Hurrá, végre itthon, a jó kis Pasta házban! Végre nem kell azon aggódnom, hogy melyik sarokból ugrik elő valaki, aki halálra akar rémíteni.
Az utóbbi 2 órában soroztak be bérgyilkosnak és kb egy női James Bond-nak a Véres Királyság nevű bűnszervezet-hálózatban. Anyám, milyen hosszú szó... De a lényeg az, hogy életemben először fogok iskolába menni.
Amióta az eszemet tudom magántanárokhoz járattak(de lehet, még előtte is), ezért nem szocializálódtam kellőképpen, és fogalmam sincs, hogy mi módon viselkedjek egy ilyen helyen. Ha minden igaz, ma vasárnap van, tehát holnap lesz az első nap.
Szóval most elhatároztam, hogy gimis sorozatokat vagy filmeket fogok nézni. Csak a gond az, hogy tv csak a nappaliban-, laptop meg pár embernél van. A látásom meg egy rakás fos, úgyhogy huzamosabb ideig a mobilomat sem tudom lesni. Inkább hagyjuk az egészet a francba, úgysem fogja senki sem odaadni a gépét...
Fogom magam, rámegyek telefonon a Város bevásárlóközpontjának honlapjára, de még nincs internetkapcsolat. Az a kis görcs még mindig nem kapcsolta vissza?
Nincs mit tenni, odalépek a dohányzóasztalhoz. Fellapozom a heti idelopott újságot(bár passzolom, hogy került ide), amit egy a falapba szúrt tőr mellett találok, és megkeresem benne a moziműsort. Nem adnak semmi olyat, ami nekem kell...
Az utóbbi 2 órában soroztak be bérgyilkosnak és kb egy női James Bond-nak a Véres Királyság nevű bűnszervezet-hálózatban. Anyám, milyen hosszú szó... De a lényeg az, hogy életemben először fogok iskolába menni.
Amióta az eszemet tudom magántanárokhoz járattak(de lehet, még előtte is), ezért nem szocializálódtam kellőképpen, és fogalmam sincs, hogy mi módon viselkedjek egy ilyen helyen. Ha minden igaz, ma vasárnap van, tehát holnap lesz az első nap.
Szóval most elhatároztam, hogy gimis sorozatokat vagy filmeket fogok nézni. Csak a gond az, hogy tv csak a nappaliban-, laptop meg pár embernél van. A látásom meg egy rakás fos, úgyhogy huzamosabb ideig a mobilomat sem tudom lesni. Inkább hagyjuk az egészet a francba, úgysem fogja senki sem odaadni a gépét...
Fogom magam, rámegyek telefonon a Város bevásárlóközpontjának honlapjára, de még nincs internetkapcsolat. Az a kis görcs még mindig nem kapcsolta vissza?
Nincs mit tenni, odalépek a dohányzóasztalhoz. Fellapozom a heti idelopott újságot(bár passzolom, hogy került ide), amit egy a falapba szúrt tőr mellett találok, és megkeresem benne a moziműsort. Nem adnak semmi olyat, ami nekem kell...
Visszahuppanok a nappali kétes eredetű foltokkal tarkított, szakadozott kanapéra. Gondolkozni kezdek a holnapon. Hogy milyen undorral fognak az elkényeztetett szülők-kis-kedvencei nézni rám, az elcseszett külsőm miatt. Erről jut eszembe! Baszki, minket még mindig körözhetnek! Hirtelen az ütő megáll bennem. Gyorsan kezdenem kell valamit magammal! Felpattanok, és konkrétan kirontok a nappaliból.
Egy sor rohanás után mély lélegzeteket veszek Nina szobájában az íróasztalán.
- Te most komolyan azt akarod, hogy levágjam a hajad?! Hiszen olyan gyönyörű!- akadt ki.
- Nem teljesen csutkára gondoltam.
- Hogy mire? Hogy jött ide az alma?
- Mi? A csutka a teljesre vonatkozik. Elég csak a derekamig lemetszeni. De most hogy így mondod... Az utolsó harmadot levihetnéd 05-ös géppel- mosolyogva vakargatom a tarkómat.
- Mindent értek, de miért engem kérsz meg rá? Vannak sokkal jobb fodrászok is nálam ebben a házban.
- Csak egyet mondj- emelem fel a szemöldökeimet.
- LJ?
- A frászt kapom tőle.
- Jess?
- Kölcsönös utálat.
- Jason vagy Doll?- már kezd kifogyni a nevekből- Tényleg, te tök jóban vagy Dollal.
- Mostanság fura, mintha megőrült volna.
- Szívem, itt senki sem normális. Én sem, hogy belemegyek ebbe, de rendben. Ha esetleg nem tetszik az eredmény, ne engem hibáztass. TE nem nyelted le azt a bizonyos békát. Viszont nem lesz ingyen.
- Így is inkább te, mint más.
Feláll az ágyáról, és elindul kifelé.
- Hová mész?
- A helyes kérdés: Hová megyÜNK? Veszélyes vizeken fogunk most evezni, csajszikám- nézett rám vissza sunyi kék szemeivel- Egyedül a fiúk mosdójában van nyírógép. Csak nekünk, lányoknak, tilos oda bemenni.
Elő instrukció: légy természetes! Mintha csak a pasidhoz mennél a folyosó végére... Nagyon be vagyok feszülve. Nem tudom tettetni magam, a tetejébe még hazudni sem tudok valami jól. Kb. úgy mehetek, mint aki be van rottyantva.
Második: a bal oldali falhoz közel menj, mert azon van a fürdő. Ok, ez nem túl nehéz.
Végső: ha nem látsz Proxykat a környéken, surranj be olyan gyorsan, amint tudsz. Szétnézek, senki. Kinyitom az ajtót, és belépünk. A lilapulcsis lány a zárfeltörés fordított mesterségével bezárja magunk mögött a bejáratot.
Megfordulok, és elém tárul a férfi mosdó előtérrésze. Babakék csempéi előtt 2 pár fürdőszobaszekrény feszített a csapok felett, a tükrök mellett. Két ajtó van velünk szemben, de mi nem fogunk bemenni.
