A kapun túl #Andi

 Tisztára bepánikoltam, amikor megláttam Andyt vérbe fagyva, alig lélegezve. Nem hittem el, hogy ez a mindig piszkálódós, mindig jókedvű öcsém.
 Nem tudtam mást csinálni, csak kiabáltam Dollal, hogy hozzon segítséget, odasiettem hozzá, teljes testsúllyal leborultam. Csúnyán felhorzsoltam a térdem, de akkor az volt a legkisebb bajom. Vérző fejét óvatosan ölembe hajtottam. Remegtem, nem mertem hozzáérni, kis vacillálás után simogattam beesett, sápadt arcát. Patakzottak a könnyeim, taknyom-nyálam egybefolyt. Mint valami kis pisis ötéves. Senkinek, még Jessnek sem kívánom azt a látványt, hogy....
 Eszméletét vesztette. Pedig az előbb rám nézett.... Felordítottam és átöleltem. Mi van, ha elveszítem? Nélküle csak fél vagyok. Hatalmas űr tátongana utána. Ne élném túl! 17 éven keresztül szívattuk, húztuk egymás idegeit, de azokat a hideg éjszakákat sem lehet elfelejteni, mikor összebújtunk, filmeztünk, melegítettük egymást. Az volt ám a csodálatos időszak.
 Tudom kinek a hibája ez! És ha elveszítem miatta az ikertestvéremet, akivel csak ketten vagyunk a világban... MEGÖLÖM JEFFET, ÉS SENKI SEM ÁLLÍTHAT MEG! Hiszen őt keresve érte a robbanás.
 Dollmaker épp most érkezett a segítséggel.
 - Késtél- szipogtam párat. A legjobb fizikummal bíró pastákat hozta. Hoodie föltette a hordágyra. Bevittük a kórházsátorba. Egy pillanatra nem engedtem el hideg lapátkezét. Próbáltak leválasztani onnan, de nem hagytam magam. Rúgtam, kapálóztam, még haraptam is, mintha most vinnének a diliházba.
 Kint kellett várnom, míg EJ "dolgozott". Az idő lassan telt, egy örökkévalóságnak érződött.
 A háromnegyed várakozás körül feltűnt Cicaboszi a frissen megtalált Jeffel. Látszott a nőszemélyen, hogy cs*szekedni akar. Feltételezésem bebizonyosodott. Csak azért odajött hozzám, hogy közölje, milyen szép vagyok, ha mindkét szemem vörös. Nekem sem kellett több. Lekevertem neki egy akkorát, hogy Jeff mellkasa adta a másikat. S mint egy hétéves, vigyorogva, de mégis sírva bebújtam Doll mögé.
 - Most én jövök, úgy, hogy behorpad a homlokod- ez csak olaj volt a tűzre. Átöleltem Dollit, s összekönnyeztem, a most kivételesen lila selyemingét. Tudtam, ő meg fog védeni
 - Szívtelen vagy! Nem látod, hogy most ki van lelkileg?!- kérdezte ingerülten a barátom.
 - Miért mi történt?- tudakolta Jeff.
 - Még meg is kérdezi, hát komolyan nem hiszem el- vihogtam pszichopatán, kidülledt szemekkel a hapsi felsőjébe.
 - Én meg azt nem hiszem el, hogy nem mondod el. Tudod jó a hallásom- utálom ezt a nőt, majd meglátja! Ideje kipróbálnom az elmeirányítást. Kibújtam "búvóhelyemről", mélyen a szemébe néztem. Minden lelki fájdalmam benne volt pillantásomban, s mindet el akartam hitetni vele, hogy az ő érzései. Kitaláltam neki egy ikertestvért, és az összes boldog, boldogtalan jelenetet elképzeltettem vele, egészen a sátorig. Mire végeztem még a szokásosnál is üresebb lett tekintete.
 - Ez a bajom- dobtam oda neki,gonosz félmosolyt villantva, mintha élvezném. Éreztem, hogy ez a szívem legsötétebb sarkaiból származik. Ez én vagyok? Ez az egész olyanná tesz, ami nem akarok lenni.
 Felsikoltott, fülére tette kezeit, majd összerogyva visszafojtott könnyek árasztották el arcát.
 - Tristan!-sikította, egyre hangosabban. Felnézett rám- Te vagy a szívtelen! Miért csinálod ezt velem?! Nem volt még elég szenvedésem az életben?! Szörnyeteg vagy!
 - Tudom, csak rám kell nézni-kuncogtam egy kicsit, tényleg, mint valami pszichopata kislány, majd komolyra váltottam a szót- Nem szeretem a lelki bántalmazás eszközeit, de nem értesz a szép szóból. Túl nagy az önbecsülésed hozzá.
 Ezután bementem a sátorba. Andy már hála istennek nem tűnt életveszélyben lévőnek. Kötések borították jobb oldali  alkarját és homlokát. Mintha aludna, pedig elvesztette az eszméletét.
 Eltűnt az időérzékem. Mennyi idő telhetett el azóta, hogy leültem mellé a székre? 1 óra, 2? Egy nap?
 - Hát itt vagy, Andi, mindenki téged keres!- lépett be egy lány fekete bőr nővérkecuccban. Alsó arcrészét maszk, fél szemét bordós-barnás haja takarta. Egész testét varratok borították, mindegyik között más-más színű volt a bőr, mintha több emberből varrták volna össze. Hangja reszelős volt, de hallatszott, nem akar rosszat. Nem ismertem, mint a Pasták többségét- Két napja nem látott senki! Nem vagy szomjas, vagy éhes? Ebédelj meg, fürödj le, addig vigyázok a bátyádra.
 Igazán kedves lány. Nem akartam már kijavítani, hogy én vagyok az idősebb.
 A Fősátorban kezdtem az "utam". Kérdezgettek, hogy merre jártam ennyi ideig, "két nap és indulunk, 50 évig biztos nem fogunk jönni vissza", nem is bánom. Nem törődtem velük, és mindenkit rávettem, hagyjanak békén (persze, hogy belepiszkáltam az agyukba!) Még Dollt is kizártam, nem vágytam a társaságára. Őt volt a legnehezebb irányítani, mert sokszor összetalálkoztunk, és ellenkezett is az akaratomnak.
 A fürdésről visszaérve Andyhez, mert arra gondoltam, megmosdatom egy kicsit, meg kezdett erősen borostásodni is, én meg nem nagyon tűröm. Már ült az ágyában, és Slenermannel beszélgetett a történtekről egy forró kávé társaságában. A döbbenettől elejtettem a tisztálkodószereket rejtő csomagot, tátva maradt a szám.
 Kellett egy perc mire felfogtam, nem esett komolyabb baja. Odaszaladtam hozzá, felugrottam az ágyra, és amilyen erősen csak tudtam megöleltem.
 - Mégiscsak élsz, te kis b*zi!- Slender rosszallóan nézett, nem tetszik neki, hogy csúnyát mondtam.(Szerencsére Andy letette a kávéscsészéjét)
  - Persze, ilyen könnyen nem szabadulsz meg tőlem, büdös r*bancz!-visszaölelt és háromnapos borostáját a nyakamba dörzsölte. Felsikoltottam, ő meg röhögött. Áááá, tiszta libabőr lettem, tetőtől talpig.
 Slender köhintett egy nagyot,  tudatta, hogy ő is ott van és mondani akar valamit.
 - Nos, ha kiörültétek magatokat, kezdhetnénk elölről a kis beszélgetésünket, hogy a testvéred is hallja az újdonságokat.
  - Oké. De elmondanád te az elejétől, mit beszéltünk, kinyúltam ettől a nőtől -adta elő magát és rám nézett az öcsém.
 Az Slendy nagyot sóhajtott.
 - Szóval, amikor Jeff eltűnt, Andy kereste meg. Aztán nagy köd lett, és egy mély hangú férfi kezdett a fejében beszélni, jól mondom?- Andy bólintott- A hang arra kényszerítette, hogy nyissa ki a vaskaput, ami mögött ott volt a barátja. Idáig jutottunk.
 - Remek. Ki lehetett az a férfi, uram?-kérdeztem és próbáltam udvarias lenni a vezetőnkkel- És mi van a vaskapu mögött?
 - Nem tudom. Egy pro...
 - Hazudik! Maga pontosan tudja ki volt az az ember. Rájöttem, hogy látom az emberek érzéseit, nem tud becsapni- Andy halkan beszélt,de érthetően. Égő szempárral figyelte Slenermant. Magam is meglepődtem.
 - Igazad van. Nem szabad egyes dolgokat elhallgatni. A hang tulajdonosa maga volt a pokol királya,  Zalgo- ledöbbentünk. Mit akarhat a sátán Andytől? Slender folytatta- Mivel ez a hely nincs rajta egy térképen sem, és itt ilyen lények vannak, mint mi mindannyian, itt nagyobb az ereje. Mostanában sok anomáliát jelentettek, amikhez köze van. Ezért akartam eljönni ide. A Pasták, főleg a Proxyk szívből gyűlölik azt a pokolfajzatot, nem tudhatják meg, milyenek voltak a szándékaim az idejövetellel kapcsolatban. Ne mondjátok el nekik, mert elkapja őket a harciideg és az senkinek sem lesz jó. És, hogy, kedves Andrea, mi van a kapu mögött? Fogalmam sincs. Egy egységet fogok kiküldeni felfedezni.
 - Én is benne akarok lenni!- pattantam fel a helyemről- Tudom, csak most érkeztünk, de én akarom!
 - Persze,lehet róla szó. Nem tehetek mást- eddig gondosan megválogatta gondolatait, szavait, de most elszólta magát a fejében, úgy tettem, mintha meg sem hallottam volna- Miért akarod ennyire?
 - Szeretném megmutatni mindenkinek, bátor vagyok. Ugye, Jessica a függöny mögött?- kuncogtam- Tudod, én nem vagyok olyan gyáva, hogy a bejáratnál hallgatózzam. Na, mi lesz nem bújsz elő? Vagy én bújtassalak ki onnan?
 Kilépett. Látszik, fel van forrva az agyvize.
 - Megmondtam, hogy ne kurkássz a fejemben! Te meg... hú te meg!- fenyegette Slendert ujjával- Mi az, hogy nem akarod elmondani a többieknek, hogy Zalgo itt van a szigeten?!
 - Egyszer már elmondtam, de nem ez a lényeg. Ha a hallgatásodért cserébe azt kéred, hogy legyél benne az egységben, legyen.
 - Én is megyek!- jelentette ki Andy, és felpattant az ágyáról- Senkinek sincs beleszólása ebbe a döntésembe. De ha most megbocsájtotok, át szeretnék öltözni- tolt ki mindenkit rajtam kívül. Érdekes, nekünk tök sok mindent megenged Slend, nem úgy, mint a többieknek, mert ezért Jeffet már rég kinyírta volna. Felettébb érdekes...
 - Na végre kettesben! Ugye hoztál tiszta ruhát? Mert gondban lennék, ha kiküldtem őket, de nincs mibe átöltözni- vigyorgott
 - Ott van melletted a széken, de nem én hoztam....
 - Mindegy. Szép kis színjátékot adtunk elő ebben a pár napban. Komolyan mondom, majdnem elhittem az érzéseidet. De most komolyra fordítva a szót, szerintem mindketten tudni akarjuk, mi van a vaskapu mögött. LJ és a húga nagyon tiltottak tőle. Lefogadok, hogy valami rejtegetnivalójuk van- elkezdte átválogatni rongyait. Az én mostani szettem kiköpött mása volt. Valaki itt nagyon azt akarja, hogy rendes ikrek legyünk...
 - Hát, igen. Tudod, hogy nagyszerű színésznő tudok lenni. Várjunk miket beszélünk?! Mi nem ilyenek vagyunk! Valami nincs rendjén! Nem vagyunk gonoszak!
 Mintha kitisztult volna a tekintete, mint aki a bambulásból eszmél fel.
 - Mert, mit mondtam?
 - Nem emlékszel, most komolyan? Az előbb jelentkeztél felfedezni azt a területet, ahol a sátán lapul az egyik sarokba. Meg azt mondtad, hogy csak megjátszottam, hogy aggódtam érted- az utolsó mondatot gombóccal a torkomban, elfojtott könnyekkel mondtam ki- Pedig esküszöm, hogy nem így volt- felkínált egy ölelést, éltem a lehetőséggel. A fülébe mondtam, halkan- Én is jelentkeztem a felfedezőútra, de nem akarok menni, és visszalépni sem akarok, mert akkor még jobban csúfolna a szobatársam. Mit tegyek?
 - Menjünk együtt. Épp ideje, hogy én védjelek meg téged.
 Őszintén, megkönnyebbültem ezen szavak hallatán. Hónapok óta nem jöttünk ki a legjobban, de most... kicsit boldognak éreztem magam (ú, de nyálas, mi? Tudom, de úgy érzem meg kell osztanom a gondolataimat).
 - De most jöttem rá, hogy tök kíváncsi vagyok, mi van ott.
 Végül Andy átöltözött. Kimentünk a sátorból. Az öcsém még arra sem emlékezett, hogy megsebesült. Le akarta venni a kötéseit,de nem engedtem.  A Fősátorba igyekeztünk, de mindenek előtt beugrottunk a fegyvereinkért. Visszafelé, út közben rágyújtottunk. Hmmm, mentolos... Elmeséltem, mi történt vele(még jó, hogy megbeszéltük Slenderrel). Tágra nyílt szemmel nézett rám. Nagyon meg volt lepődve. Mire elértük uticélunkat, a csoport már a bejáratnál várt minket. A csapat a Proxykból, a bohócokból (még mindig kiráz a hideg a pasitól), az előbbi nővértke és mi. Kicsit sajnáltam, hogy nincs itt egyetlen barátom. De ilyen az élet. Nem minden tökéletes.
 KB. fél úton tartottunk, amikor meguntam a szótlanságot, mert a végén olyat találok gondolni, amit megbánnék. Andy a Proxykkal csacsogott, egész jól elvoltak (tök vicces témákat hoztak fel). Odamentem a bőrszerkós csajhoz. Gondolom ő még nem utál.
 - Hellóka. Amúgy téged hogy hívnak? Mert még nem igazán mutatkoztunk be egymásnak. Andi- nyújtottam jobb kezem, mosolyogtam- De te ezt már amúgyis tudod.
 - Ann vagyok- rázta meg a kezem.
 - Meg lehet kérdezni, hogy te miért jötté? Nem áll szándékomban gorombának lenni, távol áll tőlem.
 - Persze. Magam is Proxy vagyok, egyenéőre az egyetlen női- meglepődtem- Most én jövök a kérdéssel. Ha te olyan jó nevelést kaptál,  hogy távol áll tőled a gorombaság, akkor mit keresel itt? Megölted apucit meg anyucit? Már megbocsáss, de mi mind tudjuk, hogy a kígyónak nem lehet hinni, mert hátbadöf.
 Ez bunkó volt, de teljes mértékben igazat adtam neki. Belenéztem a szemébe, mint Jessnek a rész elején, és megmutattam a múltam. Az árvahától a Pastákig.
  Aztán ezt mondtam:
 - Ami azt illeti, ezek csak nevelőszülők. De igen, brutálisan megkínoztam őket a vallatásukkor,hogy melyikük hagyatott itt 5 éven át. Az öcsém meg mind a hármat lefejezte. Most a kínzókamrát díszítik.
 Ann teljesen ledöbbent. Nem nézte volna ki belőlem.
 Megérkeztünk uticélunk bejáratához. A kapu egy kiszáradt bokorlabirintusba vezetett. L.J hátrafordult.
 - Rendben. Ha együtt maradunk, senki sem fog eltévedni- ja, maximum együtt tévedünk el... Toby felnyújtotta a kezét- Tessék.
 - É-éss mm-mivan akk-akkor, hha el-elnyel mmminket a köd, mmint a fff-filmekben?- nyögte ki a jó kérdést.
 - Reméljük nem lesz ilyen- mondta a bohóc.
 - Szerintem kössük össze egymást. Az biztonságos lenne. Amint kiérünk a labirintusból, kigobozzuk- vetettem fel az ötletemet.
 - Ezt jobb lett volna megtartani magadnak. Nincs szükség az álszent álcádra, hogy te "meg akarsz védeni minket". Kígyó véleményére nem adunk- már megint jönnek a "szépséghibámmal", kezdem már unni. Amúgy, nem fogjátok elhinni, hogy ezt ki mondta: Jill!  Lefogadok, hogy Jess teletömte a fejét marhaságokkal, mert szegény lány naív és könnyen irányítható.
 - Én támogatom az ötletét- lépett előre Masky- Legalább nem felelőtlenül dönt az új családja sorsáról, mint egyesek- nézett a kis csoport női tagjaira. Kaptam gondolatbeli üzenetet is: Jobban teszed, ha nem beszélsz egy ideig a Pasta-lányokkal, mert fürdéskor összeesküdtek ellened. Ann be akarta a fiúkat is venni, de nem adtuk tovább.
 Sóhajtam egy nagyot. Hihetetlenül hálás voltam.
 Andy fejpántjából kivettem a bálamadzagot (mint már említette valamelyikünk, mindig tart magánál). Kissé ügyetlen vagyok masnikötésből, ezért megkértem Hoodiet, hogy kösse rá a többiek ujjára. Legnagyobb meglepetésemre megtette.
 Beléptünk a labirintusba. Valahogy úgy éreztem, kiismerem magam itt. Mehettünk már egy ideje, amikor egyszercsak a semmiből egy fészket pillantottunk meg. Egy holló rákáromkodott Jillre (inkább nem írnám le), mire a csaj felugrott és próbálta lelökni kuckoját.
 - Hát itt fészkelsz, te köcsög!- az éjsötét madár lekurvázta a lányt,  majd bátyja vállára szállt, és elkezdett turbékolni, mint egy galamb, miközben az ijesztő férfi hófehér arcához dörgölődzött.
 - Ne bántsd! Én szeretem ezt a madarat- simizte meg a nyakát- én a macskádat ki nem állhatom.
 - Puffit hagyd ki ebből!
 - Kuss, r*bancz- szólt közbe a holló. Lassan odahajoltam Andyhez.
 - Te, hogyan lehetséges, hogy egy holló beszéljen?- súgtam.
 - Fogalmam sincs, miért van Smilynak emberi fogsoros mosolya? Szerintem ez ugyanolyan kérdés. Ez az egész cucc természetfeletti- mondta.- Wow, egy láncfűrész!- emelte fel a kerti gyilkolóeszközt.
 - Az az enyém! Add ide!- lepődött meg Jill. Megkapta amit akart.
 - Most, hogy így minden megvan, mehetnénk talán tovább- vette ki a számból a szót Hoodie.
Tovább indultunk. Reccsent mögöttem pár méterre a kanyar másik oldalán egy száraz bot. (Persze, engem dugtak leghátra.) Követtek minket. De kik? Tisztán hallottam őket. Az emberek a gondolataikat nem tudják becsendesíteni. Pasta tagok. Nem jelentenek veszélyt, de mivel azzal bíztak meg, figyeljek hátra, jelentettem a tényállást. Ez aztán katonásan hangzott... Nem figyelnek rám, ki gondolta volna, de most komolyan.... Húúúú!! De idegesítő! A következő pillanatban valaki átfogta a vállam.
 - Azt hitted, megszökhetsz előlem, Kisördög?- bőrkeztyű, ez a hang, Kisördög.... Red Angel! Te, jó ég, olyan helyes. De tudok rájönni, hogy mi rajta a vonzó...- Ó, köszönöm a bókot. Megmondom én neked: mert én én vagyok- ezt most neki mondtam gondolatban? Valóban nagyon óvatosnak kell lennem.
 - Hú, de vicces. Majd meg szakadok- próbáltam tartani magam- Amúgyis van barátom.
 - Ja, én- vigyorgott. Egy árnyalattal pirosabb lettem. Ez a srác... Mondjuk, egyáltalán nem bánnám...- Ok, akkor ez meg is lett beszélve- rám kacsintott, megsimította az arcom, és előrement lejelentkezni.
 - Őőő... akkor majd gondolom, koccanunk- mondtam, tartva magam. Ő meg pisztolyt csinált 2 ujjából, és "lelőtt"
 Jess zökkentett ki. Kár, pedig jó volt elmélkedni a történteken. A srác, aki megtetszett nekem, kijelentette, hogy járunk.
 - Mi, van? Alig egy hete vagy itt, és máris bepasiztál? Micsoda kis ribanc vagy!
 - Ami azt illeti, igen, úgy tűnik. De én mégis ezerszer jobb vagyok nálad.- ezzel annyiban is hagytam.
 Ahelyett, hogy kikecmeregtünk volna a labirintusból, azt éreztem, egyre bentebb megyünk. Ez a tényállást közöltem is Andyvel. Nem tudta, hová rakni.
 Egyszercsak egy hatalmas épülethez értünk. A tábla szerint ez a "Varázstükörterem és múzeum" volt.
 Elkezdett esni az eső. Mi mást tehettünk volna, bementünk a bajlóslatú sátorszerű bodegába. Merthát miért ne?!
 Sötét volt. Egyedül egy ezészalakos tükör körül világítottak a cirkuszi reflektorok. Felette feírat: "NE FELEDD, KI VAGY,, . Kijárat sehol.
 - Nézzétek, a tükör egy függöny!- húzta el és lépett át egy 30 centis küszöböt Andy.
 Követtük. A lámpák folyamatosan kapcsolódtak fel, ahogy a többiek jöttek utánunk. Egy hosszú terem terült el előttünk, falain ugyanolyan felületek lógtak, mint a mi "ajtónk"(ámbár ezek igaziak voltak).
 - Nem igazán értem, mi olyan érdekes ebben a helyben. Ezek mind ugyanolyanok- vakargattam az állkapcsomat.
 Belenéztem a tőlem legközelebb lévő tükörbe. Rohadt ijesző látvány fogadott.
 Ott ültem elvágott torokkal egy csatatér kellős közepén, nyílt felkartötéssel. Halott voltam. Egyszercsak kinyitotta a szemét a másik énem, rám nézett és pszichopatán vigyorgott. Elképzelhetetlenül megrázott, ahogy tisztán látszottak a nyakcsigolyáim, kilógó nyelő- és légcsővel. Kezemet a szemem elé tettem, összerogytam. Egyszerre sírtam és sikítottam. Red Angelnek úgy kellett elrántania engem onnan.
 A Proxyk rögtön ugrottak oda,ahol előbb voltam. Ticci Toby hasonlóan reagált, mint én, a másik kettő lefagyott.
 Jill rájuk ugrott, dominóelvben mindannyian feldőltek.
 - Ne nézzetek abba bele!- sikította. Felült, és rámutatott a tükörkeret alján lévő felíratra- A halálodat mutatja be. Ebbe nem szabad belenézni!
 Így is sokkot kaptam a látványtól. De most a tudat, hogy így fogok meghalni, rátett még két lapáttal. Ismét megismételtem az előző reakcióm. Red magához húzott,  úgy próbált megnyugtatni. Folyamatosan azt ismételgettem, hogy "Nem akarok továbbmenni, nem akarom így végezni!". Simogatások érték a hátam és a hajam. De nem csak Ray csinálta, hanem Ann is. (Az mondta, megbánta, hogy ily módon viselkedett, és ő nem akart ilyen lenni, csak teletömték a fejét)
 Végül valahogy sikerült lelket önteniük belém. Nem az összes tükörnek volt meghatározása.Direkt nem oda álltam, ahol sokan vannak.
 Az első választásomban fiúnak láttam magam. Katonai bakancsot és terepmintás izomtrikót hordtam egy szürke nadrággal. Szőke alapon zöld csíkos hajam alig ért a vállamig. Jobb karomon pókok mászkáltak, rámtetoválva. Rendesen ki voltam gyúrva. Határozottan tetszett.
 Másodjára egy olyat választottam, ami megmutatja "Mi van legbekül". Porcelánbaba szerű lény lett belőlem, hajlataimat berozsdásodott csavarok tartották, hajam teljesen vörös lett, hatalmas báliruhát viseltem. Karjaimon sötét színű, füstszerű kígyók tekeregtek végtelen bánattal, dühhel  világító, rubintszemükben. Nem értették,  miért lettek ilyenek. Legszívesebben megvígasztaltam volna őket, de kicsúsztak a kezeim közül. Komolyan ilyen volnék? Nem érzem...
 Mindenesetre továbbhaladtam.
"MIRE VÁGYSZ A LEGJOBBAN?" Ígéretesnek hangzik.
 Lefagytam. A szüleim és Andy kint ült egy verandán, és éppen mutattam be a fiúmat. Kiköpött mása volt Dollmakernek: Kreol bőr, hosszú őszülő loknik, királykék szemPÁR(!). Bőrszerkó, motoros csizma, ezüst nyaklánc, amit láthatóan tőlem kapott a medállal együtt. Apám megfenyegette, ha fájdalmat mer nekem okozni, tud hullát elrejteni, öcsi meg  kiváló lövész. Ezen nagyot nevettünk. De a legcsábítóbb dolog: normális voltam. Arany szemeimet ébenfekete hajkorona keretezte, mellig felérő mályva színű szoknyát és fehér csipke ujjatlant hordtam. Semmi nem utalt a mostani életemre, sem a velem született rendellenességekre.
 Ahogy ott álltam a tükör előtt, megkérdeztem magamtól: Miért akarom ezt? Elégedett vagyok a mostani életemmel. Ki akarna, egy normális családot normális élettel... Én nem. De valahogy, ahogy ezen gondolkoztam a forró könnycseppek égették az esőtől jéghideg arcom. Az... az élet, amit kapthattam volna.... Ujjaimmal az üveg felé nyúltam. Várjunk, mit csinálok? Nem akarom ezt. Ezek nem az én vágyaim. Nekem nem kell Doll szerelmemnek. Nem az esetem, és mit mondanának a többiek, hogy ezzel jöttem össze?!
 - Nem hiszek nekeeeeed!!- ordítottam a tükörrel.
 Annyira ripityára törtem, hogy majdnem eltaláltak a szilánkok. Ha nem löknek el onnan.... Megint Ray. Elterültünk a földön. Pár szilánk belefúródott a felkarjába és a hátába, ahogy védett. Mindenki minket, akarom mondani engem nézett kidülledt szemekkel.
 - Ezt hogy csináltad?- jutott először szóhoz Ann.
 - Ellenálltam. De nem ez a legfontosabb- utaltam a felettem lévő fiúból kiálló tükördarabokra.
 - Helyes, vigyük a Múzeum részbe- helyeselt Volt. Igen, ő is jött Jessékkel.
 Segítettünk Rednek felállni. Eltántorogtattuk a terem másik végében lévő ajtón túlra. Haralmas terembe értünk be. (Nem részletezem most, hogy haladjunk. Mindenki képzelje el ahogy akarja) El lehetett keríteni egy kis részt, oda összehordtunk pár puffot heverőnek. Ann kivett a láncgűrésze végéből egy kötszeres dobozt. Amikor le akarta venni Angel pulcsiát, a srác elkezdett pánikolni.
 - Ne vedd le! Nem akarom! Csak Andi csinálhatja, tünés innen! MINDENKI!- mivel kikapta a zsebéből a tapétavágókését, és hadonászott vele, ezért a többiek menekültek a saját dogukra.
 - Miért csináltad?- néztem az újdonsült fiúmra.
 - Mert én vagyok az őrangyalod, és szeretlek.
 - Ugyanmár. Valódi ok?
 - Szeretlek. Azóta szeretlek, amióta véresen beálltál az étkező közepébe. Első látásra szerelem volt- fordította el a fejét, és halvány pír jelent meg az arcán.
 - Aww, ez olyan aranyos- arrébb söpörtem cseresznyepiros haját, és puszit nyomtam a homolkára, majd leültem mögé.- Mit nem akartál megmutatni a többieknek?- húztam le a pulóverét róla. Megakadt a szemem a lapockáin. Olyan volt, mintha, valamit leamputáltak volna onnan. De mi lehetett...? Szárnyak! Hisz angyal! Levágták a szárnyait! Szerencsétlen.
 - Mondtam, hogy vannak sokkal csúnyább sebek is, mint a szemeden lévő- ujjaival próbálta letakarni, kezemet rátettem az övére.
 - Ha szeretnél  beszélni róla, majd fogsz. Nem eröltetem. Fertőtlenítsük le a többi sebet- hálásan nézett rám. Szerintem senki sem szereti az ilyen dolgait felhánytorgatni.
 Bekentem alkohollal, és bekötszereztem a karcolásnak nem mondható mélységeket. Ann szépen kiszedte az elején a felsőjén keresztül a szilánkokat, alig maradt dolgom. Sziszegett, mint én amikor...hagyjuk.
 Mire indultunk volna vissza a Fősátorba a többiekkel együtt, már ránksötétedett. Még jó, hogy százával voltak a puffok, ezért kényelmesen nagy ágyakat lehetett összetolni. Nagyon jó puhák voltak. Hosszú, és rossz volt ez a pár nap. Egy percet sem aludtam, amióta Jeff eltűnt. Nagyon gyorsan elaludtam a körülményekhez képest.
 Jó éjszakát!

(El)tévedések és felfedezések #Andy

 Ismeritek azt az érzést amikor egy szobában társaságban fekszel, és reggel meg máshol kelsz egyedül? (Mondjuk kisebb korotokból...)Hát, velem is ez történt. Csak épp az ellentettje. Lerúgtam az ágyról. Nem ez az elő eset. Hatalmasat koppant a feje az éjjeliszekrénybe, majd úgy ért padlót.
 - Áu, ez fájt- simogatta beütött koponyáját- Ezt miért kaptam?!
 - Mert nem járkálunk át más lakókocsijába az éjszaka közepén és bújunk be az ágyba mellé!!- kiabáltam le a fejét- Mellesleg hová tüntetted el Jeffet?
 - A szobatársam egyfolytában motyogott álmában, helyet cseréltünk. Már a cuccaim is ideát vannak, nem tehetsz semmit, KIS herceg- vigyorgott gonoszul Red Angel.
 - És mi ez az állandó hozzám bújás?! Undorító! Hisz, mindketten pasik vagyunk. Nem vagyok meleg!- égett a tekintete, de nem túlzottan érdekelt- Kimennél? Öltözni akarok- álltam fölé.
 - Nem, mert én is ezt akarom csinálni- tornyosult felém egy pillanat alatt. Bő 20 centivel magasabb volt nálam. De még mindig én nézek ki jobban, ha minimum olyan magas lennék, mint ő....hú.
 - Nem bánom, de ne érj hozzám semmilyen testrészeddel, perverz...- próbáltam nem észrevenni a hosszkülönbséget.
 Elkezdett foglalkozni nagyon bőséges ruhatárával(ami kimerült a trikóban, a pulcsiban a nadrágban és a kesztyűben). Én is elkezdtem nézegetni, mit kéne felvennem. Mikorra kiválasztottam egyszerű, barna szaggatott farmeremet, szobatársam már készen a hátam mögé lopózva rámutatott a bőröndömben egy sima fakózöld pólóra és egy lila-fekete kockás ingre.
 - Nem akarok belepofázni, de azok jól mutatnának együtt rajtad- közölte.
 - Hagyjál már békén, úgyis azt akartam felvenni!- hessegettem el. Tudok ám úgy hazudni, mint a vízfolyás. De amúgy az öltözködési tanács mindig jól jön, kissé hadilábon állok vele... Ezeket nagyon jól bele kell vésni az agyatokba(főleg az előbbit)! Fejpántnak kiválasztottam a szürkét oszt mehettünk volna a dogunkra, de Rednek más elképzelései támadtak.
 - Megcsinálhatom neked is a hajad?- kérdezte félve.
 - Mi bajod?!
 - Jól halottad! Rossz látni, hogy egyfolytában tiszta kóc. Meg persze el is vagyok keseredve, hogy a nővéred olyan gyorsan tönkretette. Na, ne kéresd már magad- és erőből lenyomott az ágyra- Még jó, hogy van hajkefém és hajgumim, szerintem te nem adnál- elkezdte fésülni a hajam.
 - Ne matass má' a fejemnél!- merthát a hosszú ujjaival kotorászott a szálak között. Tisztára libabőrös lettem...Brrr...
 - Hogy máshogy csinálnám?- ezután már csak duzzogtam.
 Úr, Isten, már 10 perce csak fonja a csíkjaimat! Mi tart ennyi ideig?
 - Indulunk már?
 - Még csak a felénél járok! Minek ilyen hosszú a hajad?!
 - Kuss legyen. Csak gumizd össze, félig copf lesz. Ha nem tudnád, már 5 perce a Fősátorban kéne lennünk reggelizni.
 - Jó, ahogy te akarod.
 Megtette amit kértem, fejpántba a cuccokat, fel a csizmát, go! Az én lakókocsim a második sorban található középtájt. Futottam a sátorig. Svédasztalos reggeli volt. Az volt az első dolgom, hogy megittam egy egész kancsó narancslevet. Majd' egy kilométer intenzív futás meghozza a szomjúságot. Ezek után kiválasztottam egy-két jókora szelet pizzát. Utána leültem Nina és Clocky közé. Tegnap nagyon jól összebarátkoztam velük. Ki gondolta volna, hogy a lányok tudnak viccesek is lenni? Rájöttem, hogy sokkal jobban kijövök velük, mint azokkal a srácokkal akikkel eddig beszélgettem. Éppen az óraszemű barátnőmmel beszélgettem, amikor Nina letaperolta a hajam.
 - Hóh, de gyönyörű ez a fonásod! Te csináltad? Nekem is csinálsz?- csillogott örökké kerek szeme.
 - Bárcsak ilyen jó lenne a kézügyességem! Nem, Red Angel csinálta- néztem a sátor bejáratához, éppen akkor lépett be az illetékes angyal, aki felém kacsintott. Ennél sincs minden a helyén...
 - Abban az "angyalban" nem lehet megbízni. Mindenkinél bepróbálkozott már- mondta volna tovább Clock', de a másik csaj közbevágott.
 - Szó szerint értsd, hogy MINDENKINÉL- tárta nagyobbra kerek szemeit.
 - Még a fiúknál is!- folytatta a félszemű- Úgyhogy vigyázz, elcsábíthat téged is- kuncogott- Jó, nem vagy szerintem teljesen hülye, de ez is már szerintem egynek tudható be- rámutatott a hajamra- felőlem ez már ez is egy kicsit undi.
 - Szerintem cuki- tette rá a kezét a másik az arcára és kis szívecskéket láttam körülötte. De frankón ott repkedtek és pukkantak ki. A reggelre kentem a "hallucinációmat".
 - Mondja az aki mindig buzikat bámul, már bocsánat a kifejezésért- hadonászott a körözöttös szendvicsével rajtam keresztül rajtam.
 - Micsoda?!- majdnem félrenyeltem egy fél pizzaszeletemet.
 - Inkább ne akard tudni. Ez most Nina egy új hóbortja- fogta a fejét az előttem ülő Jane- japán melegek lerajzolva...Brrr...
 - De egy szót sem többet, még van aki enni akar- nézett szúrósan a társaságra Clocky.
 - Ha gondolod, evés után megmutatom- súgta nekem oda a Jeff-hasonmás.
 Igent mondtam, mert kíváncsi voltam, hogy a többiek mitől undorodna ennyire. Fél óra múlva a laptopja előtt ültünk és mutogatta nekem a durvábbnál durvább "yaoi"(ahogy ő nevezte) képeket. Egy kis idő eltelt miután végigmutatta nekem az összeset. Lefagytam és kiégett a hosszúkás retinám. Te jó ég, megbántam mindent abban a 15 percben amikor mutogatta. Már imádkoztam, hogy legyen vége.
 - Milyen volt?- vigyorgott (mintha mást tudna csinálni).
 - Lepergett előttem az életem- masszíroztam a szemeim közét- Egy szóval: Sokkolt. De félretéve, hogy mit ábrázol, érdekesen jó volt a grafikája- gondolkoztam el- Összegezve: undorító, de nem rossz.
 -  Köszönöm- ugrott a nyakamba- még senki sem mondott ilyen édes dolgot arra ami tetszik..
 - Öhm...szívesen...- toltam el gyengéden magamtól. Nem akarok EJvel összetűzésbe kerülni.
 - Tudom, hogy nem tetszett, ne mondd, hogy nem is, mert tudom, így van. De megnéznéd velem a rejtett mappám?- nézett rám nagy, kék bociszemeivel, nem tudtam neki nemet mondani, de picit még húzattam - Légyszi, te vagy az egyetlen, aki önként megnézte velem a felét.
 - Cöh, üsse kavics- húztam a szám és cuppogtam, de igazából már kíváncsi voltam.
 - Ez az!- majdnem összeroppantott az ölelésével. Igaz, hogy kicsi vagyok, de nem vagyok egy nyúlbéla. Dehát reggel volt, és reggel eléggé kis nyeszlettnek érzem magam.
 - Megfojtasz- fulladoztam persze kicsit rá is játszottam, hogy mihamarabb elengedjen. Aprónyit zavarba ejtő számomra, ha valaki megölel, ezért utálom, ha Red is ezt csinálja, tőlem csinálhat bármit, csak ezt ne. Jajj, kinn a dekoltázs! Lehetne nagyobb....
 - Oh, bocsi. Nézetjük?- csillogott a lány tekintete.
 - Mindjárt, csak még elszívok egy cigit.
 - Menekülni próbálsz Andrew?!- oó, az egész keresztnevemen szólított. Most mi a tökömön pöccent be ennyire?!
 - Dehogyis! Nikotinhiányom van, ha gondolod gyere te is- lágy tekintete szúrósra változott, de azért igent mondott.
 Még jó, hogy egy-két szál cigit tettem a fejpántomba (zseb helyett használom néha), mert most nagy bajban lennék, ha vissza kéne menni a kocsimba érte. A számba vettem a szálat és meggyújtottam.
 - Mondd, Nina- fújtam ki a füstöt- nem tudtam nem észrevenni, hogy egyfolytában Jeffet stírölöd- ledöbbent- Tetszik neked, mi?- bökdöstem a könyökömmel.
 - Ennyire látszik?- vörösödött el egy pillanat alatt és a kezébe temette az arcát, hogy ne lássam. De láttam. Mint előbb a szívecskék, most a pirulása pár piros vonal átütött a kezével.
 Mi van? Megőrültem?! Ekkor jutottak eszembe Jack szavai tegnapról: "...Aki beleesik a Holt Gyermekek Tengerébe annak el szokott mutálódni a külseje, de megnyugtatlak, nem történt semmi a kinézeteddel....Mivel te eredetileg is mutánsnak számítasz, lásd a farkastorkodban lévő kígyófogat, így nem a külcsíned változott meg, hanem a belbecsed....,, Tehát én is kaptam valamit? Mertháth, én mentettem ki Andit tegnap. Vaaaagy...volt valami abban a liter narancslében... Valljuk be, mindkettő lehetséges. Hallottam róla, hogy Csukjás (Hoodie az csak lefordítottam) Jess 17. születésnapját felejthetetlenné tette egy drogos tortával. Állítólag olyan jó buli volt, hogy csak az emlékezett a történtekre, ami nem evett belőle. Kár, hogy nem voltam ott!
 Picit eltértem a tárgytól, elnézést. Akkor vissza:
 - Elég az embernek rád néznie. Nem csak most, hogy rajongógörcsöt kaptál, hanem amúgyis. Most nincs kedvem részletezni, de úgy néztek ki, mint két tojás, pár apró eltéréssel. De nem veszed észre, EJnek az este vagy- kacsintottam.
 - Pedig ő olyan ijesssz....Öhm...Andy, ijesztő a szemed...
 - Mondták már. Számít ez itt egyáltalán?! Neked is fel van vágva a szád, mégse teszi senki sem szóvá- néztem szúrósan és fújtam rá még egyszer a füstöt, de ezt már nem poénból.
 - Nem úgy értettem. Hanem villódzik.
 - Ne nevettess már. Csak tudom, hogy milyen a saját szemem. Inkább a tiédet kéne megnézetni, biztos már kiszáradt a szemhéjad hiánya miatt és hallucinálsz. Meg meg kéne keresnem Andit is, szét szeretnék nézni.
 - Mi van, össze vagytok nőve?- szólalt meg mögöttem valaki. Megfordultam, Jess...- Meg amúgyis, mi jogon beszélsz így a barátnőmmel?!
 - Igen, baj?! És ne emeld fel rám a hangod, mert megjárod! Ahhoz neked semmi közöd.
 - Nekem nem. De nézz csak nyugodtan a kocsi mögé- odavezetett a vagon széléhez, megfogta az állam és az éppen ott sétálgató Dollra és Andira mutatott. Látszólag jól elvoltak- szerintem nincs rád szüksége. Nem látod? Csak zavarnád- súgta a fülembe. Egyébként Nina bement, mert "nem akar minket zavarni".
Most, nem nagyon értem, érzelmileg akar zsarolni? Miért? Mit tettem én ellene? Lehet, hogy csak valamiért próbára akar tenni? Fogalmam sincs. De nem mutathattam magam gyengének, hogy ilyen dolgokkal leterítsen lelkileg. Az idegesít a legjobban, igaza van. Megpróbálom nevetségesnek beállítani amit mondott:
 - Nem hinném, Banya. A testvéreknek mindig szükségük van egymásra. És ne hidd azt, hogy irányítani tudsz egy kevéske érzelmi ütéssel. Úgysem fogod megtalálni a gyenge pontom- vigyorogtam önelégülten. Megfordultam. Nagyon zavarosak voltak eddigi magabiztos szemei, de csak egy pillanatra élhettem át a fölényesség örömét, mert visszaváltozott az eredeti macskatekintetté, majd elmosolyodott.

Jess

(magam csináltam, és ő is imádja)

 - Kevesen látnak át rajtam. És még kevesebben adnak nekem kihívást. Felcsíggattad a fantáziámat, Aranyom- összehúzta a szemeit- ezért most mindenhova követni foglak.
 - Jajj, de jó nekem...Aranyom?!- nyomtam el a csikket és megindultam a Lélekvesztő (a legnagyobb hullámvasút, ami behálózza az egész helyet) felé, mert ki akartam próbálni.
 A sarkamban volt.

 - Hát, jó is. Nem minden pasinak van a nyomában egy olyan dögös csaj, mint én vagyok- fényezte magát- Különösebben nem egy ilyen nyeszlett kis törpének, mint te vagy.
 - Nem is vagyok nyeszlett, csak vékony.
 - Velem nem jársz jól, ha veszekszel. Amúgy merre megyünk?
 - A Lélekvesztőhöz.
 - Mit akarsz te ott?- vonta fel fél szemöldökét.
 - Mégis mit? Menni egy körre, és te szépen elkísérsz, mert "most mindenhova követsz".
 - De az kész életveszély, tegnap mondta Jacks! Hmmm... Ez tetszik, a saját szavam ellenem fordítod, nem rossz.
 - Minden játékra ezt mondta és mindegyik rendbe jött egy szemöldökrántásától. Miért pont a legkirályabb maradt volna ki? Tudom, a csinibabákat könnyű kiismerni- vigyorogtam.
 - Inkább együnk egy vattacukrot, vagy minifánkot. Nem tudsz te rólam semmit, én egy igazán összetett személyiség vagyok, de az is igaz, hogy jól nézek ki- zárta le a témát.
 - Hullámvasutat akarok- csorgattam a nyálam és hullámoztattam az ujjaim az arcom előtt, mint egy elmeroggyant. Mondjuk nem állok olyan távol tőle.
 - Jó, megyek...- duzzogott.
 - Úgysem te döntötted volna el- dünnyögtem az orrom alá, majd hangosan megkérdeztem- Egyébkéntis, nem haragszik meg LJ, hogy más pasikkal vagy helyette?
 - Dehogyis- legyintett- Amúgymeg amióta megjöttünk majdnem mindig be van zárkózva a kabinjába, vagy mi ez, Jillel. Meg ezzel még járok neki, de te ezt úgyse érted.
 -  Rendben... csak tudatom veled, nem akarom azzal a hegyomlással összeszítani a tűzet.
 - Nem is hegyomlás, csak te vagy babahobbit- gúnyolódott.
 Szó nélkül folytattuk utunkat. Fortyogtam magamban, ez nem volt szép... utálom amikor a magasságommal csúfolnak. De ismerem ezt a fajta embert, ha megtalálja a gyengéd, azzal fog piszkálni, míg ki nem készülsz idegileg. Ezért fogtam be a számat.
 A tenger miatt sós és ködös volt a a levegő. A földre szállt felhő jól kiadta a hely rejtelmességét, nem volt hatalmas, épphogy takart a horizont előtt egy kis részt és homályossá tette a magas sátrak, a betonoszlopok tetejét és persze a nagyon nagy játékokat. Nekem határozottan tetszett. Andi biztos frász kap tőle és bebújik Doll szoknyája alá.
 Lassan odaértünk. Tök menőn nézett ki a "kilövője" is. Magáról a vagonról meg ne is beszéljünk, annyira király volt. Eléggé régimódi, kicsit szakadozott bordó selyemüléssel, a korlátról lepattogó aranyfestéssel. Maga a kocsisorozat Red Amaranth (A Red Amaranth Jess idegmérge, amit a fegyvereire ken és egy apró vágás és lebénítja az idegrendszert, majd kiirtja az egész sejtállományt, nagyszerű fegyver. Egyszer nekem is volt szerencsém kipróbálni a gitáromon [erről később sokkal bővebben]. Senki sem tudja, hogy honnan szerzi, éshogy hol tartja a készletét.) színű kopott, belevésett fekete hullámos mintával. Olyan volt ez a hely, mintha visszarepültünk volna a gothikus középkorba. Fáklyák és koponyák fenn a sötét falakon. Határozottan tetszett.
 - Na, beszállunk?- kérdeztem.
 - Neeee! Várjatok meg minket is!- kiáltott valaki a hátam mögül. Andiék rohantak felénk hatalmas vattacukrokkal a kezükben.
 - Én is akarok vattacukrot- siránkozott mellettem Jess.
 - Köszi- értek oda hozzánk. Andi egy húzással letolta édességét, Dolléba mindannyian besegítettünk. Varázsribin látszott, hogy majd meghal a rózsaszín rágógumiízű nyalánkságért. Nem mertem megemlíteni neki. Egyébként finom volt, de én inkább vanília párti vagyok.
 - Megyünk már?!- siránkoztunk Andival, majd mint mindig- Már megint egyszerre!
 Beültünk a vagonokba. Az ülés meglepően puha volt. Szeretem az ilyen dolgokat. Direkt előre ültem, mivel mindannyiunknak eléggé hosszú a haja, és nem akartam gubancot kani a képembe. Nem szerettem volna , hogy Andi is így járjon, ezért mielőtt lehelyeztem ülepem, csuklón fogtam és berántottam magam mellé. (Meg őszintén, csak vele bírnám ki azt az utat a jelen lévők közül és ez kiábrándító) Pontosan Doll elé ültem, mert úgy gondoltam, mi lenne, ha egy kicsit még jobban leégetném. Kiengedtem csendben melíros hajzuhatagomat, ne vegye senki se észre.
 Egyszercsak a semmíből ott termett a kocsinál Ray, aki átlépett Andi térdei fölött és befurakodott közénk. Nem volt valami kellemes. Főleg, hogy 2 emberre voltak ezek az ülések tervezve. Az egy dolog, hogy "foghagyma seggünk" van, de na.
 - Mi jogon jössz te ide?!- mérgelődtem.
 - Volt itt még egy hely. Kisördög, szerinted még ideférek?- fordítok, Anditól kérdezett és csípőre tette a kezét háttal nekem.
 - Hát, nem is tudom...- játszott a pánjából kiálló vastagabb vörös tinccsel. Mintha kelletné magát neki, de engem figyelt boci tekintettel, hogy engedjem. Hogy lehet ilyen cuki?! Életemben nem láttam még ilyennek. Meg mintha elpirul volna...igen, ez elpirult! ez elpirult! Próbáltam komoly pofát vágni, de belül fetrengtem a röhögéstől.
 - Döntsél már! Mielőbb ki akarok innen szállni. Hideg van, unatkozom és JACKET AKAROM!- hajolt előre és kotyogott bele Jess.
 - Te jöttél velem, pedig nem volt kötelező! Te meg ülj már le a seggedre és induljuk. Semmi kedvem sincs nyivákolást hallgatni, sikolyokat akarok a hullámvasúttól- ment fel az agyvizem. Egy gond volt: hogy indulunk el? Mert senki sem akart kiszállni, kivéve Cicaboszit, de ő meg túl lusta volt hozzá, hogy odamásszon az irányítópulthoz és megnyomja a piros gombot. Pontosan ilyen esetekre hordok magammal egy parittyát. Jó célzóképességem van. Már csak valami kemény kellett, amit ki tudtam lőni.
 - Mi van, hobbit, csúzlival fogod kilőni magunkat?- kapott be a macskaszemű egy mentás negrót.
 - Pontosan. Ezt elkérem- nemes egyszerűséggel megfordultam és kikaptam a szájából a kemény cukrot. Nem volt valami kellemes. Beszéd közben kaptam el és véresre harapta az ujjam, de megszereztem. A többiek csak lestek, Red pedig úgy röhögött, mint akinek muszáj.
 - Fúúúj! Fujfujfujfujfujjjj!- söprögette recés és véres nyelvét. Én sem bírtam ki nevetés nélkül.
 - Szerintem nem fog adni többet- vigyorgott Andi.
 - Te meg ne kutakodj a fejembe', Törpilla!
 - Mert mire gondolt?- Kérdeztem.
 - Te nem hallottad? Na, mindegy. Azt mondta, hogy- Jess befogta a száját, de folytatta tovább. Még jó, hogy értem a "mmm nyelv"-et- tök édüsf o virhüd. Kőrhök műg- Jó fordítok: ...tök édes a véred. Kérek még. Óké, ez bizarr.
 - Egy: Nem kapsz. Ez az enyém. Kettő: légyszi, legközelebb ne hívj Hobbitnak- beletettem a negrót a csúzliba, kihúztam, lőttem, eltaláltam a nagy piros gombot. Indult a vonat-, így talán nem fognak ilyen érdekes dolgok történni.
- Fenyegetni akarsz, kisa...- nem tudta befejezni mondanivalóját (Hál' Istennek).
 Hirtelen ránk csapódtak a fémövek, amik nem engedik, az ember kiessen. Rayt jól fejbe vágta, mert két személyre vannak tervezve ezek az ülések, ez meg beült közénk! Vicces volt. Főleg, hogy utáltam az illetőt.
 Időközben kiszedtem a hajamból a fonatot. Megszenvedtem vele. Nem is kell mondani, a "fodrászomtól" több szúrós pillantást is kaptam miatta. De nem tehetek róla, hogy gyűlölöm, ha össze van fogva a séróm. Ez mégúgyahogy elment volna, mert ugyebár csak a felére jutott idő. Ámde most a nagyobb jó érdekében tettem: trollkodni Dollal.
 Egyszercak, amikor nem számítottam rá, kilőttünk.
 Teljesen önkívületi állapotba kerültem. Nem sok mindenre emlékszem. Csak arra, hogy akármerre néztem, mindenki sikított, vagy esetleg fuldoklott a hajtól. Olyannyira felgyorsultunk, majd leszállt a képem. Jobbra. Balra. Fel. Le. A ködlámpák megvilágítása, stetoszkóp-szerűvé tette az utat. -Aki nem bírja az ilyesmit, erre biztos ne üljön fel (epilepsziások, gyenge gyomrúak, stb.), mert csúnya dolgok jöhetnek fel a végén (erre még visszatérek). A paranoiásoknak sem ajánlanám, mivel teljesen olyan érzés volt, mintha valaki/valami követett volta, csak nem tudtál hátranézni, a sebesség kitörte volna a nyakad.- Egy idő után besípolt a fülem az egyik lejtőnél. Rossz érzés.
 Végre valahára beértük a kezdőpontra. Az övek lejöttek rólunk (egyébként Red majdnem leszállingózott egy párszor), Jess odarohant a legközelebbi kukához és belerókázott. Odamentem hozzá.
Ekkor hirtelen ott termett előttem LJ. Eléggé mérges volt.
 - Megmondtam, hogy erre nem ülhettek fel! Életveszélyes! Szerinted miért hívják Lélekvesztőnek?! Minek rángattad bele szegény Jessit? Most nézzd meg, nem bírja az ilyeneket, te meg felültetted erre!- ordította le a fejem. Most értettem meg, Andi miért fosik tőle. Majdnem leharapta a fejem, akkorára tárta nagy, fekete száját, mely cápafogakat rejtett.
 - Hagyd, csak, én akartam jönni ve...bleeee!- és ment a róka a kukába.
 - Engedd csak ki- paskoltam a hátát. Két hullakék szem fúródott belém. Jack nem nagyon szerethet most.
 - Ez beteg, vinni kell a gyengélkedőre! Igazat adott valaki másnak magán kívül!- próbált viccelődni BEN, aki LJ-vel érkezett. Nem jött össze neki.
 - Jobban tennénk, ha komolyan elvisszük a gyengélkedőre, nagyon rosszul néz ki szegény- aggódott Andi.
 - A te segírséged...bleee- és mégegy adag ment a kukába.
 Segíteni akartam menni Jessnek, de a pasija ellökött.
 - Eleget járultál hozzá!
 Elindultak a "kórházba". Ottmaradtam egyedül Andival és Dollmakerrel. (Ray fogalmam sincs hová lett, nem is izgat) Hirtelen nagyon kínos lett a csend.
 - Én inkább megyek a társalgóba- és otthagytam őket. Nem szeretek harmadik kerék lenni. Ez egy kicsit új, de egyáltalán nem tetsző érzés.
