Egy baleset ami megváltoztatott #Andi

 Valami pittyegés ébresztett föl. Ránéztem a hang forrására. Jess órája volt. Este ő ragaszkodott hozzá, hogy az ő órája és ne az én telefonom ébresszen. Pedig egy nagyon jó dalt tettem volna be . De persze a drága Cicaboszi eltűnt, mint a kámfor. Ezért nagyon megérte az éjjeli veszekedés.
Basszus, mennyire állította ez be az órát? 5:30. Uram, Istenem! Minek ilyen korán felkelni?
 Egy kéz elkezdte rángatni a vállam. A nagyon kómás fejemmel odafordultam, alig bírtam kinyitni félig a szemeim. Oké, szerintem elfertőződött a szememen lévő sebhely. Nagy nehezen be tudtam azonosítani a kéz tulajdonosát. Jill. Rendesen megijedtem, majdnem lefordultam az ágyról. Alig volt még hangom.
 - Minek kell ilyen korán fölkelni?!- nyűglődtem és a fejem fölé húztam a takarómat. Ja, télleg, megvan a saját ágyam is. Nagyon menő. Csavarok tartják a helyén, mert a fal közepén van. Még az este szerelte föl Andy, Hoodie és Masky. Ezt mind csak érdekességképp.
 - Mert ma indulunk.- közben ásított egy nagyot, utána tapsikolt.
 - Hová is?- fordultam meg teljesen és hunyorítottam rá.
 - A vidámparkunkba- mégjobban örült magának.
 - Én nem akarok menni- jelentettem ki. Majd visszafordultam és még jobban föntebb húztam dunyhát már szinte a fejem tetejéig.
 - Dehogynem- lehúzta rólam a takarót és lerántott a priccsemről. Kb. két métert zuhantam- És most készülődj!
 Morogtam egy sort és odasétáltam a bőröndömhöz. Ha már úgyis vurstliba megyünk és Imaginaerum a neve, hát fölveszem a Nightwish-os pólóm, amin pontosan ugyan ez van. Kivételesen nem bőr, hanem fekete farmert választottam. Ehhez mivel nem megy a bőrdzsekim, ezért sima sötét pulóvert vettem ki. Fejpántnak (mert az nem maradhat el) egy szürkéskéket szedtem ki a párnám alól (azokat mindig ott tartom). Szerintem a fehérneműt nem kell ecsetelgetni.
 Megfogtam a stócomat és föltettem a priccsemre, hogy majd ott öltözök. Ez mind szép és jó lenne, de ott ült Jason Jess ágyán. Sikítottam akkorát...úgy megijedtem a világító szemeitől a félhomályban...
 - Kifelé!- sivítottam. Úgy megszeppent, hogy átváltott a szeme aranyra. Odamentem és elkezdtem nyomni a széles vállait- Kifelé, kifelé, kifelé!!- becsaptam az ajtót. Felébredtem ettől a jelenettől.
 Jill csak lesett, mint sült hal a szatyorban. Már éppen készültem, hogy leordítja a fejem, de a szokásához híven fetrengett a röhögéstől. Megforgattam a szemem és tettem a dolgom.
 Már kezdem megszokni, hogy nullhuszonnégben ilyen "emberek" vesznek körül. Eléggé gyorsan beilleszkedtem. Végülis, itt mindenkinek a múltja szinte ugyanolyan....
 Amikor kész lettem, bejött Jess hótt kómásan. Vagy legalábbis nagyon jól tettette. Kimentem a szobából, és mint egy tükör, pontosan úgy közelített az öcsém a lépcsőhöz. És ugyanaz volt rajta, mint rajtam.Így úgy néztünk ki, mint egy rendes ikerpár. Egyszerre értünk a lejáróhoz.
 - Jó reggelt- mondta, olyan fáradt hangon, mintha alig aludt volna két órát. Ja, és akkora táskái voltak, mint ide Nagykáta.
 - Jobbat, öcskös- tettem külső vállára a karom, és így mentünk le.
 A konyhában csináltunk kaját, azaz szinte folyós rántottát. Amikor beértünk az ebédlőbe, elváltak útjaink. Ő ment Jeffék asztalához. Mivel nekem nem volt kedvem megin' LJ mellé ülnöm, ezért beültem Frenkiék asztalához, Dolli és Will közé.
 - Hé, ott Helen szokott ülni!- szólt rám az utóbbi tag.
 - Ki az a Helen?- kérdeztem értetlenül. Keresztbe tettem a lábam, államat rátámasztottam jobb kezemre, odafordultam felé és fölényes félvigyor ült ki az arcomra.
 - Hagyjad, majd leülök máshova- mondta egy kék kabátos, ébenfekete hajú, maszkos srác nagyon mély hanggal, pedig nem nagyon nézett ki 16-nál többnek. Pontosan elém ült le. Látszott rajta is, hogy fáradt. Mert haja kócos, maszkja alig észrevehetően félrecsúszott, gombos dzsekije félregombolva, a rajta lévő smily kitűző picit elfordulva.
 Elkezdtem enni a tojásaimat. Egyet a másik után, egybe. Picsába... már vagy harmadszor összeütközött a kezem Dolléval. Elkezdünk könyökcsatázni. Vicces volt.
 Vihogást éreztem a Cirkusz-asztaltól. Éreztem, hogy bámulnak engem. Odalestem. Gyorsan lenéztek egymásra. Lélegzetvisszafojtva kuncogtak. Ezek rajtam/rajtunk nevetnek. Abbahagytam a csatázást. Az ellenfelem kérdőn nézett rám királykék szemével hosszú, őszesedő ébenfekete haja alól. A fejemmel odaböktem Kalapos asztalához.
 - Miért foglalkozol velük?- kérdezte aggódóan.
 - Csak mert rosszul esik, hogy kiröhögnek- piszkáltam a villámmal a rántottámat és rátámaszkodtam az államra.
 - ...De fura a ruha összeállításod! Akarom mondani...izé...- hallhatóan jobb kedvre akart deríteni. Nem nagyon jött neki össze. Legalább megpróbálta.
- Kedves tőled, hogy fel akarsz vidítani. De majd később- néztem rá fáradtan és megpaskoltam a hátát.
 - Csókold meg, te nyámnyila!- kiabálta ide LJ. Ninából kitört a vihogás.
 - Fogd be, hülye faszfej!- kiabáltam ésolyan mélyen kinyitottam a szám, hogy már megfájdult az állkapcsom. Kiadtam ebbe az eddigi elfojtott dühkitöréseim egy részét- ée még csak a 3. napja vagyok itt. (Még nyűgös voltam, ilyenkor nem nézek senkit és semmit sem, csak szórom az ütéseket és a beszólásokat.) Még a nyelvem is kinyújtottam!!!!!!!! Úgy csináltam, hogy mindenki lássa. Ahol kettéválik, oda betettem a középső ujjam és bemutattam az egész társaságnak. Őszintén? Nagyon jól esett. Ettől mindenkinek leesett az álla.
 Gyorsan lenyeltem a maradékot és kitrappoltam a házból.
 Leültem a lépcső oldalán lévő párkányra. Kinyitottam a dobverőim pengéit és elkezdtem élezni a betonon. Alakokat láttam a leszálló ködben. Felém közeledtek. Már épp rohantam volna le őket, hogy kitomboljam magam, de megláttam Slendert és két újoncot két-két bőrönddel. Amikor közelebb értek, jobban meg tudtam őket vizsgálni.
 Az egyiknek lila színű, szomorú, de mégis gonosz tekintetű szemei voltak. Jobb oldali lélektükrén egy szívforma díszelgett varasodó húsából. Arca eléggé beesettnek látszott, mondjuk a gyereken sem volt sokminden (izom, zsír, meg ilyesmik). Válla aljáig érő, szinte fekete haja gondosan megfésülve. Vékony, rózsaszín sál átdobva keskeny tarkóján. Fehér inget viselt, rajta vérrel rajzolt szívforma.
 A másik kissé mindennapibban nézett ki. Kivéve a kesztyűjét amiből hosszú tűk álltak ki (meg a végéből két kis vékony zsinór kúszkált fölfelé az alkarján) és a tizenévesen fehér szálas haját. Már szürkésen fehér bőrét rojtolódzó (bocsi, passzolom, hogy kell írni) zöld póló és barna farmeres kinézetű nadrág takarta. Szürke szemei alatt nagyobb mokkák, mint az előbb Andynek. Bugyuta vigyort vágott, mint aki egy csomót nevetett és vár a következő vicc poénjára. Kb. 5 centivel magasabb lehetett mint a másik, aki egyértelműen idősebb volt. (Ha alacsony vagy, észreveszed az ilyen dolgokat.)
 Amikor ideértek a bamba srác megszólalt: 
 - Király van fogadóbizottság is- kuncogott- Te is látod, Deril?- az meg ki? itt nincs senki rajtunk kívül...úgy tűnik, gyogyós- könyveltem el magamban.
 A bájgúnár ledobta a táskáit. Közelebb lépett hozzám, megfogta az állam és olyan közelről nézegetett, hogy majdnem összeért az orrunk.
 - Szia, Cupid vagyok. Te meg nem is olyan rossz- húzta fölényes csábmosolyra az száját.
 - Hali én meg Foglalt vagyok- hazudtam- És szerintem te nem Cupid vagy, hanem Piperkőc
 Toltam el a mellkasát, de nem engedett. Valamitől megrázkódott és felmordult. Hát nem a másik hátba szúrta az egyik tűjével...?
 - Minek szurkálod az áramos tűiddel az én hátamat, te kis hangyás!- mordult rá.
 - Csak, tudod, Jam...khm...ez a Annie nagyon kis huncut meg féltékeny, mivel tetszel ne...Upsz, ezt nem kellett volna-ijedt meg- Na, szóval nem akarja, hogy úgy kezdd ezt az egészet, mint a többit. Ne rám haragudj, ő mondta, hogy csináljam ezt- tette védekezően maga elé a kezeit- én csak közvetítő vagyok- felém fordult- Ja, elnézést, még be sem mutatkoztunk. Volt Lester vagyok, de szólíts csak Voltnak- és kinyújtotta a kezét, majd félénken meg is ráztam(nem akartam kisüttetni a kezemet, na).
 - Andrea...-el kellett gondolkoznom a családnevemen, nagyon rég használtam, nemhogy kiejteni számon, majdhogynem már el is felejtettem- Piton...- ha,ha,ha...igen óriáskígyó...igazán frappáns...
 - Akkor Andi. És az a lány aki mögötted van?- fogalmam sem volt róla, hogy miről beszél, így megfordultam, és...
 - Basszus Jess, a frászt hozod rám!- kiáltottam fel.
 - Piton- vágott egy trollface-t és felhorkantott az elfojtott röhögőroham miatt.
 - Nagyon szellemes vagy...-forgattam meg a felemás szemeimet- amúgy miért jöttél ki? Már nem vicces rajtam vihogni, ha nem vagyok bent?
 - Őszintén? Nem igazán...Slend' ezek meg kik?!- akadt ki egy pillanat alatt- Nem baj, hogy ma indulunk kirándulni?!
 - Volt Lester és Cupid....itt fognak lakni és velünk is jönnek az utazásra.
 - MI???! Ezek is jönnek velünk? Azt nem értem, hogy miért nem tudtad őket hozni az út után!!?- hadonászott össze-vissza a kezével mérgében. Valóban viccesek a dühös emberek. Vajon én is így nézek ki ilyenkor...?
 - Talán terveztetek valamit amiben ők nincsenek benne?- fölényeskedtem és félmosolyra húztam méregzöld szám (rúzs).
 - Hehehe- nevetett kínosan- Nem!
 - Na persze...- kételkedtünk egyszerre Dollal. Várjunk...Doll? Kijött?
 Beöltözött, mint a Mishlen-baba.
 - Ti nem fáztok?- fagyosszent...
 - 15 fok van...Én ilyenkor már rég trikóban szoktam szaladgálni- tettem el a telefonom, minután megnéztem a hőmérsékletet.
 - Már az sincs ilyenkor rajta...-mondta Andy pici undorral a hangjában.
 - Hmmm....Megnézném- villantott felém egy perverz vigyort Angel.
 - Gondoltam- válaszolta az öcsém oly aprónyi méreggel hangjában, hogy azt már csak én vettem észre- De nem ajánlom, mert tele van hegekkel a mellkasa és...
 - Légyszi ne itt és ne most tárgyaljátok már, milyen a felsőtestem- szóltam rájuk.
 - De engem is érdekel- vigyorgott a Piperkőc.
 - Várjunk, én lemaradtam az elején. Andiból kettő van?- tárta ki hatalmasra szürke szemeit Volt- Vagy már megint ez a díszes társaság szórakozik velem?!
 - Milyen díszes társaság?- súgta oda nekem értetlenül Andy.
 - Tudod...- erre Cupid elkezdett mutatóujjával a halántékánál körözni, jelezve: gyogyós.
 - Én. Fiú. Vagyok. És. Mi. Ikrek. Vagyunk- karolta át a vállam és nagyon lassan és hangosan mondta ki ezt a pár szót.
 - Te, hülye, nem süket, hanem láthatóan skizo!- mutattam rá az egész kezemmel.
 Erre Jeff megszólalt (mert már szinte mindenki kint volt indulásra készen):
 - Hasonló, mint Jess- röhögött.
 - Te sem vagy tiszta- vágta tockon Jane.
 - Köszönöm. Kikérem magamnak, én nem szoktam magamban beszélni- szólalt meg az emlegetett nőszemély- Bár nem rossz ötlet...
 - Gyerekek, indulhatunk?- szólt közbe Slender.
 - Még nem lehet. Hol van Zero?- kérdezte Puppeteer.
 - Megvárjuk, csak had mondjak valamit mielőtt indulnánk- szólalt meg Slender- Khm...Arra gondoltam, mi lenne ha nem használnánk a tengeralattjárót? Végül is a portállal tudunk utazni térben és időben is, de ez már mellékes. Simán átmegyünk vele a szigetre, és ahol megérkeztünk ott vissza is jöhetnénk.
 - Nem rossz, mindenre gondolt...- mondta valaki a tömegből.
 - Ennyit szerettem volna, gyerekek. Mehettek.
 - Én előrekullogok- jelentettem ki. Majd megindultam az erdő sűrűjébe a ködös reggelen.
 Mint egy jól nevelt kiskutya, Doll követett. Már mentünk egy ideje, amikor megkérdeztem:
 - Te nem sülsz meg?!
 - Kicsit.
 - Akkor meg miért nem veszed le ezt a télikabátot?
 - Leettem az ingemet amikor ettem és már csak ez volt tiszta, kicsit szégyellem a kinézetét...
 - Nem kell, csak ketten vagyunk. Amúgy te nem vajas pirítóst ettél?
 - De, csak valahogy leejtettem a mellkasomra a vajas oldalával lefelé- vakarta meg a tarkóját.
 - Te, jó Ég...-csaptam a homlokomra- Na, milyen az a csodálatos felső? Lééégysziiiiii mutasd meeeg!- kulcsoltam össze a kezeimet magam előtt és rebegtettem a pilláimat.
 - Jólvan na...- megfogta félkézzel a gallérjánál a szőrös kapucni kezdődését, másik kezével a cipzárt húzta le. Az ing, ami rajta volt..... ugyanolyan, mint ami reggelinél.
 - Mi a bajod vele?
 - Női gombolása van!...És...- a bal oldali kabátrészt félrehúzta. Egy név volt belehímezve arannyal, gyönyörűszép írásmóddal a kék anyagba: Vine.
 - Mi van vele? Nincs benne semmi különös.
 - Semmi, csak nem szeretem ezt a nevet- visszahúzta a kabátot.
 - Ez csak egy név, nincs semmi jelentősége- tettem a tarkómra a kezem, és úgy mentem tovább- Amúgyis, le mernék fogadnék, hogy nem ismerted a tulajdonosát.
 - Persze, ahogy mondod, de akkor sem szeretem ezt a nevet. És megint elrontottál egy mondatot.
 - Francba már megint? Látszik, hogy nem régóta beszélem ezt a nyelvet. Te, Doll, téged nem izgat, hogy mit gondolnak rólad a többiek? Mert sokmindent hallok és még csak a 3. napja vagyok itt- aggodalmaskodtam, de komolyan kérdeztem.
 - Nem igazán. Ők nem igazán számítanak.
 - Irigyellek- halkan mondtam, de hallhatóan és félrehúztam az ajkaim.
 - Mié-
 Nem tudta befejezni a mondatát, mert egy magas kékhajú csaj két lilás árnyalatú kezével átkarolta a vállunkat:
 - SZIASZTOK!!!!!!!!!!!!!-ordított a fülünkbe.Eléggé elkezdett sípolni.
 - Um...szia.... Várjá' te ki is vagy?- szóra nyitotta volna a száját- Ne, ne segíts!- mutattam felé a mutatóujjamat- Te vagy a pörköltös csaj, nem?
 Mögötte valaki úgy elkezdett röhögni, hogy azt elmondani nem lehet... Olyan tipikus boszorkánynevetés volt, érezni lehetett rajta, hogy velejéig romlott az illető. Egy macskaszemű illetőről beszélek...Ezzel mindent el is árultam...
 - Pörköltös csaj- szakadt miközben a másik lányra rászállt a sértődöttség leplezetlen árnyéka. Hú, gyerekek ez de költői volt!
 - Cane...- mondta ki a nevét a kis nebántsvirág (nem mintha én nem lennék az...)
 - Nem kéne egy kicsit jobban sietni? Mert egy óra múlva indulnunk kéne a busszal hogy időben odaérjünk- jelent meg mögöttem Red az öcsémmel az oldalán, aki beszélt neki.
 - Rendben, Angyalka, csak el ne ess egy gyökérban a nagy sietségben, mert akkor te leszel a bukott arkangyal- ezekkel a szavakkal hagyta ott a keresztszemű, láthatóan megsértődött, mármint Andy.
 - Gyökérban...legalább tanulj meg beszélni, ha már thájszoulásod van!- forgatta meg a szemei drága szobatársnőm.
 - Akcentusom van!
 - Mi a különbség, Észlény?

