a dobverőit, majd eltette- Jó de most már tényleg eressz- elengedte.
De egy fél pillanat múlva a földön landoltam, mert pofán vágott. A vér vasas ízét éreztem a szám sarkán.
Igen ilyenkor mindig így megver. Még az a jó, hogy akkor nem fáj, hanem bizsereg(és egy kicsit csikiz ez a bizsergés), mert valami idegrendszeri izém van.
Feltápászkodtam. Kuncogva letörültem a vért.
- Upsz, bocsi az orrodra céloztam- vigyorgott elégedetten és megpróbálta leszedni az óarany színű keztyűjéről az és karmazsinvörös véremet (ami nem nagyon ment neki).
- Khm... Befejezhetné szegény Dolli a mondatát?- kérdezte Andi. Hát nála is elmentek otthonról, mondhatom...
- Melyiket is?- mondta (jaaa télleg...) Doll.
- ,,Megérkeztünk...". A hova?
- Ja, tényleg. Megérkeztünk a Proxy-tisztáshoz.
Valóban (hogy ne legyen szóismétlés...) egy tiszás-féléhez értünk. Pontosan kör alakú és egy X alak volt kirakva kövekkel. Ahol az X találkozik ott volt egy hatalmas szikla, az egyik oldala sík és egy nagy ajtó volt rácsavarozva.
- És pontosan milyen messze is vagyunk a célállomástól?- kérdeztem kicsit visszafogottabban, mert nem akartam még egyet kapni a képembe.
- A kaputól előre körülbelül fél mérföldnyire- mondta a félszemű faszi. Má' megin' itt van ez a kibaszott tincs! Biztos akkor jöhetett ki a fülem mögül amikor pofán baszott a drága nővérkém.
- Európában vagyunk, ember!- fakad ki Varázsribi. Én is erre gondoltam, de inkább nem szólaltam meg. Elég volt ez mára.
- Alig egy kilométerre innen- forgatta meg fél-sötétkék szemét.
- Jaaa....- mondtuk egyszerre mind a hárman.
- Akkor siessünk, mert Jacks minél hamarabb halára akarja rémíteni Andi....- nagyot néztett a mondandóján Varázsribi (egyébként azért hívom így, mert állítólag futtatták és kiállították a a sarokra -vagy legalábbis Jeff ezt mondta nekem- ), mert elszólta magát- Upsz... ezt nem lett volna szabad elmondanom...
- Mit akar velem csinálni a te pedo pasid?!- akadt ki a nővérem. Megértem, de mitől lenne az a bohóc pedofil?
- Á, az égvilágon semmit...- legyintgetett, de egy szóval sem baszta le Andit, hogy lepedozta a hapsiját.
- Lányok, tőlem az úton odafele addig veszekedtek ameddig csak akartok
- Ebben az egyben egyet értünk- mondtam.
Elindultunk. Jól tettük, mert a sziklák kb. másfél méteresek voltak amiket nem nagyon tudtam megmászni, mert a nyakam aljáig ért. Igen, ilyen pici vagyok, na... A nővérem magasabb nálam, de csak azért vagyok kisebb Andinál, mert ő vehet magassarkút. Én is vennék fel csak mit gondolnának rólam? Nem vagyok az amire ők gondolnak. De aznap volt rajtam először a "csótánytaposó" motoros csizmám, ami így is dobott rajtam 5 centit.
Doll simán átdobta a lábát a kövek fölött. Először átsegítette Jesst. Utána felkapta Andit, aki röhögött, kapálózott és azt kiáltozta: "Tegyél le!", majd letette a másik oldalon. Mondtam én, hogy a második napon már pasizik... Én jöttem, de megtagadtam a segítséget. Felemeltem a lábam és próbáltam olyan menőnek látszani, hogy a kemény 155 cm-emmel elsőre átmászok. De csak próbáltam. Nagyon kellemetlen érzés volt a nyakamig felemelni a térdemet, egy lánynak sem megy rendesen, nem még egy fiúnak. Amikor végre sikerült felmásznom (fél lábbal), megint kijött azok a rohadt vörös-fekete hajtincsek a fülem mögül. Minek kellet annak a kis tökmagnak elvennie a fejpántomat?! Mindegy, annak örülök, hogy sikerült átmásznom. Hála az égnek, nem kellett többet mászkálnunk, mert pont irányban voltunk.
Igaz ami igaz, hamarosan odaértük. Megint egy tisztás szélén voltunk.Első látásra a busznak nem volt semmi baja. Kivéve, hogy az ablakai ki voltak törve, egy kereke kilyukadt, picit belepte a gaz, a lámpái kitörtek és rozsdás volt. Jó régen állhatott ott, de ha szerencsénk van, a fék, a motor és az aksi rendben van.
Felnyitottuk a tetejét. Minden rendbennek tűnk amiket az előbb felsoroltam. Ígyhát lecsuktam a motorháztetőt. Közben Andi és Doll elmentek a csomagtartóhoz és hozták a pótgumit. Ledobták a lyukas mellé. Ekkor rezegtek az ágak. A pasták apraja-nagyja léptek ki a fák mögül.
- Sziasz....Sziasz...Sziasztok!- dadogott Toby. Midig dadog, ne is figyeljetek rá.
- Segíthetünk valamiben?- kérdezte egy olyan lány akit még eddig csak látásból is alig ismertem.
