Nem tudtam mást csinálni, csak kiabáltam Dollal, hogy hozzon segítséget, odasiettem hozzá, teljes testsúllyal leborultam. Csúnyán felhorzsoltam a térdem, de akkor az volt a legkisebb bajom. Vérző fejét óvatosan ölembe hajtottam. Remegtem, nem mertem hozzáérni, kis vacillálás után simogattam beesett, sápadt arcát. Patakzottak a könnyeim, taknyom-nyálam egybefolyt. Mint valami kis pisis ötéves. Senkinek, még Jessnek sem kívánom azt a látványt, hogy....
Eszméletét vesztette. Pedig az előbb rám nézett.... Felordítottam és átöleltem. Mi van, ha elveszítem? Nélküle csak fél vagyok. Hatalmas űr tátongana utána. Ne élném túl! 17 éven keresztül szívattuk, húztuk egymás idegeit, de azokat a hideg éjszakákat sem lehet elfelejteni, mikor összebújtunk, filmeztünk, melegítettük egymást. Az volt ám a csodálatos időszak.
Tudom kinek a hibája ez! És ha elveszítem miatta az ikertestvéremet, akivel csak ketten vagyunk a világban... MEGÖLÖM JEFFET, ÉS SENKI SEM ÁLLÍTHAT MEG! Hiszen őt keresve érte a robbanás.
Dollmaker épp most érkezett a segítséggel.
- Késtél- szipogtam párat. A legjobb fizikummal bíró pastákat hozta. Hoodie föltette a hordágyra. Bevittük a kórházsátorba. Egy pillanatra nem engedtem el hideg lapátkezét. Próbáltak leválasztani onnan, de nem hagytam magam. Rúgtam, kapálóztam, még haraptam is, mintha most vinnének a diliházba.
Kint kellett várnom, míg EJ "dolgozott". Az idő lassan telt, egy örökkévalóságnak érződött.
A háromnegyed várakozás körül feltűnt Cicaboszi a frissen megtalált Jeffel. Látszott a nőszemélyen, hogy cs*szekedni akar. Feltételezésem bebizonyosodott. Csak azért odajött hozzám, hogy közölje, milyen szép vagyok, ha mindkét szemem vörös. Nekem sem kellett több. Lekevertem neki egy akkorát, hogy Jeff mellkasa adta a másikat. S mint egy hétéves, vigyorogva, de mégis sírva bebújtam Doll mögé.
- Most én jövök, úgy, hogy behorpad a homlokod- ez csak olaj volt a tűzre. Átöleltem Dollit, s összekönnyeztem, a most kivételesen lila selyemingét. Tudtam, ő meg fog védeni
- Szívtelen vagy! Nem látod, hogy most ki van lelkileg?!- kérdezte ingerülten a barátom.
- Miért mi történt?- tudakolta Jeff.
- Még meg is kérdezi, hát komolyan nem hiszem el- vihogtam pszichopatán, kidülledt szemekkel a hapsi felsőjébe.
- Én meg azt nem hiszem el, hogy nem mondod el. Tudod jó a hallásom- utálom ezt a nőt, majd meglátja! Ideje kipróbálnom az elmeirányítást. Kibújtam "búvóhelyemről", mélyen a szemébe néztem. Minden lelki fájdalmam benne volt pillantásomban, s mindet el akartam hitetni vele, hogy az ő érzései. Kitaláltam neki egy ikertestvért, és az összes boldog, boldogtalan jelenetet elképzeltettem vele, egészen a sátorig. Mire végeztem még a szokásosnál is üresebb lett tekintete.
- Ez a bajom- dobtam oda neki,gonosz félmosolyt villantva, mintha élvezném. Éreztem, hogy ez a szívem legsötétebb sarkaiból származik. Ez én vagyok? Ez az egész olyanná tesz, ami nem akarok lenni.
Felsikoltott, fülére tette kezeit, majd összerogyva visszafojtott könnyek árasztották el arcát.
- Tristan!-sikította, egyre hangosabban. Felnézett rám- Te vagy a szívtelen! Miért csinálod ezt velem?! Nem volt még elég szenvedésem az életben?! Szörnyeteg vagy!