Nina az egyik sarokból kihúz egy lapos tetejű fémkukát az egyik tükör elé, majd ráültet. Kiveszi a szakállnyírót a kinyitós szekrényéből. Bedugja, beindítja, majd a tükör felé fordít. Eszembe jut a pár héttel ezelőtti incidens, amikor egy Pokolfajztatot szabadítottam a Pastákra, mert egy varázstükröt azóta is tisztázatlan módon széttörtem.
- Jajj, csajszi, ne sajnáld, meg kellett halnia. Különben mindannyiunkát el tett volna láb alól. Kicsit hangosak a gondolataid, tudod? Próbáld magadban tartani, mert most kissé nem jött össze.
- Upsz, bocsi. Igen, pontosan ezt akarom a hajammal, nem gondoltam meg magam.
- Rendben- ezzel szétválasztotta a hajam a kívánt helyen, és elkezdte borotválni- De legyél szíves legközelebb nem a fejemből kiszedni a kérdést, és megvárni, amíg felteszem.
Beharaptam az ajkaimat, kicsit elszégyelltem magam miatta. Ha ez most más lett volna, beszólok neki, de holnap hajjal együtt akarok ébredni. Kockáztat miattam (és persze a fizetsége miatt is).
Érzem, ahogy a rezgő gép végigszánkózik a tarkómon, ahogy megszabadulok a felesleges súlytól. Szinte látom a lelki szemeim előtt, hogy a töménytelen mennyiségű haj lehullik a padlóra.
Végzett a kopasztásommal. Épp nekikezd a hossz megszapulásának. A felénél járhat, amikor kopogtatnak.
Végzett a kopasztásommal. Épp nekikezd a hossz megszapulásának. A felénél járhat, amikor kopogtatnak.
- Tesó, hogy zártad be az ajtót? Engedj be!- ez Ben- Nem akarok behugyozni!
Most mit fogunk csinálni? Totálisan tudja, hogy vannak benn.
- Nyugodj meg, megoldom- dünnyögi az orra alá.
Kikapcsolja a borotvát, zsebébe nyújt, és egy kis őskori készüléket vett elő. Már dörömbölnek.
- Ne szórakozz velem! Tönkreteszem a számítógépedet, akárki is vagy!- már vállal lökdösi az ajtót.
- Engedélyünk van ebben a helyiségben tartózkodni. Menj innen!- szólalt meg az a cucc Masky hangján- Menj a nőibe!- folytatta Hoodie gépies hanglokátorával.
Még egy rúgás az ajtóba, és távolodó szapora léptek.
- Tyű, te aztán készültél!- elteszi a ketyerét, és folytatja tovább a hajam- Biztos nem először csinálsz ilyet. Honnan van a felvétel? Valószínűleg nem álltak oda eléd, és mondták fel a szöveget. Mi az a cucc?
- Túl sokat beszélsz. Ezt diktafonnak hívják, hangokat lehet vele felvenni. Kérdésedre válaszolva, semmit sem csinálok ingyen, egyesek így vagy úgy fizetnek.
- Próbáltál már a telefonoddal hangot felvenni?
- Telefonnal nem is lehet felvenni semmit- nevette el magát.
Azt gondoltam, hogy egy jó ideje itt lehet, de nem hittem volna, hogy ennyire kimaradt volna a technológiából. De van laptopja, használni is tudja, tehát ezt végképp nem értem. Ez eléggé furcsa, nem tagadom. Mondjuk a kinézete sem a mai divat. Miniszoknya, szalaggal felkötött haj, pulcsi...olyan '70-es vagy '90-es évek lehet.
- Kész vagy, remélem elégedett vagy. Nézd meg a tükörben- felállok megcsodálni magam. Nem is lett rossz, nekem tetszik. Amíg nézem magam, ő lock pick-eli ki az ajtót- Jössz nekem egyel, és ezt majd be is hajtom, de még nem most, majd megkereslek. Menj, van még itt egy kis dolgom. Még eltakarítom a hajat.
Kimegyek, de valami nem stimmel, így megvárom a lépcsőn elbújva, hova megy. Amikor kijön a férfi fürdőből, látom a zsebét jól megpúpozódva. Felém veszi az irányt, mi sem természetesebb, nem? Biztos csak a kazánba akarja elégetni, megszabadulni tőle...
DE egy ajtón kopogtat a jobb oldalon, középtájt. Nem telik el sok idő, kinyitják. Snassz, öreg mintátlan bejárat ez, ami semmit sem árul el a tulajdonosáról, pedig szokás kipingálni őket. Próbálok hallgatózni.
DE egy ajtón kopogtat a jobb oldalon, középtájt. Nem telik el sok idő, kinyitják. Snassz, öreg mintátlan bejárat ez, ami semmit sem árul el a tulajdonosáról, pedig szokás kipingálni őket. Próbálok hallgatózni.
- Na, tudtál szerezni?- kérdezte egy férfihang. Nem ismertem fel, a hangmemóriám egy rakás szar, egyedül Andyét tudom megállapítani. Ezt vagy még nem hallottam, vagy nagyon már nagyon régen.
- Többet, mint gondolni merted volna, ezért akár tripla árat is felszámolhatnék, de...
Nem tudtam a mondat végét elcsípni, mert valaki hirtelen megfogta a vállaim, ezzel ijedségre kárhoztatva engem.
- Booo!
- Nem vagy vicces! Majdnem kiugrottam a bőrömből, hülyegyerek!
- Tudod, hogy szeretlek, Kisördög- csókolja meg lágyan a homlokomat Red- Mi történt veled?!
- Semmi, csak már rég le kellett volna vágni a hajam. Nem tetszik?- adom be az elesetett.
- Ki csinálta?
- Nina, miért? Ez tán meghatározza a véleményed?- nézek rá felemelt szemöldökkel.
Teljesen lefehéredett, mint aki kísértetet látott volna.
- Mi a gond?
- Semmi, csak nem ettem meg a reggelimet. Lehet, leesett a vércukorszintem- mosolygott. Szegényke...- Nincs kedved elmenni egy kicsit sétálni?