- Hát, jó lenne... Kezdenéd légy szíves azzal, hogy a csomagtartóból idehoznád a szerszámos ládát és az emelőt?- kérdezte Andi
- Persze....- fogalma sincs, hogy mitől hadoválnak neki....
 |
Cherry Pau |
- Oki- huppant le Jess mellett a fűbe.
Hoodie idehozta amiket kértünk és ki is cseréltük a kereket. Amíg a nővéremmel ezen küszködtünk, néhányan nekiestek a gaz kiszedésének. Én a felénél otthagytam Andit és bementem a busz belsejébe.Remek, a kulcsot a zárban hagyták, nagyon sietős lehetett... Az ülések aránylag rendben voltak, csak az idő hagyott rajta egy kis nyomot...
- Minden rendben van fent, haver?- kérdezte a buszlépcső aljáról Jeff.
- Jobb mint gondoltam
- Ezt hogy érted?
- Gyere fel és megtudom
Följött.
- Aha...Ja, tényleg. Ti el tudjátok vezetni ezt a roncsot?
- Persze- megláttam a vezetőülést. Láthatóan a legnagyobb magasságra volt állíva és teljesen hátra volt húzva.
- Na és eléred a lenyomós izéket?- jelent meg mögötte az előbbi sík hülye csaj.
- A pedálokra célzol?- fontam karba a kezem és vontam fel fél szemöldököm (nem is én lennék, ha nem a sebeset rángatnám... nadon cípett...)
- Igen. Amúgy a nevem Cherry Pau- biggyesztette oldalra a fejét.
- Nem tudom, hogy a karok amik mozgatják a széket működnek-e- folytattam, mintha meg sem hallottam volna a bemutatkozását- De most nem ez a lényeg.
Nagy káromkodást és sikítást hallottam. Na, ez tuti, hogy egy csaj. Szépen, lassan, komótosan lemásztam a busz (számomra) hatalmas lépcsőin. Valójában egy lány sikított. Odaléptem Jillhez.
- Mi van már megint?
- P...p...p
- Bökd már ki!- förmedtem rá, de nem nyugodott meg tőle.
- Pók!- sivította olyan hangon, hogy szerintem csak én hallottam, odamutatva a busz oldalán lévő ujjnyi nyolclábúra. Én is utálom őket meg egy kicsit irtózok is tőlük, mivel nem akartam leégetni magam mindenki előtt, ezért szép nyugodtan lecsaptam. Csak hogy ki gondolta volna, hogy a festék is már régi és málik le? Hát, ottmaradt a tenyérlenyomatom.
- Át kéne festeni- mondta ki a nyilvánvalót Ben.
- De festék az nincs- sétált Masky felénk a csomagtartótól. Csak egyszerű józan paraszti ész kell hozzá, hogy miért pont onnan. Ha a pótkereket, az emelőt, a szerszámos ládát (stb.)onnan vettük ki, akkor az lenne a logikus, hogy minden felhasználható dolgot onnan szedünk.
- Nem tudnánk hazaugrani egy kis festékért és ecsetért?- reménykedtem.
- Már voltak otthon és csak ecsetet találtak, az is csak képekhez jó- mondta Jess. Ő mióta áll itt? Ezen a téren nagyon hasonlítok a nővéremre. Vaksi vagyok.
- Hát akkor nincs más lehetőség, minthogy el kell mennünk egy bevásárlóközpontba- nyugtázta el magában Andi. Sajnos igaza volt.
- Te jó ég, van ilyen a közelben?- kezdett el pánikolni Jill.
- Van- válaszoltam röviden és tömören- Ki jön?
- Én!- válaszolták egyszerre a bohócok- Jessi, te nem akarsz jönni?- kérdezte a lány.
- Nekem nyolc- rántotta meg a vállát. Nem valami színpatikus lány-állapítottam meg. De el kell viselni.
- És te drágám?- fordult oda Jasonhöz.
- Ahogy te szeretnéd- mosolygott rá. Én még soha senkire nem mosolyogtam így, de nem is akarok- gondoltam
- Rendben, ha ezt megbeszéltétek akkor indulhatunk is- ment a nővérem szokásához híven a vakvilágnak.
Csak ennyit szóltam:
- Khm...- és rámutattam a két némafilmszínű emberkékre plusz az újkorbéli játékkészítőre.
- Mi van velük?!- háborodott föl.
- Nézz már rájuk! Így nem jöhetnek a városba!
- Van emberi ruhánk is- mondta oly megvetéssel a hangjában az emberi szót Jason, hogy felfordult tőle a gyomrom- Csak az odahaza van valahol a szekrény aljában.
- Akkor most mennyünk haza?!- gyerekeskedtünk Andival, mert természetesen ezt is egyszerre mondtuk.
- Aha- vonták meg a vállukat.
