Kis nagy átalakulások és egyebek #Andi

 Hurrá, végre itthon, a jó kis Pasta házban! Végre nem kell azon aggódnom, hogy melyik sarokból ugrik elő valaki, aki halálra akar rémíteni.
 Az utóbbi 2 órában soroztak be bérgyilkosnak és kb egy női James Bond-nak a Véres Királyság nevű bűnszervezet-hálózatban. Anyám, milyen hosszú szó... De a lényeg az, hogy életemben először fogok iskolába menni.
 Amióta az eszemet tudom magántanárokhoz járattak(de lehet, még előtte is), ezért nem szocializálódtam kellőképpen, és fogalmam sincs, hogy mi módon viselkedjek egy ilyen helyen. Ha minden igaz, ma vasárnap van, tehát holnap lesz az első nap.
Szóval most elhatároztam, hogy gimis sorozatokat vagy filmeket fogok nézni. Csak a gond az, hogy tv csak a nappaliban-, laptop meg pár embernél van. A látásom meg egy rakás fos, úgyhogy huzamosabb ideig a mobilomat sem tudom lesni. Inkább hagyjuk az egészet a francba, úgysem fogja senki sem odaadni a gépét...
 Fogom magam, rámegyek telefonon a Város bevásárlóközpontjának honlapjára, de még nincs internetkapcsolat. Az a kis görcs még mindig nem kapcsolta vissza?
 Nincs mit tenni, odalépek a dohányzóasztalhoz. Fellapozom a heti idelopott újságot(bár passzolom, hogy került ide), amit egy a falapba szúrt tőr mellett találok, és megkeresem benne a moziműsort. Nem adnak semmi olyat, ami nekem kell...

 Visszahuppanok a nappali kétes eredetű foltokkal tarkított, szakadozott kanapéra. Gondolkozni kezdek a holnapon. Hogy milyen undorral fognak az elkényeztetett szülők-kis-kedvencei nézni rám, az elcseszett külsőm miatt. Erről jut eszembe! Baszki, minket még mindig körözhetnek! Hirtelen az ütő megáll bennem. Gyorsan kezdenem kell valamit magammal! Felpattanok, és konkrétan kirontok a nappaliból.

 Egy sor rohanás után mély lélegzeteket veszek Nina szobájában az íróasztalán.

 - Te most komolyan azt akarod, hogy levágjam a hajad?! Hiszen olyan gyönyörű!- akadt ki.

 - Nem teljesen csutkára gondoltam.

 - Hogy mire? Hogy jött ide az alma?

 - Mi? A csutka a teljesre vonatkozik. Elég csak a derekamig lemetszeni. De most hogy így mondod... Az utolsó harmadot levihetnéd 05-ös géppel- mosolyogva vakargatom a tarkómat.

 - Mindent értek, de miért engem kérsz meg rá? Vannak sokkal jobb fodrászok is nálam ebben a házban.

 - Csak egyet mondj- emelem fel a szemöldökeimet.

 - LJ?

 - A frászt kapom tőle.

 - Jess?

 - Kölcsönös utálat.

 - Jason vagy Doll?- már kezd kifogyni a nevekből- Tényleg, te tök jóban vagy Dollal.

 - Mostanság fura, mintha megőrült volna.

 - Szívem, itt senki sem normális. Én sem, hogy belemegyek ebbe, de rendben. Ha esetleg nem tetszik az eredmény, ne engem hibáztass. TE nem nyelted le azt a bizonyos békát. Viszont nem lesz ingyen.

 - Így is inkább te, mint más.

 Feláll az ágyáról, és elindul kifelé.

 - Hová mész?

 - A helyes kérdés: Hová megyÜNK? Veszélyes vizeken fogunk most evezni, csajszikám- nézett rám vissza sunyi kék szemeivel- Egyedül a fiúk mosdójában van nyírógép. Csak nekünk, lányoknak, tilos oda bemenni.

 Elő instrukció: légy természetes! Mintha csak a pasidhoz mennél a folyosó végére... Nagyon be vagyok feszülve. Nem tudom tettetni magam, a tetejébe még hazudni sem tudok valami jól. Kb. úgy mehetek, mint aki be van rottyantva.

 Második: a bal oldali falhoz közel menj, mert azon van a fürdő. Ok, ez nem túl nehéz.

 Végső: ha nem látsz Proxykat a környéken, surranj be olyan gyorsan, amint tudsz. Szétnézek, senki. Kinyitom az ajtót, és belépünk. A lilapulcsis lány a zárfeltörés fordított mesterségével bezárja magunk mögött a bejáratot.

 Megfordulok, és elém tárul a férfi mosdó előtérrésze. Babakék csempéi előtt 2 pár fürdőszobaszekrény feszített a csapok felett, a tükrök mellett. Két ajtó van velünk szemben, de mi nem fogunk bemenni. 

 Nina az egyik sarokból kihúz egy lapos tetejű fémkukát az egyik tükör elé, majd ráültet. Kiveszi a szakállnyírót a kinyitós szekrényéből. Bedugja, beindítja, majd a tükör felé fordít. Eszembe jut a pár héttel ezelőtti incidens, amikor egy Pokolfajztatot szabadítottam a Pastákra, mert egy varázstükröt azóta is tisztázatlan módon széttörtem.

 - Jajj, csajszi, ne sajnáld, meg kellett halnia. Különben mindannyiunkát el tett volna láb alól. Kicsit hangosak a gondolataid, tudod? Próbáld magadban tartani, mert most kissé nem jött össze.

 - Upsz, bocsi. Igen, pontosan ezt akarom a hajammal, nem gondoltam meg magam.

 - Rendben- ezzel szétválasztotta a hajam a kívánt helyen, és elkezdte borotválni- De legyél szíves legközelebb nem a fejemből kiszedni a kérdést, és megvárni, amíg felteszem.

 Beharaptam az ajkaimat, kicsit elszégyelltem magam miatta. Ha ez most más lett volna, beszólok neki, de holnap hajjal együtt akarok ébredni. Kockáztat miattam (és persze a fizetsége miatt is).

 Érzem, ahogy a rezgő gép végigszánkózik a tarkómon, ahogy megszabadulok a felesleges súlytól. Szinte látom a lelki szemeim előtt, hogy a töménytelen mennyiségű haj lehullik a padlóra.
 Végzett a kopasztásommal. Épp nekikezd a hossz megszapulásának. A felénél járhat, amikor kopogtatnak.

 - Tesó, hogy zártad be az ajtót? Engedj be!- ez Ben- Nem akarok behugyozni!

 Most mit fogunk csinálni? Totálisan tudja, hogy vannak benn.

 - Nyugodj meg, megoldom- dünnyögi az orra alá.

 Kikapcsolja a borotvát, zsebébe nyújt, és egy kis őskori készüléket vett elő. Már dörömbölnek.

 - Ne szórakozz velem! Tönkreteszem a számítógépedet, akárki is vagy!- már vállal lökdösi az ajtót. 

 - Engedélyünk van ebben a helyiségben tartózkodni. Menj innen!- szólalt meg az a cucc Masky hangján- Menj a nőibe!- folytatta Hoodie gépies hanglokátorával.

 Még egy rúgás az ajtóba, és távolodó szapora léptek.

 - Tyű, te aztán készültél!- elteszi a ketyerét, és folytatja tovább a hajam- Biztos nem először csinálsz ilyet. Honnan van a felvétel? Valószínűleg nem álltak oda eléd, és mondták fel a szöveget. Mi az a cucc?

 - Túl sokat beszélsz. Ezt diktafonnak hívják, hangokat lehet vele felvenni. Kérdésedre válaszolva, semmit sem csinálok ingyen, egyesek így vagy úgy fizetnek.

 - Próbáltál már a telefonoddal hangot felvenni?

 - Telefonnal nem is lehet felvenni semmit- nevette el magát.

 Azt gondoltam, hogy egy jó ideje itt lehet, de nem hittem volna, hogy ennyire kimaradt volna a technológiából. De van laptopja, használni is tudja, tehát ezt végképp nem értem. Ez eléggé furcsa, nem tagadom. Mondjuk a kinézete sem a mai divat. Miniszoknya, szalaggal felkötött haj, pulcsi...olyan '70-es vagy '90-es évek lehet.

 - Kész vagy, remélem elégedett vagy. Nézd meg a tükörben- felállok megcsodálni magam. Nem is lett rossz, nekem tetszik. Amíg nézem magam, ő lock pick-eli ki az ajtót- Jössz nekem egyel, és ezt majd be is hajtom, de még nem most, majd megkereslek. Menj, van még itt egy kis dolgom. Még eltakarítom a hajat.

 Kimegyek, de valami nem stimmel, így megvárom a lépcsőn elbújva, hova megy. Amikor kijön a férfi fürdőből, látom a zsebét jól megpúpozódva. Felém veszi az irányt, mi sem természetesebb, nem? Biztos csak a kazánba akarja elégetni, megszabadulni tőle...
 DE egy ajtón kopogtat a jobb oldalon, középtájt. Nem telik el sok idő, kinyitják. Snassz, öreg mintátlan bejárat ez, ami semmit sem árul el a tulajdonosáról, pedig szokás kipingálni őket. Próbálok hallgatózni.

 - Na, tudtál szerezni?- kérdezte egy férfihang. Nem ismertem fel, a hangmemóriám egy rakás szar, egyedül Andyét tudom megállapítani. Ezt vagy még nem hallottam, vagy nagyon már nagyon régen.

 - Többet, mint gondolni merted volna, ezért akár tripla árat is felszámolhatnék, de...

 Nem tudtam a mondat végét elcsípni, mert valaki hirtelen megfogta a vállaim, ezzel ijedségre kárhoztatva engem.

 - Booo!

 - Nem vagy vicces! Majdnem kiugrottam a bőrömből, hülyegyerek!

 - Tudod, hogy szeretlek, Kisördög- csókolja meg lágyan a homlokomat Red- Mi történt veled?!

 - Semmi, csak már rég le kellett volna vágni a hajam. Nem tetszik?- adom be az elesetett.

 - Ki csinálta?

 - Nina, miért? Ez tán meghatározza a véleményed?- nézek rá felemelt szemöldökkel.

 Teljesen lefehéredett, mint aki kísértetet látott volna.

 - Mi a gond?

 - Semmi, csak nem ettem meg a reggelimet. Lehet, leesett a vércukorszintem- mosolygott. Szegényke...- Nincs kedved elmenni egy kicsit sétálni?

 - Miért is ne?
 Pár perc múlva már az erdőben kolbászoltunk, kettecskén.
 Elmesélek neki mindent a megbízásról. Meg a beolvadásunkról. Még mindig van kivetnivaló a külsőmön, és ezt szóvá is teszem.
 - Mi lenne vele a gond, hisz mint mindig, gyönyörű vagy- mosolygott.
 Azóta nem neveztek gyönyörűnek...Mióta is? Ömmm... Megvan! Amikor az első szállásadónk, Hans (egy löttyedtfarkú vénember, az első plátói szerelmem nagyapja, nem mellesleg egy pedofil állat) nem kért valamit a mindössze pár négyzetméterért, amiben tudtunk aludni Andyvel… Az emlékkép fájdalmasan hasított a gondolataimba, amiről azt hittem, már rég valami sötét sarokba száműztem a tudatom legmélyére.
 - Minden rendben? A szokásosnál is zöldebb és fehérebb vagy. Jól vagy?- rántott ki a kezdődő összeroskadásomból.
 - Semmi különös- hihetetlenül rosszul hazudok- Csak nem is tudtam, hogy te tudsz romantikus is lenni- kuncogtam.
 - Sok mindent nem néznek ki belőlem.
 - Nem fordul elő legközelebb. De többet ne merészelj gyönyörűnek nevezni! Mert 1: nem vagyok az, csak egy szörnyszülött; 2: megütlek.- itt az ideje a szóterelésnek. Ömm- Szerinem az arcom túl felismerhető? Mit tennél?
 - Smink dolgok, amiket tudod, a lányok szoktak. Vagy ne rakj fel semmit.
 - Ha tényleg egy házisárkányt akarsz megcsókolni- nevettem a saját nyomoromon- az alapozó nélkül még zöldebb vagyok, Drágám.
 - Miért akarnék megcsókolni egy sárkányt?
 - A háziasszonyra szokták mondani, mert úgy viselkedik, mint egy sárkány. Miért van az, hogy senki sem érti a kifejezések felét, amiket mondok...
 - Okké… Mit szólnál színezett kontaktlencséhez?
 - Így sem látok semmit, majdhogynem.
 - Jut eszembe, Jesst is körözték, még a tévében is benne volt. Aztán csatlakozott a bérgyilkosokhoz, hogy megvédjék a zsaruktól, meg más bandáktól.
 - Miért nem ezzel kezdted, egyem azt a cseresznyefejedet!
 Ne kérdezz rá az evésre, nem akarja. Ne kérdezz rá...
 - Szólás-mondás- forgatom a szemem.
 - Oh, igen?- vigyorog, és lelök a saras, félig jeges-havas tavalyi avarba. Utánam veti magát, és megcsókol. Olyan forró volt, hogy a hideg, büdös falevelek közötti hibernálásomtól nem kellett tartanom.
 A kesztyűs keze belenyomult a bőrkabátom alá. Elérte a melltartóm vonalát, amikor rájöttem, mit akar csinálni. El akartam tolni magamtól, de nem engedte. Nem akarom újra meg újra ugyanazt átélni! Lassan a pánik kerülgetett, már nem csak a csóktól nem kaptam levegőt.
 Már majdnem menthetetlen zokogásba kezdtem, amikoris rákezdett Andy Biersack Ribcage-e a kabátzsebemben. Ránéztem a képernyőre.
 Most ezt komolyan muszáj felvennem?
 - Hogy a francba van meg a számom neked, Varázsribi?
 - Naaa, a Cicaboszi-t jobban szerettem. Megmondanád annak a két térfélre pályázó perverz állatnak, hogy legalább olyan helyre vigyen el dugni, ahol nem szoktunk járkálni? Meg hogy forduljatok meg- kinyomta a telefont, és anélkül folytatta, de Rednek- lehetett volna annyi eszed neked is, hogy egy Újoncot nem hozol ki Slend kib*szott kedvenc sétányára szexelni!
 - Nem is volt a terv része, csak spontán ötlet volt- próbálta menteni a menthetőt Angyalka.
 - Én nem is mentem volna bele!
 - Te meg, te lány, nem nézted az időt? Miattad kellet most kidugnom az orrom a hidegbe, mert Báró utánad küldött. Megérkezett a személyazonosságunkkal és egyebekkel. Meg még lassan ebédidő is van.
 - Mint tudod, nevem is van- tápászkodok fel a bűzölgő falevelek közül. Megpróbálom leporolni magam, de a nadrágom teljesen beszívta a nedves port.
 - Tudom, de olyan összekeverhető az öcsikédével. Mostmár meg végkép meg nem mondanám- nézett át olyan mindent-tudok-vigyorral a vállam felett. Vajon mit tudhat az a fa, amit én nem?- Még mindig itt vagytok?! Húzás van, befagy a seggem miattatok! Picsába is már!
 Vissza is indultunk a tanya felé.
 - Jess káromkodik? Csodálom, hogy németül is tudsz szitkokat, nem csak kukutyinul- somolygott Red a saját incselkedésén.
 Egy kis idő elteltével véletlenül kicsúszott a számon az egyik gondolatmenetem.
 - Én azt sem néztem volna ki belőle, hogy tud egyáltalán más nyelven- gúnyolódtam- Bár még azt is csodálom, hogy egyáltalán tud beszélni, főleg amennyi féle ember járt már felé. Bár lehet, onnan vannak a nyelvi kétségei.
 A csaj összeszorította az ökleit a teste mellett, kihúzta magát, és megemelte a fejét. Eddig alig tudtam vele tartani a tempót, nagy lendülettel kellett mennem a háta mögött, hogy lépést tartsak. Az sem érdekelt volna, ha egyenesen visszateleportál a házba, vagy hamuvá lesz. Mindkettő lehetetlen, de számomra az is az, hogy Red Angel akart a közelében lenni. Fogta a kezem, de konkrétan húzott maga után.
 Ahogy Jess a megjegyzésem után hirtelen megállt, azt hittem, fellököm. Mind a két értelemben. Egyszer véletlenül, másodjára az idegeim pattanásig feszítése miatt.
 Amilyen gyorsan megállt, olyan gyorsan fordult meg, és hajolt közvetlen a képembe.
 - Idefigyelj, Törpilla! Te kurvára nem tudsz rólam semmit, oké? Attól, hogy turkáltál a fejemben, attól még idegen vagyok a számodra! Még a saját öcsédet sem ismered igazából, Redről meg már ne is beszéljünk! Igazán tudni akarsz valamit? Nem is vagyok német! Amerikában nőttem fel, mint kb mindenki más, Magyarországra hurcolt az apám, és eladott egy stricinek Németországban!- majdnem földbe gyökerezett a lábam, de csak majdnem.
 Szerinted én nem éltem át hasonlót? Egész gyerekkorom az adás-vevésemről szólt. 13 évesen folyamatosan megerőszakoltak, miután elmúlt, próbáltam újrakezdeni, de 15 évesen mások is megtaláltak. Nem csoda, hogy majdnem minden új emberrel bunkó vagyok...
 Az arca egy pillanat alatt hullasápadtra fordult a rákvörösből, valószínűleg a felcsapósó emlékzuhatagtól, ami az agyában lejátszódott. Az enyémek? Az övéi? Nem tudom. Szinte a tavasz gyengéd szellőjeként simogatták a bőröm. A világon én vagyok az egyetlen ember, aki részese lehet ennek, és ez különlegesség érzésével töltött meg. Meg akarom érinteni őket, mint egy csónakázásnál a hajó által keltett hullámokat a sima víztükrön. Már nyúlok utánuk, de az alanyom hirtelen megfordul, és elindul.
 Mostmár a tempót önmagamtól akartam tartani, hogy külső nézelődőként én is láthassam azokat az emlékeket. Éreztem ahogy a fél szememmel, mintha egy belül teljesen színes csövön kukkolnék. Minden oldalról körül vettek az élete eddigi jelenetei.
  Az előbb nagyon rosszul jellemeztem a képeket. Ez nem egy víztükor, hanem egy kibaszott kátrányragacsos alvadt vér.

 Láttam, az anyja önkezével vetett véget az életének. Elcsempészték Európába. Apja eladja egy futtatónak, 14 lehetett ilyenkor. Kapott egy bélyegtetoválást a bal mellére. 170 eurót perkáltak az apjának, akit aranylövéssel találtak egy év múlva.

 170 euróból alig futja egy jó féle bőrzseki sportcipővel.

 De legalább ismerte az igazi szüleit... Én azt sem tudom, hogy néznek ki. Ha még megvannak valahol egyáltalán. Lenne tőlük pár kérdésem, amíg egy székhez vannak kötözve, és igaz vagy vágást játszok velük...
 Hála az égnek, már látom a bejárati ajtót! Tárva nyitva van. Biztos Pau megint megpróbált fakítani valamit a konyhában, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Az a csaj kész IQ pince! Mondjuk úgy, az uborkalében főtt tojása még csak a jéghegy csúcsa. 

 Bementünk a házba. Jess a nappali felé vette az irányt. Red is be akart volna jönni, de egy szinte láthatatlan emberke visszalökte a folyosóra. Konkrétan csak akkor láttam meg, amikor már invitált be a szobába. 

 - Téged nem ismerlek- magyarul mutatkozzá' má' be, köszönjük, Jess. 

 - Joe vagyok. Mármint J-o, mint Josephine- upsz, sorry- én is benne vagyok itt a dolgokban. Sőt, eddig nekem sikerült eddig a legtöbb mindent elérnem.

 Jajj, de nagyra van valaki... Végigmértem. Semmi sem utalt rá, hogy női nem egyik tagja benne. A háta görbe volt, mint egy kérdőjel, a hajából alig maradt valami a nullás gép után. Az arcán sem volt semmi szép, zsíros volt és okker színű, vékony orra és keskeny szája volt, de akkora szürke szemei, mint 2 tyúktojás. Kis mellei is töttyedtek voltak. Egy szó, mint száz, olyan ronda volt, mint a lógané. Vagy olyan szép, mint egy vakondtúras. Biztos valami mexikói vagy spanyol.

 - Figyu, szerintem mind tudjuk, hogy nem te vagy itt a góré. Úgyhogy mi lenne, ha bebújnál a sarokba, mint egy rossz kisgyerek, és meghúznád magad, amíg a nagyok beszélgetnek?- pislogott rá Jess. Mintha a számból vette volna ki a szavakat- Amint alkalmam adódik, hogy öljek, te tudod meg elsőnek...

 - Szerintem megvan az a lehetetlen pont, amiben egy véleménnyel vagyunk. 

 - Amiben mindketten egyetértünk... Andi, nyelvtan... 

 - Szerintem koncentráljunk a feladatra, hölgyeim- csitította le a kezdődő oltogatásrohamot a Báró.

 - Egy fél órája még nem voltál ilyen kifinomult- vigyorodott el Jess, és csípőrázva elindult a vörös fotel felé. Leült, keresztbe tette a lábait, mint egy díva. Ha nem forgathatom a szemeim, bele fogok halni! Huh, máris jobb...

 - Szerintem inkább a kétségbeesett jelző illene rá a legjobban- kuncogott kedvenc békakirálylányunk- Akkor el is kezdeném- leterített egy nagyon bonyolult alaprajzot a dohányzóasztalra. Akkora volt, hogy a sarkai lelógtak a széléről.

 Nem igazán érdekel, amit mond. Amúgyis hülyének néznek, majd beadom, hogy nem értettem, meg úgyis el fogják (remélhetőleg) mondani, mi van. Szóval inkább másfele figyeltem.

 Nincs itt a teljes csapat, nem meglepő. Nem mindenki lehet olyan elit, mint mi. Ja, nem. Biztos ilyen szexi irodai moly-munkákat végeznek. Mi vagyunk itt Jessel és Andyvel. Jé, felkelt? Biztos kipattant a szeme. Milu, Lily, Jo és Báró van még velünk.

 Jo éppen valami klubokról hadovál, milyen fontos egy közösségbe tartozni. Belepasszolsz a képbe, nem lógsz ki, és ha jót választasz, akkor meg is védenek. Ez mondjuk hasznos.

 - ...na, és vannak az egyenruhák...

 - A micsodák?!- akadtam ki egy pillanat alatt- Hol vagyunk mi? Kicseszett Angliában vagy Japánban?!

 - Ja, ember, legalább ha belerángattok ilyen szarságba, akkor hagyjatok már nekünk egy kis teret. Vagy valamit, bármit- helyeselt Andy.

 - Ne rinyáljatok már, legalább nem kaptunk telesen más, új személyiséget. Mondjuk egy kis ultrasoft csajszika, aki azt sem tudja, mi van a lába között. El kell játszani, mint egy hazugságot, ami egyeseknek nem megy, igaz?- nézett Jess egyenesen Adny szemébe, és fel-le mozgatta a szemöldökét. Valamit tud, amit én nem..?- Bár mondjuk szerintem is kicsit túlzás az egyenruha, Báró. Nem gondolja?

 - Sajnálom, nem tehetek semmit, előírás. Tévedsz, Jessica, már mindent előre elterveztünk. A személyiségek adottak- már majdnem tiltakoztunk, mind a hárman, egyszerre- de, ha ennyire ragaszkodtok a térre, akkor ám legyen, legyetek csak önmagatok. Öljetek diákokat, üzleteljetek mocskos dolgokkal. Csak a vezetőség fel ne fedezze, mert akkor lőttek az akciónak, és ezáltal nektek is. 

 Azzal fogta magát, és kidobott az ablakon három aktát.

 - Talán ezt nem kellett volna.

 - Ja, Varázsribanc, jól gondolod.

 - Hányszor mondjam még el, hogy ne hallgatózz, Törpilla?! Tudod, milyen szar érzés?

 - Most mi történik?- kérdezte meg halkan Andyt Jo.

 Ezek szerint csúnyán nézhettünk egymásra. Ömm, ok, nem túlzottan érdekel.

 - Fogalmam sincs, de ha tippelnem kell, akkor telepatikusan veszekednek... Estleg, visszatérhetünk a részletekre?

 Ezek szerint mégis megéri kicsit odafigyelni. Rendben, legyen.

 - Már mindent megbeszéltünk- mondta Lily

 - Ennyi?

 - Nem teljesen. Még van egy pár dolog. Ti egyáltalán nem ismeritek egymást a Királyság tagjaival! Esetleg akkor beszélgethettek velük, ha nincs ott senki, vagy ha egy helyre jutottatok. Értve? Reméltem is- világosított fel Báró.

 - Köszönjük, ezt magunktól is ki tudtuk volna találni- feleselt Jess

 - A sulis tápláléklánc legaljáról fogtok kezdeni. Ez nem játék. Ha mondjuk velem leálltok csacsogni, annak nem lesz jó vége. Komoly. Csak féltelek titeket- nézett aggódva Milu.

 Egy kis csend következett, amit kénytelen voltam én megtörni.

 - Végeztünk?

 - Ja, persze. Lily, odaadnád a csomagokat nekik? Tudod, azokat a nagy barna dobozokat. Abban van minden, ami kell. Ajánlom, üljetek össze, és beszéljétek meg a dolgokat.

 Lily átadta nekünk a kék tesával leragasztott cuccost. Nyomhatott vagy harminc kilót. Felálltunk, és elindultunk kifelé.

 Kiértünk a nappaliból. Red az ajtó és a lépcső között támasztotta a falat. Megvárt, hát nem aranyos? Amint meglátott kivirult.

 - Szia, Szívem, végeztetek?- mosolygott- Felfele mentek? Vihetem a dobozodat? Nehéznek látszik.

 - Jajj, de cuki vagy- odaadom neki, és puszit nyomok az arcára.

 - Anyám, mi van ebben? Egy nyolcéves hullája?

 - Még az sem ilyen nehéz- nevettem.

 Elindultunk felfelé a lépcsőn.

 - Andy, te nem akarod vinni az enyémet? Tudom én, hogy igen- ezzel rárakta a másik tetejére- Milyen úriember vagy, a lányok biztosan értékelik.

 - Ha málhának használsz, legalább ne csesztess! Kihez menjünk dumálni?

 - Öcsi, te teljesen hülye vagy? Biztos, hogy nem fogunk összegyűlni.

 - Dehogynem, méghozzá a mi szobánkban. Én biztos, hogy nem fogok veled kettesben bontogatni a "karácsonyi ajándékunkat". Amúgyis már itt vagyunk- ezzel Jess kinyitotta a szobánk fekete- fehér holdas- csillagos-hangjegyes ajtaját.

 Mindenki lepakolt. Red odaadta nekem a sniccerét.

 - Jól van, Ray, most már elmehetsz.

 - Biztos, hogy nem- rivalltam rá Varázsribire.

 - Meg amúgyis mit csinálnék?

 - Nem érdekel, tűnés van, Vörösfejű. Menj recskázni, vagy bánom is én- ezzel kizárta. 

 - Ez mi volt?!

 - Csak zavarta a levegőt, és elvonta a figyelmet fontosabb dolgokról. Na, add ide szépen azt a tapétavágót.

 Odaadtam neki. Andynek meg az egyik dobverőmet, nálam meg a másik volt. Egyszerre vágtuk fel a jelzésnél. Egy levél volt az első.

  Tisztelt Újdonsült Diák!

 Üdvözöljük Iskolánkban. Egy kis ismertetőt fognak olvasni a doboz tartalmáról.

 Először is: maga az egyenruha. Egy ing, egy szoknya és egy körömcipő. Testnevelésruházat: póló, alsó, tornacipő, zokni. Fürdőruházat: úszódressz, papucs, törülköző, úszószemüveg.

 Másodszor: iskolatáska, és tartalma....

 Blablabla…

 - Komolyan szoknyát kell hordani? Utálom őket- borzongott Jess

 - Nálam nem az a baj. Körömcipő?! De most miért? Olyan undorítóan néz ki benne az emberek többsége.

 - Nektek legalább nem kell kötelet a nyakatokba kötni.

 - Micsoda?!

 - Nyakkendő. Egyszerűen nem tudom elviselni 

 - Milyen szexista ez az egész, nem?- kiemeltem a szoknyát- Nem is olyan rossz. Bár zöldben, esetleg lilában jobb lenne. Nem rossz ez a szaggatott szabás.

 Jó, ez így szar leírás. Most akkor máshogy kezdem mondani.

 Mindent egyesével kivettünk, és átbeszéltünk. Tud ez a picsa is normális lenni, ha akar. Meg is lepett.

 A mindennapi viselet egészen elviselhető. A szoknyát már tudjátok: égkék, térd felettig érő szaggatott szabású darab. Az ing fehér alapon szintén égkék gallérral, gombokkal és felhajtott ujjal rendelkezik. A cipő sem olyan rossz, mint először hittem. Pici kis sarka van, és olyan fényes, mint Salamon töke.

 De mi az a tesi ruha? Konkrétan bugyi póló kombóban kell majd futni a salakoson. Vicces lesz, ha bevág tangának, ami szintén ugyanolyan árnyalatú, a többi cucc.

 Mi bajuk volt ezeknek a tervezőknek? Ennyi kék a világon nincs! Mert, kitaláljátok, milyen színű a fürdőruha: fekete és KÉK! Ahogy a tangapapucs és a törülköző is.

 - Ettől kiég az agyam!
 - Mitől?- felmutattam öcsinek a sok egyforma árnyalatot- Oh, hát igen, vicces lesz egy iskolányi embert ebben látni.
 - Ja, persze...
 - Szerintem fel kéne őket próbálni.
 - Biztos, hogy nem! Nekem mára végem. Látni sem bírom ezeket- ezzel vissza hajigáltam a cuccokat a dobozba, és kidőltem az ágyon, amin ültem.
 Elővettem a telefonomat a zsebemből. Az idő láttán kishíján szívrohamot kaptam. Nagyon ijedt képet vághattam, mert Andy aggódó feje fölém tornyosult.
 - Valami gond van?- nem tudtam megszólalni, így megmutattam- Tyűha... Mit kell nézni?
 Jess felpattant a helyéről, és kikapta a kezemből a mobilt.
 - Csessze meg, csessze meg! A kurva életbe!
 - Elmondaná valaki, hogy mi a lószar van?
 - Este nyolc óra! Kibaszottul lekéstük a vacsorát!
 - Baszki! Most akkor mi van?
 - Ha Slender tudomást szerez erről, legjobb esetben is két hónap Kínzókamra. Nem fogok oda még egyszer a büdös életbe se bemenni- megrándult Jess füle- Valaki erre felé tart. Semmi pánik. Nagy levegő- Agyalj, Jessica, gondolkozz!- Tegyünk úgy, mintha aludnánk.
 Jó, ez nagyon hülyén fog hangzani. Elhelyezkedtünk, de Andy konkrétan átölelt! Mi a búbánatos ménkű?
 - Te mit csinálsz?- suttogtam.
 - Azt, amit eddig, amikor egy ágyban aludtunk. Ne kérdezz, én sem tudom. Legyél magatehetetlen! Maradj nyugton!
 - Maradjatok már ku…- rivallt volna ránk Jess, de nyílt az ajtó.
 Innentől már csukva volt a szemem, de hallottam, hogy becsukódik. Nem tudom, ki lehet az, pedig hallom a lépteket. Bent van. A szívem a torkomban dobog.
 Nyugi. Kopog? Nem. Akkor vagy nem lány vagy egyszerűen csak sportcipőben van. De csajnak kell lennie, mert vacsora után a fiúknak tilos ide a belépés.
 Apró kis erkölcsi szabályok gyilkosoknak 1. fejezet.
 Leült mellém.
 Éreztem, hogy egyre erősebben fogja Andy a kezem. Mi történt vele, hogy most védeni akar? Nem is ismerek rá.
 Tettem egy merésznek nevezhető lépést. Úgy csináltam, mintha álmomban megfordultam volna, így Andy kiskiflije lettem.
 Simogatta az arcom. Jó, tuti, hogy nem lány. Akkor mégis miért van itt ilyenkor? Nagy keze van, érdes, bőrkeményedéses bőrrel. Nagy körmei. Éreztem, hogy karcolják a bőröm, de mégsem fájt, és furcsán ismerősnek tűnt. Amilyen közel csak meg tudta célozni az ajkamat megcsókolta, de inkább arcra ment. Jobb is, nem akarom, hogy egy random fószer lekapjon, miközben "alszom".
 Felállt, és kiment. Mi a jó büdös péksütemény!?
 - Ez meg mi a szar volt?!- könyökölt föl Jess a másodperc tört része alatt.
 - Honnan tudjam?! Te láttad a gyereket?

 - Nem vagyok benne biztos, de igen.
 - És ki volt az?- próbáltam rendes válaszra sarkallni, mint valami idiótát. Eddig mindig okoskodsz, most meg játszod a hülyét? Hagyjuk már, nem vagyok félkegyelmű...

 - Elmondanám... de mi hasznom van nekem abból, hogy elmondom? Úr Isten, micsoda szerelmi háromszögek vannak itt folyamatban? Élvezet lesz kiegyenesíteni őket, és nézni, hogy hemperegnek a fájdalomtól. De ennek még nincs itt az ideje.
 - Mondjuk nem turkálom ki a fejedből. Parancsolsz?
 - Na azt próbáld meg, Kisanyám! Hagyd abba! Ok. Akkor legyen. Melyik műsort is akartam megnézni a tévébe tegnap? A híreket? Azt hallottam, valami katasztrófáról és hullahegyekről volt szó bennük.
 - Jól van nyertél. Elég lesz- Andyhez fordultam- Jól van, pöcsike, el engedhetsz. Andy? Andy?! Dikk, ez tényleg bealudt.
 Megpróbáltam kiszabadulni az öleléséből, de nem tudtam, olyan erősen tartott. Pedig én a saját ágyamban terveztem aludni.
 Nincs mit tenni, akkor így fogom én is várni a hajnalt. Jó éjt, nem létező követők!

Ti meg kik a francok vagytok?! #Andy

 Szerencsére a tegnapi gyűlésen Slederman bejelentette, hogy holnap (azaz ma) indulunk haza a vidámparkból. Jó, mivel már úgyis unatkoztam. Kiismertem magam a nagy sátrak hálózatában, ami már nem mutatta azt a lenyűgöző labirintus hatást. Egy jó volt benne: ismerem azokat a sötét sarkokat, ahol el tudtam bújni Red Angellel, úgy hogy senki nem vehetett észre. 

 Amióta összejöttünk minden lehetséges pillanatot kihasználok, hogy vele legyek, mert többnyire Andival van. Fáj és dühít, de a közöny látszata kell. Még mindig azt vallom, ő csak egy lányból készült hasonmásom. Ehhez is tartom magam, ezért nem robbanok fel, amint meglátom őket mondjuk a minifánkozónál egymást etetve, vagy kézen fogva. De amikor megtudtam, már nem egyedül én csókolom, teljesen kibuktam.

 - De ő nem jelent nekem semmit, te vagy a mindenem.- nyugtatott és cirógatott- Amúgyis, csak melletted fekszek és kelek.

 - És mi lesz később??- elcsaptam a kezét és kiabáltam.

 - Semmi, odáig nem szándékozok eljutni.- vörös x... 

 - Hazudsz, megint!

 - Ne lesegesd az érzéseim!- kissé felkapta a vizet.

 - De ha az arcomba tolod, akkor hogy ne nézzem? Nem én akartam ilyen lenni!

 - Talán akkor kellett volna erre gondolnod, amikor megmentetted a nővéredet a fulladástól.- szólt közbe a Férfi. Egyre többet jelentkezik mostanában, és gonosz gondolatokat ültet el a szívem sötétebb bugyraiban.- Akkor a féltékenységgel sem lenne gondod.

 - Fogd már be a pofád!- ordítottam.

 - Nem mondtam semmit.

 - Sajnálom, fáradt vagyok. Menjünk aludni.

 - Rendben, csak megnézek valamit- kinézett a folyosóra.- Úgy tűnik, nem várt meg... Mehetünk.

 Így végződött a tegnap estém. Ez a kis veszekedés és kiborulásom már csak akkor történt, amikor már senki nem volt rajtunk kívül a Társalgóban.

 A Férfiről nem beszéltem senkinek, még neki sem. Tehát nem tudhatta, miért cs*szem le, holott nem neki szóltam. Nem akartam, hogy gyagyásnak higgyenek. Bár még úgy sem én lennék a fő attrakció...

 Ezen gondolkoztam másnap reggel az ágyamban, félmeztelenül. Teljesen kupi volt a szobában, srácok módjára. Össze kéne pakolni... Nyögve-morogva letettem a lábaimat az ágyak közti kis rövid szőrű szőnyegre. Anyám, mi borult itt ki? Valami ragadós, valószínűleg cukros löttybe léptem. Nem volt túl kellemes. Remek, most mehetek még reggeli előtt lábat mosni is... Felálltam az ágyról, csak akkor vettem észre, egyedül vagyok. Persze, mindig velem kel...

 Indultam volna a dolgomra, mire Red lépett be egy kis vödörrel meg egy körömkefével.

 - Mit csináltál megint?- mosolyogtam megkönnyebbülten.

 - Komolyan beleléptél?- vágott egy fájdalomittas fejet.- Csak reggeli kávét akartam neked hozni, az ágyba...sok cukorral, kevés tejjel, ahogy szereted...csak megbotlottam- elhúzta azt a szép száját, így még jobban beesettebb lett az orcája. Így jobban megnézve egész helyes, de nem igazán tudja, hogy ezt gondolom róla. Azt hiszem, még nem igazán békéltem meg a gondolattal, hogy meleg lennék. 

 - Ja, kösz... Csak azért keltél hamarabb, hogy ágyba kapjam reggel a kávét?- simítottam végig az arcát.

 Gyűlöltem, hogy nem csak az én szám tapadhat az övére, de nem mutathattam ki. Mert ha megteszem, elkezdenek kérdezősködni, mi bajom. Olyan gyorsan kitudódna, hogy egy menetet sem tudnék lenyomni a Lélekvesztőn.

  Gyűlöltem azt is, hogy kiderült rólam (amiről eddig én sem tudtam), hogy CSAK a fiúkat szeretem. Gondolkodtam, milyen lenne megint jó bigékkel összefeküdni, s elkopott minden egyes a alkalommal a hányinger. Bezzeg, amikor egy pasira gondoltam, mindig... külső jelek jelentkeztek a testemen, amiket nem tudtam kontrollálni vagy leplezni. Gyűlölöm magam miatta! Ez eddig nem is nagyon jelentkezett... de most, hogy megismertem Redet, és megcsókolt, mintha átkattintott volna valami rohadt kapcsolót a fejemben. 

 Lelökött, vissza az ágyamba. Egyik lábát az enyéim közé tette, és úgy csókolt tovább. Lassan a negyedik hete vagyunk együtt, és már nem egyszer felmerült a szex ötlete, de szerintem mind tudjuk, hogy "én adnám be a derekamat", ha értitek. Mivel kissé tartottam még tőle, ezért mindig leintettem, de mintha most érezné a megfelelő időpontot rá.

 Hát, azt már nem!

 - Ne zavartasd magad... Pakolni és takarítani kéne...- ellöktem magamtól, mire fölém állt.

 - Most sem akarod? Rendben, tudok még várni. De akkor most mit csináljak magammal?- mutatott a most túl kicsi alsónadrágjára.

 - Mit tom' én, az nem az én gondom.

 - Kegyetlen vagy... Öltözz fel, megfázol, elég hűvös van kint. Válasszak neked valami jó kombót?- kacsintott. Nem kellett válaszolnom sem, mert vágta is hozzám az egyetlen világos farmeromat és egy lila pólót.- Már ezeket sem kell elrakni. Hogy akarod, életem, halálom? Te törülsz, és én pakolok, vagy fordítva?

 - Az első jobban hangzik.

 - Kis lustaság...

 - Tehetek én róla?- mosolyogtam.- Hamarabb is végzünk, amúgy meg nincs mit rejtegetnem előled.

 - De egy valamit még mindig nem mutattál meg.- vágott egy sokat sejtető perverz fejet.

 Erre csak sóhajtani tudtam. Kikaptam a vödörből a körömkefét, ezzel arra sarkalva őt, hogy csinálja a dolgát. Pár percen belül kint voltak a csomagjaink, fel volt törülve, fel voltam öltözve. Minden perfect. A szoba majdnem úgy nézett ki, mintha nem is lettünk volna ott. De csak majdnem. Fél úton volt a disznóól és a tiszta között a befedetlen ágyak, a kissé leszaggatott függönyök és a nagy folt miatt a szőnyegen.

 Viszont a lábam még mindig ragadt a kávétól. Megtörültem, de nem lett tökéletes. Ígyhát megindultam a felénk közelebb lévő mosdóhoz. Teljesen mindegy, hogy épp zárható vagy nem, csak le akartam mosni. El is indultam.
 Ahogy haladtam, benézegettem a kocsikba. Még mindenki aludt. Jess, mint mindig nem volt a helyén. Helen (otthon az egyik szobatársam) egy rajzfüzettel a mellkasán szuszogott. LJ... Jess megvan, összebújva aludtak. A lány most egész aranyos volt, smink nélkül az arca nem tűnt idősebbnek 16 évnél. Mármint amit láttam, mert több mint fél fejét barátja mellkasába süllyesztette. Undorító... Nina megszokott lila vagonjában (ahol tanyázni szoktam Clockyval és a helyiség tulajdonosával, ha mindenki ráért) kék fény villódzott, nem sokkal ezelőtt aludhatott el, felvarrott szemhéjú szeme a semmibe meredt már.
 Andi szobája következett. Nem a saját ágyában feküdt. Doll párnáját magához szorítva aludt. Volt valami furcsa rajta, de nem tudtam volna megmondani, mi az. A csókája a másik ágyon aludt. Már nem együtt csicsikáltok? Talán bevált a kis kísérletem? Az utóbbi időben megpróbáltam manipulálni az emberek érzéseit, ha már látom őket. Nyilvánvalóan Dollmaker nagyon kedveli a nővérem, amikor ránéz egy arany szívet látok benne. Néha elképzeltem, hogy mi lenne, ha egy fekete töröttet látnék, s egy idő után meg is történt.
 Emiatt Andi sokkal több időt tölt Reddel, becézgeti, csókolja. Már épp ezért nem merem becézni, mert ugyanúgy hívnánk, és már nem érzem egyedinek az Angyalkát, az őrangyalomat, még a gránátalmát is bevetette. Így már olyan, mintha én és a lánytestvérem egyek lennénk. Tehát semmi hasznom sincs abból, hogy manipulálom a legjobb barátja érzelmeit. De a szenvedést az arcán, amikor a "palija" csúnyát gondolhat róla, mindent megér! Úgyhogy én tettem.

 Lemostam a lábam, felvettem a zoknit és cipőt, amit magammal vittem. Visszafelé már sokunknak kint voltak a cuccai. Egy részüknek a tegnap előre csomagolt reggelire valót tartották a kezükben, és majszolgatták. 

 Tyű, tényleg hideg van. Mintha láttam volna egy pillanatra a leheletem is. Furcsa jelenség. Főleg, hogy állítólag trópusi szigeten voltunk. A szemem sarkában észre vettem a kocsik között egy sötét alakot, felém fordulva, fehér mosollyal. Kissé betojtam, és megszaporáztam a lépteimet. Egyre fagyosabb lett a levegő. Az ipse utánam kezdett jönni, jó lassan, de még így is jól tartotta a tempómat.
 Mire Red nekem ütközött, teljesen átfagytam, és nagyon féltem a remélhetőleg nem létező, árnyba burkolózott ürgétől.
 - Mi a baj? Teljesen lila a szád. Tiszta víz is vagy. Régóta nem jöttél vissza, aggódtam.
 - Semmi. Csak egy kicsit megizzadtam. Nehéz elmenni a rosszalló tekintetek mellett szó nélkül.- próbáltam elviccelni. Elkezdett levetkőzni felülről, mindenki előtt, az "utca" közepén- Mit csinálsz?!

 - Így megfázol. Épp odaadom a pulóveremet.- mondta, majd suttogva hozzá tette.- Meg szeretném, ha felvennéd, aranyos lennél benne.

 - Jól van add ide!- kikaptam a kezéből.- Csakhogy tudd, azért veszem fel, mert fázok.
 - Kis hazudós.- kuncogott.- Mit akarsz, tök jól áll.
 - Ja, csak lóg rajtam.
 - Mi folyik itt?
 - Nina, a frászt hoztad rám, majdnem lecsaptalak.- mondtam. Bakker, pont az ő kocsija előtt kellett nekem ütköznie Raynek?!

 - Azt próbáld meg- húzta össze a szemeit, amennyire csak tudta. Látszott rajta, mennyire kivan, de felébredt annyira, hogy tudja, mi vagyunk itt.

 - Mit akarsz már megint a hallgatásodért?- forgatta meg a szemeit Red, mivel Nina bizonyos időközönként újabb dolgokat követelt a szája tartásáért.
 - Hát, tudjátok, a felvágott szájjal az van, hogy folyamatosan nyitva van.- emelte fel a szemöldökeit.- Amúgy csak dumálni jöttem, de ha már így megkérdezted...-gondolkodott egy ideig.- Azt akarom, hogy fogd meg jó erősen Andy fenekét. De azért ne fájjon neki, csak... úgyis tudod, mire gondolok. Te meg ne fogd vissza a hangod, ha jó, kapish?
 - Így mindenki előtt!?- kezdtem jó mélyen kapargatni az egyik szabad bőrfelületemet, mint általában ha stresszes vagyok.
 - Tök messze vannak az emberek innen, de ha biztonságosabban érzed magad, bemehetünk a kocsimba.
 Felcaplattam a kis lépcsőkön keresztül a csaj vagonjába. Levendulalila, egyszemélyes, tágas. Pont neki való. Egyik oldalon másfélszemélyes ágy, a másikon 3 modern fotel egy dohányzóasztal körül. Szemben sminkasztal sok fiókkal és bazinagy tükörrel. Ezen pihent a Nicon fényképezőgép.
 - És most?
 - Várjatok egy pillanatot.- mondta.
 Odalépett a fényképezőgépért, lepattintotta a lencsevédőt, és végül felnyomta a királykéken világító lámpáját. Beállított a számára megfelelő pozícióba minket. Bevallom, ahogy átkaroltam a nyakát, odanyomta az ágyékát hozzám, egész boldog voltam. Nina jelt adott, és kezdődött a "fizetés". A csaj kényelmetlenebbnél kényelmetlenebb pózokat vett fel fotózás közben.
 - Elég lesz már, kényelmetlenül érzem magam.- szóltam.
 - Jó, rendben. Végeztünk. Egyenlőre...
 - Ugye tudod, hogy nem zsarolhatsz örökre?
 - Miért nem? Megtehetem. Csak nehogy véletlenül nyitva maradjon az egyik képem rólatok, amikor Andi átjön a szobámba egy kis zenét hallgatni.
 - Gonosz vagy. Jó politikus lennél.
 - Nem tudom, hogy ezt bóknak vagy sértésnek vegyem.
 Pont szólásra nyitottam a számat egy frappáns beszólásra, amikor kopogtak az ajtón, majd szinte rögtön belépett rajta Clocky. De utálom, amikor ezt csinálják. Betartják az ember magán szféráját, de mégse. Ha épp olyan dolgot csináltunk volna, alig lett volna időnk bármire.
 - Gerlepár, indulás van. Nina, ugye semmit nem hagysz itt?
 - Nagyon remélem.
 Bezártuk a kocsi halványkékre festett vasajtaját, és megindultam a csomagjaim felé. Red elment a reggelinkért a Konyhába, mert mi lusták voltunk már este elvenni a részünket. Az óraszemű lány követett, mert arrafelé volt dolga.
 - Má' meg mit kért tőletek?- rázta meg a fejét. Még csak most tűnik fel, mennyire kócos és szerteágazó a haja. Eskü, mintha falevél is lenne benne. Igénytelennek tűnhet, de mind tudjuk, ki miért néz ki úgy, ahogyan.
 - Miből gondolod, hogy akart valamit? Csak egy baráti beszélgetés volt. Azt sem lehet?- felemelte a szemöldökeit.- Jól van. Csinált pár képet egy bizonyos pozíciónkból, semmi több. Tényleg.
 - Ez nem mehet így tovább, ezt te is tudod. Szólni kéne Slendernek, hogy zsarolnak.
 - Ja, persze. Hogy mindenki megtudja, mi vagyok?? Meg, hogy pont a nővérem pasijával kavarok?!- suttogtam élesen.
 - Nyugodj meg. Slend nagyon diszkrét is tud lenni. Na, és? Semmi gond nincs azzal, milyen vagy. Meg mi van, ha Nina egy idő után megunja ezt az egészet? Előbb utóbb úgyis kiderül minden. Gondolkozz el ezen. Sajnálom, most mennem kell.- ezzel sarkon befordult a saját bőröndjei felé.
 - Tyűha, miket nem hallok...- villant egyet Jess macskaszeme a sötétből.- Miért is igényled Slend diszkrécióját?
 - Egy szóval sem mondtam, hogy szükségem lenne rá. Mennyit hallottál?- húztam össze a szemeim.
 - Miért? Mennyit kellett volna?- vigyorodott el, és ellökte magát a kocsitól, aminek eddig nekitámaszkodott- Mostanság sokat sustorogtok Clockworkkel, Tobby állítólag féltékeny is rád emiatt.
 - Mond meg neki, hogy nincs mitől aggódnia, csak barátok vagyunk- ezzel elindultam.
 - Ja, Clockynak kell aggódnia a tikkes miatt ezen a téren- kuncogott. Vajon mennyit tudhat? Ki kell szednem belőle. Megtorpantam, és visszafordultam- Csak vicceltem, látnád az arcod! Amúgy sem vagyok hajlandó vele beszélni.
 - Hahaha, milyen jó humorérzéked van.- ironizáltam. Felhúztam az orrcimpáimat, hogy ezt jobban éreztessem.
 - Várjunk csak egy percre. Valami nem stimmel. Ismerős a pulóvered... Sokat láttam már ezt a ruhadarabot valahol...- gondolkozott el. Egyszer csak kikerekedett a szája, és elkezdett rám és egy full random helyre mutogatni, majd vissza- Nem mondd!? Buzi vagy? És pont Red Angellel?
 - Hülye vagy?! 2éve vettem egy túrkálóban ezt a pulcsit. De a mosástól és a használattól kinyúlt.
 - De ez Ray-é! Hisz fekete.
 - Mert szerinted nem vehetek fel fekete kengurúzsebes pulóvert? Mi van? Ha fehér lenne, akkor egyből Jeffhez tartozna? Akkor meg azt hinnéd, vele buzulok.
 - Ne hazudj nekem, átlátok én rajtad. Így nagyon sok kirakósdarab összeáll!
 - Igazat mondok! Te még szoktál ilyen gyerekes játékokkal játszani, mint a kirakós? Undorító, hogy ilyeneket feltételezel rólam! Én Angyalkával? Meg egyáltalán egy pasival? Fujj!- utolsó pár mondatom minden egyes szavát olyan volt kimondani, mintha a körmeimet kapdosták volna le. Azt meg higgyétek el, hogy ezt a fájdalmat, nem éltem még át, de csináltam már, nem lehet valami kellemes.
 Kikerültem a lányt, és drámaian elsuhantam mellette. Hú, ez közel volt...!
 - Inkább dugnám meg a saját nővéremet vagy esetleg téged, minthogy felkínáljam valakinek a seggem. Ha már az undorító dolgoknál tartunk.- néztem vissza egy flegma félmosollyal a vállam fölött.
 Visszamentem a csomagjaimhoz. Megfogtam őket, és elkezdtem átvinni egészen a Fősátor függönnyel elválasztott részéhez, ahol az egészen kis vidámparki játék vitt át a Portál-szigetre (magamban hívom így, mivel nincs megnevezve). Két kishajó már csordultig tele volt. Úgy, hogy már púpozódott is. Emiatt egy félig tele ladikba pakoltam a sporttáskám és a gurulós bőröndöm.
 Pár perc múlva már a negyedik csónak is tele volt a csomagokkal. Red is visszatért a szendvicsemmel...és Andival.
 - Ez mit keres itt?- téptem a szenyámból egy darabkát, és le is hajtottam egyből.
 - Bajod? Nem lehetek a párommal nyilvánosan?- sértődve mutatott magára Andi.
 - Igen, van! Mivel ő az ÉN... haverom!- vesztettem el majdnem a fejem a féltékenységtől- És szeretnék néha napján négyszemközt beszélni vele.
 - Szobatársak vagytok, nem rémlik?
 - De ott van Bloody Painter.- válaszoltam ugyanolyan debil hangsúllyal.
 - Bocsika, hogy beleszólok, de nem zavar, hogy Slender már vagy 2perce beszél?- próbálkozott finoman beleszólni Red. Nem igazán vall rá ez a viselkedés, de te mit tennél a helyében? De komolyan. Várom a válaszokat a komment szekcióban.
 Nem akartam bajba kerülni, ígyhát megfordultam. Karba fontam a kezeim, és szomorúan duzzogtam, amikor meghallottam Andiék beszélgetését.
 - Ezt meg mi a franc lelhette már megint?
 - Fogalmam sincs, biztos nem valami érdekes.
 - Biztos. Drágám, nem fázol egy szál pólóban? Eléggé hűvös van.
 - Nem. Milyen jól tetted, hogy felvetted ezt a dzsekit. Kár lett volna, ha nem tudtam volna neked adni a pulcsimat.
 Itt volt az a pont, amikor inkább próbáltam figyelni Slanderman beszédére, és nyelegettem a  leszakított szendvicsdarabokat.
 - Na jó, gyerekek, remélem értitek a dolgotokat. Csak úgy, mint amikor jöttünk... Persze kivéve azt az apró hibát a billegő csónakokkal.- nézett felénk Slender, mire páran felkuncogtak. Szerencsére nem teljesen rólam volt szó, tehát nem szégyelltem magam- Mit álltok még itt, indulás!
 Ezzel kezdetét is vette az indulásunk. Még néhány csomagot felpakoltunk a hajókra, majd pár erősebb srác (köztük én is) beültek a bőröndök tömkelege közé, hogy a Portál-szigeten átpakoljanak a buszba.
 LJ meghúzta a kart, ami megindította a csónakokat. A rozsdás fogaskerekek csak úgy nyikorogtak. Mi meg kissé akadozva megindultunk. Az úti célunknál eléggé nehézkesen szálltam ki a ladikból. Alig láttam valamit, mivel még sötét volt, a Fősátorból kiszűrődő fény meg nem ért el idáig. Elsőként kászálódtam ki az ingatag járműből. Amikor a lábam hozzáért a füves talajhoz, felvillant egy csomó, a kis szigetet körülvilágító, kissé kísérteties petróleumlámpa. Ezek az érkezésünkkor nem voltak itt.
 - Ne bámészkodjál, hanem segítsél.- förmedt rám egy ismeretlen srác egy csomó csomaggal a kezében.
 - Hagyjad, Frankie, még biztos nem látott még ilyet.
 - Biztos nyomólappal van megoldva.- vizsgálgatta a szemére erősített eszközzel a földet Cybork.
 Ezzel a sráccal nagyok kell vigyáznom, egykor Reddel járt együtt, és még mindig nem dolgozta fel a szakítást. Andit is bántani akarta. Angyalka nagyon fél tőle, emiatt én is tartok egy kicsit a sráctól. Nem tudom mik történtek, de jobb nem firtatni a múltat.

 Most veszem észre, az egyik karján éktelenkedő fehér gipszet, amit nagyon jól takar szintén fehér tudós köpenye. Tegnap még nem volt rajta. Nem tudom, mi történhetett, de lehet, hogy jobb is.
 - Cybork, lennél szíves jönni pakolni, és nem a mechanikáján gondolkozni egy varázslatnak?- kérlelte Masky.
 Erre kijöttem az ámélkodásból, és nekiálltam én is elvégezni a dolgom.
 A csapat vezetője tájékoztatott arról, hogy nem lesz szüksége a vezetési tudományomra, tehát a pakolás után rögtön elfoglaltam a számomra megfelelő helyet. Olyan középtájt volt, de mégis hátrébb. Valaki majd mellém ül, ha meg nem, az még jobb. Legalább nem kell kinyitnom a lepcses pofámat, mert a végén még valami olyat szólok, amit nem kellene.
 A többiek elkezdtek egy idő után szállingózni a "fedélzetre". Már egész sokan voltunk, és kezdtem megnyugodni, hogy egyedül töltöm az utazást, amikor...
 - Na, hogy van a kedvenc törpém?- a korlátot használva belendítette magát mellém Jess.
 - Mit akarsz? Nem a pasiddal kéne lenned?
 - Jacks? Ugyan már, mostanság nem is törődik velem. Most is épp Jeffet faggatja arról kb ötvenedjére, hogy hogyan, mi módon jutott be a kapun belülre, és hogy mit látott ott.
 - Na és mi van  a drága kis szobatársnőddel? Vele is kéne foglalkoznod.
 - Ugye nem a húgodra gondolsz?
 - Dehogyis, kinek nézel te engem, hogy gondolok rá? Amúgyis a nővérem.
 - Huh, reméltem, hogy nem róla esett szó. Annyira mazochista még nem vagyok- ezen mind a ketten nevettünk- Jillire gondolsz? Hát ő sem valami szociális alkat most a napokban, majdhogynem, mint Jack. Nem ilyenek szoktak lenni, fogalmam sincs mi lelhette őket.- mintha kicsit megrepedt volna a gonoszság pajzsa körülötte, és egy pár mondat erejéig megpillanthattam volna az igazi Jesst, aki mindenkivel kedves, akit közelebb enged magához. De vissza is változott egy csettintésnyi idő leforgása alatt.- El is felejtettem, hogy nemcsak seggdugasz vagy, de még tejfelszájú is.- vigyorgott úgy, mint az a Jess, akit én ismerek.
 - Nagyon vicces vagy... De tudatom veled, hogy nagyon szeretem a tejfölt. Neked is ki kéne próbálnod egyszer.- gonoszkodtam már én is egy kicsit.
 Hirtelen nekidőlt a vállamnak. Látszott rajta, hogy nehezére esik megtenni.
 - Hauaaa, de álmos vagyok.- mondta hangosan, majd már a fülembe suttogva hozzá tette.- Ugye nem gondoltad, hogy nem tűnik fel, vagy nem figyelem, hogy Red Angelön nincs pulcsi. Rajtad meg nem csak az, hogy van, de még fekete, ugyanolyan szabású és olyan illatú is, mint ő.
 - Fogalmam sincs, miről beszélsz. Egy szobában vagyunk, simán átvehette a szagát. Ez meg csak egy véletlen egybeesés, hogy rajta pont csak egy póló van.
 - Rendben, higgy, amit csak akarsz, de tudom az igazságot.- paskolta meg a borostás arcom, majd átfordult az ülés másik oldalára.
 Mire  mindenki benn ült a helyén, addigra feljött a nap. Slender elfoglalta a sofőr ülést, és már nyitotta is a Kaput. Felzengett a motor, és lassan elkezdtünk gurulni befelé.
 A fülsüketítés most sem maradhatott el. Mintha belülről feszítené valami a mellkasomat. A fejem majd' szét robbant. Jess csendben tűrte. Arca kissé eltorzult, homlokán izzadságcseppek gyöngyöztek. Karmoknak nevezhető, kék körmei a régi iskolabusz felszakadozott vászon ülésébe vájtak. Mellkasa lassan, de hatalmasokat emelkedett-süllyedt. Egy nyikkanást sem adott ki.
 Nekem a szemeim közti kis hőpontokba, mintha két tűt döftek volna. Nem tudom, hogy nézhettem ki kívülről, de nem lehettem szép látvány.
 Mire megszűnt ez az egész, úgy éreztem magam, mint a mosott szar. Legszívesebben meg sem mozdultam volna, és ezt az érzést még az is fokozta, hogy teljesen elálmosodtam. Olyan nehezek a szemhéjaim... a szemeim pedig majdnem lecsukódnak...
 Pont, amikor ott tartok, hogy a kimerültségtől szétcsúszok, Slender akkorát fékez, hogy nekiszáll a fejem az előttem lévő ülésnek; ezzel akkora adrenalinlöketet adva, hogy szinte kipattannak az eddig elnehezült szemeim. Hűha, de bevertem a fejem, ez biztos be fog lilulni...
 Kinézek az ablakon. A Pasta-ház alig pár méterre magasodik előttünk. Nem tűnik üresnek... Épp, hogy oda pillantok a nappali üveg ajtajához, mintha pont lekapcsolták volna a villanyt. De úgy tűnik, ez csak nekem tűnik fel.
 - Gyerekek, megérkeztünk, lehet leszállni.
 A tagok szállingózni kezdenek lefelé a buszról,. Keresni kezdem a kisebb tömegben Red Angelt. Andit, megtalálom, de egyedül van. Akkor vajon hol lehet Ray? Egyszer csak megpillantom. Bloody Painterrel beszélget. Anyám, őt kifelejtettem a dolgaimból! Mivel ő is a szobatársam, nem igazán lehetnek titkaim előtte sem. Biztosan gyorsan rájön a viszonyomra Reddel, és akkor nekem lőttek. Végül rácsapok a homlokomra. Jó nagyra sikerül. Még szerencse, hogy van rajtam fejpánt, különben csattanna egy bazi nagyot. Így nem hallhatta senki, és ez így jó. Még az a vesébe látó nőszemély is hallótávolságon kívül tartózkodik, mázli.
 Hátra kullogok a csomagjaimért, mivel minél hamarabb fel akarok menni a szobámba, lefürödni, utána kidőlni. Jól leizzadtam a Kapu miatt, és érzem is magamon, a tetejébe meg még el is felejtettem bedezodorozni magam. Úgyhogy kissé "emberes" szagom van.
 Egy kínszenvedés gurulós bőröndöt huzigálni ezen a talajon, de túl nehéz ahhoz, hogy emelve vigyem. Tehát inkább tűrök. Pár emberke előttem is ugyanígy lehet ezzel, mert látszik a mozdulataikból...na meg persze az érzéseikből. Jess rázza a seggét legelöl. Biztos, neki is azok a tervei, mint nekem. Vagy csak nála vannak a kulcsok, amiket Slendy bízhatott nemrég rá.
 Kirángatja a kulcscsomót a nadrágzsebéből. De, amikor a kulcslyukba akarja rakni, az ajtó nyikordul egyet, és kissé kinyílik. Mi van?! Betörtek hozzánk?
 A lány kabátzsebéből előhúz egy kártyát. Sarkain és oldalközéppontjain bordós-lilás folyadékba mártott pengék állnak ki belőle. (Nekem is kéne egy ilyen fegyver. A gitárom nehéz és klisés, a tetejébe még nem is néz ki olyan jól.) Másik kezével lassan tovább nyitja az ajtót. Egy macska könnyed, hangtalan lépteivel végigmegy az előszobán. Mi, akik már itt vagyunk, kintről lélegzetvisszafojtva figyelünk, ugrásra készen. De sem az ebédlőben, sem a lépcső alatti kis illemhelyiségben sincs senki. Kezemmel mutatom neki, hogy a nappalit se felejtse el.
 Belép a tágas szobába, és én úgy állok, hogy így is rálátok. Nem tudja mire vélni a vékony takarót, ami félig lelóg a földre az üléslenyomatos kanapéról. Valaki elég sietősre foghatta.

 Smily, a kutyánk, egy szekrénynél kezd ugatni.
 Egyszer csak egy szőke hajú lány mászik ki belőle. Valami oknál fogva Jess nem támad rá, csak kerek szemekkel néz rá. A lány csilingelő hangjával megszólal.
 - Szia, Jess!
 - Milu… te mit keresel itt?!- közelebb lép hozzá.
 - Lenne még egy pár utolsó feladat, amit csak te tudsz elvégezni. De mindenek előtt...- ezzel odamegy hozzá, és átöleli.- Úgy hiányoztál, mindannyiunknak!
 Mellettem az emberek elkezdtek felpakolni a szobájukba, mert ezek szerint ez a lány nem veszélyes számunkra. Én csak állok ott a "búvóhelyemen", az ajtó közepén, és nézem ezt a jelenetet.
 Még egy lány előkerül, a kanapé alól, és ő is a Cicaboszit ölelgeti. Frissen mosott gesztenyebarna haja és vastag fekete keretes szemüvege csak úgy csillog az ablakon beszűrődő fényben.
 Beljebb settenkedek, hogy többet lássak és halljak foszlányoknál. Próbálok úgy helyeszkedni, hogy ne zökkentsem ki Jesst. Egy másik, nagyobb szekrényből egy 30-as évei végén járó férfi lép ki. Sűrű fürtjeiben már javában vegyülnek az ősz hajtincsek. A reggeli hidegre való tekintettel hosszú, földig érő szövetkabátot visel.
 A lányok elengedik egymást, amint meglátják. Mind a hárman úgy kihúzzák magukat, mintha valami katonák lennének. Ki lehet ez?
 - Pihenj.- szól a férfi, mire a csajok kissé elengedik magukat.- Jessica, de rég láttalak.
 - Báró. Mi a fenét csináltok itt? Majdnem megöltelek titeket.
 - Feladatom van a számodra. Nem egyszerű, viszont nagyon összetett.
 - De én már kiszálltam!
 - Nem lehet ebből a szakmából csak úgy kiszállni.
 - Utolsó bevetés...- sóhajtja Jess.- Mit kellene tenni?
 Odamegy az egyik fotelhez Cicaboszi, és leül. Úgy tűnik részletes magyarázatot akar.
 - Be kell szivárogni egy nagy biztonsági rendszerrel bíró létesítménybe, és ellopni egy dokumentumot, na meg eltűntetni láb alól pár egyént- magyarázza a barna hajú lány- De nem egy emberes meló. Már így is több emberünk dolgozik az ügyön, de még egyikük sem járt sikerrel.
 - De dolgozunk rajta.- húzza el a száját Milu.
 - Ha Milu is benne van, akkor miből gondoljátok, hogy énnekem menni fog?
 - Talán a két lehallgatónk tudja rá a választ.- és Báró felém pillant. Egyszer csak egy kéz belemarkol a hajamba, és lerángat a társaságig. A szőke, rövid hajú fiú másik végén a nővérem fejét húzza.- Sajnálom, hogy így kell bemutatkoznom, de nem engedtetek más lehetőséget. Én vagyok ennek a tartománynak a Bárója. Ez egy rang, amit a feljebbvalóimtól kaptam, és mindenki így hív.
 - Mi folyik itt?- kérdeztük egyszerre Andival.
 - Ti hárman együtt fogtok dolgozni egy ügyünkön. Bérgyilkosság, dokumentum lopás. Egyébként Lilinek hívnak. - mondja a barnahajú jány.
 - Mi van?!- kiáltunk fel mind a hárman. 

 - Mi nem is vagyunk benne ebben az egészben!- mondja Andi.
 - Tudomásunkra jutott, hogy különleges képességekkel rendelkeztek, ami most nagyon jól jönne nekünk. És most, Lili, legyél szíves, folytasd.
 - Na, tehát. Egy igen fontos iratot vagy dokumentumot, ahogy tetszik, kell az egyik megrendelőnknek leszállítani, pontosan fél év múlva, de már majdnem két éve dolgozunk ezen az ügyön. Már maga a Báró is befolyt a rendszerbe, de nem eléggé. Kellenek még emberek. A megrendelő szerint a létesítmény igazgatónője egy kulcsos fiók legmélyébe rejtett rekeszben zárta el az információt, amire szükségünk van. Csak abba az irodába egyedül az igazgatónő léphet be. Az egész hely kámerákkal, belépőkártyákkal van felszerelve és biztosítva. Minimum. Egyes pletykák szerint abban a bizonyos irodában nyomóérzékelő van beállítva az igazgatónő súlyára, és ha meghaladja az értékét, beriaszt a rendszer. A ti akciótok akár a jövő héttől kezdetét veheti, ha elfogadjátok.
 - Én benne vagyok, ha távol maradnak tőlem ezek a kígyók.- fonja karba a kezét Jess.- Alapjáraton véve ez a létesítmény mi lenne? Börtön? Elmegyógyintézet? Kórház? Vagy esetleg mind a három egybe?
 - Ez a Szent Elizabeth Alapítványi sport Református Gimnázium.
 - Egy iskola?!- bukunk ki mind a hárman egyszerre.
 - Az ország egyik legkiválóbb, tudósok által létrehozott, és legidősebb alapítványi gimnáziuma, a maga 296 évével. A legdrágább iskola a német nyelvterületen. Szerencsére a megrendelő elegendő pénzt fizetett, hogy jó pár embert el tudjunk oda küldeni.
 - Mi lehet egy iskolai dokumentumban olyan értékes, hogy valaki ennyi pénzt adjon érte?- kíváncsiskodok.
 - Minket nem érdekel a miért. Diszkréten kezeljük a megrendelő kérését, nem kérdezünk, csak csináljuk, amiért busásan megfizetnek. Akkor benne vagytok?
 - Nekem nincs választásom.- vonja meg a vállát Jess.
 - Felőlem rendben.
 - Én sem akarok kimaradni a buliból. Mennyi részesedést kapunk?
 - Az alkalmazottak pár százalékot kapnak, de ezt majd akkor szoktuk megbeszélni, ha már lezártuk az ügyet- mondja Báró.
 - De mivel ti nem vagytok a Véres Királyság tagjai, ezért ti semmi se kaptok.- vigyorog a kéktincses lány.
 - De ha mégis sikerül megoldaniuk egy olyan ügyet, amit még én sem vagyok képes megoldani, akkor igen is kapnak egy x százalékot, Jess.- hűti le Báró.
 - Eddig én nem kaptam semmit, nehogy már ők kapjanak!- robban ki Jess.
 - Te nem védelemért dolgoztál nálunk?
 - Tss...- kapja oldalra a smaragdzöld macskaszemeit.- Egyébként hol vannak a papírok, amiket ilyenkor szoktatok adni? Vagy a megbízó adatlapja?
 - A bázison a nagy papírkupacok alján. Nincs semmi szükség rá. Mert a fiúk felvették ezt az egészet, ugye?- vörös x... Hazudik.
 - Igen.- bólintott egyszerre két srác. Bakk, ezek meg hogy az anyámba kerültek ide?!
 Egyik mellettem, a másik Jess fotelje mögött áll. A bőrük hófehér, eléggé helyesek. Vékony, de mégis erős testalkatuk van. Sötét ruhát viselnek; pont úgy, mint Lili, Milu vagy a szőke srác, aki megszaggatta a hajam. Szintén sötét szemeikből csak sütött az a tipikus langyosság, mint egy hidegvérű gyilkosnak, aki a barátaival egy kocsmában egy sör mellett elröhögcsélnek. A hajuk ébenfekete. Egy szó jut eszembe róluk: gyönyörű.
 Nem tudom, hogy ciki-e leírni, de igenis tetszenek. Csak nem tudom eldönteni, melyik a jobb, mivel teljesen egyformák. Hirtelen kiszáradtak az ajkaim, és összefutott a nyál a számban egyszerre. Egyszerre nyalnám meg a számat, és nyelnék egy jó nagyot. De túlságosan kockázatos. Ez így nem jó... Ha nem lenne rajtam a fejpántom, biztos vagyok benne, hogy már a homlokom is gyöngyöződne. Így inkább megszólaltam.
 - Végeztünk mára, vagy akar még valamit a banda?- csapom össze a tenyerem, és nézek a haladunk már végre?! tekintetemmel. Ennyire izzad a tenyerem?! Jesszusom, eddig észre sem vettem!
 - Ja, igen, persze menjél csak, majd küldünk egy papírt a részletes tennivalókról.- legyintget Báró.
 Elindulok kifelé a nappaliból. Egy utolsó pillantást vetek még a két fiúra. Eddig kerültem a szemkontaktusukat, nem akartam feltűnően bámulni őket. De ahogy pont odanézek, látom, hogy engem bámulnak. Legszívesebben rajtuk hagynám örökké a tekintetemet! Nagyon, de nagyon tetszenek! Amikor az egyikük észre veszi, hogy belenézek a szemébe, villant egy félmosolyt.
 Nem tehetek róla, de olyan szinten fülig vörösödök, mint egy kis tini picsa a kedvenc popsztárjára. Úgy elkapom a fejem, hogy belerándul a nyakam. Gyors léptekkel megindulok a csomagjaim felé, aztán fel a lépcsőn. Úgy becsapom magam mögött a szobám ajtaját, hogy a keret mellett lógó kép leesik a földre. Szerencsére senki sincs a szobában. Senki sem kérdezősködik. Sürgősen le kell rajzolnom! Azt a tekintetet, azt a mosolyt!
 Épp venném le Painter egyik üres rajzfüzetét az ágyam fölött lévő polcról, amikor megérzem a saját szagom. Ja igen, persze, fürödni szerettem volna...
 Kiszedem a cuccom, és vállamra dobva a törülközőm, kezembe véve a kis táskám (amiben a tisztálkodó szereimet tartom), és elindulok a fürdőbe.
 Ez az épület véletlenül nem kollégiumnak épült? Például a fürdőszoba több fülkéből áll, egyenként és egybe is be lehet zárni a zuhanyzókat. Van kád és zuhanytálca is.
 Az előbbit szoktam választani, ami most sincs másképp. Először mindig letusolok, majd külön engedek vizet, amibe bele is szoktam ülni, áztatni a kerek seggem. De ez most másképp lett, mert zuhany után egyből megyek vissza a szobámba.
 Általában a fürdés ki szokta venni a gondolatokat a fejemből, viszont most ez nem jött össze. Még mindig Ők járnak a fejemben. Olyan, mintha lebegnék, nem érzem a súlyomat a lábam alatt. Önkéntelenül is elmosolyodom. Az a mosoly ez, amiből süt a boldogság, a nyugalom és a felszabadultság. Ritka ez nálam, és annál jobb érzés. Úgy várom, hogy visszamenjek a szobámba, majd elkezdhessek rajzol...
 - ...ni!- belépve a félhomályos hálóba már nem merülhetek az egyedüllét csendes magányába.
 - Nahát, életem! Azt hittem, sosem akarsz előkerülni- teszi le könyvet, amit épp bújt.
 - Tyűha, te tudsz olvasni?- vigyorgok.
 - Hagyjál- húzta el a száját.
 - Már viccelni sem szabad?- huppanok le mellé- Na, ne durcázz... Egyébként is, elrontod a szemed, ha sötétben olvasol. Mit  terveztél mára?
 Erre elmosolyodik, és lehúz fekvő helyzetbe, a mellkasára.
 - Van egy pár ötletem...- simítja végig hosszú ujjaival az arcom.
 - Nem, nem. Én alszom, sok volt ez a hajnal nekem. Álmos vagyok a hirtelen klímaváltozástól. Talán majd egyszer.
 - Ha gondolod, főzök neked egy bögre kávét.
 - Nem, kösz. De én most tényleg szunnyadni akarok egyet, mert majd' el ájulok.
 Innentől az öntudati állapoton a béka segge alatt van. Érzem, a bíborvörös takaró érintését a mezítelen lábaimon. Red átöleli a derekam, babapopsi arcát a tarkómhoz nyomja, és szagolja a tusfürdőm illatát.
 Már majdnem alszok, amikor hideget érzek a hátamon, ahogy a takaró meglebben, ott, ahol kimászik. Egy pillanat kell, hogy beájuljak minimum 4 órára.
 Jó é...ömm...További szép napot!

Yandere exbaráttal nézek szembe!? Mi történik velem?! # Andi

 Furcsamód nem ébresztett fel senki és semmi. Ez szokatlan... Biztos hétvége van. Igen, a Pastáknál márcsak így szokás: hétköznap időben kell kelni. Hogy miért? Ne kérdezzetek. Már egy pár hete itt vagyunk az Imaninerium-ban, tudom jó kis időugrás, de nem történt semmi az utóbbi időben. Max annyi, hogyha valaki erre merészkedett, akármilyen úton módon, szórakozásból, sportot űzve lemészároltuk. Ja, meg Slender meg a Proxy-k valami érthetetlen nyomozásba kezdtek valami Zalgo ellen. Nem izgat. Napi legalább 3-szor talizok Angyalkával, mert nyomul és nem akarok egész nap vele lenni. Ennyit a helyzetjelentésről, vissza a sztorihoz:
 Mint mondottam, felébredtem. Egyedül voltam a szobában. Hol lehet Dolli? Meg kéne keresni, ha elkészültem.
 Fogtam a cuccomat és elmentem a nem zárható mosdóba. Senki sem szokott oda járni, pontosan emiatt. Éppen sütött a nap és meleg volt. Kit akarok én becsapni? Trópusi sziget volt, csak épp hűvösebb volt, mint általában. Egy félig széttépett kék ujjatlant vettem fel pulcsival és sortot a nagy bakancsommal. Fejpántnak az előző részben szereplő szürkéset viseltem.
 Éppen sminkeltem magam. Egy kis alapozó ide és korrektor oda, szempillaspirál, sötétkék szemfestékkel. Épp a szokásos rúzsomat kentem fel a fogmosástól megdagadt ajkaimra, amikor hirtelen megláttam a mellettem lévő tükör sarkából egy embert. Fekete haját kék masnis csattal tűzte fel, testét gőz fedte. Most zuhanyozhatott le, jó illat jön felőle. Kilépett a vízgőz fátyolából. Most láttam meg, hogy teljesen meztelen. Szép, kidolgozott, sebhelyes testén még csordogált a víz, ahogy az én.... khm....számból is. Nem láttam az arcát, amíg meg nem fordult. Fél, sebes szeme rám nézett, ekkor ismertem föl. Annyira odanézetem és meglepődtem, hogy végighúztam a rúzsomat az arcomon. Nem mondod?! Láttam már félmeztelenül, de nem hittem volna, hogy mondjuk így, mennyire csábító Doll ruha nélkül. Az általában felém melegséget árasztó sötétkék tekintete most nagyon jeges volt, ez még jobban feltüzelt.
 Aztán pofán vágtam magam. Jó nagyot csattant. Neked már van egy pasid, nem csalhatod meg a legjobb barátoddal, Csajszi! Túl nagyot csattanhatott, mert meghallotta.
 - Van itt valaki?- kérdezte, de mintha nem ő mondta volna. Elkezdett felém közelíteni. Meglátott- Ja, csak te vagy az, Andi? Valami gond van?- hirtelen minden visszaváltozott a szokásossá rajta.
 Valamiért nem hallottam, hogy mire gondol. Ez kiakaszt.
 - Semmi, csak elcsúszott a rúzsom.
 - De nagyon vörös az arcod, túl élőnek tűnsz. Biztos jól vagy?- bevágta azt a tipikus bugyuta mosolyát és leguggolt- Ezt meg töröljük le.
 - Igen, nagyon jól vagyok- nem tudtam levenni a szemem...róla...
 - Te meg mit né...- rájött a dolgokra, hogy éppen egyszál kerek seggben és...khm... mondjuk úgy, nemiszervben guggol előttem és törölgeti az arcom.
 - Ha már a szemem világát veszélyezteted, legalább add vissza a hajcsatomat.
 - Tudom, hogy csúnya vagyok, nem kell megjegyezni- húzta a száját.
 - Ilyet én nem mondtam, de öltözz fel- hú, |   |←ennyire közel voltam a hűtlenséghez.- Utána menjünk reggelizni.
 - Van egyáltalán sejtésed, hogy mennyi az idő? Nem tűnt fel, hogy sötét van?
 - Nem....Mert? Mennyi az idő?
 - Hajnali fél három.
 Kinéztem az ablakon és már sötét volt, pedig meg mertem volna arra esküdni, hogy verőfényes napsütésben érkeztem készülődni.
 Ránéztem a telefonom órájára.
 - Ez nem kettes, hanem ötös, hordj szemüveget! De öltözz már fel- takartam el a szemem. De akkor sem sütött kint a nap, sőt mintha most jött volna föl.
 - És ha nem akarok?- nézett rám örökös félmosolyával, amiben most valami más is meglátszani kívánt.
 Felegyenesedett és amikor már épp csinált volna valamit... csipogásra riadtam fel.
 Ott ültem a franciaágyakká összetolt ágyakon rikítózöld babydoll-ban kócos hajjal. Dolli háttal szuszogott mellettem, üvegszemét a kis éjjeli szekrényére pakolta. Azt mondta, hogy kényelmetlen neki abban aludnia, de ne lessem meg úgy.
 Lihegtem. Mi volt ez? Ez nem történt meg, ugye? Csorgott a hátamon a víz. Fülig érő vigyor tölötte el az arcom a semmitől.
 Kikeltem az ágyból, felöltöztem, és elmentem sminkelni. Mindent ugyanúgy vettem fel, mint az álmomban a sminkemet is úgy csináltam meg.
 Épp indultam volna vissza a kocsinkba a fejkiszellőztetés után, amikor megláttam, hogy valaki a portálból kilép. Vállig érő szőke haja és szemüvege volt, egyik lencséjén egy nagyító szerűséggel, tudósköpenyt viselt, Proxy-mintás maszkot csúsztatott vel a feje közepére. Bebújtam az egyik sátor mögé és kukucskáltam. Slendert láttam vele beszélni, azt sajnos nem tudom, mit. Nem vagyok jó szájról olvasó és messze is voltak.
 Új tag? Miért pont most, amikor kissé válságban vagyunk? Miért ilyenkor? Még a Nap sem kelt fel... a vakációnkról meg nem is beszélve. Az ember rám nézett, és pengeéles fogait villantgatva elmosolyodott. Olyan szinten megijedtem, hogy majdhogynem rohantam a kocsimig.
 Dolli éppen öltözött. Az ingjét gombolta be.
  - Hol voltál?- kédezte.
  - Öltöztem. Valami gond van vele?
 - Mi lenne? Én is azt csináltam...
 - Valami baj van? Lesápadtál.
 - Jö-jö-jött valaki. Ijesztő volt...
 - Kb. te vagy itt a legijesztőbb, úgyhogy nem értem, mi ez a felhajtás- emelte fel fél szemöldökét. Ekkor láttam meg, még nem tette vissza a szemét.
 - Nem maradt el valamid?- kacsintottam.
 A francba- takarta el üres szemüregét. Hát igen, ez ilyen...- Miért pont őneki kellett...
 - Mennünk kell a reggelit főzőket felügyelni. Szívás, hogy ez a feladat is nekünk jutott.
 - Én mondtam, hogy higgadj le, és maradj csöndben. De neeem, neked meg kellett szólalni, megint. Neked könnyű, neked csak nézni kell, hogy mi csináljuk a kaját, nagy ritkán ránk szólni!  Mindegy, segítesz visszarakni a szemem?
 - Nem tehet róla, hogy Jeff egy f*sz és, amikor kiosztottam Slender ott állt mögöttem! De ha valamit elkezdek, azt befejezem!
 - De nem csak beszéltél, hanem manipuláltad is!
 - Megtehetem- megvontam a vállam, felkaptam a dobverőim, betettem őket a cipőmbe, és indultam.
 - Hová mész? Segíts betenni rendesen!
 - Nem!- becsaptam magam mögött az ajtót.
 Mit képzel ez magáról? Még olyanokat gondol a hátam mögött, ha nem hallottam volna nem is tudnám, milyen véleménnyel van rólam. Kívül a jó barátot adja, belül meg mindig beszólogat és csúnya dolgokat mond rólam... Olyan rosszul esik. Mintha kitépnék a szívem a helyéről. Bárcsak ne hallanám! Talán mégiscsak meg kéne csinálni azt a szertartást... Vagy át is rendezhetnéd a kis fejecskéjét, hogy belül is olyan legyen, mint ahogy szeretnéd... Nem, ezt nem szabad! Slender megmondta, hogyha rajtakap még egyszer, megöl. Senki sem tudná meg. Éreztem, hogy elvigyorodom, de az már mintha nem én lettem volna.
 E gondolatok közepette haladtam a Fősátor melletti kis épület felé, ahol a konyha található. Épp az egyik dobverőmmel babráltam, és mintha nem lettem volna önmagam (mint azt előbb említettem ugyebár).

 Hirtelen valaki megfogta a vállam. Gyorsan megfordultam, és éppen vágtam volna, de egy penge csattant az én pengémen.

 - Hékás, én vagyok az!- figyelmeztetett Jeff- Mit keresel itt kint ilyenkor? Veszélyes itt lenni, bárki megtámadhat.

 - Felügyelő lettem a héten, miattad- mondtam színtelen hangsúllyal.

 - Nocsak, a Kis Hercegnő bűntetést kapott. Épp ideje volt...

 - Nem is tudom, ki miatt kerültem ilyen halyzetbe. Na, én léptem, neked is kéne. Elvégre egy vagy azok közül, akiket felügyelnem kell.

 - Én passzolok- és fordult is volna sarkon, ha nem állítottam volna meg. Nem, nem fogok nagyobb bajba kerülni miattad, velem jössz, és csinálod a dolgodat! Vissza is fordult, elindult a Konyha irányába.

 Szorosan követtem, nehogy bármivel is próbálkozzon. Az előző furcsa érzés elmúlt. Szerencsére. 

 Nem mi voltunk az elsők. Ott volt már Candy Pop, Ben és Cherry Pau. Ők már előkészítették a hozzávalókat. De úgy tűnik nem igazán értették a dolgukat.

 - Ti mi a frászt csináltok?!- háborodtam fel. Uborkalében akarták megsütni a tojást. 

 - Na, megjött a kis Agykurkász. Mit akasz? Te biztos jobban tudod- mordult rám Pau, pedig nincs semmi oka és joga rá.

 - Kedjük ott, nem én akartam ilyen lenni és idejönni, korán reggel, hajnalban. Igen, képzeld el, a tojást olajban kell kisütni.
 - Én is tudom, nem vagyok hülye, Popy mondta, hogy így kell. Ő már sokat csinált ilyet, biztos tudja!

 - Persze, azt hogy kell egy hülye p*csát behúzni a csőbe és röhögni rajta- fordultam az illetékes felé, aki már majdnem megfulladt a visszatartástól, és felemeltem a szemöldököm. 

 - Kit neveztél te hülye p*csának?! Attól, hogy nem értek a négykerekű, guruló izékhez, meg a kaja csináláshoz, még tudok kést vájni a szép kis köldökpiercingedbe.

 - Ne pofázz, csináld a dolgodat. RENDESEN.

 - Nekem te ne mond meg, mit csináljak!- vette ki a fiókból a konyhakést.

 - Ú, csajbunyó lesz- szólalt meg végre Ben.

 - Kenyérvágó késsel? Ez a csaj tényleg sík.

 - Ez nem igaz, nagyon szép idomaim vannak- mordult rá Jeffre Pau.

 Erre mind a három srác hangosan és horkantva elkezdett nevetni. Pont kezdett volna támadni a fából készült kenyérszeletelővel, mire a ponyvafüggönyön belépett Slender és az az ijesztő gyerek korábbról.

 - Mi ez a felfordulás?!- szinte ordította le a fejünket Slend- Nem megmondam, hogy nem bántjátok egymást?! Tedd le a fakardot, Cherry! Mi ez a bűz?! Majd takarítsátok el a forrását és szellőztessetek ki- hangnemet váltott- Bemutatom Cyborkot, egy nagyon régi, alvilági Proxymat. Igazi ész. Szóljatok
a többieknek, hogy gyűlés lesz, ahol mindenkinek meg kell jelennie. Be kell mutatni őt a többieknek. Addig nektek fog segíteni a reggeli elkészítésében.

 - Mint hallhattátok, a nevem Cybork, és a nap első étkezését fogok segíteni megcsinálni. Vannak olyan lakók, akiknak különleges étkezési szokásaik vannak?

 - Khm... nekem és a bohóc-gyilkosoknak. Ők kb. 4en vannak- szólalt meg EJ. Ő mit keres itt? Ja, neki magának kell megcsinálnia mindig a kajáját, mert más nem hajlandó rá- Én kannibál vagyok, az említett 4 személy pedig cukrokkal táplálkoznak.

 - Értem. Arcok megjegyzése- körülnézett a teremben- Ismerős arc találata. Léttalak már. A lány, aki leskelődött megérkezésemkor. Arcelemzés. Ismerős arcvonások találata. Találat egyeztetve: Z....- ezzel Slender befogta a száját az egyik csápjával.

 - Elég a csavegésből. Irány dolgozni. Tedd a dolgod, ha megjegyezted a neveket is- elengedte, hadd beszéljen.

 Mindenki bemutatkozott neki egyesével, hadd társítsa. Elmondtam az enyémet, mire ezt mondta:

 - Névmemória meghibásodott- megborzongtam. Előbb az arcvonásaimat ismerte fel a nyilvántartásában, most meg ez. Eltitkolnak előlem valamit?

 Felültem a konyhapult tetejére. Próbáltam kizárni, hogy Pau nyávog és flörtölni próbál Poppal. Ott csücsültem, s végül sikerült kizártam minden tényezőt körülöttem, majd gondolkozni kezdtem.
 Kapu, titkok, az ittlétünk, sok ideje már megérkezésünknek, emlékezetkiesések, személyiségzavarok, régi és szuper Proxy, kevés és kicsi büntetés számunkra Andyvel, a tükrök...

 Jut eszembe, az egész hely tele van tükrökkel. A Konyhában is van, több helyen is. Egyedül a vaskapun túl nincs. Vagyis, a csarnokban van, de azt nem mutatja Jill mindent látó "kamerája". Ez is eléggé érdekes, mintha még nem jártak volna ott azelőtt. Nem tudom kiverni a tükörképeimet a fejemből! Olyan csodálatos és megbotránkoztató volt! A hatalmas báli ruha, kígyók mindenütt, mintha tökéletesen fehér porcelánból lett volna a testem. Teljes fekete haj, rendes család, ház a kertvárosban. Elvágott torok, nyílt felsőkar-törés.
 Megborzongtam. Így érek véget? Már kezdem pánikba esni a látottak felelevenítésétől.

 Ekkor hirtelen felgyulladt a serpenyő Jane kezében, aki csak meg akarta mutatni Paunak, hogyan kell szalonnát pirítani. Igen, Jane is egy Felügyelő, nem tudom mit tehetett, de ez a "meló" olyan, mint a Kínzókamrában alvás.
Ráöntöttek egy bögre vizet, majd az még nagyobb lángokban csapott ki. Pau sikított egyet, és Jane eldobta a serpenyőt. Kifutott a padlóra. Már a srácok is megijedtek. Poroltó a kanyarban se.

 Teljes hideg vérrel lepattantam a helyemről. Felkaptam az egyik széken lévő pulcsit, és rádobtam a tűzre. El kell zárni az oxigéntől.

 - Mi a frászt csinálsz a pulcsimmal, te hülye kis r*banc?!- háborodott fel Pau. Ököllel adtam neki egy állast, mire elesett. Amikor a földön volt, gyomorszájon rúgtam, mire felköhögött egy kis vért. Doll, jelenléte ellenére nem állított meg. Vagy neki is nagyon b*szta a csőrét, vagy pikkel rám. Nem akartam "meglesni", mi abban a móka?

 - Elegem van már belőled! Nem vagy te több nálam semmivel! Csak azért, mert híresebb vagy nálam, és régebb óta vagy itt, mint én?! Attól még nem vagy te sem több egy rakás húsnál, amit EJ szívesen elfogyasztana! Hogy mit csinálok? Csak próbálom menteni a csontos kis segged! Nehogymár egy pulcsi miatt aggódj!

 - Mondtam, hogy az étkezési szokásaimat ne ke...

 - Kuss, EJ. Igaza van- állt mellém Jeff.

 - Ezt te mondod, vagy mondatják veled? Nem szoktált te így viselkedni- vetett Jeffre, majd rám egy szúrós pillantást Jane.

 - Látod te, hogy villódzna a szemem?- nyitottam ki annyira, hogy látszódhatott a fehérje is. (irreálisan nagy a szivárványhártyám)

 - Nem...- szorította ökölbe a kezét, s már nem a szemembe nézett. Azt hitted, megfoghatsz, mi? Nem jött össze. Máris nem vagy olyan diadalittas... Szám gonosz félmosolyra húzódott. Ilyen könnyen nem kapsz el.

 - Akkor, nos, nem tettem semmit- már vigyorogtam- Valakinek még valami búja, bánata? Nem? Kár. Akkor folytassátok a munkátokat.

 Átültem az egyik székre. Égett bennem a tűz, éreztem, hogy fel tudnék bármit gyújtani a puszta tekintetemmel. Vagy jelen esetben bárkit.
 Doll megindult felém a vágódeszka mellől. Elmosolyodtam. Örültem, hogy végre normális lett, hogy már nem olyan, mint mostanában. Éreztem, hogy a lángok eltűnnek a szememből. De amikor elhaladt mellettem, ez megváltozott. Nem hozzám sietett... A mögöttem fekvő nem túl intelligens lányhoz ment oda. Megfogta a kezét és felsegítette! Hogy képzeli?!
 Ez az egész annyira felidegesített, hogy mindent vörösben láttam, és tompán hallottam a körülöttem történő beszélgetésekből foszlányokat. Már amiket így is meghallottam.
 - Jól vagy?
 - Igen, köszi- tett egy lépést előre a csaj, de térdre zuhant és a hasát kulcsolta körül a kezével- A hasam....- hogy megjátsza.... AZ hogy fájna akkor neki, hogyha a bivalyerős markolásommal megszorongatnám a nyakacskáját. Ezt valóban én gondoltam?

 - EJ, tudnál jönni egy kicsit?- aggódott Doll.

 - Ne szerencsétlen srácot vegyétek elő minden kis karcolásért! Elvágtam az ujjam egy fűszállal/papírlappal, elestem és felhorzsolódott a térdem.... Gyomorszájon rúgtak...- mondta gúnyosan, és forgatta a szemét Jeff- ezek olyan kis dolgok, amikre nem is kellene semmi figyelmet fordítani.
 - Te mit szólsz ehhez?- kérdezte tőlem Jane, ami egy kicsit lehűtött. Felállt a székéről.
 - Azt, hogy kéne csinálniuk a dolgukat, mert nem lesz reggelink. És azt, hogy ne nyavalyogjanak.
 - Egyetértek. Munkára!- csapta össze a tenyerét.
 E kis jelenet után már minden ment a maga sorrendjében, tempójában. Szerencsére nem játszottak már noob-ot, és értelmes dolgokat készítettek. Minden időben, tökéletesen elkészült, a kis kiesés ellenére is, hála Cyborknak. Komolyan mondom, az a srác nagyon fura, de érti a dolgát, amit rásóznak.
Olyan jól kijöttünk az időben, hogy mire kivittük a svédasztalra a feltéteket szállingózni kezdtek a kómás emberek a Fősátorba enni. Még mindig nem tudom miért pont itt van az étkezde. Miért nem egy kisebb sátorban, ami nem ilyen para? Néhányan közölünk meglógtak a kipakolás alatt, vissza a kocsijukba. (akármennyire vissza akartam tartani őket, nem volt rá alkalmam)
 A többiek, akik velünk maradtak az első reggelizőkel közölték a gyűlést. Énnekem nem volt kedvem ilyesmihez, úgyhogy fogtam egy nagy lapot Sally játszó asztaláról (mert csak neki külön ki kellett tenni egyet minden helyiségbe, csöppet sincs elkényeztetve), és ráírtam kusza, de még olvasható lóbetűimmel: Mindenki menjen a Társalgóba evés után, gyűlés lesz!!!!!!!!!! Kitűztem a Vegyél szalvétát! papír helyére, mivel úgyse tartja be azt senki.
 Végre, épp itt az ideje, hogy én is nekiálljak zabálni... Hú, de utálok! Egyáltalán nem bírok, rendesen, rágva enni, csak egybe lenyelni... Úgy tűnik, megint maradok a kis falatkáknál. Ettől a gondolattól elhúztam a számat.
 Még jó, hogy olyan 5 perccel a "jelenetünk" után odasúgtam Cyborknak, hogy nekem kis falatnyi szendvicseket csináljon. Igen, pont így mondtam, mert nem értette azt a kifejezés, hogy katonázzon nekem. Nagyon furán viselkedett velem. És Slender nélkül mintha kicsit tartott volna tőlem, pedig én nem csináltam vele semmit...még (majd megtudjátok úgyis).
 Egy tálcán voltak felcímkézve a tányérjaink, akik külön kértünk kaját, mert megtehetjük. Ujjammal végigmutattam az összesen, kerestem az enyémet, de nem volt ott. Gondoltam Ok nincs, de mivel láttam, hogy Cybork nekiáll, tovább kerestem. Az asztal végén, egy külön kristálytálcán díszelgett, amit kerestem, ezüsttányéron. Hát ez naggyon fura- gondoltam.
 Egyébként nagyon guszta volt. Mint valami Mishelin-csillagos kaja. Az alig 3 centi átmérőjű ovális kenyerek egyenletesen megvajazva, rajtuk jó minőségű holland sajttal, fél, főtt fürjtojással, egy kis csepp ketchuppal és egy pici petrezselyemlevéllel díszítve. Ebből volt 7-8 darab, tökéletes pozíciókba állítva, köztük valami számomra teljesen ismeretlen világoszöld szósszal. Végignéztem a többiek külön kérésein -amiket persze amelyiket nem vitték el, mivel már itt volt a Pasták nagy része. Az övéké egyáltalán nem volt ilyen guszta. Nem azt mondom, hogy oda volt hányva a tányérra, de nem kaptak olyan kerítést, mint az én koktélszenyáim... Mi a frász?! Ez a luxus nagyon távol áll tőlem... Nem igazán szoktam meg, és kissé feszélyezve éreztem magam

Frankie

 Elvettem a tálcámat, vigyáztam, nehogy összetörjem a kristályt. Kerestem egy szimpatikus asztalt, majd leültem Frankie mellé és Ann elé. Mi ez, a zombi-részleg?- mosolyogtam egyet alig észrevehetően, szerényen. Véletlenül megrúgtam a
szőke srácot miközben letettem a seggem és irányba fordultam. Fura, mert itt szinte csak sörpadok vannak, otthon meg rendes székek, bár itt is nagyon vegyültek.
A közömbös gyerek is épp ilyen széken ült, és semmi nem érdekelte a világból, csak a tányérján lévő valami, nem rémlik, hogy csináltak volna ilyesmit. Eléggé undi volt. Talán Pau saját receptű rántottája lehetett, szegény srác...
 - Bocsi- picit összehúztam magam, passz miért. De mintha észre sem vette volna.
 - Mit?- nézett rám értetlenül.
 - Hogy megrúgtalak.
 - Oh, ne is rágd magad ezen, Szívem. Frankie teste szinte teljesen érzéketlen- látszott Ann-en, hogy nem igazán tetszik neki- Ahogy ő maga is.
 - Azt hittem, hogy ezt már megbeszéltük- mordult rá hirtelen szegény csajra, én meg csak lestem, de szerintem a nővér is. Hirtelen azt hittem, azt is hallja, amit csak én hallhatok. De mindannyiunk szerencséjére nem ez volt a "mumus". Hangnemet váltott, és felém fordult. Vagy inkább a kajám felé- Azt meg honnan szerezted?- hirtelen felcsillantak a szemei. Jé, felemásak? melegség öntötte el egy pillanatig a szívem, hogy "egy cipőben járunk", ha lehet így mondani. Bár gyorsan el is múlt.
 - Nekem címkézve találtam a többi kaja között. Az új tag megkérdezte a Konyhában, hogy van-e valakinek különleges étkezési szokása. Mondtam, hogy katonákat akarok enni az álkapcsom miatt, de nem gondoltam volna, hogy ilyen puccosan fogja megcsinálni.
 - Várjunk lemaradtam, van új tag?- lesett kíváncsian Ann.
 - Hagyjuk azt a szőke pojácát, miért akarsz te katonákat enni? Csaktán nem kannibál vagy? Ezek a kis falatok nem tűnnek embernek, de ha azok, légyszi menj inkább Ej-hez enni.
 - Nyugi, ez csak kenyér.
 - Te láttad? Amúgy te is szőke vagy, ha színlátásom nem csal- mosolygott szemével az előttem ülő csaj. Nagyon rossz, hogy nem látom az arcát, csak egy szemét. De hogy még enni sem veszi le bőr maszkját...
 - Láttam hát! Majdnem kiszúrta a szemem!
 - Melyiket? A fiújét vagy a lányét?- ült le a másik oldalára Will.
 - Nem tök mindegy?
 Mintha hideg karmok mentek volna át a hátamon, majd hallottam a gazdájukat is.
 - De, mert semmije sem a sajátja. Hehehe- LJ már el is tűnt, szerencsére. Csak egy beszólásra jött volna ide? Mondjuk rám is hozta a frászt.
 - Andi, honnan szedted azt?- Will is kitágította a szemeit, amint meglátta a  pici szenyáimat. Elmondtam azt, amit a barátjának is- Kaphatok egyet?
 - Hát...

 - Nem- csapta le magát mellém Angyalka. Jó nagyot koppant a tálcája- Ez az övé.
 - Nyugi, haver, csak meg akartam kóstolni.
 - Egyébként jó reggelt, Drágám- kaptam az arcomra egy puszit.
 - Neked is- csak ennyit bírtam kinyögni, mert fülig ért a vigyorom és a vörösségem is.
 Ann bizonyára nem akarta tovább hallgatni Angyalka nyálasságát, (amiért meg is értem) mert szinte rögtön meg is szólalt.
 - Sikerült lekezelni a hátadat, Ray?
 - Oh köszönöm kérdésedet, kedves. Mér szinte be is gyógyultam, de ápolgathatnál még- kacsintott rá. Tockossal jutalmaztam. Elnevette magát.
 - Mi olyan kib*szottul vicces?- kaptam fel a vizet egy pillanat alatt.
 - Az arcod- nevetett tovább, mire és is elkezdetem kínomban kuncogni.  

 Kitekintett egy kicsit oldalra, és hirtelen lelohadt a mosolya, tekintete ijedséggel lett teli.
 - Mi történt?
 - Mi van? Nem szoktál te ilyen lenni.
 Cseresznyepiros hajába húzta fekete kapucniját, és erősen ott tartotta a fején, nehogy egyetlen rózsaszínes-pirosas hajtincse is kilátszon.
 - Ugye nem látott meg? Közelít?
 - De ki?
 - Cybork...- súgta, ne hallja meg az illetékes.
 - Ismered?
 - Szerinted? Milyen hülye kérdés ez? Ha tudja a nevét, nyilvánvalóan ismeri, Will- forgatta a szemeit Fakie.
 - De komolyan, honnan ismered?- kíváncsiskodott tovább a vasorrú bába maszkot viselő srác.
 - Pár éjszakás kaland, hogy ő is meg legyen. Szinte menekülnöm kellett előle, és még most sem akarom, hogy tudja, még élek. Válaszoljatok már az előző kérdéseimre!- esett kétségbe az én őranagyalom.
 - Nem látom. Nyugi, Gránátalmám, egyél.
 - Jó, te is- mosolygott, de még mindig nem vette le a csuklyáját.
 Reméltem, hogy nem kell hatalmasra tátanom a számat. Szerencsére nem is kellett. Az evési szokásom miatt nem igazán érzek ízeket, de ez fenomenális volt! Mintha most éreztem volna ízt először, egy ízbombát! A következőt belemártottam a zöld szószba, és úgy kaptam be, úgy még jobb volt! Még az álkapcsomat sem kellett kiakasztanom hozzájuk, teljesen más érzés volt. Most fejjel lefelé szósszal, majd nélküle. Így a feltét is hozzáért rendesen a nyelvemhez. Életemben nem ettem még olyan finomat! Jó gyorsan bekapkodtam, de nem volt kell még vagy kevés íze, mert teljesen eltelített.
 Cybork érkezése az asztalunkhoz zökkentett ki az ízek gyönyöréből. Angyalka megmerevedett, megértem, az exek nem lehetnek kellemesek. Bár nem tudom, sosem volt még.
 - Ízlett az étel?- kérdezte, mint valami pincér. Még jó, hogy nem hozta a többszáz euróról szóló számlát. Igenlő választ adtam neki, mire mondta, örül ennek- Red Angel, te vagy?- átváltott emberi üzemmódba, érzelmek kezdek tükröződni az arcán. Öröm, vágy, megkönnyebbülés. Hangja mintha nem lett volna azzal a fájó gépies csikorgással teli, megmélyült.
 Nem jött válasz. Csak jobban befeszített a kérdezett. Nem bírtam tovább nézni. Rá akartam venni Cyborkot, hogy mennyen el innen, persze a szokásos kis módszeremmel. De mintha egy vaslapnak szakadtam volna teljes erőből.
 - Nem tudom, mit akarsz, de nem fog menni- megkopogtatta a fejét, s mintha acéllapot ütött volna meg egy kalapáccsal- Kérdeztem valamit! És csak egy embertől kérek választ, akit kérdeztem. Fekete csukja, válaszolj! Te vagy az, Red Angel?!- már nem igazán volt már nyoma a szép érzelmeknek.
 - Nem- változtatta el a hangját.
 - Neeem?! Legalább ne hazudj! Tudom ám!- csapott az asztalra, mire Angyalka összerezzent. A többiek a sörpadnál kissé meghökkenten és csendben nézték az eseményeket.
 Nem hagyom, hogy megalázd a szerelmem!- égett a szemem a dühtől. Hát jó! B terv. Megmutatom, hogy kihez tartozik MOST, nem pedig RÉGEN.
 Egy határozott, gyors mozdulattam lerántottam róla a kapucniját. Előbukkantak cseresznyevörös emo stílusú, vállig érő fürtjei. Gyengéden, de határozottan megfogtam, magam felé fordítottam a csontos arcát, s puhán megcsókoltam. Minden apró pillanatát élveztem. Először kicsit megszeppent, de egy pillanat múlva visszacsókolt. Kezét kényelmesen, a nyakam és a vállam találkozásánál pihentette, és kicsit simogatott is. Kissé keményebben csókolt vissza, mint én kezdtem, de így valóban jobb. A vámpírfogakként virító pierchingei izgatóan hatottak az ajkaimra, az én államon lévő meg valószínűleg az ő állára. Franc essen belé, nagyon jól csókol! Elszédültem. A világ, Cyork, Ann, Will és Frakie megszűntek létezni. Nem igazán ilyen helyzetben képzeltem el az első csókomat, de a személlyel tökéletes.
 Miért csinálod ezt?- kérdezte gondolatban Angyalka a csók közben- Nem tudod, mit teszel ezzel.
 De, megvédelek, és nem érdekelnek a következmények!
 Nem tudom, mennyi ideje csókolóztunk, de már nem kaptam levegőt, így elváltam tőle.
 - Andrea Piton, a gyűlés után beszélni fogunk!- puffogott, mintha azt mondta volna, "még számolunk". De egyáltalán nem érdekelt. Nem bírta most semmi és senki levakarni a képemről a vigyort. Ezt látván trappolva hagyta el a sörpadunkat.
 - Csak én akadtam ki, hogy Rednek exPASIja van?
 - De egy ünneprontó, tuskó idióta vagy te, Will.
 - Ja, összeillenétek Cherry Pauval.
 - Ne sértegesd már szegényt- mosolyodott el halványan az asztalhoz érkező Bloody Painter, akit mi csak Helennek hívunk, mivel ez az igazi neve. Maszkja most csak fél arcát takarta, így a szemem elé tárulhatott egyik jég-türkizkék szeme, fehér bőre, rózsaszín telt és íves ajkainak fele.
 - Mert? Nem megérdemlik egymást?- gonoszkodott tovább Fankie.
 -  Mi volt ez a jelenet az előbb?- kérdezte értetlenül Helen.
  Frankie elkezdte elég kegyetlenül mesélni az eseményeket.
 - Jó, elég lesz. Végeztem az evéssel, én megyek a gyűlésre- felálltam az asztalomtól és elkezdtem kisétálni- Majd jössz te is- simítottam végi Angyalka babapopsi puha állkapocsívét.
 Éreztem magamon a tekintetét, amíg ki nem értem. Elégedett volt a pillantása és mosolygott. Láttam, mivel egyszer hátra fordultam. Melegség öntött el belül. Mintha kinyílt volna bennem egy virág.
 Wow, ez összejött. Meglepően aranyosak. Bárcsak én is elmondhatnám ezt kettőnkről!- hallottam a nővér gondolatát, amint rám, majd Frankie-re nézett. Tipikus realista Ann, de a vágyódó Ann nekem új. Érdekes.
 Mosolyogtam. De ez más volt. Mintha a szívem is velem örült volna.
 Így mentem a Társalgó felé. Jó sokan voltak már ott. Már majdnem mindenki, ahogy így jobban megnézem. A tipikus életkép megvolt. Zerotól épp valami  kis dolog miatt rimánkodott bocsánatért Puppeteer. Jess LJ ölében ülve gyakorolta a trükkjeit (bár amikor meglátott, nem repesett az örömtől). Jeff csesztette Bent, bár a shleppje próbálta leállítani a csipkelődő fiúkat, nem sok sikerrel. A Proxyk valami hadműveletről hadováltak egymás között, veszekedtek, mert Toby ötletét már megint nem akarta Masky elfogadni.
 Andyt egyedül találtam. Az egyik kanapén volt, zenét hallgatott. Valamit firkált a füzetébe. Egyébként nagyon szeret rajzolni, és fiúhoz képest jól is megy neki. Fölé hajoltam, de amint meglátta, én vagyok az, összecsapta a füzetet. Csak lestem. Mi lelhette? Eddig mindig megmutatta az összes rajzát. Kiszedte a fél füléből fülesét, kissé kiengedve a gitárok, dob és az erős férfihang kavalkádját.
 - Mi van?- szúrt a tekintete.
 - Mit csinálsz?- lehuppantam mellé.
 - Nem látszik? Zenét hallgatok és rajzolok. Egyedül akarok lenni. Menj innen.
 - És én nem nézhetem meg? Mi van azzal az illusztrációval, hogy nem láthatom?- kikaptam az öléből, mert egy pillanatra leeresztette a védelmét.
Utána kapott, de addigra már talpon voltam, és belekontárkodtam a dolgába. Lapoztam az utolsóig. Két egyén csókolózott. Nem lehetett megmondani a nemüket. Akit én srácnak gondoltam, vállig ért a full befirkált lobonca (tehát fekete), és szemöldökét testékszer díszítette. Bőr cuccokat hordott, szegecses karkötőkkel, szíjakkal. A másik szerintem lány volt, hosszú, derékig érő hajjal, pár zöld tinccsel, kis, szinte semmi mellekkel. Ő sem a mai divatnak megfelelően öltözött, inkább '90-es 2000-es évek elei ruhákat viselt. Kockás ing, bő csípőnadrág, haspóló. Csak egy pillanatig láthattam a különösen jó, combközépig megrajzolt példányt, mert utánam jött a művész, és kikapta a kezemből.
 - Ki mondta, hogy megnézheted? Mert én biztosan nem!
 - Való igaz, de eddig nem rejtegettél előlem semmit. Egyébként nem értem, miért tetted ezt, mert nagyon jó lett- mosolyogtam rá- Különösen a lány tetszik, teljesen átadja a korszaknak a feelingjét.
 - Úgy gondolod? Nekem is az a karakter tetszik, de ő fiú.
 - Mi? Ez két srác? Nem akarsz elmondani nekem valamit?- kuncogtam, és visszaültem a kanapéra, nehogy elfoglalják.
 - Nem, a másik a lány. Ez ilyen fordított szerelem. Bocsi, nincs mit mondanom- nevetett, bár kicsit kínosan érezte magát. Leült mellém.
 - Nyugi, tudod, hogy csak poénkodtam- megbarackoltam a fejét- Művészet...
 - Jó, csak úgy megvádoltál, mintha b*zi lennék- már felszabadultan nemvetett, komolyan nem akartam lehúzni a rajzát, de én tényleg azt hittem, amit hittem a képről.
 Egy jó sok idő múlva mindenki bent volt a szobában. Mivel rohadt nagy helyiségbe lettünk összehívva, meglepően az összes egyén le tudott ülni a jó minőségű bútorokra. Bár kissé össze kellett húzni magunkat, de a sok gonosz kis helyen is elfér. Különben is, mire lennének valók a kocsmák?
 Már Slender kezdte is a szokásos mondókáját, hogy "Szép napot mindenkinek" meg "Bejelenteni valóm van". Előre tudtam, miről lesz szó, ígyhát nem is igazán figyeltem. Bemutatta Cyborkot a többieknek, és mondta, maradjunk nyugton, had analizáljon minket, mivel már visszaált robot üzemmódba.
 Ezután az arcnélküli eltűnt a Proxykkal, amíg senki nem figyelt rájuk. Az összes Pasta az "új srác" köré gyűlt. Kivéve a reggeli csapatomat az asztaltól, őket nem igazán izgatta.
 Lassacskán mindenki összegyűlt a maga kis csoportjával, és elkezdtek kiszivárogni a Társalgóból. Én is mentem a dolgomra, keresnem kell partra vetett embereket.
 A Konyhán kívül talán ez az egyetlen kőépület. Tehát még lépcsőt is kell mászni, meg el akarok tűnni egy időre Angyalkával. Intettem a fejemmel, hogy jöjjön, mire mondta, mindjárt jön, várjam meg a folyosón.
 Azt is tettem. Kisétáltam. Úgy álltam, hogy a fény pont nem ért, és a többiek se lássanak. Nincs kedvem hozzájuk. Nekidőltem a sötétkék falnak, és elkezdtem valami agyfagyasztó játékkal játszani a telefonomon. A Társalgó nyitott ajtaján és a telóm gyenge fénye voltak az egyetlen fényforrások a sötét folyosón. Annyira belemélyedtem a hülye kis alkalmazásba, hogy észre sem vettem, valaki (aki nem sokkal volt alacsonyabb Angyalánál) kijött, előttem áll, és tetőtől talpig méreget, mint valami rabszolgát.
 - Mi kellhet belőled neki?- kérdezte lealacsonyító hangsúllyal.
 - Mondjuk az, hogy lány vagyok?- kérdeztem vissza mosolyogva, miközben eltettem a telefonomat.
 - Ne akarj felhúzni! Válaszolj a kérdésemre. Nem akarlak bántani a válaszért- tett egy lépést közelebb.
 - Ha nem tűnt volna fel, B*zikám, válaszoltam. Vagy már a füled is be van dugva? Meg amúgyis, ez a hepped vagy mi? "Válaszolj a kérdésemre"?- vigyorogtam tovább.
 - Elég volt belőled!- még közelebb lépett, elkapta a torkom, majd annál fogva felemelt a falon. Szorítottam vékony, ínas csuklóját nyögéseket kiadva próbáltam valamit tenni ellene- Túl sokat engedtél máris meg magadnak. Csak ÉN csókolhatom meg, és csak ÉN nyúlhatok hozzá gyengéden! Én vagyok az egyetlene, az élete szerelme, nem TE! És ha még egyszer le mersz b*zizni, nem fogom kímélni a hulládat sem- erősödött a szorítása, az ismerős lilás-zöldes sötét foltok kezdtek táncolni a szemem előtt. Én is erősebben próbáltam eltolni magamtól. Aranybarna szeme olyannyira tele volt dühvel, hogy már foszforeszkált a kivilágítatlan folyosón. Csont ropogó hangját hallottam mielőtt eltörne. Aztán reccs. Csak azt nem tudtam, az én nyakam az, vagy Cybork csuklója.
 Hirtelen elengedett, a kemény föld fogadott odalent. A fiú hátratántorodott a kezét szorongatva. Én a torkomat szorongattam, köhögtem, és próbéltam mély lélegzeteket venni.
 - Nem szeret már téged, pont azért, ami vagy- vigyorogtam, ahogy a helyzet engedte- és már nem is fog, mert ha ennyi idő alatt nem változtál meg, nem is fogsz. Eddig menekült ELŐLED, meg is értem, én is ezt tenném- már álltam, ő meg guggolt a csuklóját szorongatva.
 Kezdtem elveszíteni a fejem, kiguvasztottam a szemeim, nem érdekelt, hogy még mindig fáj a jobb oldali. Mintha az ízületeim kötetlenebbek lettek volna, de körülötte pár nagyobb pontban iszonyatosan fájt. Lenéztem, s azt láttam, mint az egyik tükörben, rozsdás csavarok tarották össze a szinte porcelán bőrt, mire még jobban elvigyorodtam magam (mintha tudtam volna mi történik, de akkor még fogalmam sem volt semmiről).
 - Na, mi lesz? Nem akarsz megölni, te kis nyamvadt B-*-Z-I? Na, ne félj már tőlem!- legguggoltam, és végigsimítottam az arcán, ekkor láttam meg, ugyanolyan karmaim vannak, mint LJ-nek. Minimum 5 centis, fekete. A srác, aki alig fél perccel ezelőtt majdnem megölt, itt reszket előttem, szemével az életéért könyörögve.
 Végiggondoltam, mit csinálok, hogy nézhetek ki.  Megláttam magam a szemüvegében, Vörös kígyó szem, a másik hullaszínű (az a tipikus lilás-fehéres élettelen vér nélküli szem). Repedések húzódtak az állpiercingem körül, mintha erővel vertek volna bele egy porcelánbabába kalapáccsal egy szöget. Szememen a vágás is mintha repedés lett volna.
 Hirtelen feláltam, méregettem a kezeim. Ujjaim felé egyenletesen feketedett, mint az elszenesedett fe a tábortűzben. Arra következtetésre jutottam, hogy leírhatatlanul ijesztő vagyok. Elkezdetem futni, menekülni saját magam elől. Nem igazán sikerült.
 A csavarjaim iszonyatosan fájtak, alig bírtam pár lépést megtenni, de ez nem érdekelt. Lefutottam a lépcsőn, ki a bejárati ajtón, el a zárható mosdók mellett. Mikor lesz már az én kocsim? LJ-é, Jessé, Tobyé, Liué, Judge Angelé, majd Kalaposé. Ez után kell balra fordulni két lakókocsi között, s a jobb oldali az enyém.
 Liué előtt mégis meg kellett állnom pihenni. Minden lépésnél, mintha össze akartak volna csúszni a combjaim és a sípcsontjaim, egyedül a térdhajlat, és a két sor rozsdás csavar (vagy szög) tartotta őket a helyükön, és ez elképzelhetetlen fájdalommal járt. A kín miatt, végig karcoltam a  karmaimmal az ideiglenes hálószoba külső megkopott türkizre festett falát. De még a kezem sem működött rendesen. Az ízületeim ott is teljesen átváltoztak. 360°-ban meg tudtam fordítani a csuklóm.
 Az ég is beborult, elkezdett cseperegni az eső.
 Ez egyre rosszabb! Mennem kell tovább, már nincs sok! Ez az, már csak a bal kanyar. Lépcső... fölfelé. Meg tudom csinálni. Csak 3 fok. Nagy kínkeservesen sikerült megmásznom. Beléptem a kicsi száraz hálószobába. Melyik lehet az én ágyam? Nem érdekel. Becsuktam magam mögött az ajtót. Lerogytam a legközelebbi alvóhelyre. A porcelán térdhajlatom összekoccant mindennel, amit fentebb említettem, de még egymással is. Senkinek sem kívánom azt a fájdalmat! Még mindig itt érzem a csontjaimban, miközben írom a részt. Jó illat van. Mint álmomban. Ez nem az én ágyam. Úgysem azt akartam. Hozzábújtam Doll ismerős aromájával telt párnájához. Szaglásztam, kissé megnyugodtam, de sajna nem eléggé. Magamhoz szorítottam, mintha a gazdája lenne, s telebőgtem. Ő az egyetlen ember a világon, aki meg tudna nyugtatni, meg persze egy ember.
 - Fáj, fáj, fáj- sikítottam- Könyörgöm, múljon el..! Mama, Angela! Segíts, fáj!
 Ezt addig folytattam, amíg kimerültségemben ki nem lettem ütve.



Egy kis ismertető: Angela az egyetlen olyan bandatag volt,aki törődött velünk. Ő lépett ki a bandából, mielőtt kidobtak. Andyvel 'mama'-nak hívtuk, ha a többiek nem hallották, mert a saját (vagy művész) nevükön kellett szólítani őket.