- Áu, ez fájt- simogatta beütött koponyáját- Ezt miért kaptam?!
- Mert nem járkálunk át más lakókocsijába az éjszaka közepén és bújunk be az ágyba mellé!!- kiabáltam le a fejét- Mellesleg hová tüntetted el Jeffet?
- A szobatársam egyfolytában motyogott álmában, helyet cseréltünk. Már a cuccaim is ideát vannak, nem tehetsz semmit, KIS herceg- vigyorgott gonoszul Red Angel.
- És mi ez az állandó hozzám bújás?! Undorító! Hisz, mindketten pasik vagyunk. Nem vagyok meleg!- égett a tekintete, de nem túlzottan érdekelt- Kimennél? Öltözni akarok- álltam fölé.
- Nem, mert én is ezt akarom csinálni- tornyosult felém egy pillanat alatt. Bő 20 centivel magasabb volt nálam. De még mindig én nézek ki jobban, ha minimum olyan magas lennék, mint ő....hú.
- Nem bánom, de ne érj hozzám semmilyen testrészeddel, perverz...- próbáltam nem észrevenni a hosszkülönbséget.
Elkezdett foglalkozni nagyon bőséges ruhatárával(ami kimerült a trikóban, a pulcsiban a nadrágban és a kesztyűben). Én is elkezdtem nézegetni, mit kéne felvennem. Mikorra kiválasztottam egyszerű, barna szaggatott farmeremet, szobatársam már készen a hátam mögé lopózva rámutatott a bőröndömben egy sima fakózöld pólóra és egy lila-fekete kockás ingre.
- Nem akarok belepofázni, de azok jól mutatnának együtt rajtad- közölte.
- Hagyjál már békén, úgyis azt akartam felvenni!- hessegettem el. Tudok ám úgy hazudni, mint a vízfolyás. De amúgy az öltözködési tanács mindig jól jön, kissé hadilábon állok vele... Ezeket nagyon jól bele kell vésni az agyatokba(főleg az előbbit)! Fejpántnak kiválasztottam a szürkét oszt mehettünk volna a dogunkra, de Rednek más elképzelései támadtak.
- Megcsinálhatom neked is a hajad?- kérdezte félve.
- Mi bajod?!
- Jól halottad! Rossz látni, hogy egyfolytában tiszta kóc. Meg persze el is vagyok keseredve, hogy a nővéred olyan gyorsan tönkretette. Na, ne kéresd már magad- és erőből lenyomott az ágyra- Még jó, hogy van hajkefém és hajgumim, szerintem te nem adnál- elkezdte fésülni a hajam.
- Ne matass má' a fejemnél!- merthát a hosszú ujjaival kotorászott a szálak között. Tisztára libabőrös lettem...Brrr...
- Hogy máshogy csinálnám?- ezután már csak duzzogtam.
Úr, Isten, már 10 perce csak fonja a csíkjaimat! Mi tart ennyi ideig?
- Indulunk már?
- Még csak a felénél járok! Minek ilyen hosszú a hajad?!
- Kuss legyen. Csak gumizd össze, félig copf lesz. Ha nem tudnád, már 5 perce a Fősátorban kéne lennünk reggelizni.
- Jó, ahogy te akarod.
Megtette amit kértem, fejpántba a cuccokat, fel a csizmát, go! Az én lakókocsim a második sorban található középtájt. Futottam a sátorig. Svédasztalos reggeli volt. Az volt az első dolgom, hogy megittam egy egész kancsó narancslevet. Majd' egy kilométer intenzív futás meghozza a szomjúságot. Ezek után kiválasztottam egy-két jókora szelet pizzát. Utána leültem Nina és Clocky közé. Tegnap nagyon jól összebarátkoztam velük. Ki gondolta volna, hogy a lányok tudnak viccesek is lenni? Rájöttem, hogy sokkal jobban kijövök velük, mint azokkal a srácokkal akikkel eddig beszélgettem. Éppen az óraszemű barátnőmmel beszélgettem, amikor Nina letaperolta a hajam.
- Hóh, de gyönyörű ez a fonásod! Te csináltad? Nekem is csinálsz?- csillogott örökké kerek szeme.
- Bárcsak ilyen jó lenne a kézügyességem! Nem, Red Angel csinálta- néztem a sátor bejáratához, éppen akkor lépett be az illetékes angyal, aki felém kacsintott. Ennél sincs minden a helyén...
- Abban az "angyalban" nem lehet megbízni. Mindenkinél bepróbálkozott már- mondta volna tovább Clock', de a másik csaj közbevágott.
- Szó szerint értsd, hogy MINDENKINÉL- tárta nagyobbra kerek szemeit.
- Még a fiúknál is!- folytatta a félszemű- Úgyhogy vigyázz, elcsábíthat téged is- kuncogott- Jó, nem vagy szerintem teljesen hülye, de ez is már szerintem egynek tudható be- rámutatott a hajamra- felőlem ez már ez is egy kicsit undi.
- Szerintem cuki- tette rá a kezét a másik az arcára és kis szívecskéket láttam körülötte. De frankón ott repkedtek és pukkantak ki. A reggelre kentem a "hallucinációmat".
- Mondja az aki mindig buzikat bámul, már bocsánat a kifejezésért- hadonászott a körözöttös szendvicsével rajtam keresztül rajtam.
- Micsoda?!- majdnem félrenyeltem egy fél pizzaszeletemet.
- Inkább ne akard tudni. Ez most Nina egy új hóbortja- fogta a fejét az előttem ülő Jane- japán melegek lerajzolva...Brrr...
- De egy szót sem többet, még van aki enni akar- nézett szúrósan a társaságra Clocky.
- Ha gondolod, evés után megmutatom- súgta nekem oda a Jeff-hasonmás.
Igent mondtam, mert kíváncsi voltam, hogy a többiek mitől undorodna ennyire. Fél óra múlva a laptopja előtt ültünk és mutogatta nekem a durvábbnál durvább "yaoi"(ahogy ő nevezte) képeket. Egy kis idő eltelt miután végigmutatta nekem az összeset. Lefagytam és kiégett a hosszúkás retinám. Te jó ég, megbántam mindent abban a 15 percben amikor mutogatta. Már imádkoztam, hogy legyen vége.
- Milyen volt?- vigyorgott (mintha mást tudna csinálni).
- Lepergett előttem az életem- masszíroztam a szemeim közét- Egy szóval: Sokkolt. De félretéve, hogy mit ábrázol, érdekesen jó volt a grafikája- gondolkoztam el- Összegezve: undorító, de nem rossz.
- Köszönöm- ugrott a nyakamba- még senki sem mondott ilyen édes dolgot arra ami tetszik..
- Öhm...szívesen...- toltam el gyengéden magamtól. Nem akarok EJvel összetűzésbe kerülni.
- Tudom, hogy nem tetszett, ne mondd, hogy nem is, mert tudom, így van. De megnéznéd velem a rejtett mappám?- nézett rám nagy, kék bociszemeivel, nem tudtam neki nemet mondani, de picit még húzattam - Légyszi, te vagy az egyetlen, aki önként megnézte velem a felét.
- Cöh, üsse kavics- húztam a szám és cuppogtam, de igazából már kíváncsi voltam.
- Ez az!- majdnem összeroppantott az ölelésével. Igaz, hogy kicsi vagyok, de nem vagyok egy nyúlbéla. Dehát reggel volt, és reggel eléggé kis nyeszlettnek érzem magam.
- Megfojtasz- fulladoztam persze kicsit rá is játszottam, hogy mihamarabb elengedjen. Aprónyit zavarba ejtő számomra, ha valaki megölel, ezért utálom, ha Red is ezt csinálja, tőlem csinálhat bármit, csak ezt ne. Jajj, kinn a dekoltázs! Lehetne nagyobb....
- Oh, bocsi. Nézetjük?- csillogott a lány tekintete.
- Mindjárt, csak még elszívok egy cigit.
- Menekülni próbálsz Andrew?!- oó, az egész keresztnevemen szólított. Most mi a tökömön pöccent be ennyire?!
- Dehogyis! Nikotinhiányom van, ha gondolod gyere te is- lágy tekintete szúrósra változott, de azért igent mondott.
Még jó, hogy egy-két szál cigit tettem a fejpántomba (zseb helyett használom néha), mert most nagy bajban lennék, ha vissza kéne menni a kocsimba érte. A számba vettem a szálat és meggyújtottam.
- Mondd, Nina- fújtam ki a füstöt- nem tudtam nem észrevenni, hogy egyfolytában Jeffet stírölöd- ledöbbent- Tetszik neked, mi?- bökdöstem a könyökömmel.
- Ennyire látszik?- vörösödött el egy pillanat alatt és a kezébe temette az arcát, hogy ne lássam. De láttam. Mint előbb a szívecskék, most a pirulása pár piros vonal átütött a kezével.
Mi van? Megőrültem?! Ekkor jutottak eszembe Jack szavai tegnapról: "...Aki beleesik a Holt Gyermekek Tengerébe annak el szokott mutálódni a külseje, de megnyugtatlak, nem történt semmi a kinézeteddel....Mivel te eredetileg is mutánsnak számítasz, lásd a farkastorkodban lévő kígyófogat, így nem a külcsíned változott meg, hanem a belbecsed....,, Tehát én is kaptam valamit? Mertháth, én mentettem ki Andit tegnap. Vaaaagy...volt valami abban a liter narancslében... Valljuk be, mindkettő lehetséges. Hallottam róla, hogy Csukjás (Hoodie az csak lefordítottam) Jess 17. születésnapját felejthetetlenné tette egy drogos tortával. Állítólag olyan jó buli volt, hogy csak az emlékezett a történtekre, ami nem evett belőle. Kár, hogy nem voltam ott!
Picit eltértem a tárgytól, elnézést. Akkor vissza:
- Elég az embernek rád néznie. Nem csak most, hogy rajongógörcsöt kaptál, hanem amúgyis. Most nincs kedvem részletezni, de úgy néztek ki, mint két tojás, pár apró eltéréssel. De nem veszed észre, EJnek az este vagy- kacsintottam.
- Pedig ő olyan ijesssz....Öhm...Andy, ijesztő a szemed...
- Mondták már. Számít ez itt egyáltalán?! Neked is fel van vágva a szád, mégse teszi senki sem szóvá- néztem szúrósan és fújtam rá még egyszer a füstöt, de ezt már nem poénból.
- Nem úgy értettem. Hanem villódzik.
- Ne nevettess már. Csak tudom, hogy milyen a saját szemem. Inkább a tiédet kéne megnézetni, biztos már kiszáradt a szemhéjad hiánya miatt és hallucinálsz. Meg meg kéne keresnem Andit is, szét szeretnék nézni.
- Mi van, össze vagytok nőve?- szólalt meg mögöttem valaki. Megfordultam, Jess...- Meg amúgyis, mi jogon beszélsz így a barátnőmmel?!
- Igen, baj?! És ne emeld fel rám a hangod, mert megjárod! Ahhoz neked semmi közöd.
- Nekem nem. De nézz csak nyugodtan a kocsi mögé- odavezetett a vagon széléhez, megfogta az állam és az éppen ott sétálgató Dollra és Andira mutatott. Látszólag jól elvoltak- szerintem nincs rád szüksége. Nem látod? Csak zavarnád- súgta a fülembe. Egyébként Nina bement, mert "nem akar minket zavarni".
Most, nem nagyon értem, érzelmileg akar zsarolni? Miért? Mit tettem én ellene? Lehet, hogy csak valamiért próbára akar tenni? Fogalmam sincs. De nem mutathattam magam gyengének, hogy ilyen dolgokkal leterítsen lelkileg. Az idegesít a legjobban, igaza van. Megpróbálom nevetségesnek beállítani amit mondott:
- Nem hinném, Banya. A testvéreknek mindig szükségük van egymásra. És ne hidd azt, hogy irányítani tudsz egy kevéske érzelmi ütéssel. Úgysem fogod megtalálni a gyenge pontom- vigyorogtam önelégülten. Megfordultam. Nagyon zavarosak voltak eddigi magabiztos szemei, de csak egy pillanatra élhettem át a fölényesség örömét, mert visszaváltozott az eredeti macskatekintetté, majd elmosolyodott.
 |
Jess(magam csináltam, és ő is imádja) |
- Jajj, de jó nekem...Aranyom?!- nyomtam el a csikket és megindultam a Lélekvesztő (a legnagyobb hullámvasút, ami behálózza az egész helyet) felé, mert ki akartam próbálni.
A sarkamban volt.
- Nem is vagyok nyeszlett, csak vékony.
- Velem nem jársz jól, ha veszekszel. Amúgy merre megyünk?
- A Lélekvesztőhöz.
- Mit akarsz te ott?- vonta fel fél szemöldökét.
- Mégis mit? Menni egy körre, és te szépen elkísérsz, mert "most mindenhova követsz".
- De az kész életveszély, tegnap mondta Jacks! Hmmm... Ez tetszik, a saját szavam ellenem fordítod, nem rossz.
- Minden játékra ezt mondta és mindegyik rendbe jött egy szemöldökrántásától. Miért pont a legkirályabb maradt volna ki? Tudom, a csinibabákat könnyű kiismerni- vigyorogtam.
- Inkább együnk egy vattacukrot, vagy minifánkot. Nem tudsz te rólam semmit, én egy igazán összetett személyiség vagyok, de az is igaz, hogy jól nézek ki- zárta le a témát.
- Hullámvasutat akarok- csorgattam a nyálam és hullámoztattam az ujjaim az arcom előtt, mint egy elmeroggyant. Mondjuk nem állok olyan távol tőle.
- Jó, megyek...- duzzogott.
- Úgysem te döntötted volna el- dünnyögtem az orrom alá, majd hangosan megkérdeztem- Egyébkéntis, nem haragszik meg LJ, hogy más pasikkal vagy helyette?
- Dehogyis- legyintett- Amúgymeg amióta megjöttünk majdnem mindig be van zárkózva a kabinjába, vagy mi ez, Jillel. Meg ezzel még járok neki, de te ezt úgyse érted.
- Rendben... csak tudatom veled, nem akarom azzal a hegyomlással összeszítani a tűzet.
- Nem is hegyomlás, csak te vagy babahobbit- gúnyolódott.
Szó nélkül folytattuk utunkat. Fortyogtam magamban, ez nem volt szép... utálom amikor a magasságommal csúfolnak. De ismerem ezt a fajta embert, ha megtalálja a gyengéd, azzal fog piszkálni, míg ki nem készülsz idegileg. Ezért fogtam be a számat.
A tenger miatt sós és ködös volt a a levegő. A földre szállt felhő jól kiadta a hely rejtelmességét, nem volt hatalmas, épphogy takart a horizont előtt egy kis részt és homályossá tette a magas sátrak, a betonoszlopok tetejét és persze a nagyon nagy játékokat. Nekem határozottan tetszett. Andi biztos frász kap tőle és bebújik Doll szoknyája alá.
Lassan odaértünk. Tök menőn nézett ki a "kilövője" is. Magáról a vagonról meg ne is beszéljünk, annyira király volt. Eléggé régimódi, kicsit szakadozott bordó selyemüléssel, a korlátról lepattogó aranyfestéssel. Maga a kocsisorozat Red Amaranth (A Red Amaranth Jess idegmérge, amit a fegyvereire ken és egy apró vágás és lebénítja az idegrendszert, majd kiirtja az egész sejtállományt, nagyszerű fegyver. Egyszer nekem is volt szerencsém kipróbálni a gitáromon [erről később sokkal bővebben]. Senki sem tudja, hogy honnan szerzi, éshogy hol tartja a készletét.) színű kopott, belevésett fekete hullámos mintával. Olyan volt ez a hely, mintha visszarepültünk volna a gothikus középkorba. Fáklyák és koponyák fenn a sötét falakon. Határozottan tetszett.
- Na, beszállunk?- kérdeztem.
- Neeee! Várjatok meg minket is!- kiáltott valaki a hátam mögül. Andiék rohantak felénk hatalmas vattacukrokkal a kezükben.
- Én is akarok vattacukrot- siránkozott mellettem Jess.
- Köszi- értek oda hozzánk. Andi egy húzással letolta édességét, Dolléba mindannyian besegítettünk. Varázsribin látszott, hogy majd meghal a rózsaszín rágógumiízű nyalánkságért. Nem mertem megemlíteni neki. Egyébként finom volt, de én inkább vanília párti vagyok.
- Megyünk már?!- siránkoztunk Andival, majd mint mindig- Már megint egyszerre!
Beültünk a vagonokba. Az ülés meglepően puha volt. Szeretem az ilyen dolgokat. Direkt előre ültem, mivel mindannyiunknak eléggé hosszú a haja, és nem akartam gubancot kani a képembe. Nem szerettem volna , hogy Andi is így járjon, ezért mielőtt lehelyeztem ülepem, csuklón fogtam és berántottam magam mellé. (Meg őszintén, csak vele bírnám ki azt az utat a jelen lévők közül és ez kiábrándító) Pontosan Doll elé ültem, mert úgy gondoltam, mi lenne, ha egy kicsit még jobban leégetném. Kiengedtem csendben melíros hajzuhatagomat, ne vegye senki se észre.
Egyszercsak a semmíből ott termett a kocsinál Ray, aki átlépett Andi térdei fölött és befurakodott közénk. Nem volt valami kellemes. Főleg, hogy 2 emberre voltak ezek az ülések tervezve. Az egy dolog, hogy "foghagyma seggünk" van, de na.
- Mi jogon jössz te ide?!- mérgelődtem.
- Volt itt még egy hely. Kisördög, szerinted még ideférek?- fordítok, Anditól kérdezett és csípőre tette a kezét háttal nekem.
- Hát, nem is tudom...- játszott a pánjából kiálló vastagabb vörös tinccsel. Mintha kelletné magát neki, de engem figyelt boci tekintettel, hogy engedjem. Hogy lehet ilyen cuki?! Életemben nem láttam még ilyennek. Meg mintha elpirul volna...igen, ez elpirult! ez elpirult! Próbáltam komoly pofát vágni, de belül fetrengtem a röhögéstől.
- Döntsél már! Mielőbb ki akarok innen szállni. Hideg van, unatkozom és JACKET AKAROM!- hajolt előre és kotyogott bele Jess.
- Te jöttél velem, pedig nem volt kötelező! Te meg ülj már le a seggedre és induljuk. Semmi kedvem sincs nyivákolást hallgatni, sikolyokat akarok a hullámvasúttól- ment fel az agyvizem. Egy gond volt: hogy indulunk el? Mert senki sem akart kiszállni, kivéve Cicaboszit, de ő meg túl lusta volt hozzá, hogy odamásszon az irányítópulthoz és megnyomja a piros gombot. Pontosan ilyen esetekre hordok magammal egy parittyát. Jó célzóképességem van. Már csak valami kemény kellett, amit ki tudtam lőni.
- Mi van, hobbit, csúzlival fogod kilőni magunkat?- kapott be a macskaszemű egy mentás negrót.
- Pontosan. Ezt elkérem- nemes egyszerűséggel megfordultam és kikaptam a szájából a kemény cukrot. Nem volt valami kellemes. Beszéd közben kaptam el és véresre harapta az ujjam, de megszereztem. A többiek csak lestek, Red pedig úgy röhögött, mint akinek muszáj.
- Fúúúj! Fujfujfujfujfujjjj!- söprögette recés és véres nyelvét. Én sem bírtam ki nevetés nélkül.
- Szerintem nem fog adni többet- vigyorgott Andi.
- Te meg ne kutakodj a fejembe', Törpilla!
- Mert mire gondolt?- Kérdeztem.
- Te nem hallottad? Na, mindegy. Azt mondta, hogy- Jess befogta a száját, de folytatta tovább. Még jó, hogy értem a "mmm nyelv"-et- tök édüsf o virhüd. Kőrhök műg- Jó fordítok: ...tök édes a véred. Kérek még. Óké, ez bizarr.
- Egy: Nem kapsz. Ez az enyém. Kettő: légyszi, legközelebb ne hívj Hobbitnak- beletettem a negrót a csúzliba, kihúztam, lőttem, eltaláltam a nagy piros gombot. Indult a vonat-, így talán nem fognak ilyen érdekes dolgok történni.
- Fenyegetni akarsz, kisa...- nem tudta befejezni mondanivalóját (Hál' Istennek).
Hirtelen ránk csapódtak a fémövek, amik nem engedik, az ember kiessen. Rayt jól fejbe vágta, mert két személyre vannak tervezve ezek az ülések, ez meg beült közénk! Vicces volt. Főleg, hogy utáltam az illetőt.
Időközben kiszedtem a hajamból a fonatot. Megszenvedtem vele. Nem is kell mondani, a "fodrászomtól" több szúrós pillantást is kaptam miatta. De nem tehetek róla, hogy gyűlölöm, ha össze van fogva a séróm. Ez mégúgyahogy elment volna, mert ugyebár csak a felére jutott idő. Ámde most a nagyobb jó érdekében tettem: trollkodni Dollal.
Egyszercak, amikor nem számítottam rá, kilőttünk.
Teljesen önkívületi állapotba kerültem. Nem sok mindenre emlékszem. Csak arra, hogy akármerre néztem, mindenki sikított, vagy esetleg fuldoklott a hajtól. Olyannyira felgyorsultunk, majd leszállt a képem. Jobbra. Balra. Fel. Le. A ködlámpák megvilágítása, stetoszkóp-szerűvé tette az utat. -Aki nem bírja az ilyesmit, erre biztos ne üljön fel (epilepsziások, gyenge gyomrúak, stb.), mert csúnya dolgok jöhetnek fel a végén (erre még visszatérek). A paranoiásoknak sem ajánlanám, mivel teljesen olyan érzés volt, mintha valaki/valami követett volta, csak nem tudtál hátranézni, a sebesség kitörte volna a nyakad.- Egy idő után besípolt a fülem az egyik lejtőnél. Rossz érzés.
Végre valahára beértük a kezdőpontra. Az övek lejöttek rólunk (egyébként Red majdnem leszállingózott egy párszor), Jess odarohant a legközelebbi kukához és belerókázott. Odamentem hozzá.
Ekkor hirtelen ott termett előttem LJ. Eléggé mérges volt.
- Megmondtam, hogy erre nem ülhettek fel! Életveszélyes! Szerinted miért hívják Lélekvesztőnek?! Minek rángattad bele szegény Jessit? Most nézzd meg, nem bírja az ilyeneket, te meg felültetted erre!- ordította le a fejem. Most értettem meg, Andi miért fosik tőle. Majdnem leharapta a fejem, akkorára tárta nagy, fekete száját, mely cápafogakat rejtett.
- Hagyd, csak, én akartam jönni ve...bleeee!- és ment a róka a kukába.
- Engedd csak ki- paskoltam a hátát. Két hullakék szem fúródott belém. Jack nem nagyon szerethet most.
- Ez beteg, vinni kell a gyengélkedőre! Igazat adott valaki másnak magán kívül!- próbált viccelődni BEN, aki LJ-vel érkezett. Nem jött össze neki.
- Jobban tennénk, ha komolyan elvisszük a gyengélkedőre, nagyon rosszul néz ki szegény- aggódott Andi.
- A te segírséged...bleee- és mégegy adag ment a kukába.
Segíteni akartam menni Jessnek, de a pasija ellökött.
- Eleget járultál hozzá!
Elindultak a "kórházba". Ottmaradtam egyedül Andival és Dollmakerrel. (Ray fogalmam sincs hová lett, nem is izgat) Hirtelen nagyon kínos lett a csend.
- Én inkább megyek a társalgóba- és otthagytam őket. Nem szeretek harmadik kerék lenni. Ez egy kicsit új, de egyáltalán nem tetsző érzés.
Amikor odaértem, kevesebben voltak ott, mint gondoltam. Akik pedig "megmaradtak" mind kissé pánikoltak. Clokwork jött oda hozzám.
- Andy, Andy, Andy! Nem láttad valahol Jeffet, tegnap este óta senki sem látta, a csomagjai és a srác is eltűnt! A te szobatársad volt.
- Ne engem kérdezz nem én láttam őt utoljára. Red az éjszaka közepén kihajította és bejött a helyére amíg én aludtam. Hogy azóta hová bóklászgatott el, fogalmam sincs.
- Segítesz megkeresni? Végülis a te szobatársad lenne...
- Amúgy is akartam, ne izélj már! Vannak kamerák felszerelve? Elvégre vidámparkban vagyunk...- hülyén nézett rám- Erre most komolyan eddig senki sem gondolt?
- Tudod, szissz, ez nem ilyen egyszerű. Itt nem kamerák, hanem tükrök vannak- bukkant ki hirtelen türelmetlen mosollyal Jill, kezében egy kézi tükörrel.
- Akkor mi lenne, ha megnéznénk- felvettem "hülye vagy,de nem fogod fel" hangomat.
- Azt csinálom, de egyik tükör sem látta-hirtelen ledöbbent- Na, ne!
- Mi az?!- kérdeztük kórusban, mert mi csak a csaj tükörképét láttuk.
- Sürgősen meg kell találnom Jacket! Nem látta valaki a bátyámat?!- pánikolt.
- A gyengélkedőre vitte Jesst,- zsebre tette a kis kézi tükröt, felpattant a székből(idő közben leült) és olyan gyorsan megindult, hogy csak alig bírtam tartani vele a tempót, pedig nem futott- miért mi a baj?!
Nem mondott semmit amíg meg nem látta az egyik sátorból kijönni bátyját, aki Jesst támasztja. Odaszaladt hozzá.
- Megtaláltam Jeffet!
- De ez jó hír nem?- kérdezte az időközben távozni készülő EJ. (Ő az orvos, ne kérdez...)
- Hááát...
- Csak nem?!
- Mondjátok már ki az isten szerelmére, mi az a hatalmas probléma!
- De, a lezárt helyre bemászott- folytatták a beszélgetést, mintha nem mondtam volna semmit.
- Olyan is van? Tök király. Látni akarom!- vette ki a számból a szót Jess. Már jobban van szerencsére.
- Az a hely nagyon veszélyes, nem ilyen kis legyengült édesnek való, mint te drágám- ebben a pillanatban a csaj ellökte magától LJ-t és megállt a saját lábán.
- Nem vagyok gyenge, értetted?! Senki nem mondhatja rám, hogy gyenge vagyok, főleg nem te, Jacks!- tök bepipult. Ő ijesztő amikor mérges, nem úgy, mint Andi. Rajta tök jókat lehet röhögni, de ez a repedtsarkú...kiráz a hideg attól a tekintettől. Meg az egész csajtól,ha már itt tartunk. Valami nem stimmel vele...
- Én is menni akarok- jelentettem ki.
- Minek? Te még arra sem vagy jó, hogy kitámaszd a bejárati kaput- fintorgott Jill
- Látni akarok mindent.
- Felőlem jöhet, legalább hamarabb elkotródik az útból. Nem bízom benne- indult meg LJ.
- Umm...én is megyek...- szólalt meg EJ. A maszkja a kanyarba. Ritka. Még pasi szemmel is azt kell mondani, jóképű...lenne, ha nem két trutyival tel lyuk lenne a szeme helyén.
- Nekem mindegy.
Minél jobban haladtunk "a lezárt hely" felé, annál jobban beborult az idő. A köd is leszállt, remek. Az orromig sem látok. Már azt sem tudom merre megyek. Muszáj lesz -nagyot nyeltem- AZT alkalmaznom.