Elindultunk. Valahogy sikerült kikerülni azt az átkozott Proxy tisztást. A visszafele út mindig rövidebbnek tűnik, mint odafelé. Az egész utunk olyan volt, mintha csak 10 percig tartott volna. Lehet, hogy elgondolkodtam a tegnap történteken. Hogy megöltük akik felneveltek minket (vagy legalábbis pénzelték azokat akik helyettük csinálták). Hogy a saját nővérem majdnem megvakított fél szememre azzal a pengével amit segítettem neki megcsinálni (ennél a gondolatnál odaérintettem a kezem a varasodó hegre, eléggé mély lett), de teljesen igaza volt azokkal kapcsolatban amiket rám zúdított. Miszerint én ebben az öt évben alig mozdítottam a kisujjamat, míg ő majd kigülizte a lelkét, és még én játszottam az eszemet (ezért utálom ha igaza van, fáj az igazság és most valóban, fizikailag is, egy vágás formájában, amely a vastag, vörös szemöldökömtől, a szemhéjamon át húzódik, az orrcimpám vonaláig). Hogy miért? Erről is gondolkodtam. Tegnap este, miután megvágott Jess felvilágosított.
A fejemben visszacsengtek a szavai:
,,Figyelj ezdjük az elejéről. Andi idősebb nálad ,vagyis te vagy a fiatalabb ,egyértelműen. Alapjáraton ,elnézést ,de nem vagytok égimeszelők. Ez is tesz rá egy lapáttal. A bajod egy szóval: kisebbségi komplexus. Az alacsony emberek mindig is vagy agresszívak ,vagy hatalomra vágytak. De ez mellékes. Az igazán figyelemre méltó itt a korkülönbség. Tudom ,tudom ,ikrek vagytok ,de azért itt is felléphet ez. A testvéred elég hamarharagú. Te nyugodtabb vagy. Figyelsz és utána cselekszel. Ő az ,aki meghatározza az ,élesen mondva ,jövőt. Ilyenkor az ember jelentéktelennek érzi magát. Igaz? A nagy bátor nővér mellett egy kisfiú. Ne merj ellenkezni. Próbálod kiegyensúlyozni ezt. Piszkálod ,pedig tudod ,hogy veszélybe sodorhatod magad és őt is. De ,ez hamar átbillent. Ő kezdte magát kicsinek érezni. Meglepően sokáig tartotta magában a dühét. Most szakadt ki. Képzeld csak el ,évekig való elnyomás ,egy mozdulatban. Kész csoda ,hogy tényleg látsz még. Erősebb nálad. Sokkal."
Ezek szerint kisebbségi komplexusom van. De sajna ő is csak az igazat mondta. Az itteni "Pasta lányok miért nem lehetnek olyanok, mint a többi csaj? Tehát kétszínűek, mint a kígyók (nem irónikusan mondom, ez most komoly). Hogy csak a hátad mögött beszélnek rólad, de legalább nem tudod miket mondanak. Ezek a cp' "hölgyek" olyanok, mint a fiúk. Odabasszák ami nem tetszik nekik, ezt utálom leginkább a saját nememben. Be kell látnom, hogy tényleg csak egy kisfiú vagyok a nővérem mellett és azt is, hogy az nem megoldás a problémámra, hogy lealacsonyítom a saját szintemre. Tudom, hogy már elmúltam már 17 és a tetejébe még fiú is vagyok és nagyon ciki és nyálas, de ezektől a gondolatoktól legördült (kissé csontos) arcomról pár könnycsepp, mert rájöttem, hogy ha így folytatom akkor előbb- utóbb el fogom veszíteni a nővérem és ezt én nem akarom.
Szóval ilyen gondolatok töltötték el a fejem az út alatt. Már csak arra eszméltem fel, hogy megérkeztünk. A házban már csak alig voltak lakók rajtunk kívül. Csak Selly és a rá vigyázó EJ. volt ott, na meg persze Jason pár játékegere és az óriási plüsskígyója. A kis csajnak pedig muszáj volt egy pillanat töredéke alatt ott teremni mellettem. A szemeim mégy egy picit pirosak lehettek nem tudtam biztosan, de a biztonság kedvéért eltakartam sűrű, hosszú és kétszínű hajzuhatagommal, úgy hogy lehetőleg nem próbáltam nagy feltűnést kelteni.
Ez átkozott pillanatra ismét elbambultam és már csak azt vettem észre, hogy Tökmag a nyakamba húzza a lángmintás pántot. A többiek már fölmentek. E.J. a nappaliban elvolt egy könyvvel, de azért még Selly körülnézett, nehogy valaki meghallja amit mondani akar:
- And...y, te sírtál?- suttogta. Ennyire vörösek lennének a szemeim?!Pedig higgyétek le, télleg csak pár csepp volt, de gyorsan, könnyen vörösödöm, nagyon és okáig tart.
Nem válaszoltam. Csak az a baj ezzel, hogy a hallgatás beleegyezés.
- A fiúk is tudnak sírni?- tágultak ki hatalmas bociszemei, azt nem értem, hogy minek- Csak azért kérdezem, mert eddig még nem láttam fiút sírni.
- Elmondom neked, hogy mindenki tud.
- És te miért sírtál?
- Én nem is sírtam!
- Dehogyisnem! Légyszíves mondd el!- felöltötte a kiskutya pofit
- Hosszú sztori, Kölyök- dobtam le magam az egyik székre (mert az ebédlőben voltunk). Baszki, így még egy 8 éves törpe is magasabb nálam!
- Itt van egy örökkévalóság, mi nem öregszünk. És sokkal érettebb és idősebb vagyok, mint ahogy kinézek. Mondd eeeel!!!! Léééééégysziiiiii!!!!
- Nem.