 Amikor odaértem, kevesebben voltak ott, mint gondoltam. Akik pedig "megmaradtak" mind kissé pánikoltak. Clokwork jött oda hozzám.
 - Andy, Andy, Andy! Nem láttad valahol Jeffet, tegnap este óta senki sem látta, a csomagjai és a srác is eltűnt! A te szobatársad volt.
 - Ne engem kérdezz nem én láttam őt utoljára. Red az éjszaka közepén kihajította és bejött a helyére amíg én aludtam. Hogy azóta hová bóklászgatott el, fogalmam sincs.
 - Segítesz megkeresni? Végülis a te szobatársad lenne...
 - Amúgy is akartam, ne izélj már! Vannak kamerák felszerelve? Elvégre vidámparkban vagyunk...- hülyén nézett rám- Erre most komolyan eddig senki sem gondolt?
 - Tudod, szissz, ez nem ilyen egyszerű. Itt nem kamerák, hanem tükrök vannak- bukkant ki hirtelen türelmetlen mosollyal Jill, kezében egy kézi tükörrel.
 - Akkor mi lenne, ha megnéznénk- felvettem "hülye vagy,de nem fogod fel" hangomat.
 - Azt csinálom, de egyik tükör sem látta-hirtelen ledöbbent- Na, ne!
 - Mi az?!- kérdeztük kórusban, mert mi csak a csaj tükörképét láttuk.
 - Sürgősen meg kell találnom Jacket! Nem látta valaki a bátyámat?!- pánikolt.
 - A gyengélkedőre vitte Jesst,- zsebre tette a kis kézi tükröt, felpattant a székből(idő közben leült) és olyan gyorsan megindult, hogy csak alig bírtam tartani vele a tempót, pedig nem futott- miért mi a baj?!
 Nem mondott semmit amíg meg nem látta az egyik sátorból kijönni bátyját, aki Jesst támasztja. Odaszaladt hozzá.
 - Megtaláltam Jeffet!
 - De ez jó hír nem?- kérdezte az időközben távozni készülő EJ. (Ő az orvos, ne kérdez...)
 - Hááát...
 - Csak nem?!
 - Mondjátok már ki az isten szerelmére, mi az a hatalmas probléma!
 - De, a lezárt helyre bemászott- folytatták a beszélgetést, mintha nem mondtam volna semmit.
 - Olyan is van? Tök király. Látni akarom!- vette ki a számból a szót Jess. Már jobban van szerencsére.
 - Az a hely nagyon veszélyes, nem ilyen kis legyengült édesnek való, mint te drágám- ebben a pillanatban a csaj ellökte magától LJ-t és megállt a saját lábán.
 - Nem vagyok gyenge, értetted?! Senki nem mondhatja rám, hogy gyenge vagyok, főleg nem te, Jacks!- tök bepipult. Ő ijesztő amikor mérges, nem úgy, mint Andi. Rajta tök jókat lehet röhögni, de ez a repedtsarkú...kiráz a hideg attól a tekintettől. Meg az egész csajtól,ha már itt tartunk. Valami nem stimmel vele...
 - Én is menni akarok- jelentettem ki.
 - Minek? Te még arra sem vagy jó, hogy kitámaszd a bejárati kaput- fintorgott Jill
 - Látni akarok mindent.
 - Felőlem jöhet, legalább hamarabb elkotródik az útból. Nem bízom benne- indult meg LJ.
 - Umm...én is megyek...- szólalt meg EJ. A maszkja a kanyarba. Ritka. Még pasi szemmel is azt kell mondani, jóképű...lenne, ha nem két trutyival tel lyuk lenne a szeme helyén.
 - Nekem mindegy.
 Minél jobban haladtunk "a lezárt hely" felé, annál jobban beborult az idő. A köd is leszállt, remek. Az orromig sem látok. Már azt sem tudom merre megyek. Muszáj lesz -nagyot nyeltem- AZT alkalmaznom.
 Ki-be húzogattam a nyelvem a számból. Igazán kellemetlen szokott lenni, amikor véletlen megnyalsz valakit.... Most viszont nagyon jól jött. Fel tudtam nagyjából térképezni a terepet.
 Semmi. Senki. Egyedül vagyok. Mindenki eltűnt. Kezdtem kicsit bepánikolni. Nyugi, haver, nyugodj meg. Figyelj a környezetre. Egyre kavicsosabb a talaj. Sós ízt érzek. Miket gondolok, szigeten vagyunk. Mi ez? Vér? Csak nem? Nem lehet, meg kell néznem.
 Az íz irányába eredtem. Erőből nekicsapódtam egy kovácsoltvas kapunak. Hanyatt estem. Csúnyán bevertem az orrom és most vérzik, király... Még a fejpántom is kinyúvadt és lecsúszott a fejemről. Hajam előreborult.
 - Na, mi lesz? Felkelsz még máma?- kérdezte egy ismerősen csengő férfihang. Nem tudom honnan jön a forrása meg, hogy honnan olyan ismerős. Életemben nem hallottam még, vagy legalábbis nem emlékszem rá. De úgy érzem, megbízhatok benne- Nem akarod megtalálni a barátod?
 - Nem magamnak keresném meg- jelentettem ki, miután felálltam és leporoltam magam- Ha én találnám meg, én lennék a hős, aki megmenti a leghíresebb, legnépszerűbb személyt köztünk. Ezért ünnepelnének és én lennék a király- magam sem hittem el, hogy ez az én számon jött ki. Ez a valaki kimondatta velem a tudatalattimat. Nem tetszik a valódi valóm! 
 - Mire vársz? Itt van a kapu mögött. Csak ki kell nyitnod- mintha magam előtt láttam volna a férfi gonosz mosolyát- Van nálad kulcs hozzá. Viszont még nem tudod használni. De hajlandó vagyok megmutatni.
 Fogalmam sem volt miről beszélt. Mintha valami mozgatott volna a reflexemből. Odaléptem a kapu kulcslyukához. Felemeltem hozzá a kezem. Ízületeim begörcsöltek, a húsom halványodni kezdett, ujjperceim és kézközépcsontjaim láthatóvá váltak. Hajam fekete csíkjai bepirosodtak. A tejfölfehér köd befeketedett. Nagyon féltem. Nem tudtam mi történik. Nem tudtam leállítani. Pánikolni kezdtem. -Ezen a napon nagyon hamar előjön. Nem vagyok ilyen ijedős.- Megfogtam másik kezemmel az alkaromat és próbáltam elhúzni. A kísérlet nagy erőfeszítés közepette sikeres lett
 A vaskapu két oldalirányba behorpadt. Nagyobbat rúgott, mint egy gránátvető.
  Három métert repültem, és tejesen kidőltem, mert egy nagyobb kiálló kavicsba bevertem a homlokom, úgy, hogy rendesen vérzett. Hasra érkeztem, jobb vállamra rá tudtam ejteni a fejem. A feketeség felszállt, a kezem újra normális, hajamba visszatértek hőn szeretett fekete tincseim. Láthattam karomon a csontujjak okozta sérülést, mintha megégett volna... Próbáltam felkelni, de kimerültem. Teljesen kezdtem elveszíteni az eszméletem. A vér elérte a szempilláimat. Homályosodott minden.
 A szemem sarkából észrevettem egy hatalmas goth cipőt, 5 centis talppal és 10 centis sarokkal, szára felért viselője térdéig. Amennyire a talaj engedte, odasietett hozzám. Térdeit nem kímélve teljes testsúllyal lehuppant mellém. Kiabált egy sort barátjával, nem értettem mit, majd elrohant.
 Fejemet ölébe tette, majd simogatni kezdte az arcom. Megláttam segítőm arcát. Andi. Megkönnyebbültem. Arcát és szemeit könnyek áztatták. Rossz volt így látni, hihetetlenül. Ez valahogy más, mint a többi sírása.
 Mégiscsak szeretsz te engem......