Red Angel

 Tovább veszekedtek menet közben vagy 10 percig. Egy idő után már nem érdekelt, ha kinyírnák egymást. Na, jó Andy azért hiányozna...
 Valami úton-módon kikerültük megint a Proxy- Tisztást. Hál' Istennek.
 Valaki elkezdte piszkálni a hosszú, piros-fekete csíkos hajamat.
 - Cupid, mondtam már, hogy foglalt vagyok!
 - Én meg nem vagyok Cupid, de kedves tőled, hogy a szerelem angyalának neveztél. Nem is tudtam, ki az?- mondta boldogan mögülem egy srác nem ismeretem fel a hangját, ezért hátra fordultam, de ő a fejemmel együtt mozgott, így nem láttam az arcát.
 - Nem rád tartozik! Ki vagy?
 - A te őrangyalod- hangján hallani lehetett, fültől fülig mosolyog- Tudod vörös hajam van, és úgy szoktál a tesóddal hívni,...
 - Angyalka!!!! Te nem előrementél?! Hé, mit csinálsz a hajammal?!- ingerült lettem egy picit, mert még mindig nem engedte el kétszínű fürtjeimet.
 - Unatkozom, befonom. Szabad, Kisördög?- ja, télleg így hív a pizsipaty óta, mint bibliai kígyó, biztos tudjátok.
 - Szabad, de ne túl szorosan. Ne hívj így, nem tetszik ez a név- kis hazug.
 - Vedd le a fejpántot, azt használom guminak.
 - Kicsit kétértelmű volt- nevettem el magam.
 - Pontosan azért mondtam így.
 - Sokkal jobban áll, ha mosolyogsz- mondta Doll
 Hátranéztem Redre, egy pillanatnyi trollface vigyor ült az arcunkon aztán kitört belőlünk az őszinte kacagás- időközben odaadtam neki a fejpántomat.
 - Istenem... Na, énnekem nincs kedvem ezt hallgatni- húzta a száját Dolli, majd előrement a többiekhez.
 Kicsit bűntudatom volt, de gondoltam, nem haragszik annyira, csak megjátssza és 1 órával később ugyanúgy beszélgetünk, mint előtte.
 De most csinálták a frizurámat. Hátranyújtottam egy vastagabb piros tincset, ami ki szokott lógni a hajpántból.
 - Ez nem kell. Szép ahogy az arcodban van a piros, és most praktikus is.
 - Miért?
 - Mert eltakarja az elfertőződött sebet a szép rozsdabarna szemeden.
 - Ennyire begyulladt?- ijedtem meg és odakaptam a kezemmel.
 - Nem kell szégyellni. Csak kiemeli a gyönyörű kereolos arcodat. Amúgyis, vannak csúnyább hegek. Na, azokat kell takargatni- az utolsó két mondatnál végtelen szomorúság hallatszott mély hangjából. Majd műbőr kesztyűjével végigsimított hideg kezemen.
 - Ray, ne csajozz!- tűnt fel hirtelen a hátunk mögött Jess.
 - Neked nem elöl kéne menned, Varázsribanc?!- förmedt rá Redhead.
 - Fáj, hogy így szólítasz- játszotta meg magát- Nem. Slend' kért meg rá, hogy itt legek, nehogy huncut dolgokat csinálj. Különben is, most mi a célod az újonccal?
 - Hol vagyunk? Katonaságnál?!- förmedtem rá, de mintha észre sem vette volna, várta a srác válaszát.
 - Ha annyira akarod tudni, Varázsribi, befonom az "újonc" haját- az utolsó előtti szavat eléggé gúnyosan mondta ki.
 Erre Cicaboszi csak megforgatta a szemét, mutatván: rendben van. Mintha ő döntené el...
 - Végre itt vagyunk- nyugodtam meg, mivel mindig attól félek, hogy megtámad egy vadállat.
 - Ne már, még csak félig se vagy kész! Minek ilyen hosszú a hajad?- nyivákolt az "őrangyalom". Komolyan elgondolkodtam a kérdésen... Megvan! Mert azt tanították nekünk, hogy egy lánynak legyen szép, hosszú haja. De akkor fogalmam sincs, hogy az öcsémnek hogyhogy ilyen... Végülis nem az én, hanem az ő dolga.
 - Ki tudja...- mondtam titokzatosan.
 Felmentünk a buszra. Azt a forróságot ami ott volt... Meg az az állott por szag... Te jó ég...
 - Ki a fene gyújtott be és kapcsolta be a poros légkondit?!- hallottam Jane hangját mögülem.
 - Nem tudom, de itt sülök meg- dőlt le a második ülésre Nina.
 - Nem vagy vele egyedül- ült le mellé EJ.
 - Mondjuk vegyétek le a pulóvert- forgatta meg violalila szemeit Candy Pop és lehuppant melléjük a másik oszlopba.
 - Ez mind szép és jó lenne, ha lenne a hölgyemény kardigánja alatt valami a fehérneműn kívül- húzta fel az orrát a mi kis szemtelenünk.
 - Ezt te honnan tudod?!- ijedt meg Nina.
 - Ki lehet szagolni, hogy a lila felső alatt rögtön a még mindig hipó szagú bőr jön. Mertha lenne legalább egy trikó ott nem lehetne ilyen intenzíven érezni ezt a szúrós szagot- okoskodott Jack.
 - Ó, ha nekem lenne ilyen képességem...-szólalt meg az ügyeletes fodrászom, mire az volt a válasz, hogy Jess lekevert neki egy hatalmas tockost- Áu, most miért kaptam?
 - Tudod te azt jól!
 - Ez nem jó, nagyon-nagyon nem jó- kezdett el pánikolni mellettem Andy.
 - Mi a baj?- ijedtem meg.
 - Beragadt az ülés és nem tudom lentebb vagy előre húzni! - már majdnem elbőgte magát, hiába az én öcsikém kis szende lelkű, csak senkinek sem mutatja -És így nem ér a pedálig a lábam!
 - Béna vagy- fojtotta vissza a nevetést a sarki bűvész.
 - Ez most komoly, te hülye r*banc- ordította le a fejét az öcsém. De úgy, hogy kb. 10 centire kinyitotta a száját és már ki is pattantak a farkastorkából a méregfogai (amik egyébként nekem is vannak és csak "dísznek" vannak ott, nem tudunk velük mit kezdeni, de vannak). Mit is mondhatnék, Jess eléggé megszeppent. Nem szokott ennyire bepörögni a kistestvérem. Fogalmam sincs mi volt akkor vele, de tetszett a csaj képén a halvány félelem- így nem tudunk elindulni! A sofőrnek kell az ülés és-
 - Micsoda probléma...-fonta karba a kezét és forgatta meg zöld macskaszemeit a csajer.
 - Pofa be, itt most én beszéle- na,itt volt elegem, úgy pofán vágtam, hogy kiugrott az állkapcsa (akkor nem volt neki  kiakasztva). Miután a helyére tette, felém fordult- Ezt meg miért kaptam?!
 - Kezded elveszteni a sulykot. Az egy dolog, hogy mi összeveszünk, de nem kéne másokkal is, kis köcsög!
 - Nem vagyok köcsög, nem, nem, nem és nem. Ne hívj így!- szemei égtek a dühtől, máskor is hívtam már így, ám sohasem reagált így rá. Valami megváltozott benne, csak tudnám, hogy mi...
 - Másnapos vagy, öreg?- kérdezte a hátam mögül Jeff.
 - Nem, nem vagyok másnapos!
 - Na, gyerekek, mi ez a hangzavar?!- lépett fel a lépcsőkön Slendy- És mi ez a sivatag?
 - A Jessica megint elkezdett balhézni, uram- rántotta ki a szarból Toby Andyt- Ja, és ő állította be így a fűtést!
 - Már megint? Ez a 4. a héten. Tudod mi lesz, ha összejön az 5- húzta fel nem létező fél szemöldökét az öreg- És mire volt ez jó, hogy ilyen égetett por szagot csinálj?
 - Dehát,- itt elkezdett mentegetőzni, hogy az öcsém kezdte, meg minden blablabla...
 Miközben próbálta menteni magát én hátrafordultam Redhez (aki még mindig a hajammal bajlódott, hogyan lehet ennyit p*csölni egy fonással?!) és suttogva megkérdeztem:
 - Mi lesz akkor ha összegyűlik az 5 leszidás egy hétre?
 - Egy hónapig lent kell aludnia a Kínzókamrában- súgta vissza miközben megpróbálta utánozni a hangomat.
 - Ez nem jött össze- vigyorogtam- Túl közel van az arcod- éreztem meg hűs leheletét a a nyakamon.
 - Tán nem megijesztettelek?-jött még közelebb.
 - Nem, csak már mondtam, hogy foglalt vagyok.
 - Csak mondd már meg legalább, hogy hívják, tuti, nem ismerem.
 - Ha annyira tudni akarod, úgy hívják, hogy- Úr, Isten most mit mondjak?!- ...Ray...Busted.
 - Engem is Raynek hívnak- adta be a műhisztit.
 - Ezzel mit tudnék kezdeni? Egyébként is, mennyit akarsz még bajlódni a loboncommal?
 - Amit akarsz. Ja, amúgy van még egy csomó de megkérhetlek, hogy vigyázzál rá? Csakmert eléggé sok időbe telt és nem szeretném, ha két perc múlva darabokban látnám. Meg ez a fonás fajta a kedvencem.
 - Miért?
 - Érdekel?
 - Aha- mondtam határozottan
 - Az előző szerelmemtől tanultam. Mindig így csinálta meg az akkor még hátam közepéig ért hajam- hangából szomorúságot, vágyakozást és egy kis rajongást hallottam ki. Tuti, nem ő dobta a csajt ;P.
 - Ki volt az?
 - Na, ez nem tartozik rád!- mordult fel.
 - Bo-bocsánat- ijedtem meg.
 - Cöh. Legközelebb ne turkálj más múltjában és magánéletében!
 - Um...Rendben.
 - Most ijesztettelek meg, ugye? Sajnálom.
 - Semmi gáz- ezuán a többiekre figyeltem, akik még mindig veszekedtek az ülés miatt- Van egy ötletem!
 - Micsoda?! Megszólalt a gömbhal! Mégiscsak van esz-- Jess nem tudta befejezni a mondatát, mert Slender közbevágott.
 - Ne sértegesd azt, aki próbál segíteni nekünk!
 - Köszönöm. Mi lenne ha úgy vezetnénk, mint régen amikor bealudt mind a két buszsofőr?
 - Jól kiröhögnének megint!- vágta rá egyből Andy.
 - Én azt nem fogom hagyni, hogy bármelyik gyerekemet kinevessék a testvéreik! Hisz mindannyian az én fogadott gyermekeim vagytok.- mondta Sledy, furcsa, a hangja olyan volt, mintha mosolygott volna, de ugyebár szerencsétlennek nincs mivel- Amúgy bent vannak a busz csomagtartójában a csomagjaitok, aki meg otthon hagyta,-ekkor rám nézett Bakk' most komolyan a szobámban maradt?! Ezek szerint tényleg otthagytam- annak magam hoztam el, de cserébe 1 hétig Sellyre kell vigyáznia. Most, hogy ezeket megbeszéltük, indulhatunk?
 Szinte mindenki egyszerre mondt(amúgy időközben leültek): Igen!
 A csapat "apja" beállt a két oszlop közé a második üléshez és kinyitotta a csápjait, hogy a "jóakaróink" ne lássanak minket. Az első sorban amúgy csak olyanok üldögéltek, akik tuti, hogy nem nevetnének.
 - Slenderman...- kezdte Andy- tehetünk be zenét?
 - Persze, de olyat ami nem rontja le még jobban az elméteket. Szóval Slkipnot, Marilyne Manson és minden death és black metal kizárva.
 - Na, és olyat amit senki sem ért csak mi ketten?- hízelegtem, mert tudtam, hogy mit akar az öcsém berakni.
 - Nem bánom, de akkor sem lehet ez a kettő zenestílusfajta.
 - Ez az!- egy pillanat alatt már bent is volt a régimódi lemezes lejátszóban az utazós zenénk. Egy magyar származású banda első és szerintem legjobb albuma. Road: Nem kell más. Egyszerűen imádom, nem tudom sohasem megunni. Itt a megértésnél az segít, hogy anyanyelvi szinten értem ezt a nyelvet.
 Beültem a vezetőülésbe és előrenyújtóztam a kormányért, Andy meg a pedálok elé csüccsent, majd megszólalt:
 - Ugye, tudod mekkora szerencsénk van, hogy egyesben van a busz?
 - Tisztában vagyok vele- ja, bocsi, Ti még nem is tudjátok: el van törve a kuplungunk- Nyomjad neki!
 Elindultunk! Ekkor szólalt meg az énekes is, mi meg vele dalolásztunk
 - ,, Tuti jó a balhé röhögök a hülyéken, tuti jó a balhé, az a sok esszetlen állat..."- s így tovább.
 Mázli, hogy pont irányban voltunk.
 - Khm...Andi... megtennél nekem valamit?- kérdezte Andy.
 - Mondd csak.
 - Elvennéd innen a...khm...mellkasod?- elfojtott nevetést hallottam magam mögül. Red Angel vörösödött mögöttem.
 - Azt kell mondanom erre, hogy nem. Mert máskülönben nem érem el a kormányt.
 - Akkor érdekes utazásnak nézünk elébe- morgott öcsi.
 - Mondták már neked, hogy bekaphatod?!- szóltam be.
 - Hagyjál békén- dünnyögte az orra alá.
 Már egy ideje kormányoztam és mondtam Andynek, hogy mit csináljon(szerencsétlennek nem volt könnyű dolga), amikor megérkeztünk a Proxy-tisztáshoz. Ekkor megszólalt Slenderman:
 - Rendben, innen vezetek én. Figyeltelek titeket, hogy csináljátok, nekem is menni fog.
 - Csak vigyázzon vele, mert el van törve a kuplung- mondtam, és kiszálltam ülésből.
 Slendy visszahúzta a csápjait, majd becsüccsent a helyemre. Én elindultam volna Doll felé, de valami/ valaki hátrarántott.
 - Te még mindig csinálod a hajam?! Mennyi van még?
 - Már nem sok. Nagyon szép lett. Na, jó, már én is unom. Begumizom.
 Gyorsan meg is csinálta, én meg mentem a Babakészítőhöz.
 - Mi van, rámérsz?- nézett ki sértődötten az ablakon.
 - Ne legyél már ilyen!- leültem mellé és a felkarjára hajtottam a fejem(a vállát nem érem el)- Most mi a bajod? Az, hogy egy fél órát Reddel voltam?- kerestem azt a királykék tekintet, amit meg is találtam.
 - Nem az, hanem, hogy kizártatok. A kiröhögésetek előtt vagy 2 perce beszéltem neked! Meg megváltoztál amint odament az a biszex angyal!
 - Komolyan? Ne haragudj!- fogtam át kabátja ujját.
 - Nem haragszok, de elengednél? Melegítesz. Így is melegem van.
 - Jó, hogy mondod, leveszem a pulcsimat. Te! Angyalka tényleg szereti a...
 - Aha. Hányingerem lesz, ha rá gondolok, de igen, a fiúkat is szereti, mégis, ilyen. Pfujj! Ám, mit csinált eddig a csíkjaiddal?
 - Nem tudom, nézzük meg- előrehoztam a gyönyörű fonásomat. Nagyon szép lett! A színek tökéletesen álltak egymás mellett. és a feketébe piros hajszálak szívecskéket formáltak, a vöröben fordítva- Ez csodaszép!
 - A számból vetted ki a szót!
 - Ugy- nem tudtam befejetni a mondandómat, mert valami olyan magas hangot hallottam, hogy kínozta a fülemet. Akkorát sikítottam fájdalmamban, hogy beleremegtek az ősrégi ablakok. Folyamatosan rázott Doll, hogy mi bajom van, de amikor oldalra néztem, ugyanez történt Andyvel és Ray lökdöste. Ekkor Hoodie (egy pulcsis, feketemaszkos srác) előrebattyogott a mikrofonhoz. Hallottam a hangját, de sípolás nem maradt abba. Ezt mondta:
 - Semmi pánik, most vagyunk a portálban, ami nagyon magas frekvenciát bocsájt ki és az érzékenyebb hallású embereket nagyon megviseli-
 - Nem mondod, b*zd meg!- hallottam leghátulról Jess hangját, aki úgy kínlódott, mint mi, csak ő magába fojtotta, közben Jill a vállát simogatta, mondván: Mindjárt vége.
 - Ja, és hogyha befogjátok a fületeket rosszabb lesz. 
 Ekkor a sipítás alább maradt és a kék fény is eltűnt (mert az is volt). Egy kis szigeten állt meg a busz, egy nagyobb sziget előtt. Ahol mi voltunk, ott kis dokkok csónakokkal néztek a hatalmas sátor felé, ami a nagyobb szigeten volt. Ugye, ezt a két helyet víz választotta el egymástól. Mint kiderült, már ez is egy játék, egy hullámvasút volt.
 - Beszállás!- kiáltotta LJ miután lemásztunk a buszról. Valami úton-módon én kerültem előre, ezért próbáltam hátrébb húzódni. Nem jött össze. Jack elém ugrott, meghajolt, majd rámutatott az egyik csónakra- Hölgyeké az elsőbbség.
 Léptem volna rá a stabilnak tartott kishajóra, már fél lábbal rajta álltam, léptem volna a másikkal, de a lélekvesztő meginogott alattam és beleestem a víznek gondolt folyadékba. Víznek túlságosan sűrű volt, ezért nem tudtam benne úszni és csak süllyedtem, kiabálást hallottam fentről, és csak süllyedtem,
 Aztán minden elsötétült.....
 .
 .
 .
 .
 - Beszállás!- kiáltotta LJ miután lemásztunk a buszról. Valami úton-módon én kerültem előre, ezért próbáltam hátrébb húzódni. Nem jött össze. Jack elém ugrott, meghajolt, majd rámutatott az egyik csónakra- Hölgyeké az elsőbbség.
 Léptem volna rá a stabilnak tartott kishajóra, már fél lábbal rajta álltam, léptem volna a másikkal, de a lélekvesztő meginogott alattam és beleestem a víznek gondolt folyadékba. Víznek túlságosan sűrű volt, ezért nem tudtam benne úszni és csak süllyedtem, kiabálást hallottam fentről, és csak süllyedtem,
 Aztán minden elsötétült.....
 Amikor visszanyertem az eszméletem már a nagy szigeten voltam néhány puhábbnak mondható csomagon. A mellkasom szörnyen fájt, a számnak szörnyű íze volt, és csurom víz voltam. Meg volt valami furcsa érzésem. Kinyitottam a szemeim, és felültem. Mindenki megkönnyebbülten sóhajtott. Sajna volt egy olyan személy akit nem érdekeltem.
 - Felébredt, persze, hogy felébredt, mint én is szoktam. Nem értem mi ez a nagy felhajtás. Ahelyett, hogy ezt a hüllőt ünneplik, engem meg az öccsét kéne! Most hol lenne nélkülünk?! A holtak tengerének a fenekén!- Jess nagyon szúrósan nézett rám.
 - Bajod, Macskaboszorkány?!- kaptam fel a vizet.
 - Meg sem szólaltam! Nem értem mit pattogsz! Nem így kéne viselkedned a megmentőddel, ezért már kettővel jössz nekem- mordult fel- Meg kéne köszönnie a kis törpének, nem pedig kiabálni!
 - Akármit dünnyögsz az orrod alatt, hallom, és tudod, ki a kis törpe!
 - Ismét nem mondtam semmit, de tudom, te vagy az!
 - Persze, el is hiszem!
 - Andi, Jess tényleg nem mondott semmit- mondta aggódóan EJ- Ugye, hallod, hogy most mit mondok?!
 - Igen, de nem kell ilyen lassan és hangosan mondani, nem vagyok süket- vigyorogtam.
 - Nem szólt semmit EJ- láttam közvetlen magam előtt Doll aggódó arcát- Ez így nem jó.
 - Mi?! Most azt akarod mondani, hogy gyagyás vagyok?! Pedig olyan hangosan beszélt, hogy szerintem még a fater is hallotta valahol a nagyvilágban!- kezdtem morcos lenni.
 - Nem képzelődik- lépett elő drámaian egy sötét sarokból a fekete-fehét bohóc- Aki beleesik a Holt Gyermekek Tengerébe annak el szokott mutálódni a külseje, de megnyugtatlak, nem történt semmi a kinézeteddel. Még mindig Édes vagy a csontos arcoddal, a változatos szem- és hajszínnel. Mivel te eredetileg is mutánsnak számítasz, lásd a farkastorkodban lévő kígyófogat, így nem a külcsíned változott meg, hanem a belbecsed- ekkor elvigyorodott, olyan horrorbohócosra és hozzátette- Ezért hallod a gondolatainkat.- most nem Jacktől ijedtem meg, hanem attól, hogy nem mozgott a szája.
 - Honnan tudsz a farkastorkomról?
 - Reggeli eset...- forgatta meg szinte fehér szemeit- Induljatok el a kocsijaitokba, majd vacsoránál találkozunk- szólt a körülöttem lévőknek. Amikor a nagyja népség kiment odaszóltam Dollinak és Raynek, hogy még nem nagyon tudok menni, mert ha megmozdultam, beszúrt a mellkasom. Csináltak nekem gyaloghintót(mivel nem nagyon érem fel a nyakukat).
 - Köszi, srácok. Egyébként mi történt velem? Fájok és rosszízű a szám.
 - Minek kellett megkérdeznie?!- pánikoltak egyszerre a fiúk, de Red folytatta- Hát, izé... De jó, hogy nem vette észre a számon a méregzöld rúzsát... Ááá! Minek kellet erre gondolnom?!
 - Te perverz állat, lesmároltál amikor eszméletlen voltam?! Ésha meghaltam volna?! Akkor már nem csak biszexuális, hanem nekrofil is lennél, te idióta!
 - Ezt ki mondta el neked?
 - Rájöttem magamtól.
 - Ugye tudja, hogy nem erről kérdeztem?- nézett szúrósan.
 - Ja, bocsi, Doll mondta el.
 - Basszus, nem mondtam Andinak, hogy "nem én mondtam"?
 - Umm, nem. De még mindig nem tudom mi történt, csak azt, hogy a sz*xfüggő angyal lesmárolt.
 - Nem is így volt! Mesterségesen lélegeztettünk EJvel, egyedül akarta csinálni, de jobbnak gondoltam ha besegítek, hisz én vagyok az Őrangyalod- kacsintott(vagy pislogott, nem tudom, félszemű)- Honnan tudod, hogy az vagyok?
 - Nem volt nehéz rájönni. Akkora perverz vagy, mint ide Nagykáta.
 - Nagykáta?- kérdezték a fiúk egyszerre.
 - Ez egy szólás, nem kell komolyan venni és nincs is olyan hely, hogy Nagykáta- itt elnézést szeretnék kérni nagykátai olvasóimtól, mert akkor még nem tudtam, hogy létezik XD- Mondjuk sokkal "jobb", hogy te csináltad ezt a részt. Nem akarom, hogy Szemtelenke megcsókoljon.
 - Szemtelenke, ez jó- gondolták.
 - Helyette csak megrepesztette a bordáid egy részét- vigyorgott Doll.
 - Pszichopata- gondoltam.
 - Nem vagyok az- vágta be a műsértődést.
 - Mit mondott?
 - Te nem hallottad, süket?
 - Nem vagyok süket.
 - Ezek szerint azt is meg kell válogatnom, hogy én miket gondolok.
 - Egyébként LJ azt mondta amikor nem figyeltél, hogy meg tudná oldani, hogy csak akkor jön elő ez az új adottságod, ha be vagy rúgva, ami évente maximum csak háromszor, ha lehetséges- tűnt fel mögöttünk a semmiből Andy.
 - Egyenlőre még passzolom. Mire gondolsz? gondolj valamire, légyszi, valami titkosra, mondjuk, hogy mi bajod volt egész nap, mi bánt, nem fogom elmondani senkinek.
 - Hiszek neked- várt egy picit, majd szégyenkezve megkérdezte- De azért még szeretsz?
 - Nem hallottam semmit.
 - Lehet, hogy csak az ő gondolatait nem hallja- vigyorgott Red- Béna!- erre kapott egy akkora sallert, hogy majdnem leestem a "hintómból".
 - Ja, és Jill azt üzeni, hogy ha te úgy akarod kutathatsz is az ember agyába, te hallathatod a gondolatod és még iránytani is tudsz embereket.
 - Hah, még néhány ok amiért féltékeny lehet a kisebbségi komplexusos törpe- ezt a rikácsolós hangot már ezer közül felismerném, Jess. Pedig tisztán láttam, hogy előttünk ment el.
 - Mire lenne féltékeny? Pont ő sugallta nekem, hogy egy nulla vagyok!- éreztem, hogy kitágulnaka szemeim.
 - Szállj ki a fejemből, te kis kertitörpe! Nincs benne semmi a számodra- ordította. Jesszusom, ez tényleg parázik, hogy kutakodok ott... Mi lenne, ha megszívatnám? Hátrafordultam, rendesen fogta a füleit.
 - És ha nem teszem és találok valami hasznosat, akkor mi lesz?
 - Semmi, de ha elmondod valakinek, akkor megöllek. Egyébként szép a rúzsod, hol vetted?- röhögött
 -  Kösz, hogy megkérdezted, nem rád tartozik. De nem miattam lett ilyen figyelemre méltó. Ugye, Angyalka?- barackoltam meg a fejét.
 - Bocsánat, hogy közbeszakítottalak titeket a beszólás csatátokban, de itt vagyunk annál a kocsinál ahová Andi cuccait hoztam- Szólalt meg mellettem Doll.
- De hisz ez az én lakókocsim!- akadt ki Jess.
 - Ne engem szidj! Jack mondta, hogy birjátok egymást és legyetek egy szobában.
 - Akkor vidd át hozzád a csomagokat, mert én nem leszek még a vakáció alatt is a szobatársa!- mordult fel.
 - Dehát-
 - Mi van, félsz egy kiscsajtól, Félszemű?
 - Beijedt a nővéremtől, szánalmas.
 - Rendben, már tegyetek le- mondtam és egy szó nélkül meg is tették- Köszönöm.
 - Hülye lennél visszautasítani egy ilyen lehetőséget!- okították tovább, de ezt már Red mondta.
 - Csak, hogy tudd, én nem tekintek a nőkre úgy, mint megdugni való szajhára! Én tisztelem a hölgyeket! Meg nem nézem őket amikor alszanak, nem vagyok egy perverz állat, mint te Őrangyal- osztotta Raynek az észt és az utolsó szót olyan undorral mondta ki, hogy megfordult a gyomrom.
 - Semmi baj nincs, Dolli- vigyorogtam- Amúgyis hozzád menekülnék, én sem akarok megin' egy szobában lenni azzal a boszorkánnyal.
 - Végre valamiben egyetértünk, Kígyófajzat- vigyorgott.
 - Nem vagyok az. Hozod a nagyobb bőröndöm? Köszi- mondtam az utolsó két mondatot az újdonsült szobatársamnak.
 Elindultunk balra a kocsisoron. A sor vége felé monda Doll, hogy az ott az "övé". Igen kis takaros volt. Magas, nagy és kék, virágokkal az ablakpárkányon.
 - Tegyük be a csomagodat és már mehetünk is a Fősátorba vacsorázni. Tudod, azt a sátrat láttuk a kis szigetről, majd később a minihullámvasút ott állt meg. Hatalmas az a hely- kinyitotta az ajtót. Nem volt hatalmas, de cuki volt. Két ágy volt benn, amelyeket fél méter választott el egymástól, közöttük kis éjjeliszekrény virított, az ágyak végében pedig hatalmasnak mondható ruhatartó fadobozokat találhattunk.
 - Ez de aranyos!- éreztem a kis szívecskéket körülöttem.
 - Az- mosolyodott el- Melyik ágyat kéred?
 - A jobb oldalit!
 - Úgyis a balt akartam. Rárakhatom a cuccod?
 - Persze- rá is tette.
 - Indulhatunk is.
 - Várjál, te most komolyan kiengedett hajjal akarsz jönni vacsorázni?! Ülj le, felkötöm- kivettem a nálam lévő szépítkezős tasiból egy lószőrkefét és egy kék masni alakú hajcsatot (nem tökmindegy, hogy az ember mivel megy zuhanyozni?). Gyorsban kifésültem a hosszú őszülő ébenfekete haját. Jill tegnap már megkönnyebbítette. Felcsavartam, mint egy kukacot és felcsatoltam, de még így is a háta közepéig ért- Na, most mehetünk.
 Amikor odaértünk a Fősátorhoz már javában tartott az élet. Minden asztalon volt már egy tálca kaja. Vajban főtt csőkukorica. Valljuk be guszta volt. Piramisba tették és még gőzölgött. Dollal egy távolabbi sarokba ültünk le, mondván nem akarok gondolatokat hallani, olyan akarok lenni mint eddig. Sajna ezt a kaját nem tudtam úgy enni, mint szoktam, ezért lassabban haladtam, de így jól el tudtunk beszélgetni. Amikor Andyre néztem vicces volt látni, hogy ő jobban bénázik, mint én, ámde olyannyira, hogy Angelnek kell mutatnia neki. CIKI!!!!!!
 - Egyébként nem baj, ha én babydollba fogok aludni?- kérdeztem, mire úgy félrenyelte a főttkukoricát, hogy azt hittem ott fullad meg előttem (egymással szemben ültünk le).
 - Mi van?! Jól vagy összerakva?!
 - Na, most mi rosszat mondtam?
 - Semmit, de nem fogok így perverznek tűnni? Éppen most mondtam 10 perce, hogy nem vagyok kukkoló!
 - Éppen ezért mondom! Mert ugye pólóban és alsó fehérneműben szoktam aludni, és azok a pólóim elszakadtak meg kicsik, a többi, ami jó lenne az mosodában van- ekkor rátámaszkodtam a jobb kezemre- Vagy tán azt akarod, hogy egyszál bugyiban legyek?- itt úgy elvörösödött, mint egy répa. Nem szívom merre a reakcióját, mert szerintem minden naiv srác így reagálna.
 - Kivehetem a hajcsatot?
 - Nem. Vagy igen, add ide, megyek fürdeni. De megmutatod hol vannak a zuhanytálcák? Gondolom te tudod hol van.
 - Rendben- csatolta le a haját és mint mindig, az egész az arcába hullott.
 Kimentünk a sátorból mindenkinek jó éjszakát köszönve. Visszamentünk a fürdős cuccainkért, mivel ő is meg akart mosdani, de azt mondta, hogy nem kell aggódnom, mert messzebb lévő kabint választ. Amikor kicsomagoltam a cuccosomat láttam, hogy nem csak az én, hanem Andy felszerelése is nálam van.
 - Te, Doll, használd ezt a tusfürdőt, nagyon jó illata van, igazi pasi illatú- adtam át neki a playboy swingin' london tusfürdőt.
 - Umm..köszi- megszagolta- Nem is olyan rossz, de honnan van neki ez?
 - Vigyázz, mit gondolsz!
- Amíg itt beszélgetünk nem tudnád visszavenni legalább a pólódat?
 - Akkor neked le az inggel- vicceltem, de mint láttam, megfordult és elkezdett gombolni, majd leesett a földre- Megmoshatom a hátad?- perverzkedtem, de ezt is komolyan vette.
 - Ha akarod...Jó, már nem érdekel semmi, csinálunk habpartyt? Úgysincs itt senki, mindenki a másik fürdőbe ment, ahol zárhatók a kabinok- mosolyodott el. Ééééés, most láttam meg igazán, az a felsőtest, anyám...huhhh...Mindegy.
 - Oké- nyomtam egy félmosolyt és megrángattam a szemöldökömet.
 Lezuhanyoztunk és csináltunk habot, becsavartuk magunkat a törülközőnkbe- mert nem nudizzunk má' teljesen.Majd fel-le rohangáltunk a fürdőben, egymásnak dobálva és egymásba kenve a habot. Olyanok voltunk, mint két ötéves. Persze én nyerem, mert több helyre tudtam habot tenni. Mint szokta volt mondani egy bölcs ember: Senki sem nő fel, csak megtanul viselkedni. Szerintem én életemben nem nevettem annyit, mint abban a fél órában.
 De sajnos ennek is véget kellett érnie és visszamentünk lemosni a habot, majd megtörölöztünk. Ámde kiderült, hogy egyikünk sem vitt pizsamát. Dolli javasolta, hogy vegyük vissza a ruhát, de én már nem akartam bajlódni a visszavétellel, ezért visszatekerődtem a törcsimbe és úgy mentem vissza, a kis csomagommal, a ruháimmal és persze Dollal, aki ugyanígy volt. Csakhát ő majd' megfagyott.
 Amikor a kocsisorra értünk eléggé megnéztek és kiröhögtek minket. Életemben először nem érdekeltem mások. Most a világ csak körülöttem és a legelső legjobb barátom körül forgott. Jó érzés volt emelt fővel végignyomuni a gyúnyolódó tömegen.
 Valaharára elértük a lakókocsinkat. Egymásnak háttal felvettük a pizsijeinket. Ugye nekem egy rikító zöld babydoll csipkéből, masnikkal. Persze alsót is felvettem, mert hát miért ne? Ha lúd, legyen kövér.
 - Már megfordulhatok?- kérdetre.
 - Én is téged vártalak- kuncogtam.
 - Akkor háromra.
 - Egy..
 - Kettő...
 - Három- ezt már egyszerre mondtuk és olyan gyorsan fordultunk meg, hogy csodálkozom, hogy maradt padló. Rajta fehér trikó csíkos boxerrel(nem azt néztem, csak feltűnt, pici vagyok).
 - Nem nagyon takar többet, mint a fehérnemű- nevetett- mondták már, hogy jól állnak a világos színek.
 - Még soha nem kaptam dícséretet, köszönöm- mosolyogtam és egy örömkönnycsepp gördült végig enyhén beesett arcomon- És szereted sem, de ez nem rád tartozik. 
 Ekkor átölelt hátulról.
 - Mit csinálsz?
 - Szeretetet- nem vagyok gyenge, de elbőgtem magam- Cssss, nem sírj, inkább aludjunk mint két barát- és lehúzott az ágyára- Miket is beszélek..Nem, nem szabad gondolkodno...és itt már halluttam halk szuszogását, elaludt. Próbáltam kiszállni a szorításából.
 - Soha nem engedlek el innen- hallottam a kedves álmomból jött gondolatát.
 Erre megforgattam a szemem és mit volt mit tenni, magam is elaludtam.
 Jó éjszakát, mindenki!