- A sebhelyeddel kapcsolatos amit tegnap szereztél valamilyen úton-módon és nem akarsz róla beszélni?- komolyan sokkal érettebb, mint ahogy tűnik és van logikája is ennek a kislánynak. Bevallom egy kicsit meglepett- A francba, Jilli hív téged, nem tudunk tovább dumcsizni. Ugye azonban majd még később folytatjuk?- visszaváltott kislánnyá és visszatért a bociszeme is.
- Persze, csak melyik szobába kell menni?- mentem fölfelé a lépcsőn, de ekkor meghallottam Andi rikácsolását.
- Andy, a kurva anyád, nem hallod, hogy hívnak?!
- Csak megtalálom- mosolyogtam rá Tökmagra és folytattam utam a magas lépcsőn- Az ugye nem baj, hogy testvérek vagyunk és az én kurva anyám a te kurva anyád is?!-a mondat első fele még a lépcső tetején volt a második fele pedig már a piros lányfolyosón. Nem nagyon kellett sokat keresnem. Mindenkinek más ajtaja volt. Ahova hívtak tuti, hogy fekete-fehér. A lányoknál csak egy ilyen volt és hangok is szűrődtek ki onnan. Beléptem- Mi a fasz van?!
- Hogy beszélsz?!
- Németül.
- Van benne valami....
Csak most néztem körül a díszes társaságon. Bohócék valahogy leszedték az orrukat. Most egy alapos leírás következik, ha gondoljátok lentebb tekerhettek. Na, szóval ha itt maradtál kezdjünk bele...
L.J-n valami modern felső volt.( Eléggé vicces látvány a kosztümje után.) A hosszúujjú póló teljesen fehér, kivéve a varratok, (amikkel az elejét és a hátulját összeillesztik) az ujjai (amiket feltúrt\feltúrattak vele a könyöke aljáig) és az első részén lévő koromfekete tollak (amik persze nem maradhattak el). Nadrágnak fekete farmert választottak neki, mely eltakarta szintén fekete csizmáját, aminek volt egy fehér olló szerű minta az oldalán. 5 centis karmait bőrkesztyű takarta. Bal fülében fekete-fehér spirális mintájú fülbevaló (olyan volt mint egy cukorka). A húzentróglit megtartották, csak most nem a nadrág tartására szolgált, hanem lógott a vakvilágba. Ő Jill ágyán (gondolom én, hogy az az övé volt) feküdt, lábait keresztbe téve, kezei a tarkóján, látszólag élvezte a helyzetet.
Jessen sok minden nem változott. Ki lett sminkelve és a haja be volt fonva. Az ellenkező oldalon lévő ágyon tehénkedett el. De úgy képzeljétek el, hogy a lábát és a kezét széttette.
Jason-ön piros-fekete kockás ing szétnyitva, ujjai ugyanúgy feltűrve, mint LJ-nek. Alatta fekete póló vagy trikó, nem emlékszem pontosan. Az ing alatt volt rajta még egy nyakkendő is. Én cseresznepirosnak láttam, de nem látok valami élesen. A nadrágja vicces volt. A lábai más-más színűek, egyik bordó, a másik meg fekete. A cipőjére nem emlékszem. Na, ez a fickó ott ült Jack mellett előre dőlve, könyökét kiterpesztett térdén támasztotta.
Jillen fehér bőrkabát fekete varrással, szintén felhajtogatva könyékig (ott is fekete volt). Miért jó ezt így hordani? A kabát alatt fehér alapon fekete csipkés-fodros mini ruha, ami nem takart túl sok mindent. A hűvös miatt sípcsontközépig érő fehér-fekete csizmát (de mivel nagyon hosszú sípcsontja van, biztos egy rendes embernek térdig érne) vett, ugyan ilyen színekben pompázó csíkos combfixharisnyát -a göndör haja pedig odáig leért. Ő a sminkasztal széke mögött állt és fésülte a nővérem haját -aki alig láthatóan remegett, vicces volt.
- Kérdeztem valamit...Miért hívtatok?-fontam karba a kezem.
- Most te jössz- fordult meg a székben Andi és rángatta fel-le a vastag fekete szemöldökeit. Komolyan mondom, megijedtem tőle. Úgy nézett ki mint egy kocka gyerek. Kék-fehér kockás ing, vastagkeretes szemüveg, meg ilyenek.
- Na, jó, azokat most vedd le!- mondtam némi ijedtséggel a hangomban.
- Csak vicceltünk- nevette el magát és levette a stréber-cuccait. Végre úgy nézett ki, mint az és egyetlen és drága nővérem, nem mint valami gyík- Nem mondhatod,hogy nem volt vicces... De komolyan mondom, jobban látok abban az izében.
- Nem volt vicces. Na, és hol van a pasikád?- lehet hogy ezt nem kellett volna, de jól esett.
- Te kis...
- Édes, nem volt elég a tegnap?- vicsorított L.J.
- De igen...hihihi- rögtön megváltozott a hangja. Ismerem ezt a hangot: be van szarva.
- Télleg hol van?!- mentegetőztem.
Jess felemelte felemelte jobbkezét, úgy tartva ujjait min egy részeg, ha magyarázni akar:
- Három...Kettő...Egy...- ekkor az ajtó mögül nagy csörömpölés hallatszott.
- Oh, már megint....- takarta el Jason fél kezével a szemeit.
- Ki gondolta volna?- tettem fel a költői kérdést.
- Hehehe- szerintem nem kell magyaráznom, hogy ezt ki mondta.