Ki-be húzogattam a nyelvem a számból. Igazán kellemetlen szokott lenni, amikor véletlen megnyalsz valakit.... Most viszont nagyon jól jött. Fel tudtam nagyjából térképezni a terepet.
Semmi. Senki. Egyedül vagyok. Mindenki eltűnt. Kezdtem kicsit bepánikolni. Nyugi, haver, nyugodj meg. Figyelj a környezetre. Egyre kavicsosabb a talaj. Sós ízt érzek. Miket gondolok, szigeten vagyunk. Mi ez? Vér? Csak nem? Nem lehet, meg kell néznem.
Az íz irányába eredtem. Erőből nekicsapódtam egy kovácsoltvas kapunak. Hanyatt estem. Csúnyán bevertem az orrom és most vérzik, király... Még a fejpántom is kinyúvadt és lecsúszott a fejemről. Hajam előreborult.
- Na, mi lesz? Felkelsz még máma?- kérdezte egy ismerősen csengő férfihang. Nem tudom honnan jön a forrása meg, hogy honnan olyan ismerős. Életemben nem hallottam még, vagy legalábbis nem emlékszem rá. De úgy érzem, megbízhatok benne- Nem akarod megtalálni a barátod?
- Nem magamnak keresném meg- jelentettem ki, miután felálltam és leporoltam magam- Ha én találnám meg, én lennék a hős, aki megmenti a leghíresebb, legnépszerűbb személyt köztünk. Ezért ünnepelnének és én lennék a király- magam sem hittem el, hogy ez az én számon jött ki. Ez a valaki kimondatta velem a tudatalattimat. Nem tetszik a valódi valóm!
- Mire vársz? Itt van a kapu mögött. Csak ki kell nyitnod- mintha magam előtt láttam volna a férfi gonosz mosolyát- Van nálad kulcs hozzá. Viszont még nem tudod használni. De hajlandó vagyok megmutatni.
Fogalmam sem volt miről beszélt. Mintha valami mozgatott volna a reflexemből. Odaléptem a kapu kulcslyukához. Felemeltem hozzá a kezem. Ízületeim begörcsöltek, a húsom halványodni kezdett, ujjperceim és kézközépcsontjaim láthatóvá váltak. Hajam fekete csíkjai bepirosodtak. A tejfölfehér köd befeketedett. Nagyon féltem. Nem tudtam mi történik. Nem tudtam leállítani. Pánikolni kezdtem. -Ezen a napon nagyon hamar előjön. Nem vagyok ilyen ijedős.- Megfogtam másik kezemmel az alkaromat és próbáltam elhúzni. A kísérlet nagy erőfeszítés közepette sikeres lett
A vaskapu két oldalirányba behorpadt. Nagyobbat rúgott, mint egy gránátvető.
Három métert repültem, és tejesen kidőltem, mert egy nagyobb kiálló kavicsba bevertem a homlokom, úgy, hogy rendesen vérzett. Hasra érkeztem, jobb vállamra rá tudtam ejteni a fejem. A feketeség felszállt, a kezem újra normális, hajamba visszatértek hőn szeretett fekete tincseim. Láthattam karomon a csontujjak okozta sérülést, mintha megégett volna... Próbáltam felkelni, de kimerültem. Teljesen kezdtem elveszíteni az eszméletem. A vér elérte a szempilláimat. Homályosodott minden.
A szemem sarkából észrevettem egy hatalmas goth cipőt, 5 centis talppal és 10 centis sarokkal, szára felért viselője térdéig. Amennyire a talaj engedte, odasietett hozzám. Térdeit nem kímélve teljes testsúllyal lehuppant mellém. Kiabált egy sort barátjával, nem értettem mit, majd elrohant.
Fejemet ölébe tette, majd simogatni kezdte az arcom. Megláttam segítőm arcát. Andi. Megkönnyebbültem. Arcát és szemeit könnyek áztatták. Rossz volt így látni, hihetetlenül. Ez valahogy más, mint a többi sírása.
Mégiscsak szeretsz te engem......