- Miért is ne?
Pár perc múlva már az erdőben kolbászoltunk, kettecskén.
Elmesélek neki mindent a megbízásról. Meg a beolvadásunkról. Még mindig van kivetnivaló a külsőmön, és ezt szóvá is teszem.
- Mi lenne vele a gond, hisz mint mindig, gyönyörű vagy- mosolygott.
Azóta nem neveztek gyönyörűnek...Mióta is? Ömmm... Megvan! Amikor az első szállásadónk, Hans (egy löttyedtfarkú vénember, az első plátói szerelmem nagyapja, nem mellesleg egy pedofil állat) nem kért valamit a mindössze pár négyzetméterért, amiben tudtunk aludni Andyvel… Az emlékkép fájdalmasan hasított a gondolataimba, amiről azt hittem, már rég valami sötét sarokba száműztem a tudatom legmélyére.
- Minden rendben? A szokásosnál is zöldebb és fehérebb vagy. Jól vagy?- rántott ki a kezdődő összeroskadásomból.
- Semmi különös- hihetetlenül rosszul hazudok- Csak nem is tudtam, hogy te tudsz romantikus is lenni- kuncogtam.
- Sok mindent nem néznek ki belőlem.
- Nem fordul elő legközelebb. De többet ne merészelj gyönyörűnek nevezni! Mert 1: nem vagyok az, csak egy szörnyszülött; 2: megütlek.- itt az ideje a szóterelésnek. Ömm- Szerinem az arcom túl felismerhető? Mit tennél?
- Smink dolgok, amiket tudod, a lányok szoktak. Vagy ne rakj fel semmit.
- Ha tényleg egy házisárkányt akarsz megcsókolni- nevettem a saját nyomoromon- az alapozó nélkül még zöldebb vagyok, Drágám.
- Miért akarnék megcsókolni egy sárkányt?
- A háziasszonyra szokták mondani, mert úgy viselkedik, mint egy sárkány. Miért van az, hogy senki sem érti a kifejezések felét, amiket mondok...
- Okké… Mit szólnál színezett kontaktlencséhez?
- Így sem látok semmit, majdhogynem.
- Jut eszembe, Jesst is körözték, még a tévében is benne volt. Aztán csatlakozott a bérgyilkosokhoz, hogy megvédjék a zsaruktól, meg más bandáktól.
- Miért nem ezzel kezdted, egyem azt a cseresznyefejedet!
Ne kérdezz rá az evésre, nem akarja. Ne kérdezz rá...
- Szólás-mondás- forgatom a szemem.
- Oh, igen?- vigyorog, és lelök a saras, félig jeges-havas tavalyi avarba. Utánam veti magát, és megcsókol. Olyan forró volt, hogy a hideg, büdös falevelek közötti hibernálásomtól nem kellett tartanom.
A kesztyűs keze belenyomult a bőrkabátom alá. Elérte a melltartóm vonalát, amikor rájöttem, mit akar csinálni. El akartam tolni magamtól, de nem engedte. Nem akarom újra meg újra ugyanazt átélni! Lassan a pánik kerülgetett, már nem csak a csóktól nem kaptam levegőt.
Már majdnem menthetetlen zokogásba kezdtem, amikoris rákezdett Andy Biersack Ribcage-e a kabátzsebemben. Ránéztem a képernyőre.
Most ezt komolyan muszáj felvennem?
- Hogy a francba van meg a számom neked, Varázsribi?
- Naaa, a Cicaboszi-t jobban szerettem. Megmondanád annak a két térfélre pályázó perverz állatnak, hogy legalább olyan helyre vigyen el dugni, ahol nem szoktunk járkálni? Meg hogy forduljatok meg- kinyomta a telefont, és anélkül folytatta, de Rednek- lehetett volna annyi eszed neked is, hogy egy Újoncot nem hozol ki Slend kib*szott kedvenc sétányára szexelni!
- Nem is volt a terv része, csak spontán ötlet volt- próbálta menteni a menthetőt Angyalka.
- Én nem is mentem volna bele!
- Te meg, te lány, nem nézted az időt? Miattad kellet most kidugnom az orrom a hidegbe, mert Báró utánad küldött. Megérkezett a személyazonosságunkkal és egyebekkel. Meg még lassan ebédidő is van.
- Mint tudod, nevem is van- tápászkodok fel a bűzölgő falevelek közül. Megpróbálom leporolni magam, de a nadrágom teljesen beszívta a nedves port.
- Tudom, de olyan összekeverhető az öcsikédével. Mostmár meg végkép meg nem mondanám- nézett át olyan mindent-tudok-vigyorral a vállam felett. Vajon mit tudhat az a fa, amit én nem?- Még mindig itt vagytok?! Húzás van, befagy a seggem miattatok! Picsába is már!
Vissza is indultunk a tanya felé.
- Jess káromkodik? Csodálom, hogy németül is tudsz szitkokat, nem csak kukutyinul- somolygott Red a saját incselkedésén.
Egy kis idő elteltével véletlenül kicsúszott a számon az egyik gondolatmenetem.
- Én azt sem néztem volna ki belőle, hogy tud egyáltalán más nyelven- gúnyolódtam- Bár még azt is csodálom, hogy egyáltalán tud beszélni, főleg amennyi féle ember járt már felé. Bár lehet, onnan vannak a nyelvi kétségei.
A csaj összeszorította az ökleit a teste mellett, kihúzta magát, és megemelte a fejét. Eddig alig tudtam vele tartani a tempót, nagy lendülettel kellett mennem a háta mögött, hogy lépést tartsak. Az sem érdekelt volna, ha egyenesen visszateleportál a házba, vagy hamuvá lesz. Mindkettő lehetetlen, de számomra az is az, hogy Red Angel akart a közelében lenni. Fogta a kezem, de konkrétan húzott maga után.
Ahogy Jess a megjegyzésem után hirtelen megállt, azt hittem, fellököm. Mind a két értelemben. Egyszer véletlenül, másodjára az idegeim pattanásig feszítése miatt.
Amilyen gyorsan megállt, olyan gyorsan fordult meg, és hajolt közvetlen a képembe.