Kitárult az ajtó.Vajon ki lehetett az? Télleg, má' megin' elfelejtettem a nevét....de gondolom úgyis tudni, ki az. Átöltözött. Picit tátva maradt a szám. Így már sokkal jobban illett a társaságba: Valami nagyon passzos rózsaszínes (?) mély kivágású pólót vett föl fekete-kék vékony mellénnyel, bőr csípőnadrággal és wesco szerű csizmával. Nem tudom, honnan szedték azt a lábbelit. Még a szemét is kicserélte. Nagyon hasonlított a rendeshez, csak ennek volt egy kis lila beütsie. Végül is EJ. van itthon.... Öve is volt (nem azt néztem, kicsi vagyok) ezen is volt egy olló.
- Mámmeg mit csináltál, te szerencsétlen?- röhögött Jess.
- Belerúgtam egy nyitott ajtóba- vakarta meg a könyöke alatt a kezét. Halkan beszélt- Eléggé kényelmetlenül érzem magam...
- Oszt mámmeg mié'?! Má' vagy harmadjára öltöznél át!- ez a macska nem tudja befogni a száját? mondjuk én sem tartóztatnám magam az tény...
- Hát...- kezdett volna bele a szívszaggató meséjébe.
- Nem mindegy!? Láttátok az órát?! Mindjárt zárnak a boltok- sivított Jill.
- Drágám, még csak 11 óra van...-próbálta csitítani párját Jason (nem sok sikerrel).
- De csütörtök!
- Csak még egy pillanatot!- állt fel Andi a székből (akinek ez idő alatt becopfozták a haját) és odasétált az ékszeres-kütyüs bőröndjéhez. Lehajolt és kutakodni kezdett.
- Úr isten, már megint kezdi- próbáltam eltakarni a szemem, mert már megint bepucsított, direktbe.
- Mit?- értetlenkedett a mellettem álló őszülő hajú pacák. Ekkor odamutattam a másik kezemmel a kérdéses eseményre- Ow...- ekkor a bohóc hapsi alig bírta visszatartani a röhögést, mert majdnem kiesett az üvegszeme a helyéről. Jé, Andi ezt most föl sem veszi?
- Á, megvan- a nővérem előhúzott a táskája aljából egy dögcédulát és egy szegecses karkötőt. Majd odajött hozzánk és feladta a faszira. Elismerem, ez így jó...- Jilli, plíz, gyorsba összefognád a haját?
- Aha- leült a lila kis, alacsony lányoknak tervezett forgó fotelbe a közel 2 méteres pasi- Mikor volt ez utoljára kifésülve?!
- Úgy....1962 körül...ja, akkor. Sszfff, ez fáj!- jó, itt tört ki LJ-ből a röhögőgörcs. Olyan volt, mint egy retardált majom. Közben a hasát fogta és rúgkapált hosszú lábaival.
5 perccel később...
- Huuuhhh...tökéletes...azt hiszem...kész, leizzadtam...-lihegett Jill.
- Hú, de jó, hogy itt mindenki olyan happy, de indulhatnánk végre?- csapta össze a tenyerét és vette föl az emberek, héj! mosolyt Jess. Te jó ég, mindig ezt fogja majd csinálni???!!
Nos, hát ez után elindultunk? Csak éppenséggel a másik irányba.
- Te, Doll valami nem hagy nyugodni- higgyétek el, magam is meglepődtem, hogy megszólítom, de azon még jobban, hogy tudtam a nevét.
- Hm?- nézett le rám.
- Az a...nadrág,honnan van?
- Most komolyan erről akarsz beszélgetni?
- Csak olyan ismerős volt...
- Ha annyira tudni akarod...Passz, Andi hozta ki a Rayék szobájából...
- Rólam van szó?
- Te-te-te...mióta jössz itt?- ijedtem meg tőle hirtelen.
- Mindig is itt jöttem mellettetek. Csak olyan vaksi vagy, mint egy denevér.
- Vagy csak te vagy amőba.
- Nem baj, hogy egy magasak vagyunk, te kis seggdugasz?!
- Elég legyen, vagy már megint sebeket akartok?- szólalt meg Doll (cool! szerintem megtanultam!) a szokásos, ilyenkori hangján, amitől mint mindig kirázott a hideg és felállt a szőr tőle a hátamon. Hogy tud erre Andi megnyugodni? Nem értem. Ezek a nők...Megfejthetetlenek.
- Huh...oké, mit akarsz tőlem, Andrew?
- Igazából a hapsidat kérdeztem, de nálad lyukadtunk ki.
- Hányszor mondjam el, hogy nem a pasim?!-sóhajtott egyet- És mi volt a beszélgetések tárgya?
- A nadrágom. Hogy honnan van.
- Ja, ez a tiéd Andy- vigyorgott.
- Mi?!- mondtuk egyszerre.
- Ja, jól hallottátok. Csak gondoltam, hogy már hiú ábránd, hogy megnősz ilyen magasra- próbálta megpaskolni Doll fejét, ami tockosra sikerült. Oké, ez sokkolt.
Végre kiértünk abból az átkozott erdőből. Szó szerint átkozott. Ha arra jársz amerre mi lakunk kiesik az jó pár óra, de ha gyilkos vagy akkor nem is öregszel. Vagy legalábbis ezt mondta este Slendy.
- Rendben, már csak át kell jutnunk észrevétlenül a városon- jelentettük ki (mint mindig) majdnem egyszerre Andival. Ez már egy kicsit idegesítő...