Készülődés #Andy

 Hol is kezdjem? Talán a reggelnél...
  Nem volt valami kellemes az ébresztésem. Valaki nagyon rángatta vállam.
 - Ébredj már föl, kerti törpe! Miattad késsük le a reggelit!- hallottam egy lányhangot. (Amit mondott kicsit sértőnek találtam, nem szép dolog ám kicsúfolni a másikat a

termete miatt.) Alig voltam magamnál-mint minden áldott reggel-, de fölismertem

és most is fölismerném ezer közül azt a rikácsolást. Drága nővérem szorongatott.
 Basszus, de fáj a bal szemem! Lett egy sebem?-gondoltam magamban. Alig bírtam kinyitni őket a fáradságtól, azért résnyire kilestem és elnevettem magam, majd azt mondtam:
 - Andi, nem fogod elhinni milyen hülyeséget álmodtam. Te meg én elmentünk a Névtelenek koncertjére VIP jeggyel, kiütöttük és megöltük őket, az erdőhöz menekültünk, beköltöztünk egy gyilkosokkal teli házba és pizsipartyt tartottunk velük...és megvágtad a szemem, majd a tiédet is- elmúlt a fáradságom. Megláttam a vágást a jobb szemén, az aggódó tekintetét. Rögtön az én fájó szememre gondoltam. A mosoly lefagyott az arcomról.
 - Nem álom volt- utálom azt az arcot, azt a megóvlak mindentől pofát.
 - Kösz, rájöttem magam is!-  kacsintottam a bal látószervemmel (csakhogy ne legyen annyi szóismétlés). Szörnyen csípett a reggeli fáradságkönnytől- na jó, még attól is, hogy a nővéremtől kaptam, aki a széltől is védett.
 Elengedte a vállamat és odalépett a dohányzóasztalhoz. Egy nem igazán gondosan összehajtogatott bőrruhakupacért hajolt le. Mint mindig, bepucsított. Inkább kapartad volna ki a szemem teljesen. Utálom, ha ezt csinálja...deee, ha jobban belegondoloook... kölcsön kenyér vissza jár, mindig én cukkolom. Hozzám vágta a kupacot.
 - Gyorsan vedd fel ezeket, öcskös. Te sem akarsz már az első reggelen kiköltözni innen.
 - Magam is ki tudtam volna választan ezeket.

 - Ismerlek, fél óráig vacakolnál, hogy " Melyik bőrjekit vegyem fel?", "Milyen fejpánt illik a szerkóhoz?". Meg minden ilyesmi csajos dologról, pedig fiú vagy. Szerintem nem ezt láttad tőlem- Igaza van. Gyűlölöm, ha igaza van! Azt sem szeretem, hogy kb. fél órával idősebb és máris parancsolgat.
 Kiment az ebédlőbe. Megnéztem a stóc ruhát. A kedvenc szakadt nadrágom, a félujjas méregzöld jekim (pólót nem kaptam, de nem fogok tán megfagyni) , egy lila boxeralsó, egy pár zöld zokni és a lángmintás fejpántom. Kutyafuttában átvedlettem, mert tényleg nem akartam kiköltözni már az első reggel. A hajammal (mint mindig) nem csináltam semmit, csak a hajpánttal hátrafogtam miután felborzoltam. (Majdnem a csípőmig ér a hajam.) Kivánszorogtam az étkezőbe, átmentem a konyhába, csináltam magamnak chilis-szalámis szenyát és indultam volna a helyemre. De valaki keresztbe húzta a számításaimat. Ez a személy egy kislány volt. Jobb kezecskéjével megrángatta csíkos kócomat.
 - Hová mész Andi? Jackék asztala arra van- mutatott a másik kezével háta mögé Sally.
 - Andy vagyok. Nem tudod megkülönböztetni a fiút a lánytól?! Elengednéd a hajamat, húzod... Köszönöm. Én másik asztalnál ülök- kicsit goromba voltam és máris a zöld bociszemeiben könnyek gyűltek.
 - Bocsánatot kérek. De te is megbántottál. Adjunk egymásnak békepuszit.
 - Azt már nem, bocsánatot anélkül is tudok kérni
 - De akkor én azt nem fogadom el!-fonta karba a kezét és dobbantott.
 - Nem fog megölni, csak egy puszit ad az arcodra. Velem is volt már ilyen egy csomószor...- fordult hátra az asztalától L.J. és összekacsintott Sallyvel. Ezek ketten terveznek valamit...
 - Na jó csakhogy mehessek végre enni, mert éhes vagyok- lehajoltam egy kicsit (én [nagyon]alacsony 17 éves vagyok, a kiscsaj pedig magas 8 éves, úgyhogy jó, ha volt köztünk 2 fejnyi távolság). Lekapta rólam a kis vakarcs a fejhajpánomat és a mellkasom aljáig érő fufrum rögtön az arcomba hullt. Nem húztam fel magam rajta. Őszintén? Minek? Hiszen még csak gyerek.
  Végre ledobtam magam Jeffék asztalához, Liu és Jane közé.
 - Neked is jó reggelt, Andy...- forgatta meg szemeit a maszkja mögött az utóbbi lány.
 - Ja, bocs. Jó reggelt mindenkinek. Elbambultam.
 - Nem mondod, haver...- kuncogott Jeff
 - Te, Andy, mi van a rozsda-szemeddel?- kérdezte elfojtott unalommal BEN. Ja, igen a szemeim, Andi bizonyára már említette, hogy én nekem is felemásak. A bal (amelyiken a seb van) olyan rozsdabarna, hogy már piros, a jobb meg olyan aranyszínű, hogy sárga. Neki is ilyen, de ő elintézte annyival, hogy piros és sárga oszt cső.
 - Nincs hozzá semmi közöd, Kockamanó.
 - Húúú, oltás...!- tette a szája elé a kezét Jeff
 - Miért nem akarod elmondani senkinek?- érdeklődött Jane.
 - Mert ez magánügy.
 - Itt pont leszarják a magánéletedet- mondta E.J.- Egyszer Nina pont fürdött és Red simán beszétált WCzni.
 - Az ember étvágyába is bele szoktatok gázolni?- kérdeztem.
 - Beszétált kiccillag?- szemtelenkedett BEN.
 - Néha. Én se cikizlek, ha félre beszélsz, pedig elég sokszor csinálod.
 - Na akkor én mentem is...
 - Egy falatot sem ettél még a szendvicsedből- emelte föl a szemöldökeit Liu.
 - Én egy harapással egy egész pizzát is bekapok. Mi nekem egy kis szenya? Az étkezőbe csak beszélgetni járok, a vége fele egyben lenyelem a kaját és megyek is a dolgomra- bekaptam amit be kellett, felálltam, majd elmentem.
 - ...ez most komoly, ezekről maradtam le?!- nevette el magát Nina.
 - Aha, nagyon vicces volt- kacagott fel Jess.
 - Hát nekem nem volt az!- csapott az asztalra Andi. Bedobta a hambiját és amikor elindult az asztaltól elkapta a jekim gallérját és elkezdett kifelé húzni- Te meg, ha nem felejtenél el mindent, nekünk még egy buszt is fel kell újítanunk.
 - Nem is felejtettem el. De megfojtasz- fuldokoltam. Elengedett- Khm, köszönöm. Na, és hol keresnéd? Egyikünk sem ismeri ezt a hatalmas rengeteget. Nemhogy még megtaláljunk egy busz és pofozzuk ki...
 - Fogalmam sincs, de...
 - De mi?
 - Csak hogy tudd, kartávolságon belül vagy- húzta fel az orrát.
 - Én ismerem töviről-hegyire az erdőt- mosolygott mögöttem a kék csíkos hajú lány. Rendesen megijedtem.
 - Miért kérnék pont tőled segítséget?!- nézett rá szúrósan Andi.
 - Mert én úgy ismerem ezt a helyet, mint a tenyeremet. És ne pattog az előbbiért, nem tudtam, hogy ilyen mélyen érint.
 - Rendben...- morgolódott a nővérem.
 - Csak tudnám, hol van a busz- vigyorodott el bárgyúan és megvakarta hatalmas fonása mögött a tarkóját Jess.
 - Isteneeem...- mondtuk egyszerre a tesómmal.- Akkor keressük meg együtt- vetettem fel az ötletet.
 - Nekem nyolc...- indult meg az ajtó felé Cicaboszi és közben úgy rázta a csípőjét, mint akinek muszáj. Igen, azt néztem még mielőtt valaki megkérdezi. Tán baj?
 Mit volt mit tenni, elindultunk utána. De valami csörömpölés miatt megálltunk.
 - Várjatok meg! Én tudom hol van a busz amit kerestek- tápászkodott fel Dollmaker vagy ki két asztal közül.
 Te jó ég, már csak ez a félszemű szerencsétlen hiányzott... Hun picsában van a fejpántom?! Nem látok semmit! Áh, majd a fülem mögé tűröm! Megforgattam a szemem és azt mondtam:
 - Ha annyira tudod, akkor mutasd...
 Megindult az ajtó felé és hárman követtük. Kimentünk az ajtón. Útnak eredünk az erdő sűrűjébe. Vagy legalábbis nagyon úgy tűnt...
 Eléggé hamar felállt a sorrend, hogy megyünk. Én kullogtam leghátul. Előttem rázta a seggét Cicaboszi -ami nem volt ellenemre. Legelöl egymást lökdösgetve és nevetve haladt Dollmaker és Andi -ennek nem örültem, mert nem csípem azt a faszit és nem szeretném, ha a nővérem vele barátkozzon. Valami olyasmitől beszéltek, hogy kiskorunkban milyen faszságokat tanultunk, mert ezt hallottam a beszélgetésükben:
 - ...hirtelen ez jutott most eszembe.
 - Várjál...A felénél lemaradtam... az öcséd is járt veled balettozni meg műkorcsolyázni?!- felém sandított. Érezhető volt a hangjában, hogy alig bírja ki röhögés nélkül.
 A többit nem hallottam, mert nem akartam hallani. Előttem az Ügyeletes Varázslótanonc elővett a farmerjekije zsebéből pát kártyát és két trükkérmét és elkezdett játszani velük. Jómagam zsebre vágtam a "csülkeimet"-Andi szavaival élve- és úgy sétáltam. Mivel nagyon unatkoztam odamentem Jesshez.
 - Csövi, szivi!
 - Szia, Andrew... mit akarsz?- a hangjában hallatszott egy csipetnyi megvetés, de nem érdekelt.
 - Szét unom magam. Mi lenne, ha bűvészkednél nekem valamit a pakliddal...
 - Most nincs kedvem.
 - De most is kártyázol.
 - Ez más.
 - Azt hallottam, hogy tudsz és szeretsz jósolni poker zsugával- kacsintottam a nem fájós szememmel.
 - Hhhh...na, jó. Nem bánom...- adta be a derekát.
 Eltette a trükkérméit és a jobb felső zsebéből kihalászott egy nagyon fura kártyapaklit.
 - Válassz egy kártyát!- mondta egy kicsit beteges hangsúllyal és vigyorral. Utólag megkérdeztem tőle, hogy mi ez és azt mondta, hogy ez az ő "jelmondata"(, mint Jeffnek a Go to sleep), Azért mondta így, mert viccelt.
 Kinyújtotta a legyezővé terített paklit felém és kihúztam a lapot.
 - Jön egy szőke nő az életedbe, és megváltoztat- mondta mintha nem értené.
 - És ez mit jelent...?
 - Honnan a francból tudjam?!
 - Te jósoltál, vagy nem?
 - De, csak, egy kártya ezt jelenti.
 - Akkor húzok még egyet!
 - Azt nem lehe...
 Nem tudta befejezni a mondandóját, mert beleszóltak:
 - Megérkeztünk...- hangzott fel a szava...D...shit mindig elfelejtem a nevét annak az őszülő hajú faszinak...na, mindegy, gondolom úgy is tudjátok, hogy kiről van szó.
 - Oké, hol van a busz?
 - Még sehol, hatalmas ez az erdő. Nem hagytad, hogy végigmondja- förmedt rám a nővérem.
 Ezért olyat szóltam be neki, amiről tudom, hogy tutira felforr:
 - Még csak alig két napja vagyunk itt és te máris bepasiztál...? És neked is kell megvédeni... Szégyen!
 A képe vérvörös lett. Én is az elfojtott röhögéstől. Lenyúlt a csizmájához. Kivette a megbuherált dobverőit. Kinyitotta. Négy gyönyörű és borotvaéles pengével néztem volna szembe, de a faszija lefogta a könyökénél fogva.
 - Eressz el! Most!!!- kapálózott. Én meg majdnem megfulladtam a visszafojtott röhögéstől.
 - Megéri? Emlékezz a tegnap estére, magadat is büntetted. Vagy tán ki akarod nyírni magadat is?- mondta olyan megnyugtató hangsúllyal, hogy én ilyet még nem hallottam.
 - Igazad van- lazult el a karjaiban és összecsukta a dobverőit, majd eltette- Jó de most már tényleg eressz- elengedte.
 De egy fél pillanat múlva a földön landoltam, mert pofán vágott. A vér vasas ízét éreztem a szám sarkán.
 Igen ilyenkor mindig így megver. Még az a jó, hogy akkor nem fáj, hanem bizsereg(és egy kicsit csikiz ez a bizsergés), mert valami idegrendszeri izém van.
 Feltápászkodtam. Kuncogva letörültem a vért.
 - Upsz, bocsi az orrodra céloztam- vigyorgott elégedetten és megpróbálta leszedni az óarany színű keztyűjéről az és karmazsinvörös véremet (ami nem nagyon ment neki).
 - Khm... Befejezhetné szegény Dolli a mondatát?- kérdezte Andi. Hát nála is elmentek otthonról, mondhatom...
 - Melyiket is?- mondta (jaaa télleg...) Doll.
 - ,,Megérkeztünk...". A hova?
 - Ja, tényleg. Megérkeztünk a Proxy-tisztáshoz.
 Valóban (hogy ne legyen szóismétlés...) egy tiszás-féléhez értünk. Pontosan kör alakú és egy X alak volt kirakva kövekkel. Ahol az X találkozik ott volt egy hatalmas szikla, az egyik oldala sík és egy nagy ajtó volt rácsavarozva.
 - És pontosan milyen messze is vagyunk a célállomástól?- kérdeztem kicsit visszafogottabban, mert nem akartam még egyet kapni a képembe.
 - A kaputól előre körülbelül fél mérföldnyire- mondta a félszemű faszi. Má' megin' itt van ez a kibaszott tincs! Biztos akkor jöhetett ki a fülem mögül amikor pofán baszott a drága nővérkém.
 - Európában vagyunk, ember!- fakad ki Varázsribi. Én is erre gondoltam, de inkább nem szólaltam meg. Elég volt ez mára.
 - Alig egy kilométerre innen- forgatta meg fél-sötétkék szemét.
 - Jaaa....- mondtuk egyszerre mind a hárman.
 - Akkor siessünk, mert Jacks minél hamarabb halára akarja rémíteni Andi....- nagyot néztett a mondandóján Varázsribi (egyébként azért hívom így, mert állítólag futtatták és kiállították a a sarokra -vagy legalábbis Jeff ezt mondta nekem- ), mert elszólta magát- Upsz... ezt nem lett volna szabad elmondanom...
 - Mit akar velem csinálni a te pedo pasid?!- akadt ki a nővérem. Megértem, de mitől lenne az a bohóc pedofil?
 - Á, az égvilágon semmit...- legyintgetett, de egy szóval sem baszta le Andit, hogy lepedozta a hapsiját.
  - Lányok, tőlem az úton odafele addig veszekedtek ameddig csak akartok
 - Ebben az egyben egyet értünk- mondtam.
 Elindultunk. Jól tettük, mert a sziklák kb. másfél méteresek voltak amiket nem nagyon tudtam megmászni, mert a nyakam aljáig ért. Igen, ilyen pici vagyok, na... A nővérem magasabb nálam, de csak azért vagyok kisebb Andinál, mert ő vehet magassarkút. Én is vennék fel csak mit gondolnának rólam? Nem vagyok az amire ők gondolnak. De aznap volt rajtam először a "csótánytaposó" motoros csizmám, ami így is dobott rajtam 5 centit.
 Doll simán átdobta a lábát a kövek fölött. Először átsegítette Jesst. Utána felkapta Andit, aki röhögött, kapálózott és azt kiáltozta: "Tegyél le!", majd letette a másik oldalon.  Mondtam én, hogy a második napon már pasizik... Én jöttem, de megtagadtam a segítséget. Felemeltem a lábam és próbáltam olyan menőnek látszani, hogy a kemény 155 cm-emmel elsőre átmászok. De csak próbáltam. Nagyon kellemetlen érzés volt a nyakamig felemelni a térdemet, egy lánynak sem megy rendesen, nem még egy fiúnak. Amikor végre sikerült felmásznom (fél lábbal), megint kijött azok a rohadt vörös-fekete hajtincsek a fülem mögül. Minek kellet annak a kis tökmagnak elvennie a fejpántomat?! Mindegy, annak örülök, hogy sikerült átmásznom. Hála az égnek, nem kellett többet mászkálnunk, mert pont irányban voltunk.
 Igaz ami igaz, hamarosan odaértük. Megint egy tisztás szélén voltunk.
 Első látásra a busznak nem volt semmi baja. Kivéve, hogy az ablakai ki voltak törve, egy kereke kilyukadt, picit belepte a gaz, a lámpái kitörtek és rozsdás volt. Jó régen állhatott ott, de ha szerencsénk van, a fék, a motor és az aksi rendben van.
 Felnyitottuk a tetejét. Minden rendbennek tűnk amiket az előbb felsoroltam. Ígyhát lecsuktam a motorháztetőt. Közben Andi és Doll elmentek a csomagtartóhoz és hozták a pótgumit. Ledobták a lyukas mellé. Ekkor rezegtek az ágak. A pasták apraja-nagyja léptek ki a fák mögül.
 - Sziasz....Sziasz...Sziasztok!- dadogott Toby. Midig dadog, ne is figyeljetek rá.
 - Segíthetünk valamiben?- kérdezte egy olyan lány akit még eddig csak látásból is alig ismertem.
 - Hát, jó lenne... Kezdenéd légy szíves azzal, hogy a csomagtartóból idehoznád a szerszámos ládát és az emelőt?- kérdezte Andi
 - Persze....- fogalma sincs, hogy mitől hadoválnak neki....

Cherry Pau

 - Hagyjad, majd én ho-hozom- szólalt meg Hoodie.
 - Oki- huppant le Jess mellett a fűbe.
 Hoodie idehozta amiket kértünk és ki is cseréltük a kereket. Amíg a nővéremmel ezen küszködtünk, néhányan nekiestek a gaz kiszedésének. Én a felénél otthagytam Andit és bementem a busz belsejébe.Remek, a kulcsot a zárban hagyták, nagyon sietős lehetett... Az ülések aránylag rendben voltak, csak az idő hagyott rajta egy kis nyomot...
 - Minden rendben van fent, haver?- kérdezte a buszlépcső aljáról Jeff.
 - Jobb mint gondoltam
 - Ezt hogy érted?
 - Gyere fel és megtudom
 Följött.
 - Aha...Ja, tényleg. Ti el tudjátok vezetni ezt a roncsot?
 - Persze- megláttam a vezetőülést. Láthatóan a legnagyobb magasságra volt állíva és teljesen hátra volt húzva.
 - Na és eléred a lenyomós izéket?- jelent meg mögötte az előbbi sík hülye csaj.
 - A pedálokra célzol?- fontam karba a kezem és vontam fel fél szemöldököm (nem is én lennék, ha nem a sebeset rángatnám... nadon cípett...)
 - Igen. Amúgy a nevem Cherry Pau- biggyesztette oldalra a fejét.
 - Nem tudom, hogy a karok amik mozgatják a széket működnek-e- folytattam, mintha meg sem hallottam volna a bemutatkozását- De most nem ez a lényeg.
 Nagy káromkodást és sikítást hallottam. Na, ez tuti, hogy egy csaj. Szépen, lassan, komótosan lemásztam a busz (számomra) hatalmas lépcsőin. Valójában egy lány sikított. Odaléptem Jillhez.
 - Mi van már megint?
 - P...p...p
 - Bökd már ki!- förmedtem rá, de nem nyugodott meg tőle.
 - Pók!- sivította olyan hangon, hogy szerintem csak én hallottam, odamutatva a busz oldalán lévő ujjnyi nyolclábúra. Én is utálom őket meg egy kicsit irtózok is tőlük, mivel nem akartam leégetni magam mindenki előtt, ezért szép nyugodtan lecsaptam. Csak hogy ki gondolta volna, hogy a festék is már régi és málik le? Hát, ottmaradt a tenyérlenyomatom.
 - Át kéne festeni- mondta ki a nyilvánvalót Ben.
 - De festék az nincs- sétált Masky felénk a csomagtartótól. Csak egyszerű józan paraszti ész kell hozzá, hogy miért pont onnan. Ha a pótkereket, az emelőt, a szerszámos ládát (stb.)onnan vettük ki, akkor az lenne a logikus, hogy minden felhasználható dolgot onnan szedünk.
 - Nem tudnánk hazaugrani egy kis festékért és ecsetért?- reménykedtem.
 - Már voltak otthon és csak ecsetet találtak, az is csak képekhez jó- mondta Jess. Ő mióta áll itt? Ezen a téren nagyon hasonlítok a nővéremre. Vaksi vagyok.
 - Hát akkor nincs más lehetőség, minthogy el kell mennünk egy bevásárlóközpontba- nyugtázta el magában Andi. Sajnos igaza volt.
 - Te jó ég, van ilyen a közelben?- kezdett el pánikolni Jill.
 - Van- válaszoltam röviden és tömören- Ki jön?
 - Én!- válaszolták egyszerre a bohócok- Jessi, te nem akarsz jönni?- kérdezte a lány.
 - Nekem nyolc- rántotta meg a vállát. Nem valami színpatikus lány-állapítottam meg. De el kell viselni.
 - És te drágám?- fordult oda Jasonhöz.
 - Ahogy te szeretnéd- mosolygott rá. Én még soha senkire nem mosolyogtam így, de nem is akarok- gondoltam
 - Rendben, ha ezt megbeszéltétek akkor indulhatunk is- ment a nővérem szokásához híven a vakvilágnak.
 Csak ennyit szóltam:
 - Khm...- és rámutattam a két némafilmszínű emberkékre plusz az újkorbéli játékkészítőre.
 - Mi van velük?!- háborodott föl.
 - Nézz már rájuk! Így nem jöhetnek a városba!
 - Van emberi ruhánk is- mondta oly megvetéssel a hangjában az emberi szót Jason, hogy felfordult tőle a gyomrom- Csak az odahaza van valahol a szekrény aljában.
 - Akkor most mennyünk haza?!- gyerekeskedtünk Andival, mert természetesen ezt is egyszerre mondtuk.
 - Aha- vonták meg a vállukat.
 Elindultunk. Valahogy sikerült kikerülni azt az átkozott Proxy tisztást. A visszafele út mindig rövidebbnek tűnik, mint odafelé. Az egész utunk olyan volt, mintha csak 10 percig tartott volna. Lehet, hogy elgondolkodtam a tegnap történteken. Hogy megöltük akik felneveltek minket (vagy legalábbis pénzelték azokat akik helyettük csinálták). Hogy a saját nővérem majdnem megvakított fél szememre azzal a pengével amit segítettem neki megcsinálni (ennél a gondolatnál odaérintettem a kezem a varasodó hegre, eléggé mély lett), de teljesen igaza volt azokkal kapcsolatban amiket rám zúdított. Miszerint én ebben az öt évben alig mozdítottam a kisujjamat, míg ő majd kigülizte a lelkét, és még én játszottam az eszemet (ezért utálom ha igaza van, fáj az igazság és most valóban, fizikailag is, egy vágás formájában, amely a vastag, vörös szemöldökömtől, a szemhéjamon át húzódik, az orrcimpám vonaláig). Hogy miért? Erről is gondolkodtam. Tegnap este, miután megvágott Jess felvilágosított.
 A fejemben visszacsengtek a szavai:





,,Figyelj ezdjük az elejéről. Andi idősebb nálad ,vagyis te vagy a fiatalabb ,egyértelműen.  Alapjáraton ,elnézést ,de nem vagytok égimeszelők. Ez is tesz rá egy lapáttal. A bajod egy szóval:  kisebbségi komplexus. Az alacsony emberek mindig is vagy agresszívak ,vagy hatalomra vágytak. De ez mellékes. Az igazán figyelemre méltó itt a korkülönbség. Tudom ,tudom ,ikrek vagytok ,de azért itt is felléphet ez. A testvéred elég hamarharagú. Te nyugodtabb vagy. Figyelsz és utána cselekszel. Ő az ,aki meghatározza az ,élesen mondva ,jövőt. Ilyenkor az ember jelentéktelennek érzi magát. Igaz? A nagy bátor nővér mellett egy kisfiú. Ne merj ellenkezni. Próbálod kiegyensúlyozni ezt. Piszkálod ,pedig tudod ,hogy veszélybe sodorhatod magad és őt is. De ,ez hamar átbillent. Ő kezdte magát kicsinek érezni. Meglepően sokáig tartotta magában a dühét. Most szakadt ki. Képzeld csak el ,évekig való elnyomás ,egy mozdulatban. Kész csoda ,hogy tényleg látsz még. Erősebb nálad. Sokkal."





   Ezek szerint kisebbségi komplexusom van. De sajna ő is csak az igazat mondta. Az itteni "Pasta lányok miért nem lehetnek olyanok, mint a többi csaj? Tehát kétszínűek, mint a kígyók (nem irónikusan mondom, ez most komoly). Hogy csak a hátad mögött beszélnek rólad, de legalább nem tudod miket mondanak. Ezek a cp' "hölgyek" olyanok, mint a fiúk. Odabasszák ami nem tetszik nekik, ezt utálom leginkább a saját nememben. Be kell látnom, hogy tényleg csak egy kisfiú vagyok a nővérem mellett és azt is, hogy az nem megoldás a problémámra, hogy lealacsonyítom a saját szintemre. Tudom, hogy már elmúltam már 17 és a tetejébe még fiú is vagyok és nagyon ciki és nyálas, de ezektől a gondolatoktól legördült (kissé csontos) arcomról pár könnycsepp, mert rájöttem, hogy ha így folytatom akkor előbb- utóbb el fogom veszíteni a nővérem és ezt én nem akarom.
 Szóval ilyen gondolatok töltötték el a fejem az út alatt. Már csak arra eszméltem fel, hogy megérkeztünk. A házban már csak alig voltak lakók rajtunk kívül. Csak Selly és a rá vigyázó EJ. volt ott, na meg persze Jason pár játékegere és az óriási plüsskígyója. A kis csajnak pedig muszáj volt egy pillanat töredéke alatt ott teremni mellettem. A szemeim mégy egy picit pirosak lehettek nem tudtam biztosan, de a biztonság kedvéért eltakartam sűrű, hosszú és kétszínű hajzuhatagommal, úgy hogy lehetőleg nem próbáltam nagy feltűnést kelteni.
 Ez átkozott pillanatra ismét elbambultam és már csak azt vettem észre, hogy Tökmag a nyakamba húzza a lángmintás pántot. A többiek már fölmentek. E.J. a nappaliban elvolt egy könyvvel, de azért még Selly körülnézett, nehogy valaki meghallja amit mondani akar:
 - And...y, te sírtál?- suttogta. Ennyire vörösek lennének a szemeim?!Pedig higgyétek le, télleg csak pár csepp volt, de gyorsan, könnyen vörösödöm, nagyon és okáig tart.
 Nem válaszoltam. Csak az a baj ezzel, hogy a hallgatás beleegyezés.
 - A fiúk is tudnak sírni?- tágultak ki hatalmas bociszemei, azt nem értem, hogy minek- Csak azért kérdezem, mert eddig még nem láttam fiút sírni.
 - Elmondom neked, hogy mindenki tud.
 - És te miért sírtál?
 - Én nem is sírtam!
 - Dehogyisnem! Légyszíves mondd el!- felöltötte a kiskutya pofit
 - Hosszú sztori, Kölyök- dobtam le magam az egyik székre (mert az ebédlőben voltunk). Baszki, így még egy 8 éves törpe is magasabb nálam!
 - Itt van egy örökkévalóság, mi nem öregszünk. És sokkal érettebb és idősebb vagyok, mint ahogy kinézek. Mondd eeeel!!!! Léééééégysziiiiii!!!!
 - Nem.
 - A sebhelyeddel kapcsolatos amit tegnap szereztél valamilyen úton-módon és nem akarsz róla beszélni?- komolyan sokkal érettebb, mint ahogy tűnik és van logikája is ennek a kislánynak. Bevallom egy kicsit meglepett- A francba, Jilli hív téged, nem tudunk tovább dumcsizni. Ugye azonban majd még később folytatjuk?- visszaváltott kislánnyá és visszatért a bociszeme is.
 - Persze, csak melyik szobába kell menni?- mentem fölfelé a lépcsőn, de ekkor meghallottam Andi rikácsolását.
 - Andy, a kurva anyád, nem hallod, hogy hívnak?!
 - Csak megtalálom- mosolyogtam rá Tökmagra és folytattam utam a magas lépcsőn- Az ugye nem baj, hogy testvérek vagyunk és az én kurva anyám a te kurva anyád is?!-a mondat első fele még a lépcső tetején volt a második fele pedig már a piros lányfolyosón. Nem nagyon kellett sokat keresnem. Mindenkinek  más ajtaja volt. Ahova hívtak tuti, hogy fekete-fehér. A lányoknál csak egy ilyen volt és hangok is szűrődtek ki onnan. Beléptem- Mi a fasz van?!
 - Hogy beszélsz?!
 - Németül.
 - Van benne valami....
 Csak most néztem körül a díszes társaságon. Bohócék valahogy leszedték az orrukat. Most egy alapos leírás következik, ha gondoljátok lentebb tekerhettek. Na, szóval ha itt maradtál kezdjünk bele...
 L.J-n valami modern felső volt.( Eléggé vicces látvány a kosztümje után.) A hosszúujjú póló teljesen fehér, kivéve a varratok, (amikkel az elejét és a hátulját összeillesztik) az ujjai (amiket feltúrt\feltúrattak vele a könyöke aljáig) és az első részén lévő koromfekete tollak (amik persze nem maradhattak el). Nadrágnak fekete farmert választottak neki, mely eltakarta szintén fekete csizmáját, aminek volt egy fehér olló szerű minta az oldalán. 5 centis karmait bőrkesztyű takarta. Bal fülében fekete-fehér spirális mintájú fülbevaló (olyan volt mint egy cukorka). A húzentróglit megtartották, csak most nem a nadrág tartására szolgált, hanem lógott a vakvilágba. Ő Jill ágyán (gondolom én, hogy az az övé volt) feküdt, lábait keresztbe téve, kezei a tarkóján, látszólag élvezte a helyzetet.
 Jessen sok minden nem változott. Ki lett sminkelve és a haja be volt fonva. Az ellenkező oldalon lévő ágyon tehénkedett el. De úgy képzeljétek el, hogy a lábát és a kezét széttette.
 Jason-ön  piros-fekete kockás ing szétnyitva, ujjai ugyanúgy feltűrve, mint LJ-nek. Alatta fekete póló vagy trikó, nem emlékszem pontosan. Az ing alatt volt rajta még egy nyakkendő is. Én cseresznepirosnak láttam, de nem látok valami élesen. A nadrágja vicces volt. A lábai más-más színűek, egyik bordó, a másik meg fekete. A cipőjére nem emlékszem. Na, ez a fickó ott ült Jack mellett előre dőlve, könyökét kiterpesztett térdén támasztotta.
 Jillen fehér bőrkabát fekete varrással, szintén felhajtogatva könyékig (ott is fekete volt). Miért jó ezt így hordani? A kabát alatt fehér alapon fekete csipkés-fodros mini ruha, ami nem takart túl sok mindent. A hűvös miatt sípcsontközépig érő fehér-fekete csizmát (de mivel nagyon hosszú sípcsontja van, biztos egy rendes embernek térdig érne) vett, ugyan ilyen színekben pompázó csíkos combfixharisnyát -a göndör haja pedig odáig leért. Ő a sminkasztal széke mögött állt és fésülte a nővérem haját -aki alig láthatóan remegett, vicces volt.
 - Kérdeztem valamit...Miért hívtatok?-fontam karba a kezem.
 - Most te jössz- fordult meg a székben Andi és rángatta fel-le a vastag fekete szemöldökeit. Komolyan mondom, megijedtem tőle. Úgy nézett ki mint egy kocka gyerek. Kék-fehér kockás ing, vastagkeretes szemüveg, meg ilyenek.
 - Na, jó, azokat most vedd le!- mondtam némi ijedtséggel a hangomban.
 - Csak vicceltünk- nevette el magát és levette a stréber-cuccait. Végre úgy nézett ki, mint az és egyetlen és drága nővérem, nem mint valami gyík- Nem mondhatod,hogy nem volt vicces... De komolyan mondom, jobban látok abban az izében.
 - Nem volt vicces. Na, és hol van a pasikád?- lehet hogy ezt nem kellett volna, de jól esett.
 - Te kis...
 - Édes, nem volt elég a tegnap?- vicsorított L.J.
 - De igen...hihihi- rögtön megváltozott a hangja. Ismerem ezt a hangot: be van szarva.
 - Télleg hol van?!- mentegetőztem.
 Jess felemelte felemelte jobbkezét, úgy tartva ujjait min egy részeg, ha magyarázni akar:
 - Három...Kettő...Egy...- ekkor az ajtó mögül nagy csörömpölés hallatszott.
 - Oh, már megint....- takarta el Jason fél kezével a szemeit.
 - Ki gondolta volna?- tettem fel a költői kérdést.
 - Hehehe- szerintem nem kell magyaráznom, hogy ezt ki mondta.
 Kitárult az ajtó.Vajon ki lehetett az? Télleg, má' megin' elfelejtettem a nevét....de gondolom úgyis tudni, ki az. Átöltözött. Picit tátva maradt a szám. Így már sokkal jobban illett a társaságba: Valami nagyon passzos rózsaszínes (?) mély kivágású pólót vett föl fekete-kék vékony mellénnyel, bőr csípőnadrággal és wesco szerű csizmával. Nem tudom, honnan szedték azt a lábbelit. Még a szemét is kicserélte. Nagyon hasonlított a rendeshez, csak ennek volt egy kis lila beütsie. Végül is EJ. van itthon.... Öve is volt (nem azt néztem, kicsi vagyok) ezen is volt egy olló.
 - Mámmeg mit csináltál, te szerencsétlen?- röhögött Jess.
 - Belerúgtam egy nyitott ajtóba- vakarta meg a könyöke alatt a kezét. Halkan beszélt- Eléggé kényelmetlenül érzem magam...
 - Oszt mámmeg mié'?! Má' vagy harmadjára öltöznél át!- ez a macska nem tudja befogni a száját? mondjuk én sem tartóztatnám magam az tény...
 - Hát...- kezdett volna bele a szívszaggató meséjébe.
 - Nem mindegy!? Láttátok az órát?! Mindjárt zárnak a boltok- sivított Jill.
 - Drágám, még csak 11 óra van...-próbálta csitítani párját Jason (nem sok sikerrel).
 - De csütörtök!
 - Csak még egy pillanatot!- állt fel Andi a székből (akinek ez idő alatt becopfozták a haját) és odasétált az ékszeres-kütyüs bőröndjéhez. Lehajolt és kutakodni kezdett.
 - Úr isten, már megint kezdi- próbáltam eltakarni a szemem, mert már megint bepucsított, direktbe.
 - Mit?- értetlenkedett a mellettem álló őszülő hajú pacák. Ekkor odamutattam a másik kezemmel a kérdéses eseményre- Ow...- ekkor a bohóc hapsi alig bírta visszatartani a röhögést, mert majdnem kiesett az üvegszeme a helyéről. Jé, Andi ezt most föl sem veszi?
 - Á, megvan- a nővérem előhúzott a táskája aljából egy dögcédulát és egy szegecses karkötőt. Majd odajött hozzánk és feladta a faszira. Elismerem, ez így jó...- Jilli, plíz, gyorsba összefognád a haját?
 - Aha- leült a lila kis, alacsony lányoknak tervezett forgó fotelbe a közel 2 méteres pasi- Mikor volt ez utoljára kifésülve?!
 - Úgy....1962 körül...ja, akkor. Sszfff, ez fáj!- jó, itt tört ki LJ-ből a röhögőgörcs. Olyan volt, mint egy retardált majom. Közben a hasát fogta és rúgkapált hosszú lábaival.
5 perccel később...
 - Huuuhhh...tökéletes...azt hiszem...kész, leizzadtam...-lihegett Jill.
 - Hú, de jó, hogy itt mindenki olyan happy, de indulhatnánk végre?- csapta össze a tenyerét és vette föl az emberek, héj! mosolyt Jess. Te jó ég, mindig ezt fogja majd csinálni???!!
 Nos, hát ez után elindultunk? Csak éppenséggel a másik irányba.
 - Te, Doll valami nem hagy nyugodni- higgyétek el, magam is meglepődtem, hogy megszólítom, de azon még jobban, hogy tudtam a nevét.
 - Hm?- nézett le rám.
 - Az a...nadrág,honnan van?
 - Most komolyan erről akarsz beszélgetni?
 - Csak olyan ismerős volt...
 - Ha annyira tudni akarod...Passz, Andi hozta ki a Rayék szobájából...
 - Rólam van szó?
 - Te-te-te...mióta jössz itt?- ijedtem meg tőle hirtelen.
 - Mindig is itt jöttem mellettetek. Csak olyan vaksi vagy, mint egy denevér.
 - Vagy csak te vagy amőba.
 - Nem baj, hogy egy magasak vagyunk, te kis seggdugasz?!
 - Elég legyen, vagy már megint sebeket akartok?- szólalt meg Doll (cool! szerintem megtanultam!) a szokásos, ilyenkori hangján, amitől mint mindig kirázott a hideg és felállt a szőr tőle a hátamon. Hogy tud erre Andi megnyugodni? Nem értem. Ezek a nők...Megfejthetetlenek.
 - Huh...oké, mit akarsz tőlem, Andrew?
 - Igazából a hapsidat kérdeztem, de nálad lyukadtunk ki.
 - Hányszor mondjam el, hogy nem a pasim?!-sóhajtott egyet- És mi volt a beszélgetések tárgya?
 - A nadrágom. Hogy honnan van.
 - Ja, ez a tiéd Andy- vigyorgott.
 - Mi?!- mondtuk egyszerre.
 - Ja, jól hallottátok. Csak gondoltam, hogy már hiú ábránd, hogy megnősz ilyen magasra- próbálta megpaskolni Doll fejét, ami tockosra sikerült. Oké, ez sokkolt.
 Végre kiértünk abból az átkozott erdőből. Szó szerint átkozott. Ha arra jársz amerre mi lakunk kiesik az jó pár óra, de ha gyilkos vagy akkor nem is öregszel. Vagy legalábbis ezt mondta este Slendy.
 - Rendben, már csak át kell jutnunk észrevétlenül a városon- jelentettük ki (mint mindig) majdnem egyszerre Andival. Ez már egy kicsit idegesítő...
 - Mert mi annyira beleillünk a környezetbe...- forgatta meg zöld macskaszemeit Varázsribi.
 - Ezt mégis hogy érted?- kérdezte Doll a szokásos nyugodságával, amivel persze akkor is kiakasztott. Amúgy közben elindultunk, csak szólok.
 - Csak gondolj bele. Egy kékhajú macskaszemű csaj, egy kígyó ikerpár, akik mindig egyszerre beszélnek,max kis időeltolódással, egy fekete-fehér testvérpár kis lyukakkal az orruk körül, hegyes fogakkal és csíkos nyelvvel, egy fekete kezű hapsi felhúzhatós egérrel. Még talán te vagy a legnormálisabban kinéző. Ha ezt mondhatjuk rád a fél szemeddel, a ronda sebhelyes pofáddal. Ja, és ki ne felejtsük az őszülő hajad, pedig a 20-as éveid végén járhatsz...
 Ez után mindenki ment a párjával és mind másról beszélgettek. Látszott rajtuk, hogy nem repesnének az örömtől, ha odamennék. Tehát már megint én voltam a sereghajtó. Úgyhogy már megint a gondolataimba merültem.
 Úgy tűnik senki sem szeret az új lakótársaim közül. Mert senki sem szól hozzám, csakha valamiért leszidnak, vagyha én kérdezek valamit és ha rosszat szólok rögtön beszólnak. Jó, rendben elismerem még csak két napja vagyunk itt és mi vagyunk az "újak".  Hogy kéne megszerettetni magunkat? Passz, majd egyszer megszeretnek minket az örökkévalóság alatt.
 Mivel magamban lassan tudok beszélni, ezért arra eszméltem föl, hogy megérkeztünk. Ez hatalmas nagy bevásárlóközpont főbejáratánál álltunk.
 Valami nyomta a mellkasomat. Belenyúltam a felső kabátzsebembe. Egy doboz cigi volt benne. Eszembe jutott, hogy milyen régóta nem gyújtottam már rá és megkívántam amint megérintettem. Volt mellette öngyújtó, ezért gondoltam egyet és megálltam.
 - Mi van már megint?- fordult hátra Andi. Akkor vettem ki a dobozból a szálat, közben nekidőltem az épület oszlopához- Baszki...- rácsapott a homlokára- legalább adjál már nekem is.
 - De ez Mustang és te Light-ot szívsz- aggódtam.
 - Nem baj- erre belenyomtam a szájába. Elhúzta a haját és a cigit odaérintette a zöld (mi más?) öngyújtóm lángjához és az meggyulladt, persze csak parázslott.
 - Ez most komoly?! Ti most megálltatok rágyújtani?!- akadt ki Jill.
 - Miért ne?- fújtam ki a füstöt az arcába, mire ő elkezdett köhögni.
 - Harmincöt!- mondta Andi.
 - Mi?- kérdeztem értetlenül.
 - Ja, Dollival most azt csináljuk, hogy számoljuk, hogy hányan lesnek meg minket- vigyorgott.
 - Harminchat!- kiáltott fel Doll.
 - Ááhhr, én akartam!- fújta ki a füstöt és egy kicsit köhintett. Mondtam én, hogy ez neki túl erős.
 - Én is ki akarom próbálni!- jelentette ki "derült égből villámcsapás,, módjára Jess- Csak nekem nem kell egy egész szál- odanyújtottam az enyémet. Nem vagyok finnyás, főleg nem lányokra. Beleszívott. Akkorát krahácsolt, hogy azt hittem, hogy leslejmolja a képem- Te ezt hogy vagy képes...khhh...-visszaadta.
 Sajnos már csak a csikkje maradt egy perc múlva, ezért elnyomtam. Beléptünk a csarnokba. Pont szemben volt egy Unix. Az kell nekünk. Megindultunk felé. Zsebre dugtam a kezem. Éreztem egy papírcetlit és egy kis tégla alakú alumíniumcsomagolást. Kivettem a cetlit. Ez volt ráírva:

   ,,Hé, Haver! Tudom, hogy ezt el fogod majd olvasni, mert érdekel. Cigizté' ugye? Mindig ebbe a zsebedbe teszed a kezed ha szívtá'. Mustangot hagytam ott, ugye? Attól nagyon büdös lesz a szád. Van még ebben a zsebedben atomerős rágó. Tudom, hogy nem szereted a rágókat a farkastorok és a villás nyelv miatt, de ilyenkor kell. Kapj be egyet! ~Andy"

Kivettem a gumit és szedtem ki magamnak is meg Andinak is. Belenyomtam a szájába.
 - Ú, az rágó? Kaphatok?- esett ki majdnem Jill szeme. Adtam neki, de a következő kukánál kiköpte, mert neki erős volt.
 Beértünk az Unixba. Rögtön az autófestékekhez vettük az irányt. Jó nagy volt a választék. Persze Andival rögtön kiválasztottuk amit mi akartunk. Ebben az egyben mindig egyet értünk.
 - Legyen méregzöld!- úgy csillogtak a felemás-sebes szemeink, mint egy kisgyerek maikor életében először megkóstolja a cukrot. Oké, túl sokat lógtam L.J-vel az utóbbi két hónapban...- Már megint egyszerre!- csaptunk egyszerre a homlokunkra.
 - Szerintem sötétkéket vegyünk- fonta karba a kezét Varázsribi.
 - Méregzöld!
 - Sötétkék!
  2 perccel később...
 - Zöld!
 - Kék!
 - Elég legyen!- akadtak ki a többiek, majd Doll (ki más...?) folytatta- akkor legyen türkiz!
 - De az közelebb van a kékhez- néztem rá szúrósan.
 - Akkor türkizzöld...Nem mindegy? Ugyanúgy néz ki. Hehehe- nevetett LJ, miközben megnyalta a fogait.
 - Negyven!- röhögött Andi miközben összenéztek a barátjával aki szintén vigyorgott. Ez nagyon ide illett.
 - Kell vagy öt doboz. Fiúk, hozzátok?- kérdezte Jill.
 - Persze, Nyuszikám- simogatta meg az arcát Jason.
 - Nyeee, ragad a kezed!- fintorgott egyet a kedves gesztusra, mire a hapsi keze ismét fekete lett, a szeme megint zölden világított. Felkapott a földről pár festékes dobozt és elindult a pénztárhoz. Valami olyasmit motyogott, hogy: Pedig most nem is volt rohadt a bőröm.
 Észrevettem a festékszórókat. Csak a polc tetején voltak.
 - Te, Jack, levennél nekem belőle vagy hármat?- böktem a fejemmel a kéréses tárgy felé. Röhögést visszafojtva vette le- Gyerekek, valaki hozott egyáltalán pénzt?- nevettem el magam.
 - Nálam van. Még jó, hogy kifosztottuk azokat a faszkalapokat- fölényes vigyor ült ki a képére- Negyvenhárom!- kivett egy százeurós bankót a szintén lángmintás fejpántjából- Mehetünk. Andy és Dolli, ti még hozzatok egy-egy festéket- felvettük őket.
 - LJ-t mié nem ugrátatod?- morogtam az orrom alá.
 - Mert tőlem be van tojva. Hehehehe.
 - Öööm, Andy, te hogy bírsz ilyen nadrágokban járni?- kérdezte Dollmaker.
 - Ha ki van lyuggatva, kényelmes és jól néznek ki rajtad, ha megvan hozzá az alakod. Ember, nem kell ennyire fölhúzni, és csodálkozol, hogy kényelmetlen- forgattam meg a szemem. (Rossz ötlet volt)
 - De akkor olyan, mintha nem is lenne rajtam semmi. Ez iritál. Úgy érzem, ha lentebb megy,...- erre otthagytam. Tudom, hogy ez bunkó volt, de egy: utálom ezt a pasit, kettő: nincs kedvem a csajos nyávogását hallgatni.
 Fizettünk. Indultunk volna haza, de szinte mindeni (kivéve Varázsribit, Andit és Engem) kijelentette, hogy WCznie kell. Mondtuk nekik, hogy kint megvárjuk őket. De nem jutottunk messzire, mert egy pultnál megállítottak valami iskolai egyenruhás emberkék.
 - Sziasztok! Mi a Szent Elisabeth Alapítványi sport Református Gimnáziumból jöttünk és szeretnénk, hogy velünk járjatok iskolába- adott nekem egy szórólapot egy tipikus német srác (szőke haj, fehér bőr,stb.).
 - Hali! Sajnáljuk, de nem. Nincs pénzünk drága suliba járni- szép indok, Cicaboszi!
 - Óh, egyáltalán nem drágább egy rendes intézettől- mentegetőzött egy vöröses-barnás hajú lány hipszter szemüvegben, sapkával a fején.
 - Bocsi, de nem áll szándékunkban másik suliba menni- vetette be az ál meghunyászkodását Andi.
 - Oh, akkor bocsánatot kérünk a zavarásotokért. De azért legyetek szívesek gondolkodni rajta- mosolygott egy harmadik tag. Asszem az is tipikus német volt, magas és lány.
 - Rendben, pá- és megindultunk
 - Sziasztok!- kiabálták utánunk mind a hárman.
 Ez furi volt... Kiértünk. A többiek egy percen belül ott voltak. Röhögtünk, hogy Jess pont egy ilyen pasit választott magának. Nem tudom mit láthattak a mosdóban, de jót nevettünk rajta (persze csak módjával, hogy egyeseknek ne legyen sértő). Eszembe jutott, hogy üres lehet a tankja a busznak. Ezért kivettem egy másik zsebemből a telefonomat. Még jó, hogy megjegyeztem az "otthoni" (mert még nem nagyon érzem az otthonomnak ezt a helyet) mobil számot. Tárcsáztam is. Pop vette fel.
 - Iiiigen?- kérdezte olyan ijesztő hangsúllyal, hogy megijedtem.
 - Pop, ez nem vicces!- szinte ordítottam a telefonba- Masky ott van?
 - Aha.
 - Ideadod?
 - Szia, Andy! Mi az?
 - Azt szeretném kérdezni, hogy üres-e a benzintank.
 - Megnézem- lépteket hallottam és fél perc múlva jött a válasz- be sem tudom indítani, hogy megnézzem, pedig az akku jónak tűnik...
 - Akkor porzik...
 - Valami olyasmi, hisz gyújtásba hagyták...
 - Oké, viszünk azt is, jó? Csak milyen kell?
 - Úgy látom, hogy sima 95-ös. És...olaj sem ártana...
 - Az is meglesz. Hali.
 - Szia- letette.
 - Gyerekek- csaptam össze a kezem és vetettem be a mű bájvigyoromat- Úgy tűnik, hogy benzinkútra is kell menni- azt a jajgatást és nyávogást hallani kellett volna.
 Még jó, hogy visszafele pont útba esik egy Mol kút. Gyorsan töltöttünk benzint egy jó nagy kannába amit ott vettünk gyorsba. Hála Istennek volt ott olyan gépolaj ami nekünk. Így már mindenkinek a kezébe jutott valami. Fizettünk és mentünk is a buszhoz, egy teljesen másik irányból. Legalább nem kellett megint átmásznunk a sziklákon.
 Hosszas készülődés után végre sikerült beállítani mindent. Ha nem haragszotok ezt a festéses mizériát nem nyújtum túl hosszúra.
 Először beletöltöttük a benzint a tankba. Utána házilagos olajcsere következett. Az emelővel amíg csak lehetett felemeltük a buszt, kicsöpögtettük a régit és újat tettünk a helyére. Ezután a festékszórót vetettük be.
 Ez nagyon vicces volt. Ment mindenfelé IS. Még jó, hogy elég volt csak egy réteg és nagyon sokat vettünk. De még mielőtt ezt elkezdtük levettük azokat a ruhadarabokat, amelyek hiányoznának, mert ha rámegy a festék, akkor annak kicsöngettek. Egy csomóan ezt meghallva elhagyták a helyszínt. Akik meg maradtak, azok vagy messziről nézték az eseményeket vagy ők is beszálltak fehérneműbe. Öregem, hatalmas buli volt! Lényeg a lényegben, a végén mindenki tetőtől talpig tiszta türkizzöld volt! De szó szerint értsétek. Nekem a haj elválasztómról is folyt a festék. És mivel a fűre is ment, ezért olyan lett a talpam is (nem volt rajtam cipő).
 Persze, sajna ennek is egyszer véget kellett érnie, mint minden jónak. De még így is volt idő vacsoráig. Kb. 3-4 óra. Állítólag Clocky és Cane csinálja majd a kaját.
 Elindultunk haza. Rájöttem félúton, hogy picikét fázok egy szál alsógatyába... Persze a ruháim a kezembe voltak. Nagyon kellett sietnünk, mert ha ránk szárad a festék, akkor baszhatjuk....
 Amikor hazaértünk én rögtön a fürdőbe vetettem magam. (De a csapat másik fele előtte röhögött egyet a türkizzöld társaikon.) Tudom, hogy a dobozon minimum 3 óra száradási időt ír, de jobb félni, mint megijedni. Engedtem magamnak vizet, és úgy ahogy voltam, beleültem. Azt a kurva, ez a rohadt festék sosem akar kijönni a hajamból!?- gondoltam 10 percnyi fejvakarás után. Idő közben kijöttem a kádból és fölé hajolva kapargattam a fejbőröm- Ez egy nagyon nagyon rossz ötlet volt ez a kis party. Nem vagyok kárörvendő típus, de remélem, hogy a többiek is hasonlóan szenvednek, mint én. Ez az, kijött az utolsó tincsemből is!!!- örültem magamnak. Egyébként tincsenként mostam, ahogy a színek adták.
 Basszus, még Andi ágyát is föl kell szerelnem! (Mert visszafele megkért.) A csípőm köré tekertem az AC/DC-s törülközőmet, (igen, nekem olyan is van, még múlt karácsonykor kaptam Anditól; mindig azok a kedven cuccaim, amiket tőle kaptam, de ezt el nem mondjátok neki pls) becaplattam a szobánkba és fölvettem az aznapi ruhámat és leszaladtam a már várakozó Masky-hoz és Hoodie-hoz.
 Elmentünk a fészerhez, a két pasas fogta a börtönpriccset, én a szerszámos ládát a fúróval együtt. Ezután fel"szaladtunk" Andiék szobájába, akik már megcsinálták a helyét. (Amikor belépsz, pont az előtted lévő falra tesszük, Jill kinyitós szekrénye fölé.) Felfúrtam a láncot és odacsavaroztam. Hállá lújjá, ezzel is megvolnánk! Visszavittem a szerszámos ládát a fészerbe.
 Szerencsére pont időben érkeztem a vacsorához. Beültem a helyemre és utána lépett be Slender, hogy jó éjszakát kívánjon nekünk és bejelentette, hogy holnap korán indulunk. Ezután Clocky és Cane kiosztották a tálakban a gyrost. Isteni finom volt, de nem nagyon ízlelgettem, mert hosszú volt a napom és a holnapi talán még hosszabb lesz, főleg, hogy kábé hajnalban kell majd kelni, úgyhogy egyben lenyeltem.
 Fölmentem a szobánkba, átvettem a legkényelmesebb boxeralsót és a Dorothy- Jobb, ha hozzászoksz!-os (ez valami magyar csajrockbanda, belehallgattam és nagyon megtetszett, na....) pólómat és mivel nem volt kedvem előkotorni a hálózsákomat, ezért beledőltem a legközelebbi ágyba. Találjátok ki, hogy pont melyikbe! Segítek, bordó ágyneműje volt, fekete lepedővel. Félálomban lehettem, amikor azt éreztem, hogy valaki bemászik mellém, átkarol és beleszagol és beletúr a még nyirkos hajamba. Az utóbbitól libabőrös lett még a homlokom is. Igen, a homlokom... Nem nagyon törődtem vele, mert már a másik pillanatban már horkoltam. Szép álmokat!
  Ui.: BASZD MEG RED ANGEL!!!!

Bemutatkozás és az első nap #Andi

 Hosszas veszekedés után eldöntöttük,hogy ezt az

Ezek vagyunk mi

(Részlet Andy rajfüzetéből)

egy bejegyzést úgy fogjuk megírni,hogy (ezért előre is bocsi)nem nagyon tudod éppen melyikünk ír. Legalábbis "az életünk történetét"

  Na,akkor kezdjünk is bele:

   Én vagyok Andi,azaz Andrea. A bal oldali iker. Igen ikrek vagyunk,vannak fiú-lány ikerpárok is. A bőröm (ahogy a öcsémnek is) kicsit zöldesebb a kelleténél. A szemünk felemás,látszik a képen. A hajam vörös alapon fekete csíkos. Irtózok a bohócoktól nem tudom miért,de ez van. Eléggé hirtelen haragú vagyok. Én szoktam zenét írni és ezáltal új harcmozdulatokat is kitalálok.

  Én vagyok Andy[Endi],azaz Andrew[Endrú]. Ki lehet sakkozni,ha Andi a bal akkor én vagyok a jobboldali, srác.

Villás nyelvem van. Menő,ugye? Tudom,hogy az ne is tagadd! Nincs felvágva,természetesen ilyen. Nem értem,hogy a nővérem miért nem szereti, de nem vagyunk egyformák.Az én hajam fekete alapon vörös csíkos - persze természetesen, sosem festeném be a hajam. Utálom a cicababa lányokat...brrr...kiver tőlük a frász. Én az a tipikus ''élj a mának!,, típus vagyok. Fogalmam sincs, hogy miért, de valahogy imádok rajzolni.

  Hogy miért hasonlítunk kígyókra?
Állítólag az anyánk valami drogot vett be terhesen,hogy statikus anyaggal volt teletöltve. Nem nagyon bánjuk,mert olyan képességeink lettek,mint a kígyóknak. Vagyis ki tudjuk akasztani az állkapcsunkat,vannak méregfogaink,marha erős a szorításunk.Tetkóink is vannak, a bal karunkon (egy lefele kanyargó nálam, Andynek pedig pikkelyek), csak poénból csináltattuk.

  Hogy hogyan lettünk gyilkosok? Éshogy,hogy kerültünk a "Pastákhoz? Hmmm...hosszú sztori,ezért lerövidítem,ami kb. annyit takar,hogy nem lesz benne párbeszéd.

 Na, az volt,hogy mivel a szüleink nem akartak megtartani minket,ezért beadtak egy árvaházba. Ők sem bírták sokáig a kiképzést,az első érdeklődőnek odadobtak semmi ismerkedés nélkül,csak menjünk onnan. Így egy  olyan családhoz kerültünk,akik tele voltak pénzzel,mert híres rock zenészek voltak. A banda nevét nem tudom megmondani annyi minden történt azóta. Olyan sok helyre járattak minket, úgyhogy örültünk otthon a turnébuszon alhattunk. Rendes barátaink sem lehettek, annyit utaztunk. 5 évesek lehettünk amikor érdeklődést mutattunk a zene iránt. Engem gitárra,a nővéremet dobra oktatták,de a folyamatos külön tanár váltás és a különfoglalkozások nem maradtak abba. Ezzel együtt jött az iskola, csak nem voltak szünetek, se hétvégék, ezért 8 évesen olyan okosak voltunk, mint az okosabb 13 évesek. Amikor elértük azt a kort,hogy tudtunk gondoskodni magunkról,ki is tették a szűrünket! Két 12 éves mit tud kezdeni egyedül Németországban,akik még nem is beszélik a nyelvet?!Még a puszta gondolat is felbosszant! De legalább ideadták nekünk az összes ruhánkat és a kedvenc használati tárgyunkat. A turné végén ott is hagytak a Fekete Erdő melletti városban. Teltek az évek és megint itt voltak. Addigra eldöntöttük,hogy bosszút állunk azon a férfin aki ezt az egészet kitervelte. Időközben 17 évsek lettünk. Kitanultunk pár harcművészetet és átalakítottuk a hangszereinket fegyverekké . Pénzünk is volt, mert alapítottunk egy kis bandát(a helyi kocsmában lépegettünk fel egy kis pénzért) utcazenészek is voltunk és eléggé jól ment (barátságos kisváros volt). Tellt a VIP jegyekre, mivel erre spóroltunk évekig, így bemehettünk az öltözőbe is. Koncert után együtt buliztunk a bandával. Szerencsére nem emlékeztek ránk.Az összeset kiütöttük és elvonszoltuk abba a raktárba ahol laktunk,odakötöttük egy-egy székhez, bekötöttük a szájukat végül felébresztettük őket. Azokat a fejeket látni kellett volna amikor letöröltük a sminkeinket!(upsz..nem mondtam? kisminkeltük magunkat,hogy ne ismerjenek fel) Még most is szakadok rajta,pedig azóta eltelt pár év. Jót buliztunk, amikor az arcukkal "eljátszadoztunk". Csak az az egy baj volt, hogy túl hangosan sikoltottak és valaki kihívta ránk a zsarukat. Az öcsém fogta a nagy gitárbaltáját és egy mozdulattal lefejezte az összeset. Pedig én még úgy játszottam volna mé

g velük! Visszatérve a sztorira...fogtuk a fejeket,gondoltuk még szórakozunk velük ott ahova megyünk. Csak épp nem tudtuk,hogy hova. Így az erdő felé vettük az irányt. Félúton egy arc nélküli öltönyös lény magasodott fölénk (megvolt 3m) és az emberi testrészeket meg a fegyvereinket nézte (vagy legalábbis arra fordította a fejét). Fogalmam sincs, hogy csinálta, de azt mondta,hogy menjünk vele. Megindult az Erdő felé. Amikor beértünk a rengetegbe legalább fél órán keresztül sétáltunk. Közben elmentünk egy hatalmas(kb.1m magas)vöröshangyaboly és 2 hatalmas tisztás mellett. Az egyik közepén van egy nagy fa körülötte meg kövek. Olyan volt mintha láttam volna két alakot a sziklákon, de amint odanéztem nem volt ott senki. Utunk végén odaértünk egy házhoz,rozoga és két emeletes volt, az egyik tisztás közepén a nem tudom hányból.

    Ez lett volna a mi sztorink! Akkor térjünk rá az eredeti történetre :)

 Beléptünk a viskóba. Hát nem kellett volna, ijesztő bohócokkal volt teli. Na jó, nem csak 2 volt, de így is kettővel több a kelleténél. A nagy hangzavarból hirtelen kínos csönd lett. Az ütő megállt
bennem,pedig nem vagyok az az ijedős fajta,de ez sokkolt. Furábbnál furább alakok voltak benn. Van aki felvágta a száját, maszkot hordott, fél szemű, rajzfilmbe illő, de akadt olyan is aki teljesen normálisan nézett ki. Az utóbbiak kevesebben voltak.
 - Akkor most mi mennénk is-próbáltam menekülni az ijesztő lények/emberek/bohócok elől.

 - Nem,nem,nem itt maradsz! Amúgyis hova mennénk?-dobta el a fejeket,fogta meg a karom,hogy ne menekülhessek és egyben tapintott a lényegre az öcsém-Amúgy tudom ám,hogy tőlük félsz-bökött a szemeivel a félelmeim felé.
 - Á, ezek? Egy legyet sem tudnak rendesen lecsapni-kuncogott a felvágottszájú- csak akkor belez ki ha nem múltál el max 14 -mondta tele szájjal. Hogy tud enni ilyenkor?
 - Jeff te inkább te egyél...grrrr...ha azt akarod,hogy ne te legyél a következő...hehehehe- be kell vallani vicces hangja van.
 - Jacks, ez rád is vonatozik!-szólt rá egy kék csíkos hajú lány.
 - Itt lakhattok nyugodtan,ikrek- szólt hozzánk az arctalan lény.
 - Köszönjük szépen- mondtuk kórusban.
 - De...- kezdett bele egyetlen drága öcsém
 - A fejeket kérem,-csápok nőttek ki a hátából és felvette őket- Andi,te Jessica és Jill szobájában leszel. Andy,te Bloody Painter-nél és Red Angel-nél fogsz lakni. Menjetek csak bentebb, senki sem harap. Reggelizzetek meg,aztán bepakolhattok a helyiségekbe.
   Elkezdtünk sétálni,hogy hova ülhetünk le. Egy keztyűs kéz húzott le.

A nevét a képen látni

 - Nem ülsz mellém? Persze, miután hoztál magadnak kaját a konyhából- bökött egy pult mögé.
 - O-oké. M-mit l-lehet v-venni?-dadogtam.
 - Mit szeretsz enni? Mi a bátyámmal pl. cukrot eszünk-csámcsogott egy rágón.
 - Majdcsak találunk valamit- húzott arrébb öcsi,mert kishíjján sokkot kaptam. Végül is 2 hamburgerrel (éhes voltam,na) tértem vissza az asztalhoz és a fekete-fehér lány mellé kellett ülnöm a kisöcsémet meg odahívta Jeff az asztalához. Nagyon vihogtak valamin. Szerintem megmutatta,hogy mennyire nyílik a szája,de ültem volna ott,na mindegy. Egy kislány lépett mellém
 - Beleülhetek az öledbe?- nézett bociszemekkel rám
 - Nem- mondtam szemrebbenés nélkül.
 - Léééégyszi!!!- még nagyobbra tárta zöld szemeit.
 - Jobban teszed,ha megengeded,mert a végén elbőgi magát a kis tökmag- vigyorgott gonoszul egy piros-fekete hajú (nem azt öcsém) fickó,akit eddig észre sem vettem,hogy ott van.
 - Jas' fékezd magad!- vágta tockon a mellette ülő macskaszemű lány.
 - 1: Jasonnek hívnak, 2: ezt meg mi a fenéért kaptam?!
 - Csend,én így hívlak,punktum. Mert goromba voltál- nézett szúrósan- Ja, bocsi, egyébként a nevem Jess- nyújtotta át a kezét a kékhajú. Úgy tűnik,hogy vele leszek egy szobában...akkoor,ezek szeriint..., na ne már Jill a bohóccsaj. Na mindegy. Végül a kislány az ölemben végezte,mert tényleg majdnem elkezdett ríni. Hagytam volna a fenébe,de amikor Jack csúnyán nézett muszáj volt engednem neki. A kiscsaj neve is kiderült: Sallynek hívták. Az étkezés vége felé még mindig farkasszemet néztem a hambiaimmal. Már csak alig maradtunk az étkezőben,de én arra vártam, hogy mindenki elhagyja a helyiséget.
 - Te meg miért nem ettél egy falatot sem?- jött oda hozzám és ült le mellém egy kék maszkos srác.
 - Várom,hogy mindenki kimenjen az ebédlőből
 - Miért?
 - Nem éppen a legszebben eszek- nevettem kínosan és sütöttem le a szemeim mivel utálom őket(he-
terokrómiás vagyok, mint már említettem).
 - Hahaha,itt nem kell semmit sem szégyellni- nevetett fel. Jesszus nincs is szeme!- Na lássuk csak azt az evést...
 - Oooké,te akartad- feleltem majd egy harapással és nyeléssel lenn is volt a gyomromban a 2 óriás hamburger. Ő meg csak lesett,gondolom én- Áh,ez jól esett- ütöttem kettőt a hasamon és bebaty-
tyogtam a nappaliba,ahol javában folyt az élet :
  Egy manószerű srác és egy cseresznyevörös hajú hapsi videójátékozott; Sally egy rózsaszín üvegszemű pasassal babázgatott; Jill, Jess, LJ (Laughing Jack, a bohóc),Jeff meg Andy pókereztek. Az begésznek tök jó volt a ritmusa. Ez azt jelenti,hogy leültem a kanapéra,pont Jason mellé és dobolni kezdtem a diktált tempóra.Hogy  mi volt a tempó? A gombok hangja a konzolon, Tökmag nevetése, Jeff verte a lábát a padlóhoz, LJ kopogtatta az asztalt egyik karmát a másik után helyezve, Bolond Kalapos (Jason) csettintgetett fekete kezeivel, Jill dúdolgatott na meg a zsetonok csapódása is. Ezt mind összehangolva. Kicsit rémisztő,de ugyanakkor nagyon király volt. Na, visszatérve a történetre.... Beültem Jas" mellé, elővettem a megbuherált dobverőimet és ütöttem a ritmust. Ezt Andy is észrevette és próbált alkalmazkodni,mert tudta ha van egy ismeretlen ritmus amit megkedvelek akkor új dalt írok,ha meg új dalt írok akkor újjabb harci ritmust is kitalálok.
 - Gyerekek,hát itt meg mi folyik?- állt meg az ajtóban Slender- Láttátok már az órát?-így elment az idő?!- Dél van,aki itt van az rögvest jöjjön ebédelni! Tudjátok mi van ha nem jöttök?
 - Nem kifejtenéd?-viccelődött Mr. Felvágottszáj,pedig biztos tudja.
 - Pop magyarázd el az értetlennek,most nincs kedvem hozzá- maszírozta fél kezével a halántékait majd elment. Mivel nem tudtuk ki az a Pop,ezért csak oda helyeztük felemás tekintetünket az öcsémmel (ő is heterokrómiás csak neki a másik szeme piros) akire Jeff nézett,egy udvaribolondszerű... emberkére(?).
 - Aki nem ebédel és itthon van,akkor EJ étkéből kap vacsorát- magyarázta Mr. Csengettyű.( Igen mindenkinek adok ilyen neveket!)
 - Ki az az EJ- súgtam a mellettem ülőnek.
 - Eyeless Jack, a kannibál, a ház orvosa. Láttad már,nem?- magyarázta Jason.
 - Nem hogy is néz ki? Várjunk csak egy picit... ka-kannibál?!- ijedtem meg.
 - Tudod kék maszkot hord... akivel romantikáztál az ebédlőben- ezt a gúnyoros hangot bárhol felismerném, ez az öcsém
 - Hahaha,nagyon vicces Andrew! De most komolyan az a kedves srác egy kannibál?
 - Igen. Szokatlan, nem mindenki mondja kedvesnek- nemes egyszerűséggel,de egy kicsit meglepődötten is monda Jas"
 - Úgyhogy siessünk,ha nem akarunk embert enni vacsorára- nevetett fel Jess.
 - Ez goromba volt-szontyolodott el EJ. Jééé ő is itt volt? Igen,kicsit vaksi volnék,nem veszem észre nyilvánvaló dolgokat és azokat az embereket sem nagyon akik ott állnak előttem, bezzeg amit nem kéne... Mivel aránylag sokan voltunk,ezért 2-3 asztalt összetoltunk,mert mindenki egy asztalnál akart ülni. Én Pop és EJ közé kerültem, más hely már nem volt. Egy csajszi jött be a konyhából, tisztára úgy nézett ki mint a mellettem ülő kékhajú pasi, annyi különbséggel. hogy neki nem háromba hanem négybe volt fogva a haja. A kezében egy hatalmas bogrács kaját tartott,amit le is tett az asztal közepére. Nem kellett sokat vacillálni, hogy megtudjuk, mi ez. Sokat jártunk Andyvel magyar éttermekbe. Aha, magyar az egy ország innen délkeletre. Ez meg kétségtelenül magyar kaja volt, azon belül is a legfinomabb koszt: parasztos
marhapörkölt, nyami. Visszatérve a sztorira.... Öcsivel összemosolyogtunk és versenyezni kezdtünk a
kanálért. Én nyertem! Ketten majdnem kiszedtük a felét, belesek vagyunk. Persze a többiek fujjogtak, hogy "ez meg mi?,,. Már épp szólásra nyitottuk volna a szánkat Pophasonmással,de a kis szemtelen (na jó, bocsi, ez bunkó volt) felpattant a helyéről,beleszagolt a tányérom(!) fölött a levegőbe. Majd közölte a gülüszemű bandával :
 - Ez marhahús nyugodtan ehetitek. De hol az én kajám?!- csapott ingerülten az aszalra
 - Ma ezzel kell beérned, mert nem csináltál magadnak és nem, nem veszel a hűtőből sem, mert már leültél az asztalhoz ésha felállsz, az azt jelenti, hogy befejezted az étkezést- csapott egyet fenyegetően a levegőbe fakanaálval (fogalmam sincs, hogy került hozzá) Csingiling. Mire duzzogva leült és szedett a kondérból. Istenem mi lett volna,ha saláta lett volna! Az étkezés viccesen telt, kivéve,hogy nem egyszer halálra ijesztett a fekete-fehér népség, ami még nevetségesebbé tette az étkezést. Megismertem az aszalnál ülőket is:
  A kócos,üvegszemű hapsi Dollmaker,de mindenki Dollnak vagy Dollinak hívja. A cseresznyevöröshajú srácot Red Angelnek, a manókinézetű kockát Bennek, a csajpopot Candy Cane-nek hívják. Az étkezés vége felé betoppant (mint kiderült) Frankie (egy szőke Frankenstein,remélem ismered, ha meg nem így jártál) és Will(szintén szőke,kék szemű és vasorrú bába maszkot hord). Láthatóan utálták egymást, főleg LJ. és az utóbbi. Nekik már csak alig jutott a kajából.Az étkezés után Jessel elmentünk az erdőbe beszélgetni. Nagyon szép egy rengeteg. Egy tisztáshoz értünk, fával a közepén, amit sziklák vettek körül. Ez az egész pedig egy bokorkerítéssel volt körbefogva.
 - Á, a Boszorkánykör...imádom ezt a helyet...meg nem is de ez nem fontos-sétált Jess az egyik kőhöz majd leült rá, elővett pár trükkérmét (tudniillik,bűvész) és elkezdett tükközgetni- te nem jössz?- szólt rám,mert elbambultam, odaültem mellé és szóba elegyedtünk. Jól elvoltunk fél órán át amikor szóba jött az ágyprobléma.
 - Naés, hol alszom?
 - Passz...- elmélkedtünk vagy tíz percig amikor megszólalt- Megvan! Van a ház végénél egy régi fészer, amikor ott jártam láttam egy falra akasztható börtönpriccset. Csak nincs aki feltegye...
 - Figyu, az én öcsém mindenhez ért. Főleg amihez nem kéne...- a második mondatot csak mormogtam.
 - Akkor ez el van intézve.
  Zörgött a bokor, de nem foglalkoztam vele. Jessnek felcsillant egy pillanatra a szeme, de gyorsan elsütötte őket, beharapta az ajkait és az érmékre koncentrált. Ekkor valaki/valami megfogta a vállam, odanéztem. Jason? nem neki a karmai fehérek. Ennek feketék voltak. O-ó!
 - Sziasztok, édeseim Hehehehe- átkozott bohóc, kísért engem- Mi újság?- ekkor átkarolta a vállam, megsúgom majdnem betojtam a félelemtől.
 - Helló, Jacks. Na jó elég, nem látod, hogy halálra van rémülve?
 - Jól van na- végre, valahára elengedett és odalépett a koncentráló lányhoz. És ARCONPUSZILTA ( ?!!! WTF ) amitől a csaj rózsavörös lett.
 - Ti együtt vagytok?
 - Baj?
 - Ugyan dehogy! Isten ments, hogy ilyet mondjak- tiltakoztam. Tényleg elismerem aranyosak,magas srác, kicsi csaj; de ezt el ne merd mondani senkinek,mert 1, kinyírlak, 2, akkor lőttek a keménycsaj imidzsemnek.
 - Aszta, nem hiába mondták rám,hogy vaksi, és ilyenkor nem a szemeimre gondoltak!- világosodtam meg hangosan.
 - Na azért...de télleg miről beszélgettetek az előbb?
 - Ha annyira tudni akarod arról, hogy hogy legyen a szobabeosztás- felelt Jess
 Ezt a beszélgetést nem húznám tovább,mert már nem emlékszem rá, csak arra, hogy kb. 3 órát még beszélgettünk, csak azért mentünk haza,mert Slender összehívja a csapatot, mivel "valamilyen bejelentése van", ígyhát hazamentünk. Jó, bevallom, jófej ez a csávó, de még tartok tőle. Amikor beléptünk a nappaliba alig voltak benn. Red, Pop, Jason és Sally (hozzáteszem beöltözve) teapartyt tartottak. Reakció: röhögőgörcs.
 - Hát ez meg mi a ...- próbálta visszatartani a nevetést Andy
 - Ne mondj semmit, Új, mert a szép szemeid gyorsan EJ. levesében landolnak!- fenyegetőzött Angel.
 - A kisujjamban több erő van mint a te egész testedben, Angyalka- igen, ez az én öcsém! Yeeh!... Khm... elnézést
 - Na, jó mind a ketten hajátok abba és ne viccelődjetek az étkezési szokásaimon- lépett be a helyiségbe az emlegetett személy és ő is nagyon vihogott- Red, szép a tütüd és igen is szép szemei vannak az ikreknek
 - K#ss!
 - Ezt ti is hallottátok vagy csak én süketültem meg?- vakargatta a fülét LJ.- EJ valakit megdicsért- kerekedtek ki szinte már fehér szemei. na, mindegy...Köbö 10 perc múlva a csapat nagyobb része ott ült és vártuk a csodát, amint végül megérkezett Slendy mindenki rá figyelt, ami (igen félnapi ismeretség után) nagyon ritka jelenség volt.
 - Édes a tütüd Red Angel...khm... azért hívtalak össze benneteket, hogy bejelentsem, hogy három nap múlva ismét elmegyünk kikapcsolódni- erre hangosabb lett a tömeg csak akkor folytatta, amikor abbahagytuk a visongást- A Bermuda-háromszög közepén van egy köddel bevont sziget, persze hajóval utazunk. Ezen a szigeten van egy régi, elhagyatott vidámpark, jó buli lenne...
 - Bocsi Slend, hogy belevágok a szavadba, de nem arra az Imaginaerum nevű parkra gondolsz?
 - De, honnan tudtad?
 - Mivel az az én vurslim...- nem kell mondani volt nagy meglepetés
 - Tudom, már annyira látni szeretném, mert nagyon sokat mesélsz róla
 - Higgyétek el, hogy nem éri meg. Én is voltam már ott nem volt valami nagy élmény- állt fel tilta-
kozni Will. Hogy a fenébe járhatott ott? Na, mindegy... Dolli befogta a száját, Pop meg lehúzta a helyére, miközben mindenki egyszerre kiabált rá, hogy " Will, kussolj!,,.
 - Rendben tőlem jöhet mindenki, csak két kérdésem van- dőlt hátra a fotelben- 1. Hogyan? Mert az A Köd süllyeszti el a hajókat, miatta zuhannak le a repülők meg mivel évekkel ezelőtt bezártam még a kulcsot is elvesztettem. 2. Érdemes? Mert a játékok állásukban is elromolnak.
 - Tudtam, hogy ezt mondod, ezért az összeülés előtt megkérdeztem Jillt ezekről a dolgokról. Azt mondta, hogy van valahol egy tengeralattjáród, amit A Köd alatt át tudsz vezetni, a dobozod kurblia a
kulcs ami még megvan. Azt is monda, hogy tudod irányítani a játékokat, olyan szinten,meg tudják javítani magukat.
 - Rendben...- sóhajtott egy nagyot és adta be a derekát, amitől megint éljenzésbe kezdtek ki a legtöb-
ben, Slender leintette őket (azért írom így,mert nekem nem nagyon tetszett az ötlet)- Csak hogyan jutunk ki észrevétlenül az óceánra?
 - Erről mi gondoskodunk- ölelte át Nina  (együtt ültünk reggelinél azért tudom

Jason the toymaker

( Bolond Kalapos)

a nevét) Jillt aki csak mosolygott- Dehát én tengeribeteg vagyok- jutott eszébe a lilapulcsisnak és amennyire a khm... felvágott szája engedte elszomorodott.
 - A víz alatt megyünk...- forgatta meg Jason a világító zöld szemeit- Észlány.
 - Elég legyen! A végén megint elkezdtek verekedni, a múltkor is elkezdtél bőgni- olyan orröhögést adott ki LJ. amikor nem adsz ki hangot csak levegő jön ki az orrodból (ha tetszik ha nem akkor is úgy fogom hívni,hogy orröhögés)-, Észlány. Nem kérek hozzászólást, hehehehehe. Khm... van még egy utolsó kérdésem....
 - Van egy varázskapunk...- válaszolt a fel nem tett kérdésre Slend'- Meg,hogy tuti egy helyre érkezzünk, van egy lerobbant turistabusz a környéken és pont beférnénk az átjáróba, de már sajna nagyon lepukkant. Ikrek, ti meg tudjátok javítani?- néztünk fel mind a ketten, mert a körmünket kapargatva hallgattuk az egészet egyszer-egyszer felnézegetve.
 - Hogyne, sokszor lerobbant a turnébusz amit nekünk kellett megszerelni- mondtuk szinte egyszerre- De,mi hasznunk van belőle, mert a nővérem fél a vidámparkoktól és bevallom én sem tolerálom nagyon őket- vette át a szót Andy és végig a csülkeit piszkálta. Ez naaaagyon kedves. Tűnés ezt a részt én írom! Bocsi, csak a tesóm belepiszkál, ki kis húzom. Majd ne lepődjetek meg legközelebb ^^'. 
   Mondjuk, nem kell Jeffreyvel a Kínzószobán osztoznotok éjszakára, hanem Jason Mr. Gluttonból előhalászik két hálózsákot.
 - Maga honnan tud a kígyómról?
 - Én mindent tudok, és legközelebb ne tartsd a fürdőkádban az egereiddel együtt- halászott elő a szmoking zsebéből egy piros szemű fekete felhúzhatós egeret és hozzávágta (?).
 - Liqurisia...?-egy pillanatra még világítani is elfelejtett a szeme és aranysárga lett, de mint említettem csak egy pillanatra. Az "állatka" kurblija magától kezdett el forogni és a pasi tenyeréből felgurult a vállára (egész este ott maradt, cuki volt, mármint az egér, ne tessék félreérteni).
  Amikor az összeröffnek vége volt, annyira elment az idő, hogy mehettünk kis vacsorázni. Kifelé menet törpének éreztem magam, mondjuk nem vagyok az a magas csaj, de mikor beálltem Kalapos, LJ , Doll és Pop közé...hááát max a pasasok mellkasa alá értem. Öcsi ott kuncogott Dolli mellett, de ő sem ért sokkal magasabbra. (Egyébként míg ágy híjján vagyunk, addig a nappaliban egy hálózsákban leszünk elszállásolva.) Miután mindenki odatolakodott az asztalához (közben valaki visszarendezte) a tálakban már ott volt a kaja, ami kínai volt rizzsel és sushi. Pálcikával!! Ki tud pálcikával enni?! Én nem. Vagy 5 percig vacakoltam, majd amikor végleg eldurrant az agyam, megfogtam a tányért, kiakasztottam az állkapcsomat, belekapartam az egészet a számba és egybe le is nyeltem. Amúgy finom volt, de azokat a fejeket látni kellett volna! Még most is szakadok rajta.
 - Mi van? Nem láttatok még hölgyet enni?- sértődtem meg, persze csak színleltem.
 Ezek után feloldódtam, sokat nevettünk, vicceket meséltünk. meg is ismerkedtem mindenkivel, de nem fogom felsorolni, mert az holnapig tartana és azt már az Öcsisajt írja. Rá is vettük Slandyt, hogy néhányan aludjanak velünk a nappaliban, de volt néhány feltétele volt: 1. ha Andy is hívhat... embereket(?) 2. addig legyünk fent, hogy reggelire ki tudjunk kászálódni 3. ha este ki akarunk ruccanni szólni kell neki 4. ne legyünk túl sokan, büntiseket és Poxykat ne hívjunk 5. előtte és utána takarítsunk fel mindent a padlószőnyegről 6. ez volt az utolsó és a legfontosabb kikötése: maradjunk aránylag csendben ne úgy ahogy szoktunk. Elvonulunk egy sarokba, hogy megbeszéljük, kit hívjunk. Azt mondtuk, 5-5 főt hívunk le.
 - Kezd te- adta át nekem a szót.
 - Köszi. Na akkor... én- csúfolódás következik,aki nem akarja elolvasni az hagyja ki, csak gondoltam szólok- Angyalkát, Cicaboszit, Bolond Kalapost, Vasorrú Bábát és Udvari bolondot választom
 - Ne már! Piroskát is?-nyafogott.
 - Igen. Te?
 - Jól van na. Legyen mondjuk... Cirkuszmenekült(ezt Jason mondta LJ-re és megtetszett), Szemtelen, Bohóccsaj, Dögös Maszkos meg az a babás gyerek.
 - A bohócokat minek?
 - 1. Bírom őket, 2. bosszúból muhahahaha
 Morogtam egy sort és odamentünk hozzájuk. Közöltük velük a tényállást. Voltak akik elszomorodott, hogy nem választottuk, és voltak akiket meg noszogatni kellett, hogy jöjjenek; és volt olyan is aki meg majd kiugrott a bőréből. Kitakarítottunk...hát ott volt minden mondhatni "szartól a repülőgépig" de az előbbire hál' Istennek nem volt példa.
 Eljött szépen lassan az este. Mivel nincsenek itt a ruháink(este akarunk kimenni a raktárhoz értük), ezért a szobatársainktól kaptunk pizsamát amivel ki is mehetnénk az utcára. Én Jesstől Metalicás pólót és kantáros sortot nem fogok megfagyni, mert nincs hideg, tavasz elején vagyunk már, max egy kicsit lassabb leszek (hüllővér); Andy pedig Redtől egy " I'm sexy" feliratú felsőt meg haja színeiben pompázó skótkockás gatyát kapott- amikor megszerezte a cuccokat Angyal valamit odasúgott neki, azt passz hogy mit. Amikor átöltöztünk bejött Jason- kalapját alvósapkára, szörmés bőrkabátját majdnem ugyanúgy kinéző köntösre, elegáns ruháját pizsire cserélte- mögötte csúszkált egy(köbö 3 méter hosszú kicsi groteszk lila és színes pöttyös) kígyó. Ledobta magát az egyik fotelbe magát kinyitotta plüsse (onnan tudom, hogy látszik rajta, meg egyébért is, de mint mondtam nem szpojlerezek) száját, mormogott egy "bocsi"-t és könyékig lenyúlt a torkán. 2 perc kutatás után kihúzta kezeit- nem is feketék o.O, mi történt ezzel a pasival? na mindegy- kivett két hálózsákot, egy pókháló-mintásat és egy szívecskéset. Persze ráugrottunk az előbbire és elkezdtünk verekedni érte. Ekkor a konzervatív hapsi
(már többen benn megérkeztek[Jess, Jill és egy általam nem ismert csajer],de ez nem érdekes, csak mondtam) megszólalt:
 - A szíveset a kishölgynek vettem ki- szúrós hangja lágy, zöld szeme arany lett. Még a repedés a jobb oldalon ami a látószervétől a szájáig húzódott, az is eltűnt. Valahogy így kedvesebbnek tűnt. Várjunk csak... kishölgynek nevezett? Ezzel a fickóval komoly gond van. Hagyjuk. Felemelte felém a zsákot és odanyújtotta, én meg (utólag kicsit szégyellem) haraggal kikaptam a kedvesen mosolygó faszi kezéből a hálózsákot és ledobtam magam a mocsárzöld kanapéra és duzzogtam. Elővettem a dobverőimet és nyomtam az új ritmust amit reggel kezdtem. Eltelt egy kis idő. Valaki leült mellém. EJ volt az, akin csak úgy volt rajta a maszkja, hogy mosolya kilátszódott- a szája szét volt harapva. Sárga szememet nézhette, amit rá is szegeztem egy szempillantásig, de egy pillanat után már a saját dolgommal törődtem.
- Azok ott fegyverek?- kérdezte, azt nevezem én rekedt hangnak- Slender nem szereti, ha a ház felső részébe pengét hozunk- vigyorgott kicsit fölényesen. Abbahagytam a dobolást a lábamon. Két érzelem kavargott bennem: dühös voltam, mert nem szeretem ha manipulálni akarnak; ezzel együtt le is döbbentem,hogy honnan tudja,hogy ezek az ütők fegyverek? Andy szerint nagyon jól elbújtattam az éleit.
 - Honnan tudod, hogy ezek azok?
 - Jó a szaglásom. A faborítás alatt lehet érezni egy kis fémet is, és ez az izé illatozik a vértől. Nameg, pszichológia. Ahogy megszeppentél, a testbeszéded meg ahogy kitágítottad a szemeid. Mind arra utal, hogy a titkodról igazat mondtam- vigyorgott diadalmasan. Csak azért írom mindig a száját, mert azt látom- Hogy nyito...- nem tudta  befejezni a mondatot, mert valaki beleszólt mondókájába
 - Fiúk, lányok megérkeztem- tárta szét karjait az ajtóban Angel. Egy szál koponyás alsóban - ne értsd félre nem azt néztem, csak a szemem sarkából vettem észre- volt. Akkor azt hittem, hogy ott nyomban kiég a retinám. Talán hiba volt meghívni. De már késő visszavonni
 - Red tűnj kifelé és addig ne gyere vissza amíg nincs rajtad nadrág- visította Jill- Édesem ezt megkaphatnám egy pillanatra?- a kérdést a párjához intézte - csak mondom Kalapos az. Kikapta a kezéből az egyik piros egerét, felhúzta és nekivágta a közszeméremsértőnek, aki behúzva fülét-farkát elkullogott, mert a minirobbanás a fedetlen mellkasát érte.
  Nemsokára mindenki itt volt a "pizsibulin" (Angyalka hál' Istennek felöltözött, még pólót is vett), de két ember (vagy mi) még hiányzott. Nem is tudtam teljesen átgondolni ezt a gondolatot, mert az egyik illető megérkezett. Pop is itt állt. Pont ugyanolyan a pizsije, mint LJ-nek. Csak neki az ujjai hosszúak, a hossza kicsit rövid, a nadrágja majd leesett róla derékra és hosszra is nagy volt rá. Amikor megláttuk kitört belőlünk a röhögés
 - Mi olyan vicces? Tudom, hogy udvari bolond vagyok, de azért nem lennék ilyen vicce...- erre belenézett az egész testet mutató tükörbe és belőle is kitört a hahotázás- Nekem jobban áll mint a gazdájának- pózolt be, mint egy modell, miközben egy pillanatra sem hagyta abba a kacarászást. Én a könnyeimmel küszködve röhögtem.
 - Az utolsó mondat kétértelmű volt- vigyorgott Angyalka. Azt a perverz kis...khm...mindenit.
 - Red, kihajítsalak?- kérdezte ingerülten a csapat boszorkány-részlege. Nem is hagyta szóhoz jutni, de már tette is fel azt a kérdést a lilabőrű (de frankón halványlila a bőre Popnak) amire szinte mindenki akarta tudni a választ- Csak három kérdés: Miért, hogyan és akarjam tudni?
 - Az összes pizsim mosásban van és kölcsönkértem a kedves kolegától- tett egy olyan mozdulatot, hogy kicsit meghajolt, körzött kettőt a jobb csuklójával és rámutatott a tenyerével az előbb említett lány barátjára, miközben végig vigyorgott.
 - Ugye, mennyire jól néz ki?- tárta szélesebbre a száját ( ha ez egyáltalán lehetséges) LJ és már szó szerint fültől fülig ért pengeéles mosolya.
 - Nagyon jó, hogy ezt megbeszéltük, de mit csináljunk egész este? Angel, tedd le a kezed!Nem vagyok kíváncsi a te véleményedre- temette a kezébe a homlokát a lány akit nem ismerek, de ha jól hallottam a beszélgetésekből akkor az a neve, hogy Jane.
 -  Játsszunk valamit- vetette fel az ötletet Jason.
 - Ez a te szádból ijesztő, Édesem- mondta Jill mire párja végigmutatott magán- Jééé, tényleg, a jó Ja- son, bocsika... Játsszunk, mondjuk olyat, hogy mindenki beteszi egy kalapba a kedvenc nasiját, valaki bennmarad(amíg persze a többiek kimennek), az elrejti, utána a mindannyiunknak (persze nem azt az egy személyt nem számítjuk bele) sötétben meg kell keresni és az jöhet ki aki megtalálta a sajátját- tapsolt magának, volt miért, mert 5 másodperc alatt elmondta (néztem közben az órát).
 - Bocsi a késésért, srácok- esett be szó szerint a nappaliba Doll.
 - Szia, jól vagy, haver?- aggodalmaskodott Andy
 - Ezt meg kell szokni, mindig elesik és egy kicsit nagyon ügyetlen is- vigyorgott kicsit gonoszul Will, ezért tockon vágtam (mellettem ült).
 - Soha jobban- ült fel, mint egy jóllakott óvodás semmit,sem törődve a megjegyzéssel. Feltápászkodott előző helyzetéből, leporolta magát, megfogta jobb oldalt a fejét, majd folytatta- Lemaradtam valamiről?- fél szemével rápillantott Udvari bolondra és elkezdett kuncogni- Ahogy látom igen. LJ ti pizsamát cseréltetek Poppal?
 - Nem maradtál le semmiről, csak azt dumáltuk, hogy játszanunk kéne. Nem cseréltek csak Pop köl- csönözte.
 - Aaahaaa... Naés mit akartok gémelni? Babázni nem vagyok hajlandó, kibabáztam a lelkemet is délelőtt Sallyvel!- nyomkodta meg fáradtan a szemei közét. Ezután újra egy magyarázás következett, de ez már 10 másodperces volt, lehet csak azért, mert kisebb a felfogása, még nem nagyon ismertem azt a csávót. Nameg, LJ és nem Jill "mesélt"- Ez jó ötlet!
 Neki is fogtunk a sötételésnek. Nem volt könnyű. Nehezen tettünk fel dolgokat, azoknak a felét pedig Dolli leverte, de ezt is megoldottuk. Odakötöztük egy székhez, ez legalább megfogta. Komolyan mondom, ez a pasi közveszélyes. Így megvoltunk 15 perc alatt. Csakhát a tisztelt öcsikém úgy becsomózta szegény babócánkat, hogy a nevetősebb Jack-nek kellett levágnia róla a kötelet (persze a karmával). Doll meg ott mormolt egy imát (frankón, nem tudom, honnan a tökömből szedte), hogy el ne vágja - akár véletlenül is - az egyik fontosabb erét. Jó, nem nevetem ki, mert én abban a pillanatban beszartam volna, ha rólam kellett volna leszedni azt a ki*aszott bálamadzagot. Andy mindig tart magánál egy jó adag köteggel, mert egy adag bálamadzag mindenre tökéletes, főleg ha van hozzá olló. Ezt is itt tanultuk, egy olló mindenre IS jó, de ezt majd kifejtem bővebben is. Addig is térjünk vissza a történetre... Végre elpattantak a szálak. Kerítettünk kalapot is, ami annyit takar, hogy mivel mindenki lehozta a holnapi cuccát, Jill kilopta Jason-ét és abba tettük kedvenc nasijainkat:
 LJ... neki mindegy volt csak édes legyen, így választott egy hatalmas epres nyalókát. Jillel is ez volt a helyzet, ő ugyanilyen ízesítésben egy kisebb csomag pattogós cukrot tett. Will állítólag cukorbeteg, mert "egy idióta túlnyomta kiskorában", ígyhát ő sós ropit tett a kalapba. Ezután én és az öcsisajt jöttünk...nem nagyon szeretjük a nassolni valólat, de van egy kedvencünk amivel nem tudunk betelni: hatalmas gumicukoregerek- persze Kalapos tiltakozott, hogy ne tegyük bele kedvenc kiegészítőjébe, de hiába. Angel savanyúcukrot helyezett bele, mivel nem szereti az édeset, a sósat meg lestoppolták. Varázslótanonc követte a példánkat és ő is sütit tett, de teasütit, azt ami hasonlít egy sakktáblára. Doll' gumimacit (zöldet), Jane medvecukrot, ami miatt ismét kitört a röhögés -passz,hogy miért- és LJ. pirongani kezdett -(végre vmi. szín, már kezdtem úgy érezni, színvak vagyok) nem törődtem vele,meg nem is érdekelt miért történt vele, de a csaj lehűtött mindenkit, hogy ő ezt szereti-, Jason eléggé kifinomult volt ahhoz, hogy övé legyen a minichipses zacskó, Pop kicsit megsértődött,mert ő akarta azt a pattogóscukrot (értitek? Candy Pop erre a nyelvre fordítva Cukorka Robbanás :'D) végülis neki is olyan édessége lett csak dinnyésben. EJ-jén akadtunk ki Dolli még émelygett is: egy szaftos,aranyszínű szem (mily meglepő és irónikus) "díszelgett" a kalapban, mindenki ellenezte, de mondta, hogy akkor nem játszik, mert neki ez a kedvenc nasija- amúgy hagytuk is volna, de az a kikötés volt, hogy mindenki játszik és sokat is dolgoztunk a sötételésen. Cukor,cédula,olló-val döntöttük el, hogy ki dugja el a kalapból a nasikat. HogyCukor,cédula,olló? A Kő,papír,olló pasta változata. Bohócékat ejtettük ki először. Ki hitte volna, hogy a cukrot válasszák? Ezért mi a cédulát használtuk ellenük, ez mind szép és jó, de hogy kimutassuk, nyertünk "be kellett őket csomagolni" ami annyit jelentett, át kellett fogni az öklüket...brr... Milyen volt az érintésük? Először is hatalmas a markuk, még Jillnek is pedig ő lány, akkor gondolhatjátok... A csajszi kezén kesztyű, ami nagyon puha tapintású; Jackkel nem jártam ilyen szerencsésen...kézfejét (annak is csak a felét) durva barnuló(gondolom a sok használat miatt)géz borította, ezért kilátszottak a fekete ujjai+a majd' 5 centis karmai. Én fogtam meg utoljára - bár nem is akartam- és közben gonoszul vigyorgott borotvaéles,sűrű fogaival. Amikor véletlenül hozzáértem a bőréhez kicsit felfordult a gyomrom. Fogtatok már kígyót (ne tessék röhögőgörcsöt kapni, tudom irónikus, de ezt nem viccnek szántam!)? Pont olyan tapintása volt csak nem a megszokott meleg és kedves(egy kígyó is lehet kedves, nézzetek csak rám,mert eddig kedves voltam), hanem ez hideg volt,mint a jég és áradt belőle a kegyetlenség. Mondom ez csak egy pillanat volt, de azt hiszem sokkot kaptam és megállt bennem az ütő.

pizsiparty 

szerkó

(a két Jack)

mi az a
 - Mi van,Ékédes? Csak nem megijedtél valamitől?- mondta olyan nyugtató hangsúllyal ami még vérfa-
gyasztóbbá tette - nem tudom hogy hogyan képes ilyen frekvenciát kiadni amikor olyan a hangja, mintha egyszerre szorítanák a torkát és fognák be az orrát -, közben egy pillanatra sem fagyott le a képéről az az undorító vigyor. Ezekre a mellette lévő lányoknak (Jessnek és Jane-nek) az volt a válasza, hogy két oldalról tockon vágták. Ez így még jobb is, mert én gyorsan Voldemortot csináltam volna belőle, magyarul (ez csak egy szófordulat nem fogok itt magyarul hablatyolni,pedig tudnék) a szép hosszú orra befelé domborult volna.
 - Természetesen nem. Csak eszembe jutott az a film amit még a tél végén néztünk Andyvel az egyik kölcsönzőből kikölcsönözve. Nagyon ijesztő volt.
 - Melyik volt az a film?- váltott át arra a hangra amit általában használni szokott és egy kicsit felcsillant eddig rideg tekintete (nem nagyon mertem a szemeibe nézni, de akkor pont odalestem) . Eközben ám a többiek beszéltek velünk párhuzamosan, nehogy azt lehessen hinni, hogy ott azok csak kussba malmoznak. Red és Will még bunyózott is.
- Andi ugye nem az It-re célzol? Én szénné röhögtem magam amíg ki nem kapcsoltattad az első 45 perc után- nevetett fel a mögöttem az öcsém, ezért kapott egy könyököt a gyomorszájába de az utolsó szusszal még elmondta:- Az a DVD még mindig ott va...kkkhm...a raktárban.
 - Hagyjuk az egészet...inkább Cukor,cédula,olló-zzunk tovább és játsszuk végre azt a hiper-szuper játékot- mentette meg a helyzetem Dolli. Gondolom nem akarta, hogy a saját tesóm járasson le.
 Hát mit volt mit tenni, folytattuk. Már csak Jess és Andy volt benn. A két gyorsujjú kimondta a három varázsszót és virítottak is: öcsi cukrot, Boszi pedig cédulát mutatott. Az ügyeletes varázslótanonc elvette az asztalról a kalapot és kiküldött minket a nappaliból (mert eddig ott voltunk). Eltet kb. úgy 5 perc.
 -Mostmár mehettek és csak annyi segítséget adok, hogy jól eldugtam őket,nehogy rálépjetek-ekkor karbafonta a kezét, felhúzta fele szemöldökét és sunyi félvigyorra húzta a száját, végül ránézett néhány emberre- Nincs zseblámpa, világítószem, szuperszaglás és ilyesmi. Nem csalunk. Egy pillanatra láthatjátok csak a terepet, utána lekapcsolom a villanyt.
 - Na akkor gyerekek, menjünk be!- mondták egyszerre, tárták szét a karjaikat és löktek előre a leghátul álló kétszínű testvérek.
 Beléptünk. Néhány másodpercig tényleg égett a villany. Kb. 5 percig keresgettem aztán eldurrant az agyam. Bekapcsoltam a hőlátásomat. Mert én menő vagyok... A szemöldökünk között van két fekete pötty...az nem pirszing hanem valami szem szerűség...van olyanja sok kígyófajnak. De most nem ez a lényeg. Az a lényeg, hogy elkezdtem a melegre látni. Sétálgattam még egy kicsit. A francért nem nyert inkább Andy! Ez futott át az agyamon amikor valamibe beleütköztem. Furcsa, nem láttam. De ahogy éreztem ez a valaki nagyon hideg volt és magas. Mert olyan volt mintha egy hasat fejeltem volna le.
 - Hoppá, ki vagy?- hangzott el a kérdés és egy undorító érintésű (följebb bővebben kifejtettem) kezdte el tapogatni az arcom- Beesett arc, vastag szemöldök, hajpánt a homlokon. Tuti, hogy az új ikerpárból való vagy, csak azt nem tudom, hogy te mejik vagy. A fiú vagy az Édes?- mondta csendben. Basszus tudom ki ez!
 Szégyen a futás de hasznos alapon elmentem. Egy párszor még összeütköztem azzal a büdös bohóccal. Meg kell nézetnem a "szemeimet". Az a szerencsém,hogy a sötét foltos látást és nem a nyelv általi látásomat használtam. Mit is mondott Jess a padlóval kapcsolatban? Jól eldugtam őket, nehogy rálépjetek. Leereszkedtem négykézlábra, hogy felfedezzem a padlót. Még szerencse, kitakarítottunk. Rájöttem, mindenki fönt keresi ő meg bedugta a berendezés alá a cuccokat. Megragadtam a sajátomat és mentem volna kifele csak valaki kibuktatott. Csak egy gúnyos nevetést hallottam. Ezer közül is felismerném, ezzel éltem le az eddigi életem. Se család, se barátok semmi csakis ez a kuncogás. Ezen elgondolkozva elöntött a düh (mint sok mindenen de ez nem érdekes). A gumiegeret a számba vettem, hátra rántottam az öcsém bokáját és eltanyált. Próbáltam átmászni a testén és amikor nem figyeltem ledobott magáról. Elordítottam magam. Hogy ne tudjon elkúszni megragadtam a nadrágját és lehúztam neki. Amíg azzal volt elfoglalva feltápászkodtam, de az utolsó pillanatban elkapott és én hasra estem! Kinyílt az ajtó. Mindenki ott volt már és csak lesett hogy mi ketten mit csinálunk, mivel idő közben félig rám mászott. Kijöttem alóla. Kirántottam a fekete-fehér csíkos térdzoknimból (Jill-től kaptam hogy "ne fázzon a lábam") a dobverőimet, kinyitottam a pengéjét és a szemei előtt táncoltattam. Addigra ő is felállt.
 - Melyiket szúrhatom ki?- kérdeztem idegesen. (Ha felhúznak, már nincs visszaút)
 - Egyiket sem!- felelte sértődötten
 - Akkor ne merészelj többet ilyet csinálni velem, mert már télleg sok vagy! Én védtelek meg az utcagyerekektől akik ki akartak rabolni, a rendőröktől akik vissza akartak vinni a gyámügynek! Én  kerestem a pénzt a bosszúra! Én találtam a mindenes raktárt amiben laktunk! Nem te, én! Te mit csináltál? Kisujjadat is alig mozdítottad! Ja de, elintézted, hogy ne legyenek barátaim, mert mindenkinek én voltam mindenért a hunyó még neked is pedig védeni akartalak! Egész életemben gúnyoltál, nevettél rajtam! Most megengedték hogy itt lakjunk te játszod az eszed, hogy te vagy a "nagy és erős és vicces

fele" az ikerségünknek! Miért teszed ezt velem?!- ordítottam. Az utolsó kérdésném már folytak a könnyeim. Nem érdekelt a külvilág, nem érdekelt mit gondolnak a többiek. Köpni-nyelni nem bírt.
 A dobverő még mindig ott volt a kezemben kinyitva. Azt a szemét megvágtam volna (becsukta ezért csak a szemhéja sérült) amelyik olyan rozsdabarna, hogy már piros. Mögé léptem és szó szerint kirúgtam a többiekhez vérző szemhéjjal. Bevágtam mögötte az ajtót. Az sem érdekelt mi lesz a következménye a hangoskodásnak vagy hogy bántottam az öcsémet, de akkor utáltam azt a kis... Miután "becsuktam" az ajtót, bebugyoláltam magam az egyik nagyobb fotelba elkezdtem bőgni. Nézzétek el nekem, nagyon rég nem sírtam és ez régóta gyűlt bennem...de jól esett. Eltelt kb, 10 perc amikor beszélgetést hallottam:
 - Most bemész és megvigasztalod Andit- hallottam egy fiú hangját csak nem tudom kiét.
 - Azt lesheted! Látod mit csinált a szememmel?! Vagy te már nem is látsz a fél szemedtől és az őszülő kócodtól?!- akadt ki Andy. Lehet, hogy nem kellett volna... Megbántam, ezért az én "piros" szememhez is került egy vágás, de nekem az aljánál kettéágazik. Ezt magamnak plusz büntetésként szántam, csak most így nem tudom megmondani miért.
 - Akkor megyek én- mondta a fiú.
 - Oké, te akartad. De azért mondom, amikor hisztizik bármire képes- persze,sosem sírtam előtte volt bennem tartás gondoltam
 - De akkor kárt is tehet magába...- már mindegy
 - Nem érdekel. Megérdemli. Még mindig nem látsz a fekete-szürke hajadtól, Gülüszem?!- hallottam valami csattanást és a másik pillanatban nyílt az ajtó. Az első 2 mondatától újra megindultak az apadó könnyeim. Dolli jött be az ajtón, de úgy, hogy kivágta a kétszárnyas tömör faajtót láthatóvá téve a többieket akik az öcsémet dajkálták, pedig nekem is volt elég bajom. A sebbe amit ejtettem belefolyt a sós könny és baromiul fáj.
 Jött volna ide hozzám, de megbotlott a saját lábában, meg akart támaszkodni az egyik polcba, de kinyílt egy titkos ajtó és lezúgott a lépcsőjén. Ezeken akkorát nevettem, hogy már a nevetéstől folyt a könnyem.
 - Istenem! Jól vagy?- kérdeztem miután abbahagytam a röhögcsélést.
 Ledobtam magamról a kockás plédet (amivel betakaróztam) és odafutottam hozzá. A többiek közül sokan követték a példámat. Ott feküdt hason, két lábba fenn a lépcsőn a többi része már a sík talajon és remegett - mint én az előbb az idegtől. De ez mintha más lett volna. Bevallom rossz volt ezt így látni. Lementem hozzá, megráztam egy kicsit. Felnyögött és felült, mint egy jól lakott óvodás. (Fordult a kocka nekem ért mellkasig!)
 - Ez jó menet volt- nevetett. Valamiért takarta a jobb szemét- Valahol nem látod- bökött oda a másik kezével. Akkor leesett a tantusz. Kiesett az üvegszeme. Nagy dolog...Volt már sokkal cikisebb helyzetem is.
 - Nem,túl sötét van- felnéztem a többiekre akik ott álltak a bejárat tetején- Mi lenne ha nem malmoznátok és lesnétek, mint Rozi a moziban?! Tudom, hogy ez jó elfoglaltság, de helyette  segíthetnétek megkeresni a villanyt és a babaszemet.
 Értettek a szóból és lejöttek a kemény 10 lépcsőfokon. Először pilács kellett. Hát, azt nem találtunk... Pop valahogy a háta mögül előhúzott egy zseblámpát és átnyújtotta Doll-nak aki idő közben felállt. Körbevilágított. Ajtók hosszú sorát lehetett fellelni. Legalább 10 volt mind a két oldalon(és csak egy kis részét világította meg...). Elindult a csapat előre. Alig haladhattunk öt métert mire kócos pasas elbukott. Valamilyen guruló hangot hallottam(mert persze lekapcsolta a zseblámpát amikor felbukott).
 - Basszus, már tele vagyok kék-zöld foltokkal! Már kezdem egy kicsit unni! Most meg...a saját szememben bukok fel!- ezen mindenki elkezdett nevetni, de én éreztem a hangjában, hogy majd fel robban.
 Felsegítettük a földről és továbbmentünk. Elhaladtunk egy csomó furcsa ajtó mellett. Az egyiken például olyan festés volt, hogy két biliárd-dákó keresztben és nem sokkal fölötte egy koponya aminek két biliárd-golyó volt a szeme, fölé elmosódott betűkkel volt valami írás. Legvégül elértünk egy olyan kapu nagyságú ajtóhoz ami ősrégi keményfából volt fémborítással. Tele volt karmolásnyomokkal. Láttam rajta, hogy a zára új. Beszélgetés és nevetgélés szűrődött ki onnan.

Pedig már jól benne voltunk az éjszakában kb. este 10 körül járhatott az idő. A szoba bejárata előtt megtaláltam Dolli üvegszemét és odaadtam neki. Ő meg a kezembe nyomta a lámpát míg ő zsebre vágta.
 - EJ. majd segítenél visszatenni? Legutóbb is sikerült bekancsalítanom-kapta ki a kezemből a rögtönzött pilácsunkat
 - Ezért nagyom megérte ideadni- fontam karba a kezem és kihúztam magam, hogy magasabbnak látszódjak (így meglehettem 165cm)- Ne szemtelenkedj velem!- erre mindenki úgy elkezdett röhögni...
 - Te meg ne pipiskedj, nem használ sok mindent...
 - Beszóttá'?!- itt LJ. leült a földre és úgy vihorászott, húga az ölébe csüccsent és majd' megfulladt a nevetéstől. Fulladnátok meg- gondoltam magamban
 - Igen- mosolyodott el diadalmasan, mert látta rajtam, hogy nem tudok már mit szólni rá
 - Erre nem tudok mit mondani. Szóval, ha kiszócsatáztuk magunkat mehetünk is- mentem volna vissza a lépcsőkhöz, de Red megfordított és elkezdett az ijesztő kapu felé tolni- Te meg mit csinálsz?!
 - Egy kicsit meglátogatjuk a Büntiseket- a hangjából ítélve mosolyoghatott és a többiek elindulgattak mellettünk, mögöttünk.
 - Kik a Büntisek- kérdezte Andy  Willtől
 - Akiknek büntetésből a Kínzókamrában kell aludniuk. A héten ketten lakják.
 - Szóval, ha nem vállaltuk volna öcsivel a busz javítását itt kellett volna aludnunk?! Red ne toljál már, tudok magamtól is menni!- kezdtem elveszíteni a türelmemet, ésha ez bekövetkezik akkor nem lehet könnyen leállítani.
 - De olyan rövid lábaid vannak és lassan is szeded őket- vigyorgott
 - Én a helyedben nem hergelném, Angyalka- késő visszafordultam és pofon vágtam- Szóltam
 Kitárult a kapu nagyságú ajtó. Nina egy szekrény tetején ült, az általunk hozott fejek mellett. A terem másik végében egy ágyon (nagy szénaszálak lógtak ki a lepedő alól, ahol az ágbetétnek kéne lennie) Jeff feküdt hanyatt. A terem közepén néhány kínzóeszköz volt, körülöttük szanaszét hevertek a kések, tűk, fűrészek és más hasonló cukiságok.
 - Sziasztok...Hát ti?- lepődött meg a felvágottszájú lány.
 - Én már mentem volna fel, de ez a hülye gyerek nem engedett- böktem oldalba Redet- ésha nem haragszotok mennék is fel,mert álmos vagyok és nyűgös.
 - Oké csak még pár dolog...
 - Hagyjad, ha nyűgös bármire képes- figyelmeztette Andy Ninát.
 - Ezt mostmár megvárom...mondjad
 - Na szóval kezdjünk bele...- felkapta maga mellől a (eszembe jutott, hogy hívták a bandát aki "örökbefogadott" minket: Névtelenek, ezt elfelejteni...) Névtelenek egykori énekesének a fejét ami szinte a felismerhetetlenségig összekarcoltam. Én is csak onnan tudtam, hogy a kínzás közben megkérdeztem a többiektől, hogy ki tervelte ki, hogy otthagynak minket és az mondták, hogy Josh tervelte ki az egészet-gyáva banda- (az énekes) és kivájtam a szemét és kivágtam a nyelvét. Az arcához szorította a csonkot- Miért pont Joshua-t kellett így "megszépíteni"?! Ez volt az egyik kedvenc énekesem!
 - "Jajj, ez volt az egyik kedvenc énekesem"- változtatta el a hangját és gúnyolódott Jeff. A csaj meglóbálta a feje fölött a hajánál fogva (hosszú haja volt a pasasnak)a sikolyra fagyott testrésztészt és a srác tökkelütött lett.
 - Ne szólj mindig bele a szavamba! Na mindegy, hagyjuk, a hülyeségre nincsen gyógyszer... Másodszor mi lett a szemetekkel?
 - Nem rád tartozik, csak annyit mondok, hogy ha nyűgös tényleg bármire, de mondom BÁRMIRE képes- szinte olvasott a gondolatomban öcsike.
 - Ouv... harmagyára, de nem utolsó sorban- kacsintott volna Jeffre (aki éppen nyúzta le a bőrt "apuci" képéről) ha lenne szemhéja. De a fiú vette az adást és egyszerre mondták:
 - GO TO SLEEP!!!!!
 -Na, jó ezzel még jobban lefárasztottatok- megfordultam és hátraintettem- Jó éjt- átfurakodtam magam a dumáló tömegen és sétáltam vissza a folyosón át a nappaliba. Bebugyoláltam magam a szívecskés hálózsákomba és aludtam 1-2 órát mire arra ébredtem, hogy bezáródik a titkos alagút bejárata. Éreztem, még közel sincs vége az éjszakának. Még a dolgainkért is el kellett menni.
 - Ébresztő, Csipkerózsia!- vigyorgott az arcomba LJ. Egy sikolyt nyomtam el magamban.
 - Nenjé' má' innen- lökte föl Andy az élesmosolyú bohócot.
 Kikeltem a hálózsákból és elkezdtem öltözködni. Ami annyit takart, hogy felhúztam a hosszúszárú és nagyon megmagasított csizmámat(amibe belecsúsztattam a dobverőimet, hátha szükség lesz rá), fölvettem a félkarú bőrdzsekimet és már kiáltottam is:
 - Mehetünk!
 - Te pizsibe jössz?- kuncogott az egyik idióta a sok közül (már nem emlékszem rá, hogy ki volt).
 - Igen, tán fáj?!- még nem voltam teljesen magamnál- Nem kell megkérdezni valakit amúgy, hogy mehetünk e?
 - Már megbeszéltük Slenderrel míg te aludtál...- Andy direkt húzza az idegeimet?
 - Elmondod magadtól vagy megkínozzalak, hogy elmondjad?!- kezdtem bedühödni.
 - Légyszíves- egy hatalmas csábmosoly jelent meg az arcán és már tudtam, hogy direkt csinálja.
 - Akarsz a másik szemedre is?!
 - Azért megéri, hogy te megbánod és magadnak sokkal nagyobbat adsz- undorodom attól a vigyortól
 - Na, gyere ide te kis...- ugrottam volna rá, de valaki lefogott de őt is (Kalapos csinálta neki a lefogását), mert ő is nekem akart jönni. Ugye milyen jó a testvéri szeretet?
 - Nem kéne megölnötök egymást, mert most rám van bízva mindenki aki nem járhat ki este- mondta halál nyugodtan Doll...várjunk csak, Doll?
 - Ha rá vagyunk bízva akkor az már rég rossz- nevettet az öcsém.
 - Megnyugodtam...most már igazán elengedhetnél.
 - Ja bocsi- engedett el.
 - Most már indulhatnánk?!- toporzékoltam
 - Aha...
 Kisétáltunk a házból. Az erdő végtelennek tűnt és ijesztő is volt. Valaki meglökte a vállaimat és mondta egyszerre:
 - Bu!
- LJ. ez nem vicces!
- Miért Édes megijedtél?
- Igen, képzeld el!
 Végre vége lett az erdőnek. Most jött a nagyobb feladat, biztonságosan, észrevétlenül kellett navigálni őket a raktárig. Jesszus, majdnem a város másik végén van! Mindegy meg bírtunk birkózni vele. Ott álltunk a nagy kapuk előtt épen és egészségesen.
 - Hát én ezt a helyet ismerem!- kiáltott fel Jess.
 - Honnan?
 - Amikor haladtam dolgozni akkor ezt mindig láttam!
 - Rendben...Andy hoztad a kulcsokat?
 - Persze- hátul a fejpántja alól (csak azért "fejpánt", mert utálja, ha úgy hívom, hogy "hajpánt", olyan csak a lányoknak van) előhúzott egy kulcscsomót. Nincs zsebe. Kinyitotta, mi meg bementünk, miközben dekódolta a riasztót. Végre itt vagyunk. Olyan mintha mát hónapok óta nem jártunk volna itt. Még minden tocsogott a vérben. Jó, nem tocsogott, mert oda volt száradva. Beterítette a földet a hat szék körül, az egykor fehéres-szürkés padló vörös volt a romlottak vérétől.
 - Bocs a kupiért, nagyon sietnünk kellett innen- mondtuk kórusban a testvéremmel.
 - Biztos jó buli lehetett- szippantott a levegőbe EJ. Azt hittétek, hogy eltűnt? Nem, csak nem szokott balhézni és nem beszél sokat- Miért nem hívtatok?!- Mellesleg nem csak én akartam és jöttem pizsamában, mert aki már átvette az már nem vette le. Ilyen volt ő, én, Andy, LJ, Kalapos, Pop. Azt hiszem ennyi, nagyon régen történt. Vicces volt így átvonulni a fél városon, de még így sem keltettünk akkora feltűnést, mint pl. bohócjelmezben. De már megint letértem a témáról...Na szóval:
 - Mert még nem is ismertünk, te lökött!- nevettem fel- Keressük meg azokat a cuccokat, mert már kezdek egy kicsit félni ettől a helytől...brr...
 Szóval, Andyvel (egy sor majdnem-verekedés után) hátra mentünk. 2-2 nagyobb bőröndbe összepakoltuk a holmiainkat.
 - Hehehehe...a csomagok nagyobbak, mint ti.
 - Nagyon vicces vagy LJ., de segíthetnél ezeket vinni is, mert majd' leszakad a karom- panaszkodtam.
 - Úgysem fogja hozni és gúnyolódni fog...- forgatta a szemeit Will majd nevetett egyet- Add át Dolli-
nak.
 - Adjad csak!- olyan arcot vágott, mintha azt üzenné igen is meg tudom csinálni. Ahogy kérte odaadtam neki a hatalmas bőröndöt,őt meg lehúzta a súlyai- Mi van ebben?!
 - Lássuk csak... a vászon (az sem könnyű),  a szegecsek, a bőrcuccok....Jajj, már tudom, mi olyan nehéz benne!
 - Na mi?
 - Sikerölt beletuszkolnom a fél dobfelszerelésem....
 - És azt akarod, hogy cipeljem hazáig?! Egyáltalán, hogy sikerült belegyömöszkölni?
 - Te felelsz értünk, és nem lenne jó meghúzni a hátam. De ha gondolod akkor segítek. Amúgy meg, nem tudom, de belefért
 - Arg....jó, de akkor tényleg segíts!
 Ezek után nekivágtunk az útnak. A városban alig voltak néhányan, furcsán is néztek ránk, de a három negyede szerintem azt hitte, hogy halucinál a drogtól (péntek éjszaka volt). Fél óra múlva már az erdő közepén jártunk. Beérve a házban nagyon halkam beosontunk a nappaliba, mindenki bebújt a kis helyecskéjére. De nem mindenki feküdt le egyből. A hangokból ítélve (mert csukva volt a szemem, elég hosszú és fárasztó napom volt) a lányok csacsogtak, a fiúk felelsz vagy felelsz-t játszottak, de voltak akik már rögtön aludni akartak.
 Na, ez volt az első nap és kb. az életünk, remélem tetszett. Még íro....zzzzzz....