- Idefigyelj, Törpilla! Te kurvára nem tudsz rólam semmit, oké? Attól, hogy turkáltál a fejemben, attól még idegen vagyok a számodra! Még a saját öcsédet sem ismered igazából, Redről meg már ne is beszéljünk! Igazán tudni akarsz valamit? Nem is vagyok német! Amerikában nőttem fel, mint kb mindenki más, Magyarországra hurcolt az apám, és eladott egy stricinek Németországban!- majdnem földbe gyökerezett a lábam, de csak majdnem.
Szerinted én nem éltem át hasonlót? Egész gyerekkorom az adás-vevésemről szólt. 13 évesen folyamatosan megerőszakoltak, miután elmúlt, próbáltam újrakezdeni, de 15 évesen mások is megtaláltak. Nem csoda, hogy majdnem minden új emberrel bunkó vagyok...
Az arca egy pillanat alatt hullasápadtra fordult a rákvörösből, valószínűleg a felcsapósó emlékzuhatagtól, ami az agyában lejátszódott. Az enyémek? Az övéi? Nem tudom. Szinte a tavasz gyengéd szellőjeként simogatták a bőröm. A világon én vagyok az egyetlen ember, aki részese lehet ennek, és ez különlegesség érzésével töltött meg. Meg akarom érinteni őket, mint egy csónakázásnál a hajó által keltett hullámokat a sima víztükrön. Már nyúlok utánuk, de az alanyom hirtelen megfordul, és elindul.
Mostmár a tempót önmagamtól akartam tartani, hogy külső nézelődőként én is láthassam azokat az emlékeket. Éreztem ahogy a fél szememmel, mintha egy belül teljesen színes csövön kukkolnék. Minden oldalról körül vettek az élete eddigi jelenetei.
Az előbb nagyon rosszul jellemeztem a képeket. Ez nem egy víztükor, hanem egy kibaszott kátrányragacsos alvadt vér.
Pár perc múlva már az erdőben kolbászoltunk, kettecskén.
Elmesélek neki mindent a megbízásról. Meg a beolvadásunkról. Még mindig van kivetnivaló a külsőmön, és ezt szóvá is teszem.
- Mi lenne vele a gond, hisz mint mindig, gyönyörű vagy- mosolygott.
Azóta nem neveztek gyönyörűnek...Mióta is? Ömmm... Megvan! Amikor az első szállásadónk, Hans (egy löttyedtfarkú vénember, az első plátói szerelmem nagyapja, nem mellesleg egy pedofil állat) nem kért valamit a mindössze pár négyzetméterért, amiben tudtunk aludni Andyvel… Az emlékkép fájdalmasan hasított a gondolataimba, amiről azt hittem, már rég valami sötét sarokba száműztem a tudatom legmélyére.
- Minden rendben? A szokásosnál is zöldebb és fehérebb vagy. Jól vagy?- rántott ki a kezdődő összeroskadásomból.
- Semmi különös- hihetetlenül rosszul hazudok- Csak nem is tudtam, hogy te tudsz romantikus is lenni- kuncogtam.
- Sok mindent nem néznek ki belőlem.
- Nem fordul elő legközelebb. De többet ne merészelj gyönyörűnek nevezni! Mert 1: nem vagyok az, csak egy szörnyszülött; 2: megütlek.- itt az ideje a szóterelésnek. Ömm- Szerinem az arcom túl felismerhető? Mit tennél?
- Smink dolgok, amiket tudod, a lányok szoktak. Vagy ne rakj fel semmit.
- Ha tényleg egy házisárkányt akarsz megcsókolni- nevettem a saját nyomoromon- az alapozó nélkül még zöldebb vagyok, Drágám.
- Miért akarnék megcsókolni egy sárkányt?
- A háziasszonyra szokták mondani, mert úgy viselkedik, mint egy sárkány. Miért van az, hogy senki sem érti a kifejezések felét, amiket mondok...
- Okké… Mit szólnál színezett kontaktlencséhez?
- Így sem látok semmit, majdhogynem.
- Jut eszembe, Jesst is körözték, még a tévében is benne volt. Aztán csatlakozott a bérgyilkosokhoz, hogy megvédjék a zsaruktól, meg más bandáktól.
- Miért nem ezzel kezdted, egyem azt a cseresznyefejedet!
Ne kérdezz rá az evésre, nem akarja. Ne kérdezz rá...
- Szólás-mondás- forgatom a szemem.
- Oh, igen?- vigyorog, és lelök a saras, félig jeges-havas tavalyi avarba. Utánam veti magát, és megcsókol. Olyan forró volt, hogy a hideg, büdös falevelek közötti hibernálásomtól nem kellett tartanom.
A kesztyűs keze belenyomult a bőrkabátom alá. Elérte a melltartóm vonalát, amikor rájöttem, mit akar csinálni. El akartam tolni magamtól, de nem engedte. Nem akarom újra meg újra ugyanazt átélni! Lassan a pánik kerülgetett, már nem csak a csóktól nem kaptam levegőt.
Már majdnem menthetetlen zokogásba kezdtem, amikoris rákezdett Andy Biersack Ribcage-e a kabátzsebemben. Ránéztem a képernyőre.
Most ezt komolyan muszáj felvennem?
- Hogy a francba van meg a számom neked, Varázsribi?
- Naaa, a Cicaboszi-t jobban szerettem. Megmondanád annak a két térfélre pályázó perverz állatnak, hogy legalább olyan helyre vigyen el dugni, ahol nem szoktunk járkálni? Meg hogy forduljatok meg- kinyomta a telefont, és anélkül folytatta, de Rednek- lehetett volna annyi eszed neked is, hogy egy Újoncot nem hozol ki Slend kib*szott kedvenc sétányára szexelni!
- Nem is volt a terv része, csak spontán ötlet volt- próbálta menteni a menthetőt Angyalka.
- Én nem is mentem volna bele!
- Te meg, te lány, nem nézted az időt? Miattad kellet most kidugnom az orrom a hidegbe, mert Báró utánad küldött. Megérkezett a személyazonosságunkkal és egyebekkel. Meg még lassan ebédidő is van.