- Mert mi annyira beleillünk a környezetbe...- forgatta meg zöld macskaszemeit Varázsribi.
- Ezt mégis hogy érted?- kérdezte Doll a szokásos nyugodságával, amivel persze akkor is kiakasztott. Amúgy közben elindultunk, csak szólok.
- Csak gondolj bele. Egy kékhajú macskaszemű csaj, egy kígyó ikerpár, akik mindig egyszerre beszélnek,max kis időeltolódással, egy fekete-fehér testvérpár kis lyukakkal az orruk körül, hegyes fogakkal és csíkos nyelvvel, egy fekete kezű hapsi felhúzhatós egérrel. Még talán te vagy a legnormálisabban kinéző. Ha ezt mondhatjuk rád a fél szemeddel, a ronda sebhelyes pofáddal. Ja, és ki ne felejtsük az őszülő hajad, pedig a 20-as éveid végén járhatsz...
Ez után mindenki ment a párjával és mind másról beszélgettek. Látszott rajtuk, hogy nem repesnének az örömtől, ha odamennék. Tehát már megint én voltam a sereghajtó. Úgyhogy már megint a gondolataimba merültem.
Úgy tűnik senki sem szeret az új lakótársaim közül. Mert senki sem szól hozzám, csakha valamiért leszidnak, vagyha én kérdezek valamit és ha rosszat szólok rögtön beszólnak. Jó, rendben elismerem még csak két napja vagyunk itt és mi vagyunk az "újak". Hogy kéne megszerettetni magunkat? Passz, majd egyszer megszeretnek minket az örökkévalóság alatt.
Mivel magamban lassan tudok beszélni, ezért arra eszméltem föl, hogy megérkeztünk. Ez hatalmas nagy bevásárlóközpont főbejáratánál álltunk.
Valami nyomta a mellkasomat. Belenyúltam a felső kabátzsebembe. Egy doboz cigi volt benne. Eszembe jutott, hogy milyen régóta nem gyújtottam már rá és megkívántam amint megérintettem. Volt mellette öngyújtó, ezért gondoltam egyet és megálltam.
- Mi van már megint?- fordult hátra Andi. Akkor vettem ki a dobozból a szálat, közben nekidőltem az épület oszlopához- Baszki...- rácsapott a homlokára- legalább adjál már nekem is.
- De ez Mustang és te Light-ot szívsz- aggódtam.
- Nem baj- erre belenyomtam a szájába. Elhúzta a haját és a cigit odaérintette a zöld (mi más?) öngyújtóm lángjához és az meggyulladt, persze csak parázslott.
- Ez most komoly?! Ti most megálltatok rágyújtani?!- akadt ki Jill.
- Miért ne?- fújtam ki a füstöt az arcába, mire ő elkezdett köhögni.
- Harmincöt!- mondta Andi.
- Mi?- kérdeztem értetlenül.
- Ja, Dollival most azt csináljuk, hogy számoljuk, hogy hányan lesnek meg minket- vigyorgott.
- Harminchat!- kiáltott fel Doll.
- Ááhhr, én akartam!- fújta ki a füstöt és egy kicsit köhintett. Mondtam én, hogy ez neki túl erős.
- Én is ki akarom próbálni!- jelentette ki "derült égből villámcsapás,, módjára Jess- Csak nekem nem kell egy egész szál- odanyújtottam az enyémet. Nem vagyok finnyás, főleg nem lányokra. Beleszívott. Akkorát krahácsolt, hogy azt hittem, hogy leslejmolja a képem- Te ezt hogy vagy képes...khhh...-visszaadta.
Sajnos már csak a csikkje maradt egy perc múlva, ezért elnyomtam. Beléptünk a csarnokba. Pont szemben volt egy Unix. Az kell nekünk. Megindultunk felé. Zsebre dugtam a kezem. Éreztem egy papírcetlit és egy kis tégla alakú alumíniumcsomagolást. Kivettem a cetlit. Ez volt ráírva:
,,Hé, Haver! Tudom, hogy ezt el fogod majd olvasni, mert érdekel. Cigizté' ugye? Mindig ebbe a zsebedbe teszed a kezed ha szívtá'. Mustangot hagytam ott, ugye? Attól nagyon büdös lesz a szád. Van még ebben a zsebedben atomerős rágó. Tudom, hogy nem szereted a rágókat a farkastorok és a villás nyelv miatt, de ilyenkor kell. Kapj be egyet! ~Andy"
Kivettem a gumit és szedtem ki magamnak is meg Andinak is. Belenyomtam a szájába.
- Ú, az rágó? Kaphatok?- esett ki majdnem Jill szeme. Adtam neki, de a következő kukánál kiköpte, mert neki erős volt.
Beértünk az Unixba. Rögtön az autófestékekhez vettük az irányt. Jó nagy volt a választék. Persze Andival rögtön kiválasztottuk amit mi akartunk. Ebben az egyben mindig egyet értünk.
- Legyen méregzöld!- úgy csillogtak a felemás-sebes szemeink, mint egy kisgyerek maikor életében először megkóstolja a cukrot. Oké, túl sokat lógtam L.J-vel az utóbbi két hónapban...- Már megint egyszerre!- csaptunk egyszerre a homlokunkra.
- Szerintem sötétkéket vegyünk- fonta karba a kezét Varázsribi.