- Tudom, csak rám kell nézni-kuncogtam egy kicsit, tényleg, mint valami pszichopata kislány, majd komolyra váltottam a szót- Nem szeretem a lelki bántalmazás eszközeit, de nem értesz a szép szóból. Túl nagy az önbecsülésed hozzá.
Ezután bementem a sátorba. Andy már hála istennek nem tűnt életveszélyben lévőnek. Kötések borították jobb oldali alkarját és homlokát. Mintha aludna, pedig elvesztette az eszméletét.
Eltűnt az időérzékem. Mennyi idő telhetett el azóta, hogy leültem mellé a székre? 1 óra, 2? Egy nap?
- Hát itt vagy, Andi, mindenki téged keres!- lépett be egy lány fekete bőr nővérkecuccban. Alsó arcrészét maszk, fél szemét bordós-barnás haja takarta. Egész testét varratok borították, mindegyik között más-más színű volt a bőr, mintha több emberből varrták volna össze. Hangja reszelős volt, de hallatszott, nem akar rosszat. Nem ismertem, mint a Pasták többségét- Két napja nem látott senki! Nem vagy szomjas, vagy éhes? Ebédelj meg, fürödj le, addig vigyázok a bátyádra.
Igazán kedves lány. Nem akartam már kijavítani, hogy én vagyok az idősebb.
A Fősátorban kezdtem az "utam". Kérdezgettek, hogy merre jártam ennyi ideig, "két nap és indulunk, 50 évig biztos nem fogunk jönni vissza", nem is bánom. Nem törődtem velük, és mindenkit rávettem, hagyjanak békén (persze, hogy belepiszkáltam az agyukba!) Még Dollt is kizártam, nem vágytam a társaságára. Őt volt a legnehezebb irányítani, mert sokszor összetalálkoztunk, és ellenkezett is az akaratomnak.
A fürdésről visszaérve Andyhez, mert arra gondoltam, megmosdatom egy kicsit, meg kezdett erősen borostásodni is, én meg nem nagyon tűröm. Már ült az ágyában, és Slenermannel beszélgetett a történtekről egy forró kávé társaságában. A döbbenettől elejtettem a tisztálkodószereket rejtő csomagot, tátva maradt a szám.
Kellett egy perc mire felfogtam, nem esett komolyabb baja. Odaszaladtam hozzá, felugrottam az ágyra, és amilyen erősen csak tudtam megöleltem.
- Mégiscsak élsz, te kis b*zi!- Slender rosszallóan nézett, nem tetszik neki, hogy csúnyát mondtam.(Szerencsére Andy letette a kávéscsészéjét)
- Persze, ilyen könnyen nem szabadulsz meg tőlem, büdös r*bancz!-visszaölelt és háromnapos borostáját a nyakamba dörzsölte. Felsikoltottam, ő meg röhögött. Áááá, tiszta libabőr lettem, tetőtől talpig.
Slender köhintett egy nagyot, tudatta, hogy ő is ott van és mondani akar valamit.
- Nos, ha kiörültétek magatokat, kezdhetnénk elölről a kis beszélgetésünket, hogy a testvéred is hallja az újdonságokat.
- Oké. De elmondanád te az elejétől, mit beszéltünk, kinyúltam ettől a nőtől -adta elő magát és rám nézett az öcsém.
Az Slendy nagyot sóhajtott.
- Szóval, amikor Jeff eltűnt, Andy kereste meg. Aztán nagy köd lett, és egy mély hangú férfi kezdett a fejében beszélni, jól mondom?- Andy bólintott- A hang arra kényszerítette, hogy nyissa ki a vaskaput, ami mögött ott volt a barátja. Idáig jutottunk.
- Remek. Ki lehetett az a férfi, uram?-kérdeztem és próbáltam udvarias lenni a vezetőnkkel- És mi van a vaskapu mögött?
- Nem tudom. Egy pro...
- Hazudik! Maga pontosan tudja ki volt az az ember. Rájöttem, hogy látom az emberek érzéseit, nem tud becsapni- Andy halkan beszélt,de érthetően. Égő szempárral figyelte Slenermant. Magam is meglepődtem.
- Igazad van. Nem szabad egyes dolgokat elhallgatni. A hang tulajdonosa maga volt a pokol királya, Zalgo- ledöbbentünk. Mit akarhat a sátán Andytől? Slender folytatta- Mivel ez a hely nincs rajta egy térképen sem, és itt ilyen lények vannak, mint mi mindannyian, itt nagyobb az ereje. Mostanában sok anomáliát jelentettek, amikhez köze van. Ezért akartam eljönni ide. A Pasták, főleg a Proxyk szívből gyűlölik azt a pokolfajzatot, nem tudhatják meg, milyenek voltak a szándékaim az idejövetellel kapcsolatban. Ne mondjátok el nekik, mert elkapja őket a harciideg és az senkinek sem lesz jó. És, hogy, kedves Andrea, mi van a kapu mögött? Fogalmam sincs. Egy egységet fogok kiküldeni felfedezni.
- Én is benne akarok lenni!- pattantam fel a helyemről- Tudom, csak most érkeztünk, de én akarom!
- Persze,lehet róla szó. Nem tehetek mást- eddig gondosan megválogatta gondolatait, szavait, de most elszólta magát a fejében, úgy tettem, mintha meg sem hallottam volna- Miért akarod ennyire?
- Szeretném megmutatni mindenkinek, bátor vagyok. Ugye, Jessica a függöny mögött?- kuncogtam- Tudod, én nem vagyok olyan gyáva, hogy a bejáratnál hallgatózzam. Na, mi lesz nem bújsz elő? Vagy én bújtassalak ki onnan?
Kilépett. Látszik, fel van forrva az agyvize.
- Megmondtam, hogy ne kurkássz a fejemben! Te meg... hú te meg!- fenyegette Slendert ujjával- Mi az, hogy nem akarod elmondani a többieknek, hogy Zalgo itt van a szigeten?!
- Egyszer már elmondtam, de nem ez a lényeg. Ha a hallgatásodért cserébe azt kéred, hogy legyél benne az egységben, legyen.
- Én is megyek!- jelentette ki Andy, és felpattant az ágyáról- Senkinek sincs beleszólása ebbe a döntésembe. De ha most megbocsájtotok, át szeretnék öltözni- tolt ki mindenkit rajtam kívül. Érdekes, nekünk tök sok mindent megenged Slend, nem úgy, mint a többieknek, mert ezért Jeffet már rég kinyírta volna. Felettébb érdekes...
- Na végre kettesben! Ugye hoztál tiszta ruhát? Mert gondban lennék, ha kiküldtem őket, de nincs mibe átöltözni- vigyorgott
- Ott van melletted a széken, de nem én hoztam....
- Mindegy. Szép kis színjátékot adtunk elő ebben a pár napban. Komolyan mondom, majdnem elhittem az érzéseidet. De most komolyra fordítva a szót, szerintem mindketten tudni akarjuk, mi van a vaskapu mögött. LJ és a húga nagyon tiltottak tőle. Lefogadok, hogy valami rejtegetnivalójuk van- elkezdte átválogatni rongyait. Az én mostani szettem kiköpött mása volt. Valaki itt nagyon azt akarja, hogy rendes ikrek legyünk...
- Hát, igen. Tudod, hogy nagyszerű színésznő tudok lenni. Várjunk miket beszélünk?! Mi nem ilyenek vagyunk! Valami nincs rendjén! Nem vagyunk gonoszak!
Mintha kitisztult volna a tekintete, mint aki a bambulásból eszmél fel.
- Mert, mit mondtam?
- Nem emlékszel, most komolyan? Az előbb jelentkeztél felfedezni azt a területet, ahol a sátán lapul az egyik sarokba. Meg azt mondtad, hogy csak megjátszottam, hogy aggódtam érted- az utolsó mondatot gombóccal a torkomban, elfojtott könnyekkel mondtam ki- Pedig esküszöm, hogy nem így volt- felkínált egy ölelést, éltem a lehetőséggel. A fülébe mondtam, halkan- Én is jelentkeztem a felfedezőútra, de nem akarok menni, és visszalépni sem akarok, mert akkor még jobban csúfolna a szobatársam. Mit tegyek?
- Menjünk együtt. Épp ideje, hogy én védjelek meg téged.
Őszintén, megkönnyebbültem ezen szavak hallatán. Hónapok óta nem jöttünk ki a legjobban, de most... kicsit boldognak éreztem magam (
- De most jöttem rá, hogy tök kíváncsi vagyok, mi van ott.
Végül Andy átöltözött. Kimentünk a sátorból. Az öcsém még arra sem emlékezett, hogy megsebesült. Le akarta venni a kötéseit,de nem engedtem. A Fősátorba igyekeztünk, de mindenek előtt beugrottunk a fegyvereinkért. Visszafelé, út közben rágyújtottunk. Hmmm, mentolos... Elmeséltem, mi történt vele(még jó, hogy megbeszéltük Slenderrel). Tágra nyílt szemmel nézett rám. Nagyon meg volt lepődve. Mire elértük uticélunkat, a csoport már a bejáratnál várt minket. A csapat a Proxykból, a bohócokból (még mindig kiráz a hideg a pasitól), az előbbi nővértke és mi. Kicsit sajnáltam, hogy nincs itt egyetlen barátom. De ilyen az élet. Nem minden tökéletes.
KB. fél úton tartottunk, amikor meguntam a szótlanságot, mert a végén olyat találok gondolni, amit megbánnék. Andy a Proxykkal csacsogott, egész jól elvoltak (tök vicces témákat hoztak fel). Odamentem a bőrszerkós csajhoz. Gondolom ő még nem utál.
- Hellóka. Amúgy téged hogy hívnak? Mert még nem igazán mutatkoztunk be egymásnak. Andi- nyújtottam jobb kezem, mosolyogtam- De te ezt már amúgyis tudod.
- Ann vagyok- rázta meg a kezem.
- Meg lehet kérdezni, hogy te miért jötté? Nem áll szándékomban gorombának lenni, távol áll tőlem.
- Persze. Magam is Proxy vagyok, egyenéőre az egyetlen női- meglepődtem- Most én jövök a kérdéssel. Ha te olyan jó nevelést kaptál, hogy távol áll tőled a gorombaság, akkor mit keresel itt? Megölted apucit meg anyucit? Már megbocsáss, de mi mind tudjuk, hogy a kígyónak nem lehet hinni, mert hátbadöf.
Ez bunkó volt, de teljes mértékben igazat adtam neki. Belenéztem a szemébe, mint Jessnek a rész elején, és megmutattam a múltam. Az árvahától a Pastákig.
Aztán ezt mondtam:
- Ami azt illeti, ezek csak nevelőszülők. De igen, brutálisan megkínoztam őket a vallatásukkor,hogy melyikük hagyatott itt 5 éven át. Az öcsém meg mind a hármat lefejezte. Most a kínzókamrát díszítik.
Ann teljesen ledöbbent. Nem nézte volna ki belőlem.
Megérkeztünk uticélunk bejáratához. A kapu egy kiszáradt bokorlabirintusba vezetett. L.J hátrafordult.
- Rendben. Ha együtt maradunk, senki sem fog eltévedni- ja, maximum együtt tévedünk el... Toby felnyújtotta a kezét- Tessék.
- É-éss mm-mivan akk-akkor, hha el-elnyel mmminket a köd, mmint a fff-filmekben?- nyögte ki a jó kérdést.
- Reméljük nem lesz ilyen- mondta a bohóc.
- Szerintem kössük össze egymást. Az biztonságos lenne. Amint kiérünk a labirintusból, kigobozzuk- vetettem fel az ötletemet.
- Ezt jobb lett volna megtartani magadnak. Nincs szükség az álszent álcádra, hogy te "meg akarsz védeni minket". Kígyó véleményére nem adunk- már megint jönnek a "szépséghibámmal", kezdem már unni. Amúgy, nem fogjátok elhinni, hogy ezt ki mondta: Jill! Lefogadok, hogy Jess teletömte a fejét marhaságokkal, mert szegény lány naív és könnyen irányítható.
- Én támogatom az ötletét- lépett előre Masky- Legalább nem felelőtlenül dönt az új családja sorsáról, mint egyesek- nézett a kis csoport női tagjaira. Kaptam gondolatbeli üzenetet is: Jobban teszed, ha nem beszélsz egy ideig a Pasta-lányokkal, mert fürdéskor összeesküdtek ellened. Ann be akarta a fiúkat is venni, de nem adtuk tovább.
Sóhajtam egy nagyot. Hihetetlenül hálás voltam.
Andy fejpántjából kivettem a bálamadzagot (mint már említette valamelyikünk, mindig tart magánál). Kissé ügyetlen vagyok masnikötésből, ezért megkértem Hoodiet, hogy kösse rá a többiek ujjára. Legnagyobb meglepetésemre megtette.
Beléptünk a labirintusba. Valahogy úgy éreztem, kiismerem magam itt. Mehettünk már egy ideje, amikor egyszercsak a semmiből egy fészket pillantottunk meg. Egy holló rákáromkodott Jillre (inkább nem írnám le), mire a csaj felugrott és próbálta lelökni kuckoját.
- Hát itt fészkelsz, te köcsög!- az éjsötét madár lekurvázta a lányt, majd bátyja vállára szállt, és elkezdett turbékolni, mint egy galamb, miközben az ijesztő férfi hófehér arcához dörgölődzött.
- Ne bántsd! Én szeretem ezt a madarat- simizte meg a nyakát- én a macskádat ki nem állhatom.
- Puffit hagyd ki ebből!
- Kuss, r*bancz- szólt közbe a holló. Lassan odahajoltam Andyhez.
- Te, hogyan lehetséges, hogy egy holló beszéljen?- súgtam.
- Fogalmam sincs, miért van Smilynak emberi fogsoros mosolya? Szerintem ez ugyanolyan kérdés. Ez az egész cucc természetfeletti- mondta.- Wow, egy láncfűrész!- emelte fel a kerti gyilkolóeszközt.
- Az az enyém! Add ide!- lepődött meg Jill. Megkapta amit akart.
- Most, hogy így minden megvan, mehetnénk talán tovább- vette ki a számból a szót Hoodie.
Tovább indultunk. Reccsent mögöttem pár méterre a kanyar másik oldalán egy száraz bot. (Persze, engem dugtak leghátra.) Követtek minket. De kik? Tisztán hallottam őket. Az emberek a gondolataikat nem tudják becsendesíteni. Pasta tagok. Nem jelentenek veszélyt, de mivel azzal bíztak meg, figyeljek hátra, jelentettem a tényállást. Ez aztán katonásan hangzott... Nem figyelnek rám, ki gondolta volna, de most komolyan.... Húúúú!! De idegesítő! A következő pillanatban valaki átfogta a vállam.
- Azt hitted, megszökhetsz előlem, Kisördög?- bőrkeztyű, ez a hang, Kisördög.... Red Angel! Te, jó ég, olyan helyes. De tudok rájönni, hogy mi rajta a vonzó...- Ó, köszönöm a bókot. Megmondom én neked: mert én én vagyok- ezt most neki mondtam gondolatban? Valóban nagyon óvatosnak kell lennem.
- Hú, de vicces. Majd meg szakadok- próbáltam tartani magam- Amúgyis van barátom.
- Ja, én- vigyorgott. Egy árnyalattal pirosabb lettem. Ez a srác... Mondjuk, egyáltalán nem bánnám...- Ok, akkor ez meg is lett beszélve- rám kacsintott, megsimította az arcom, és előrement lejelentkezni.
- Őőő... akkor majd gondolom, koccanunk- mondtam, tartva magam. Ő meg pisztolyt csinált 2 ujjából, és "lelőtt"
Jess zökkentett ki. Kár, pedig jó volt elmélkedni a történteken. A srác, aki megtetszett nekem, kijelentette, hogy járunk.
- Mi, van? Alig egy hete vagy itt, és máris bepasiztál? Micsoda kis ribanc vagy!
- Ami azt illeti, igen, úgy tűnik. De én mégis ezerszer jobb vagyok nálad.- ezzel annyiban is hagytam.
Ahelyett, hogy kikecmeregtünk volna a labirintusból, azt éreztem, egyre bentebb megyünk. Ez a tényállást közöltem is Andyvel. Nem tudta, hová rakni.
Egyszercsak egy hatalmas épülethez értünk. A tábla szerint ez a "Varázstükörterem és múzeum" volt.
Elkezdett esni az eső. Mi mást tehettünk volna, bementünk a bajlóslatú sátorszerű bodegába. Merthát miért ne?!
Sötét volt. Egyedül egy ezészalakos tükör körül világítottak a cirkuszi reflektorok. Felette feírat: "NE FELEDD, KI VAGY,, . Kijárat sehol.
- Nézzétek, a tükör egy függöny!- húzta el és lépett át egy 30 centis küszöböt Andy.
Követtük. A lámpák folyamatosan kapcsolódtak fel, ahogy a többiek jöttek utánunk. Egy hosszú terem terült el előttünk, falain ugyanolyan felületek lógtak, mint a mi "ajtónk"(ámbár ezek igaziak voltak).
- Nem igazán értem, mi olyan érdekes ebben a helyben. Ezek mind ugyanolyanok- vakargattam az állkapcsomat.
Belenéztem a tőlem legközelebb lévő tükörbe. Rohadt ijesző látvány fogadott.
Ott ültem elvágott torokkal egy csatatér kellős közepén, nyílt felkartötéssel. Halott voltam. Egyszercsak kinyitotta a szemét a másik énem, rám nézett és pszichopatán vigyorgott. Elképzelhetetlenül megrázott, ahogy tisztán látszottak a nyakcsigolyáim, kilógó nyelő- és légcsővel. Kezemet a szemem elé tettem, összerogytam. Egyszerre sírtam és sikítottam. Red Angelnek úgy kellett elrántania engem onnan.
A Proxyk rögtön ugrottak oda,ahol előbb voltam. Ticci Toby hasonlóan reagált, mint én, a másik kettő lefagyott.
Jill rájuk ugrott, dominóelvben mindannyian feldőltek.
- Ne nézzetek abba bele!- sikította. Felült, és rámutatott a tükörkeret alján lévő felíratra- A halálodat mutatja be. Ebbe nem szabad belenézni!
Így is sokkot kaptam a látványtól. De most a tudat, hogy így fogok meghalni, rátett még két lapáttal. Ismét megismételtem az előző reakcióm. Red magához húzott, úgy próbált megnyugtatni. Folyamatosan azt ismételgettem, hogy "Nem akarok továbbmenni, nem akarom így végezni!". Simogatások érték a hátam és a hajam. De nem csak Ray csinálta, hanem Ann is. (Az mondta, megbánta, hogy ily módon viselkedett, és ő nem akart ilyen lenni, csak teletömték a fejét)
Végül valahogy sikerült lelket önteniük belém. Nem az összes tükörnek volt meghatározása.Direkt nem oda álltam, ahol sokan vannak.
Az első választásomban fiúnak láttam magam. Katonai bakancsot és terepmintás izomtrikót hordtam egy szürke nadrággal. Szőke alapon zöld csíkos hajam alig ért a vállamig. Jobb karomon pókok mászkáltak, rámtetoválva. Rendesen ki voltam gyúrva. Határozottan tetszett.
Másodjára egy olyat választottam, ami megmutatja "Mi van legbekül". Porcelánbaba szerű lény lett belőlem, hajlataimat berozsdásodott csavarok tartották, hajam teljesen vörös lett, hatalmas báliruhát viseltem. Karjaimon sötét színű, füstszerű kígyók tekeregtek végtelen bánattal, dühhel világító, rubintszemükben. Nem értették, miért lettek ilyenek. Legszívesebben megvígasztaltam volna őket, de kicsúsztak a kezeim közül. Komolyan ilyen volnék? Nem érzem...
Mindenesetre továbbhaladtam.
"MIRE VÁGYSZ A LEGJOBBAN?" Ígéretesnek hangzik.
Lefagytam. A szüleim és Andy kint ült egy verandán, és éppen mutattam be a fiúmat. Kiköpött mása volt Dollmakernek: Kreol bőr, hosszú őszülő loknik, királykék szemPÁR(!). Bőrszerkó, motoros csizma, ezüst nyaklánc, amit láthatóan tőlem kapott a medállal együtt. Apám megfenyegette, ha fájdalmat mer nekem okozni, tud hullát elrejteni, öcsi meg kiváló lövész. Ezen nagyot nevettünk. De a legcsábítóbb dolog: normális voltam. Arany szemeimet ébenfekete hajkorona keretezte, mellig felérő mályva színű szoknyát és fehér csipke ujjatlant hordtam. Semmi nem utalt a mostani életemre, sem a velem született rendellenességekre.
Ahogy ott álltam a tükör előtt, megkérdeztem magamtól: Miért akarom ezt? Elégedett vagyok a mostani életemmel. Ki akarna, egy normális családot normális élettel... Én nem. De valahogy, ahogy ezen gondolkoztam a forró könnycseppek égették az esőtől jéghideg arcom. Az... az élet, amit kapthattam volna.... Ujjaimmal az üveg felé nyúltam. Várjunk, mit csinálok? Nem akarom ezt. Ezek nem az én vágyaim. Nekem nem kell Doll szerelmemnek. Nem az esetem, és mit mondanának a többiek, hogy ezzel jöttem össze?!
- Nem hiszek nekeeeeed!!- ordítottam a tükörrel.
Annyira ripityára törtem, hogy majdnem eltaláltak a szilánkok. Ha nem löknek el onnan.... Megint Ray. Elterültünk a földön. Pár szilánk belefúródott a felkarjába és a hátába, ahogy védett. Mindenki minket, akarom mondani engem nézett kidülledt szemekkel.
- Ezt hogy csináltad?- jutott először szóhoz Ann.
- Ellenálltam. De nem ez a legfontosabb- utaltam a felettem lévő fiúból kiálló tükördarabokra.
- Helyes, vigyük a Múzeum részbe- helyeselt Volt. Igen, ő is jött Jessékkel.
Segítettünk Rednek felállni. Eltántorogtattuk a terem másik végében lévő ajtón túlra. Haralmas terembe értünk be. (Nem részletezem most, hogy haladjunk. Mindenki képzelje el ahogy akarja) El lehetett keríteni egy kis részt, oda összehordtunk pár puffot heverőnek. Ann kivett a láncgűrésze végéből egy kötszeres dobozt. Amikor le akarta venni Angel pulcsiát, a srác elkezdett pánikolni.
- Ne vedd le! Nem akarom! Csak Andi csinálhatja, tünés innen! MINDENKI!- mivel kikapta a zsebéből a tapétavágókését, és hadonászott vele, ezért a többiek menekültek a saját dogukra.
- Miért csináltad?- néztem az újdonsült fiúmra.
- Mert én vagyok az őrangyalod, és szeretlek.
- Ugyanmár. Valódi ok?
- Szeretlek. Azóta szeretlek, amióta véresen beálltál az étkező közepébe. Első látásra szerelem volt- fordította el a fejét, és halvány pír jelent meg az arcán.
- Aww, ez olyan aranyos- arrébb söpörtem cseresznyepiros haját, és puszit nyomtam a homolkára, majd leültem mögé.- Mit nem akartál megmutatni a többieknek?- húztam le a pulóverét róla. Megakadt a szemem a lapockáin. Olyan volt, mintha, valamit leamputáltak volna onnan. De mi lehetett...? Szárnyak! Hisz angyal! Levágták a szárnyait! Szerencsétlen.
- Mondtam, hogy vannak sokkal csúnyább sebek is, mint a szemeden lévő- ujjaival próbálta letakarni, kezemet rátettem az övére.
- Ha szeretnél beszélni róla, majd fogsz. Nem eröltetem. Fertőtlenítsük le a többi sebet- hálásan nézett rám. Szerintem senki sem szereti az ilyen dolgait felhánytorgatni.
Bekentem alkohollal, és bekötszereztem a karcolásnak nem mondható mélységeket. Ann szépen kiszedte az elején a felsőjén keresztül a szilánkokat, alig maradt dolgom. Sziszegett, mint én amikor...hagyjuk.
Mire indultunk volna vissza a Fősátorba a többiekkel együtt, már ránksötétedett. Még jó, hogy százával voltak a puffok, ezért kényelmesen nagy ágyakat lehetett összetolni. Nagyon jó puhák voltak. Hosszú, és rossz volt ez a pár nap. Egy percet sem aludtam, amióta Jeff eltűnt. Nagyon gyorsan elaludtam a körülményekhez képest.
Jó éjszakát!