- Mint tudod, nevem is van- tápászkodok fel a bűzölgő falevelek közül. Megpróbálom leporolni magam, de a nadrágom teljesen beszívta a nedves port.
- Tudom, de olyan összekeverhető az öcsikédével. Mostmár meg végkép meg nem mondanám- nézett át olyan mindent-tudok-vigyorral a vállam felett. Vajon mit tudhat az a fa, amit én nem?- Még mindig itt vagytok?! Húzás van, befagy a seggem miattatok! Picsába is már!
Vissza is indultunk a tanya felé.
- Jess káromkodik? Csodálom, hogy németül is tudsz szitkokat, nem csak kukutyinul- somolygott Red a saját incselkedésén.
Egy kis idő elteltével véletlenül kicsúszott a számon az egyik gondolatmenetem.
- Én azt sem néztem volna ki belőle, hogy tud egyáltalán más nyelven- gúnyolódtam- Bár még azt is csodálom, hogy egyáltalán tud beszélni, főleg amennyi féle ember járt már felé. Bár lehet, onnan vannak a nyelvi kétségei.
A csaj összeszorította az ökleit a teste mellett, kihúzta magát, és megemelte a fejét. Eddig alig tudtam vele tartani a tempót, nagy lendülettel kellett mennem a háta mögött, hogy lépést tartsak. Az sem érdekelt volna, ha egyenesen visszateleportál a házba, vagy hamuvá lesz. Mindkettő lehetetlen, de számomra az is az, hogy Red Angel akart a közelében lenni. Fogta a kezem, de konkrétan húzott maga után.
Ahogy Jess a megjegyzésem után hirtelen megállt, azt hittem, fellököm. Mind a két értelemben. Egyszer véletlenül, másodjára az idegeim pattanásig feszítése miatt.
Amilyen gyorsan megállt, olyan gyorsan fordult meg, és hajolt közvetlen a képembe.
- Idefigyelj, Törpilla! Te kurvára nem tudsz rólam semmit, oké? Attól, hogy turkáltál a fejemben, attól még idegen vagyok a számodra! Még a saját öcsédet sem ismered igazából, Redről meg már ne is beszéljünk! Igazán tudni akarsz valamit? Nem is vagyok német! Amerikában nőttem fel, mint kb mindenki más, Magyarországra hurcolt az apám, és eladott egy stricinek Németországban!- majdnem földbe gyökerezett a lábam, de csak majdnem.
Szerinted én nem éltem át hasonlót? Egész gyerekkorom az adás-vevésemről szólt. 13 évesen folyamatosan megerőszakoltak, miután elmúlt, próbáltam újrakezdeni, de 15 évesen mások is megtaláltak. Nem csoda, hogy majdnem minden új emberrel bunkó vagyok...
Az arca egy pillanat alatt hullasápadtra fordult a rákvörösből, valószínűleg a felcsapósó emlékzuhatagtól, ami az agyában lejátszódott. Az enyémek? Az övéi? Nem tudom. Szinte a tavasz gyengéd szellőjeként simogatták a bőröm. A világon én vagyok az egyetlen ember, aki részese lehet ennek, és ez különlegesség érzésével töltött meg. Meg akarom érinteni őket, mint egy csónakázásnál a hajó által keltett hullámokat a sima víztükrön. Már nyúlok utánuk, de az alanyom hirtelen megfordul, és elindul.
Mostmár a tempót önmagamtól akartam tartani, hogy külső nézelődőként én is láthassam azokat az emlékeket. Éreztem ahogy a fél szememmel, mintha egy belül teljesen színes csövön kukkolnék. Minden oldalról körül vettek az élete eddigi jelenetei.
Az előbb nagyon rosszul jellemeztem a képeket. Ez nem egy víztükor, hanem egy kibaszott kátrányragacsos alvadt vér.
Láttam, az anyja önkezével vetett véget az életének. Elcsempészték Európába. Apja eladja egy futtatónak, 14 lehetett ilyenkor. Kapott egy bélyegtetoválást a bal mellére. 170 eurót perkáltak az apjának, akit aranylövéssel találtak egy év múlva.
170 euróból alig futja egy jó féle bőrzseki sportcipővel.
De legalább ismerte az igazi szüleit... Én azt sem tudom, hogy néznek ki. Ha még megvannak valahol egyáltalán. Lenne tőlük pár kérdésem, amíg egy székhez vannak kötözve, és igaz vagy vágást játszok velük...
Hála az égnek, már látom a bejárati ajtót! Tárva nyitva van. Biztos Pau megint megpróbált fakítani valamit a konyhában, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Az a csaj kész IQ pince! Mondjuk úgy, az uborkalében főtt tojása még csak a jéghegy csúcsa.
Hála az égnek, már látom a bejárati ajtót! Tárva nyitva van. Biztos Pau megint megpróbált fakítani valamit a konyhában, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Az a csaj kész IQ pince! Mondjuk úgy, az uborkalében főtt tojása még csak a jéghegy csúcsa.
Bementünk a házba. Jess a nappali felé vette az irányt. Red is be akart volna jönni, de egy szinte láthatatlan emberke visszalökte a folyosóra. Konkrétan csak akkor láttam meg, amikor már invitált be a szobába.
- Téged nem ismerlek- magyarul mutatkozzá' má' be, köszönjük, Jess.
- Joe vagyok. Mármint J-o, mint Josephine- upsz, sorry- én is benne vagyok itt a dolgokban. Sőt, eddig nekem sikerült eddig a legtöbb mindent elérnem.
Jajj, de nagyra van valaki... Végigmértem. Semmi sem utalt rá, hogy női nem egyik tagja benne. A háta görbe volt, mint egy kérdőjel, a hajából alig maradt valami a nullás gép után. Az arcán sem volt semmi szép, zsíros volt és okker színű, vékony orra és keskeny szája volt, de akkora szürke szemei, mint 2 tyúktojás. Kis mellei is töttyedtek voltak. Egy szó, mint száz, olyan ronda volt, mint a lógané. Vagy olyan szép, mint egy vakondtúras. Biztos valami mexikói vagy spanyol.
- Figyu, szerintem mind tudjuk, hogy nem te vagy itt a góré. Úgyhogy mi lenne, ha bebújnál a sarokba, mint egy rossz kisgyerek, és meghúznád magad, amíg a nagyok beszélgetnek?- pislogott rá Jess. Mintha a számból vette volna ki a szavakat- Amint alkalmam adódik, hogy öljek, te tudod meg elsőnek...
- Szerintem megvan az a lehetetlen pont, amiben egy véleménnyel vagyunk.
- Amiben mindketten egyetértünk... Andi, nyelvtan...
- Szerintem koncentráljunk a feladatra, hölgyeim- csitította le a kezdődő oltogatásrohamot a Báró.
- Egy fél órája még nem voltál ilyen kifinomult- vigyorodott el Jess, és csípőrázva elindult a vörös fotel felé. Leült, keresztbe tette a lábait, mint egy díva. Ha nem forgathatom a szemeim, bele fogok halni! Huh, máris jobb...
- Szerintem inkább a kétségbeesett jelző illene rá a legjobban- kuncogott kedvenc békakirálylányunk- Akkor el is kezdeném- leterített egy nagyon bonyolult alaprajzot a dohányzóasztalra. Akkora volt, hogy a sarkai lelógtak a széléről.
Nem igazán érdekel, amit mond. Amúgyis hülyének néznek, majd beadom, hogy nem értettem, meg úgyis el fogják (remélhetőleg) mondani, mi van. Szóval inkább másfele figyeltem.
Nincs itt a teljes csapat, nem meglepő. Nem mindenki lehet olyan elit, mint mi. Ja, nem. Biztos ilyen szexi irodai moly-munkákat végeznek. Mi vagyunk itt Jessel és Andyvel. Jé, felkelt? Biztos kipattant a szeme. Milu, Lily, Jo és Báró van még velünk.
Jo éppen valami klubokról hadovál, milyen fontos egy közösségbe tartozni. Belepasszolsz a képbe, nem lógsz ki, és ha jót választasz, akkor meg is védenek. Ez mondjuk hasznos.
- ...na, és vannak az egyenruhák...
- A micsodák?!- akadtam ki egy pillanat alatt- Hol vagyunk mi? Kicseszett Angliában vagy Japánban?!
- Ja, ember, legalább ha belerángattok ilyen szarságba, akkor hagyjatok már nekünk egy kis teret. Vagy valamit, bármit- helyeselt Andy.
- Ne rinyáljatok már, legalább nem kaptunk telesen más, új személyiséget. Mondjuk egy kis ultrasoft csajszika, aki azt sem tudja, mi van a lába között. El kell játszani, mint egy hazugságot, ami egyeseknek nem megy, igaz?- nézett Jess egyenesen Adny szemébe, és fel-le mozgatta a szemöldökét. Valamit tud, amit én nem..?- Bár mondjuk szerintem is kicsit túlzás az egyenruha, Báró. Nem gondolja?
- Sajnálom, nem tehetek semmit, előírás. Tévedsz, Jessica, már mindent előre elterveztünk. A személyiségek adottak- már majdnem tiltakoztunk, mind a hárman, egyszerre- de, ha ennyire ragaszkodtok a térre, akkor ám legyen, legyetek csak önmagatok. Öljetek diákokat, üzleteljetek mocskos dolgokkal. Csak a vezetőség fel ne fedezze, mert akkor lőttek az akciónak, és ezáltal nektek is.
Azzal fogta magát, és kidobott az ablakon három aktát.
- Talán ezt nem kellett volna.
- Ja, Varázsribanc, jól gondolod.
- Hányszor mondjam még el, hogy ne hallgatózz, Törpilla?! Tudod, milyen szar érzés?
- Most mi történik?- kérdezte meg halkan Andyt Jo.
Ezek szerint csúnyán nézhettünk egymásra. Ömm, ok, nem túlzottan érdekel.
- Fogalmam sincs, de ha tippelnem kell, akkor telepatikusan veszekednek... Estleg, visszatérhetünk a részletekre?
Ezek szerint mégis megéri kicsit odafigyelni. Rendben, legyen.
- Már mindent megbeszéltünk- mondta Lily
- Ennyi?
- Nem teljesen. Még van egy pár dolog. Ti egyáltalán nem ismeritek egymást a Királyság tagjaival! Esetleg akkor beszélgethettek velük, ha nincs ott senki, vagy ha egy helyre jutottatok. Értve? Reméltem is- világosított fel Báró.
- Köszönjük, ezt magunktól is ki tudtuk volna találni- feleselt Jess
- A sulis tápláléklánc legaljáról fogtok kezdeni. Ez nem játék. Ha mondjuk velem leálltok csacsogni, annak nem lesz jó vége. Komoly. Csak féltelek titeket- nézett aggódva Milu.
Egy kis csend következett, amit kénytelen voltam én megtörni.
- Végeztünk?
- Ja, persze. Lily, odaadnád a csomagokat nekik? Tudod, azokat a nagy barna dobozokat. Abban van minden, ami kell. Ajánlom, üljetek össze, és beszéljétek meg a dolgokat.
Lily átadta nekünk a kék tesával leragasztott cuccost. Nyomhatott vagy harminc kilót. Felálltunk, és elindultunk kifelé.
Kiértünk a nappaliból. Red az ajtó és a lépcső között támasztotta a falat. Megvárt, hát nem aranyos? Amint meglátott kivirult.
- Szia, Szívem, végeztetek?- mosolygott- Felfele mentek? Vihetem a dobozodat? Nehéznek látszik.
- Jajj, de cuki vagy- odaadom neki, és puszit nyomok az arcára.
- Anyám, mi van ebben? Egy nyolcéves hullája?
- Még az sem ilyen nehéz- nevettem.
Elindultunk felfelé a lépcsőn.
- Andy, te nem akarod vinni az enyémet? Tudom én, hogy igen- ezzel rárakta a másik tetejére- Milyen úriember vagy, a lányok biztosan értékelik.
- Ha málhának használsz, legalább ne csesztess! Kihez menjünk dumálni?
- Öcsi, te teljesen hülye vagy? Biztos, hogy nem fogunk összegyűlni.
- Dehogynem, méghozzá a mi szobánkban. Én biztos, hogy nem fogok veled kettesben bontogatni a "karácsonyi ajándékunkat". Amúgyis már itt vagyunk- ezzel Jess kinyitotta a szobánk fekete- fehér holdas- csillagos-hangjegyes ajtaját.
Mindenki lepakolt. Red odaadta nekem a sniccerét.
- Jól van, Ray, most már elmehetsz.
- Biztos, hogy nem- rivalltam rá Varázsribire.
- Meg amúgyis mit csinálnék?
- Nem érdekel, tűnés van, Vörösfejű. Menj recskázni, vagy bánom is én- ezzel kizárta.
- Ez mi volt?!
- Csak zavarta a levegőt, és elvonta a figyelmet fontosabb dolgokról. Na, add ide szépen azt a tapétavágót.
Odaadtam neki. Andynek meg az egyik dobverőmet, nálam meg a másik volt. Egyszerre vágtuk fel a jelzésnél. Egy levél volt az első.
Tisztelt Újdonsült Diák!
Üdvözöljük Iskolánkban. Egy kis ismertetőt fognak olvasni a doboz tartalmáról.
Először is: maga az egyenruha. Egy ing, egy szoknya és egy körömcipő. Testnevelésruházat: póló, alsó, tornacipő, zokni. Fürdőruházat: úszódressz, papucs, törülköző, úszószemüveg.
Másodszor: iskolatáska, és tartalma....
Blablabla…
- Komolyan szoknyát kell hordani? Utálom őket- borzongott Jess
- Nálam nem az a baj. Körömcipő?! De most miért? Olyan undorítóan néz ki benne az emberek többsége.
- Nektek legalább nem kell kötelet a nyakatokba kötni.
- Micsoda?!
- Nyakkendő. Egyszerűen nem tudom elviselni
- Milyen szexista ez az egész, nem?- kiemeltem a szoknyát- Nem is olyan rossz. Bár zöldben, esetleg lilában jobb lenne. Nem rossz ez a szaggatott szabás.
Jó, ez így szar leírás. Most akkor máshogy kezdem mondani.
Mindent egyesével kivettünk, és átbeszéltünk. Tud ez a picsa is normális lenni, ha akar. Meg is lepett.
A mindennapi viselet egészen elviselhető. A szoknyát már tudjátok: égkék, térd felettig érő szaggatott szabású darab. Az ing fehér alapon szintén égkék gallérral, gombokkal és felhajtott ujjal rendelkezik. A cipő sem olyan rossz, mint először hittem. Pici kis sarka van, és olyan fényes, mint Salamon töke.
De mi az a tesi ruha? Konkrétan bugyi póló kombóban kell majd futni a salakoson. Vicces lesz, ha bevág tangának, ami szintén ugyanolyan árnyalatú, a többi cucc.
Mi bajuk volt ezeknek a tervezőknek? Ennyi kék a világon nincs! Mert, kitaláljátok, milyen színű a fürdőruha: fekete és KÉK! Ahogy a tangapapucs és a törülköző is.
- Ettől kiég az agyam!
- Mitől?- felmutattam öcsinek a sok egyforma árnyalatot- Oh, hát igen, vicces lesz egy iskolányi embert ebben látni.
- Ja, persze...
- Szerintem fel kéne őket próbálni.
- Biztos, hogy nem! Nekem mára végem. Látni sem bírom ezeket- ezzel vissza hajigáltam a cuccokat a dobozba, és kidőltem az ágyon, amin ültem.
Elővettem a telefonomat a zsebemből. Az idő láttán kishíján szívrohamot kaptam. Nagyon ijedt képet vághattam, mert Andy aggódó feje fölém tornyosult.
- Valami gond van?- nem tudtam megszólalni, így megmutattam- Tyűha... Mit kell nézni?
Jess felpattant a helyéről, és kikapta a kezemből a mobilt.
- Csessze meg, csessze meg! A kurva életbe!
- Elmondaná valaki, hogy mi a lószar van?
- Este nyolc óra! Kibaszottul lekéstük a vacsorát!
- Baszki! Most akkor mi van?
- Ha Slender tudomást szerez erről, legjobb esetben is két hónap Kínzókamra. Nem fogok oda még egyszer a büdös életbe se bemenni- megrándult Jess füle- Valaki erre felé tart. Semmi pánik. Nagy levegő- Agyalj, Jessica, gondolkozz!- Tegyünk úgy, mintha aludnánk.
Jó, ez nagyon hülyén fog hangzani. Elhelyezkedtünk, de Andy konkrétan átölelt! Mi a búbánatos ménkű?
- Te mit csinálsz?- suttogtam.
- Azt, amit eddig, amikor egy ágyban aludtunk. Ne kérdezz, én sem tudom. Legyél magatehetetlen! Maradj nyugton!
- Maradjatok már ku…- rivallt volna ránk Jess, de nyílt az ajtó.
Innentől már csukva volt a szemem, de hallottam, hogy becsukódik. Nem tudom, ki lehet az, pedig hallom a lépteket. Bent van. A szívem a torkomban dobog.
Nyugi. Kopog? Nem. Akkor vagy nem lány vagy egyszerűen csak sportcipőben van. De csajnak kell lennie, mert vacsora után a fiúknak tilos ide a belépés.
Apró kis erkölcsi szabályok gyilkosoknak 1. fejezet.
Leült mellém.
Éreztem, hogy egyre erősebben fogja Andy a kezem. Mi történt vele, hogy most védeni akar? Nem is ismerek rá.
Tettem egy merésznek nevezhető lépést. Úgy csináltam, mintha álmomban megfordultam volna, így Andy kiskiflije lettem.
Simogatta az arcom. Jó, tuti, hogy nem lány. Akkor mégis miért van itt ilyenkor? Nagy keze van, érdes, bőrkeményedéses bőrrel. Nagy körmei. Éreztem, hogy karcolják a bőröm, de mégsem fájt, és furcsán ismerősnek tűnt. Amilyen közel csak meg tudta célozni az ajkamat megcsókolta, de inkább arcra ment. Jobb is, nem akarom, hogy egy random fószer lekapjon, miközben "alszom".
Felállt, és kiment. Mi a jó büdös péksütemény!?
- Ez meg mi a szar volt?!- könyökölt föl Jess a másodperc tört része alatt.
- Honnan tudjam?! Te láttad a gyereket?
- Mitől?- felmutattam öcsinek a sok egyforma árnyalatot- Oh, hát igen, vicces lesz egy iskolányi embert ebben látni.
- Ja, persze...
- Szerintem fel kéne őket próbálni.
- Biztos, hogy nem! Nekem mára végem. Látni sem bírom ezeket- ezzel vissza hajigáltam a cuccokat a dobozba, és kidőltem az ágyon, amin ültem.
Elővettem a telefonomat a zsebemből. Az idő láttán kishíján szívrohamot kaptam. Nagyon ijedt képet vághattam, mert Andy aggódó feje fölém tornyosult.
- Valami gond van?- nem tudtam megszólalni, így megmutattam- Tyűha... Mit kell nézni?
Jess felpattant a helyéről, és kikapta a kezemből a mobilt.
- Csessze meg, csessze meg! A kurva életbe!
- Elmondaná valaki, hogy mi a lószar van?
- Este nyolc óra! Kibaszottul lekéstük a vacsorát!
- Baszki! Most akkor mi van?
- Ha Slender tudomást szerez erről, legjobb esetben is két hónap Kínzókamra. Nem fogok oda még egyszer a büdös életbe se bemenni- megrándult Jess füle- Valaki erre felé tart. Semmi pánik. Nagy levegő- Agyalj, Jessica, gondolkozz!- Tegyünk úgy, mintha aludnánk.
Jó, ez nagyon hülyén fog hangzani. Elhelyezkedtünk, de Andy konkrétan átölelt! Mi a búbánatos ménkű?
- Te mit csinálsz?- suttogtam.
- Azt, amit eddig, amikor egy ágyban aludtunk. Ne kérdezz, én sem tudom. Legyél magatehetetlen! Maradj nyugton!
- Maradjatok már ku…- rivallt volna ránk Jess, de nyílt az ajtó.
Innentől már csukva volt a szemem, de hallottam, hogy becsukódik. Nem tudom, ki lehet az, pedig hallom a lépteket. Bent van. A szívem a torkomban dobog.
Nyugi. Kopog? Nem. Akkor vagy nem lány vagy egyszerűen csak sportcipőben van. De csajnak kell lennie, mert vacsora után a fiúknak tilos ide a belépés.
Apró kis erkölcsi szabályok gyilkosoknak 1. fejezet.
Leült mellém.
Éreztem, hogy egyre erősebben fogja Andy a kezem. Mi történt vele, hogy most védeni akar? Nem is ismerek rá.
Tettem egy merésznek nevezhető lépést. Úgy csináltam, mintha álmomban megfordultam volna, így Andy kiskiflije lettem.
Simogatta az arcom. Jó, tuti, hogy nem lány. Akkor mégis miért van itt ilyenkor? Nagy keze van, érdes, bőrkeményedéses bőrrel. Nagy körmei. Éreztem, hogy karcolják a bőröm, de mégsem fájt, és furcsán ismerősnek tűnt. Amilyen közel csak meg tudta célozni az ajkamat megcsókolta, de inkább arcra ment. Jobb is, nem akarom, hogy egy random fószer lekapjon, miközben "alszom".
Felállt, és kiment. Mi a jó büdös péksütemény!?
- Ez meg mi a szar volt?!- könyökölt föl Jess a másodperc tört része alatt.
- Honnan tudjam?! Te láttad a gyereket?
- Nem vagyok benne biztos, de igen.
- És ki volt az?- próbáltam rendes válaszra sarkallni, mint valami idiótát. Eddig mindig okoskodsz, most meg játszod a hülyét? Hagyjuk már, nem vagyok félkegyelmű...
- És ki volt az?- próbáltam rendes válaszra sarkallni, mint valami idiótát. Eddig mindig okoskodsz, most meg játszod a hülyét? Hagyjuk már, nem vagyok félkegyelmű...
- Elmondanám... de mi hasznom van nekem abból, hogy elmondom? Úr Isten, micsoda szerelmi háromszögek vannak itt folyamatban? Élvezet lesz kiegyenesíteni őket, és nézni, hogy hemperegnek a fájdalomtól. De ennek még nincs itt az ideje.
- Mondjuk nem turkálom ki a fejedből. Parancsolsz?
- Na azt próbáld meg, Kisanyám! Hagyd abba! Ok. Akkor legyen. Melyik műsort is akartam megnézni a tévébe tegnap? A híreket? Azt hallottam, valami katasztrófáról és hullahegyekről volt szó bennük.
- Jól van nyertél. Elég lesz- Andyhez fordultam- Jól van, pöcsike, el engedhetsz. Andy? Andy?! Dikk, ez tényleg bealudt.
Megpróbáltam kiszabadulni az öleléséből, de nem tudtam, olyan erősen tartott. Pedig én a saját ágyamban terveztem aludni.
Nincs mit tenni, akkor így fogom én is várni a hajnalt. Jó éjt, nem létező követők!
- Mondjuk nem turkálom ki a fejedből. Parancsolsz?
- Na azt próbáld meg, Kisanyám! Hagyd abba! Ok. Akkor legyen. Melyik műsort is akartam megnézni a tévébe tegnap? A híreket? Azt hallottam, valami katasztrófáról és hullahegyekről volt szó bennük.
- Jól van nyertél. Elég lesz- Andyhez fordultam- Jól van, pöcsike, el engedhetsz. Andy? Andy?! Dikk, ez tényleg bealudt.
Megpróbáltam kiszabadulni az öleléséből, de nem tudtam, olyan erősen tartott. Pedig én a saját ágyamban terveztem aludni.
Nincs mit tenni, akkor így fogom én is várni a hajnalt. Jó éjt, nem létező követők!