- Méregzöld!
- Sötétkék!
2 perccel később...
- Zöld!
- Kék!
- Elég legyen!- akadtak ki a többiek, majd Doll (ki más...?) folytatta- akkor legyen türkiz!
- De az közelebb van a kékhez- néztem rá szúrósan.
- Akkor türkizzöld...Nem mindegy? Ugyanúgy néz ki. Hehehe- nevetett LJ, miközben megnyalta a fogait.
- Negyven!- röhögött Andi miközben összenéztek a barátjával aki szintén vigyorgott. Ez nagyon ide illett.
- Kell vagy öt doboz. Fiúk, hozzátok?- kérdezte Jill.
- Persze, Nyuszikám- simogatta meg az arcát Jason.
- Nyeee, ragad a kezed!- fintorgott egyet a kedves gesztusra, mire a hapsi keze ismét fekete lett, a szeme megint zölden világított. Felkapott a földről pár festékes dobozt és elindult a pénztárhoz. Valami olyasmit motyogott, hogy: Pedig most nem is volt rohadt a bőröm.
Észrevettem a festékszórókat. Csak a polc tetején voltak.
- Te, Jack, levennél nekem belőle vagy hármat?- böktem a fejemmel a kéréses tárgy felé. Röhögést visszafojtva vette le- Gyerekek, valaki hozott egyáltalán pénzt?- nevettem el magam.
- Nálam van. Még jó, hogy kifosztottuk azokat a faszkalapokat- fölényes vigyor ült ki a képére- Negyvenhárom!- kivett egy százeurós bankót a szintén lángmintás fejpántjából- Mehetünk. Andy és Dolli, ti még hozzatok egy-egy festéket- felvettük őket.
- LJ-t mié nem ugrátatod?- morogtam az orrom alá.
- Mert tőlem be van tojva. Hehehehe.
- Öööm, Andy, te hogy bírsz ilyen nadrágokban járni?- kérdezte Dollmaker.
- Ha ki van lyuggatva, kényelmes és jól néznek ki rajtad, ha megvan hozzá az alakod. Ember, nem kell ennyire fölhúzni, és csodálkozol, hogy kényelmetlen- forgattam meg a szemem. (Rossz ötlet volt)
- De akkor olyan, mintha nem is lenne rajtam semmi. Ez iritál. Úgy érzem, ha lentebb megy,...- erre otthagytam. Tudom, hogy ez bunkó volt, de egy: utálom ezt a pasit, kettő: nincs kedvem a csajos nyávogását hallgatni.
Fizettünk. Indultunk volna haza, de szinte mindeni (kivéve Varázsribit, Andit és Engem) kijelentette, hogy WCznie kell. Mondtuk nekik, hogy kint megvárjuk őket. De nem jutottunk messzire, mert egy pultnál megállítottak valami iskolai egyenruhás emberkék.
- Sziasztok! Mi a Szent Elisabeth Alapítványi sport Református Gimnáziumból jöttünk és szeretnénk, hogy velünk járjatok iskolába- adott nekem egy szórólapot egy tipikus német srác (szőke haj, fehér bőr,stb.).
- Hali! Sajnáljuk, de nem. Nincs pénzünk drága suliba járni- szép indok, Cicaboszi!
- Óh, egyáltalán nem drágább egy rendes intézettől- mentegetőzött egy vöröses-barnás hajú lány hipszter szemüvegben, sapkával a fején.
- Bocsi, de nem áll szándékunkban másik suliba menni- vetette be az ál meghunyászkodását Andi.
- Oh, akkor bocsánatot kérünk a zavarásotokért. De azért legyetek szívesek gondolkodni rajta- mosolygott egy harmadik tag. Asszem az is tipikus német volt, magas és lány.
- Rendben, pá- és megindultunk
- Sziasztok!- kiabálták utánunk mind a hárman.
Ez furi volt... Kiértünk. A többiek egy percen belül ott voltak. Röhögtünk, hogy Jess pont egy ilyen pasit választott magának. Nem tudom mit láthattak a mosdóban, de jót nevettünk rajta (persze csak módjával, hogy egyeseknek ne legyen sértő). Eszembe jutott, hogy üres lehet a tankja a busznak. Ezért kivettem egy másik zsebemből a telefonomat. Még jó, hogy megjegyeztem az "otthoni" (mert még nem nagyon érzem az otthonomnak ezt a helyet) mobil számot. Tárcsáztam is. Pop vette fel.
- Iiiigen?- kérdezte olyan ijesztő hangsúllyal, hogy megijedtem.
- Pop, ez nem vicces!- szinte ordítottam a telefonba- Masky ott van?
- Aha.
- Ideadod?
- Szia, Andy! Mi az?
- Azt szeretném kérdezni, hogy üres-e a benzintank.
- Megnézem- lépteket hallottam és fél perc múlva jött a válasz- be sem tudom indítani, hogy megnézzem, pedig az akku jónak tűnik...
- Akkor porzik...
- Valami olyasmi, hisz gyújtásba hagyták...
- Oké, viszünk azt is, jó? Csak milyen kell?
- Úgy látom, hogy sima 95-ös. És...olaj sem ártana...
- Az is meglesz. Hali.
- Szia- letette.
- Gyerekek- csaptam össze a kezem és vetettem be a mű bájvigyoromat- Úgy tűnik, hogy benzinkútra is kell menni- azt a jajgatást és nyávogást hallani kellett volna.
Még jó, hogy visszafele pont útba esik egy Mol kút. Gyorsan töltöttünk benzint egy jó nagy kannába amit ott vettünk gyorsba. Hála Istennek volt ott olyan gépolaj ami nekünk. Így már mindenkinek a kezébe jutott valami. Fizettünk és mentünk is a buszhoz, egy teljesen másik irányból. Legalább nem kellett megint átmásznunk a sziklákon.
Hosszas készülődés után végre sikerült beállítani mindent. Ha nem haragszotok ezt a festéses mizériát nem nyújtum túl hosszúra.
Először beletöltöttük a benzint a tankba. Utána házilagos olajcsere következett. Az emelővel amíg csak lehetett felemeltük a buszt, kicsöpögtettük a régit és újat tettünk a helyére. Ezután a festékszórót vetettük be.
Ez nagyon vicces volt. Ment mindenfelé IS. Még jó, hogy elég volt csak egy réteg és nagyon sokat vettünk. De még mielőtt ezt elkezdtük levettük azokat a ruhadarabokat, amelyek hiányoznának, mert ha rámegy a festék, akkor annak kicsöngettek. Egy csomóan ezt meghallva elhagyták a helyszínt. Akik meg maradtak, azok vagy messziről nézték az eseményeket vagy ők is beszálltak fehérneműbe. Öregem, hatalmas buli volt! Lényeg a lényegben, a végén mindenki tetőtől talpig tiszta türkizzöld volt! De szó szerint értsétek. Nekem a haj elválasztómról is folyt a festék. És mivel a fűre is ment, ezért olyan lett a talpam is (nem volt rajtam cipő).
Persze, sajna ennek is egyszer véget kellett érnie, mint minden jónak. De még így is volt idő vacsoráig. Kb. 3-4 óra. Állítólag Clocky és Cane csinálja majd a kaját.
Elindultunk haza. Rájöttem félúton, hogy picikét fázok egy szál alsógatyába... Persze a ruháim a kezembe voltak. Nagyon kellett sietnünk, mert ha ránk szárad a festék, akkor baszhatjuk....
Amikor hazaértünk én rögtön a fürdőbe vetettem magam. (De a csapat másik fele előtte röhögött egyet a türkizzöld társaikon.) Tudom, hogy a dobozon minimum 3 óra száradási időt ír, de jobb félni, mint megijedni. Engedtem magamnak vizet, és úgy ahogy voltam, beleültem. Azt a kurva, ez a rohadt festék sosem akar kijönni a hajamból!?- gondoltam 10 percnyi fejvakarás után. Idő közben kijöttem a kádból és fölé hajolva kapargattam a fejbőröm- Ez egy nagyon nagyon rossz ötlet volt ez a kis party. Nem vagyok kárörvendő típus, de remélem, hogy a többiek is hasonlóan szenvednek, mint én. Ez az, kijött az utolsó tincsemből is!!!- örültem magamnak. Egyébként tincsenként mostam, ahogy a színek adták.
Basszus, még Andi ágyát is föl kell szerelnem! (Mert visszafele megkért.) A csípőm köré tekertem az AC/DC-s törülközőmet, (igen, nekem olyan is van, még múlt karácsonykor kaptam Anditól; mindig azok a kedven cuccaim, amiket tőle kaptam, de ezt el nem mondjátok neki pls) becaplattam a szobánkba és fölvettem az aznapi ruhámat és leszaladtam a már várakozó Masky-hoz és Hoodie-hoz.
Elmentünk a fészerhez, a két pasas fogta a börtönpriccset, én a szerszámos ládát a fúróval együtt. Ezután fel"szaladtunk" Andiék szobájába, akik már megcsinálták a helyét. (Amikor belépsz, pont az előtted lévő falra tesszük, Jill kinyitós szekrénye fölé.) Felfúrtam a láncot és odacsavaroztam. Hállá lújjá, ezzel is megvolnánk! Visszavittem a szerszámos ládát a fészerbe.
Szerencsére pont időben érkeztem a vacsorához. Beültem a helyemre és utána lépett be Slender, hogy jó éjszakát kívánjon nekünk és bejelentette, hogy holnap korán indulunk. Ezután Clocky és Cane kiosztották a tálakban a gyrost. Isteni finom volt, de nem nagyon ízlelgettem, mert hosszú volt a napom és a holnapi talán még hosszabb lesz, főleg, hogy kábé hajnalban kell majd kelni, úgyhogy egyben lenyeltem.
Fölmentem a szobánkba, átvettem a legkényelmesebb boxeralsót és a Dorothy- Jobb, ha hozzászoksz!-os (ez valami magyar csajrockbanda, belehallgattam és nagyon megtetszett, na....) pólómat és mivel nem volt kedvem előkotorni a hálózsákomat, ezért beledőltem a legközelebbi ágyba. Találjátok ki, hogy pont melyikbe! Segítek, bordó ágyneműje volt, fekete lepedővel. Félálomban lehettem, amikor azt éreztem, hogy valaki bemászik mellém, átkarol és beleszagol és beletúr a még nyirkos hajamba. Az utóbbitól libabőrös lett még a homlokom is. Igen, a homlokom... Nem nagyon törődtem vele, mert már a másik pillanatban már horkoltam. Szép álmokat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése