Ti meg kik a francok vagytok?! #Andy

 Szerencsére a tegnapi gyűlésen Slederman bejelentette, hogy holnap (azaz ma) indulunk haza a vidámparkból. Jó, mivel már úgyis unatkoztam. Kiismertem magam a nagy sátrak hálózatában, ami már nem mutatta azt a lenyűgöző labirintus hatást. Egy jó volt benne: ismerem azokat a sötét sarkokat, ahol el tudtam bújni Red Angellel, úgy hogy senki nem vehetett észre. 

 Amióta összejöttünk minden lehetséges pillanatot kihasználok, hogy vele legyek, mert többnyire Andival van. Fáj és dühít, de a közöny látszata kell. Még mindig azt vallom, ő csak egy lányból készült hasonmásom. Ehhez is tartom magam, ezért nem robbanok fel, amint meglátom őket mondjuk a minifánkozónál egymást etetve, vagy kézen fogva. De amikor megtudtam, már nem egyedül én csókolom, teljesen kibuktam.

 - De ő nem jelent nekem semmit, te vagy a mindenem.- nyugtatott és cirógatott- Amúgyis, csak melletted fekszek és kelek.

 - És mi lesz később??- elcsaptam a kezét és kiabáltam.

 - Semmi, odáig nem szándékozok eljutni.- vörös x... 

 - Hazudsz, megint!

 - Ne lesegesd az érzéseim!- kissé felkapta a vizet.

 - De ha az arcomba tolod, akkor hogy ne nézzem? Nem én akartam ilyen lenni!

 - Talán akkor kellett volna erre gondolnod, amikor megmentetted a nővéredet a fulladástól.- szólt közbe a Férfi. Egyre többet jelentkezik mostanában, és gonosz gondolatokat ültet el a szívem sötétebb bugyraiban.- Akkor a féltékenységgel sem lenne gondod.

 - Fogd már be a pofád!- ordítottam.

 - Nem mondtam semmit.

 - Sajnálom, fáradt vagyok. Menjünk aludni.

 - Rendben, csak megnézek valamit- kinézett a folyosóra.- Úgy tűnik, nem várt meg... Mehetünk.

 Így végződött a tegnap estém. Ez a kis veszekedés és kiborulásom már csak akkor történt, amikor már senki nem volt rajtunk kívül a Társalgóban.

 A Férfiről nem beszéltem senkinek, még neki sem. Tehát nem tudhatta, miért cs*szem le, holott nem neki szóltam. Nem akartam, hogy gyagyásnak higgyenek. Bár még úgy sem én lennék a fő attrakció...

 Ezen gondolkoztam másnap reggel az ágyamban, félmeztelenül. Teljesen kupi volt a szobában, srácok módjára. Össze kéne pakolni... Nyögve-morogva letettem a lábaimat az ágyak közti kis rövid szőrű szőnyegre. Anyám, mi borult itt ki? Valami ragadós, valószínűleg cukros löttybe léptem. Nem volt túl kellemes. Remek, most mehetek még reggeli előtt lábat mosni is... Felálltam az ágyról, csak akkor vettem észre, egyedül vagyok. Persze, mindig velem kel...

 Indultam volna a dolgomra, mire Red lépett be egy kis vödörrel meg egy körömkefével.

 - Mit csináltál megint?- mosolyogtam megkönnyebbülten.

 - Komolyan beleléptél?- vágott egy fájdalomittas fejet.- Csak reggeli kávét akartam neked hozni, az ágyba...sok cukorral, kevés tejjel, ahogy szereted...csak megbotlottam- elhúzta azt a szép száját, így még jobban beesettebb lett az orcája. Így jobban megnézve egész helyes, de nem igazán tudja, hogy ezt gondolom róla. Azt hiszem, még nem igazán békéltem meg a gondolattal, hogy meleg lennék. 

 - Ja, kösz... Csak azért keltél hamarabb, hogy ágyba kapjam reggel a kávét?- simítottam végig az arcát.

 Gyűlöltem, hogy nem csak az én szám tapadhat az övére, de nem mutathattam ki. Mert ha megteszem, elkezdenek kérdezősködni, mi bajom. Olyan gyorsan kitudódna, hogy egy menetet sem tudnék lenyomni a Lélekvesztőn.

  Gyűlöltem azt is, hogy kiderült rólam (amiről eddig én sem tudtam), hogy CSAK a fiúkat szeretem. Gondolkodtam, milyen lenne megint jó bigékkel összefeküdni, s elkopott minden egyes a alkalommal a hányinger. Bezzeg, amikor egy pasira gondoltam, mindig... külső jelek jelentkeztek a testemen, amiket nem tudtam kontrollálni vagy leplezni. Gyűlölöm magam miatta! Ez eddig nem is nagyon jelentkezett... de most, hogy megismertem Redet, és megcsókolt, mintha átkattintott volna valami rohadt kapcsolót a fejemben. 

 Lelökött, vissza az ágyamba. Egyik lábát az enyéim közé tette, és úgy csókolt tovább. Lassan a negyedik hete vagyunk együtt, és már nem egyszer felmerült a szex ötlete, de szerintem mind tudjuk, hogy "én adnám be a derekamat", ha értitek. Mivel kissé tartottam még tőle, ezért mindig leintettem, de mintha most érezné a megfelelő időpontot rá.

 Hát, azt már nem!

 - Ne zavartasd magad... Pakolni és takarítani kéne...- ellöktem magamtól, mire fölém állt.

 - Most sem akarod? Rendben, tudok még várni. De akkor most mit csináljak magammal?- mutatott a most túl kicsi alsónadrágjára.

 - Mit tom' én, az nem az én gondom.

 - Kegyetlen vagy... Öltözz fel, megfázol, elég hűvös van kint. Válasszak neked valami jó kombót?- kacsintott. Nem kellett válaszolnom sem, mert vágta is hozzám az egyetlen világos farmeromat és egy lila pólót.- Már ezeket sem kell elrakni. Hogy akarod, életem, halálom? Te törülsz, és én pakolok, vagy fordítva?

 - Az első jobban hangzik.

 - Kis lustaság...

 - Tehetek én róla?- mosolyogtam.- Hamarabb is végzünk, amúgy meg nincs mit rejtegetnem előled.

 - De egy valamit még mindig nem mutattál meg.- vágott egy sokat sejtető perverz fejet.

 Erre csak sóhajtani tudtam. Kikaptam a vödörből a körömkefét, ezzel arra sarkalva őt, hogy csinálja a dolgát. Pár percen belül kint voltak a csomagjaink, fel volt törülve, fel voltam öltözve. Minden perfect. A szoba majdnem úgy nézett ki, mintha nem is lettünk volna ott. De csak majdnem. Fél úton volt a disznóól és a tiszta között a befedetlen ágyak, a kissé leszaggatott függönyök és a nagy folt miatt a szőnyegen.

 Viszont a lábam még mindig ragadt a kávétól. Megtörültem, de nem lett tökéletes. Ígyhát megindultam a felénk közelebb lévő mosdóhoz. Teljesen mindegy, hogy épp zárható vagy nem, csak le akartam mosni. El is indultam.
 Ahogy haladtam, benézegettem a kocsikba. Még mindenki aludt. Jess, mint mindig nem volt a helyén. Helen (otthon az egyik szobatársam) egy rajzfüzettel a mellkasán szuszogott. LJ... Jess megvan, összebújva aludtak. A lány most egész aranyos volt, smink nélkül az arca nem tűnt idősebbnek 16 évnél. Mármint amit láttam, mert több mint fél fejét barátja mellkasába süllyesztette. Undorító... Nina megszokott lila vagonjában (ahol tanyázni szoktam Clockyval és a helyiség tulajdonosával, ha mindenki ráért) kék fény villódzott, nem sokkal ezelőtt aludhatott el, felvarrott szemhéjú szeme a semmibe meredt már.
 Andi szobája következett. Nem a saját ágyában feküdt. Doll párnáját magához szorítva aludt. Volt valami furcsa rajta, de nem tudtam volna megmondani, mi az. A csókája a másik ágyon aludt. Már nem együtt csicsikáltok? Talán bevált a kis kísérletem? Az utóbbi időben megpróbáltam manipulálni az emberek érzéseit, ha már látom őket. Nyilvánvalóan Dollmaker nagyon kedveli a nővérem, amikor ránéz egy arany szívet látok benne. Néha elképzeltem, hogy mi lenne, ha egy fekete töröttet látnék, s egy idő után meg is történt.
 Emiatt Andi sokkal több időt tölt Reddel, becézgeti, csókolja. Már épp ezért nem merem becézni, mert ugyanúgy hívnánk, és már nem érzem egyedinek az Angyalkát, az őrangyalomat, még a gránátalmát is bevetette. Így már olyan, mintha én és a lánytestvérem egyek lennénk. Tehát semmi hasznom sincs abból, hogy manipulálom a legjobb barátja érzelmeit. De a szenvedést az arcán, amikor a "palija" csúnyát gondolhat róla, mindent megér! Úgyhogy én tettem.

 Lemostam a lábam, felvettem a zoknit és cipőt, amit magammal vittem. Visszafelé már sokunknak kint voltak a cuccai. Egy részüknek a tegnap előre csomagolt reggelire valót tartották a kezükben, és majszolgatták. 

 Tyű, tényleg hideg van. Mintha láttam volna egy pillanatra a leheletem is. Furcsa jelenség. Főleg, hogy állítólag trópusi szigeten voltunk. A szemem sarkában észre vettem a kocsik között egy sötét alakot, felém fordulva, fehér mosollyal. Kissé betojtam, és megszaporáztam a lépteimet. Egyre fagyosabb lett a levegő. Az ipse utánam kezdett jönni, jó lassan, de még így is jól tartotta a tempómat.
 Mire Red nekem ütközött, teljesen átfagytam, és nagyon féltem a remélhetőleg nem létező, árnyba burkolózott ürgétől.
 - Mi a baj? Teljesen lila a szád. Tiszta víz is vagy. Régóta nem jöttél vissza, aggódtam.
 - Semmi. Csak egy kicsit megizzadtam. Nehéz elmenni a rosszalló tekintetek mellett szó nélkül.- próbáltam elviccelni. Elkezdett levetkőzni felülről, mindenki előtt, az "utca" közepén- Mit csinálsz?!

 - Így megfázol. Épp odaadom a pulóveremet.- mondta, majd suttogva hozzá tette.- Meg szeretném, ha felvennéd, aranyos lennél benne.

 - Jól van add ide!- kikaptam a kezéből.- Csakhogy tudd, azért veszem fel, mert fázok.
 - Kis hazudós.- kuncogott.- Mit akarsz, tök jól áll.
 - Ja, csak lóg rajtam.
 - Mi folyik itt?
 - Nina, a frászt hoztad rám, majdnem lecsaptalak.- mondtam. Bakker, pont az ő kocsija előtt kellett nekem ütköznie Raynek?!

 - Azt próbáld meg- húzta össze a szemeit, amennyire csak tudta. Látszott rajta, mennyire kivan, de felébredt annyira, hogy tudja, mi vagyunk itt.

 - Mit akarsz már megint a hallgatásodért?- forgatta meg a szemeit Red, mivel Nina bizonyos időközönként újabb dolgokat követelt a szája tartásáért.
 - Hát, tudjátok, a felvágott szájjal az van, hogy folyamatosan nyitva van.- emelte fel a szemöldökeit.- Amúgy csak dumálni jöttem, de ha már így megkérdezted...-gondolkodott egy ideig.- Azt akarom, hogy fogd meg jó erősen Andy fenekét. De azért ne fájjon neki, csak... úgyis tudod, mire gondolok. Te meg ne fogd vissza a hangod, ha jó, kapish?
 - Így mindenki előtt!?- kezdtem jó mélyen kapargatni az egyik szabad bőrfelületemet, mint általában ha stresszes vagyok.
 - Tök messze vannak az emberek innen, de ha biztonságosabban érzed magad, bemehetünk a kocsimba.
 Felcaplattam a kis lépcsőkön keresztül a csaj vagonjába. Levendulalila, egyszemélyes, tágas. Pont neki való. Egyik oldalon másfélszemélyes ágy, a másikon 3 modern fotel egy dohányzóasztal körül. Szemben sminkasztal sok fiókkal és bazinagy tükörrel. Ezen pihent a Nicon fényképezőgép.
 - És most?
 - Várjatok egy pillanatot.- mondta.
 Odalépett a fényképezőgépért, lepattintotta a lencsevédőt, és végül felnyomta a királykéken világító lámpáját. Beállított a számára megfelelő pozícióba minket. Bevallom, ahogy átkaroltam a nyakát, odanyomta az ágyékát hozzám, egész boldog voltam. Nina jelt adott, és kezdődött a "fizetés". A csaj kényelmetlenebbnél kényelmetlenebb pózokat vett fel fotózás közben.
 - Elég lesz már, kényelmetlenül érzem magam.- szóltam.
 - Jó, rendben. Végeztünk. Egyenlőre...
 - Ugye tudod, hogy nem zsarolhatsz örökre?
 - Miért nem? Megtehetem. Csak nehogy véletlenül nyitva maradjon az egyik képem rólatok, amikor Andi átjön a szobámba egy kis zenét hallgatni.
 - Gonosz vagy. Jó politikus lennél.
 - Nem tudom, hogy ezt bóknak vagy sértésnek vegyem.
 Pont szólásra nyitottam a számat egy frappáns beszólásra, amikor kopogtak az ajtón, majd szinte rögtön belépett rajta Clocky. De utálom, amikor ezt csinálják. Betartják az ember magán szféráját, de mégse. Ha épp olyan dolgot csináltunk volna, alig lett volna időnk bármire.
 - Gerlepár, indulás van. Nina, ugye semmit nem hagysz itt?
 - Nagyon remélem.
 Bezártuk a kocsi halványkékre festett vasajtaját, és megindultam a csomagjaim felé. Red elment a reggelinkért a Konyhába, mert mi lusták voltunk már este elvenni a részünket. Az óraszemű lány követett, mert arrafelé volt dolga.
 - Má' meg mit kért tőletek?- rázta meg a fejét. Még csak most tűnik fel, mennyire kócos és szerteágazó a haja. Eskü, mintha falevél is lenne benne. Igénytelennek tűnhet, de mind tudjuk, ki miért néz ki úgy, ahogyan.
 - Miből gondolod, hogy akart valamit? Csak egy baráti beszélgetés volt. Azt sem lehet?- felemelte a szemöldökeit.- Jól van. Csinált pár képet egy bizonyos pozíciónkból, semmi több. Tényleg.
 - Ez nem mehet így tovább, ezt te is tudod. Szólni kéne Slendernek, hogy zsarolnak.
 - Ja, persze. Hogy mindenki megtudja, mi vagyok?? Meg, hogy pont a nővérem pasijával kavarok?!- suttogtam élesen.
 - Nyugodj meg. Slend nagyon diszkrét is tud lenni. Na, és? Semmi gond nincs azzal, milyen vagy. Meg mi van, ha Nina egy idő után megunja ezt az egészet? Előbb utóbb úgyis kiderül minden. Gondolkozz el ezen. Sajnálom, most mennem kell.- ezzel sarkon befordult a saját bőröndjei felé.
 - Tyűha, miket nem hallok...- villant egyet Jess macskaszeme a sötétből.- Miért is igényled Slend diszkrécióját?
 - Egy szóval sem mondtam, hogy szükségem lenne rá. Mennyit hallottál?- húztam össze a szemeim.
 - Miért? Mennyit kellett volna?- vigyorodott el, és ellökte magát a kocsitól, aminek eddig nekitámaszkodott- Mostanság sokat sustorogtok Clockworkkel, Tobby állítólag féltékeny is rád emiatt.
 - Mond meg neki, hogy nincs mitől aggódnia, csak barátok vagyunk- ezzel elindultam.
 - Ja, Clockynak kell aggódnia a tikkes miatt ezen a téren- kuncogott. Vajon mennyit tudhat? Ki kell szednem belőle. Megtorpantam, és visszafordultam- Csak vicceltem, látnád az arcod! Amúgy sem vagyok hajlandó vele beszélni.
 - Hahaha, milyen jó humorérzéked van.- ironizáltam. Felhúztam az orrcimpáimat, hogy ezt jobban éreztessem.
 - Várjunk csak egy percre. Valami nem stimmel. Ismerős a pulóvered... Sokat láttam már ezt a ruhadarabot valahol...- gondolkozott el. Egyszer csak kikerekedett a szája, és elkezdett rám és egy full random helyre mutogatni, majd vissza- Nem mondd!? Buzi vagy? És pont Red Angellel?
 - Hülye vagy?! 2éve vettem egy túrkálóban ezt a pulcsit. De a mosástól és a használattól kinyúlt.
 - De ez Ray-é! Hisz fekete.
 - Mert szerinted nem vehetek fel fekete kengurúzsebes pulóvert? Mi van? Ha fehér lenne, akkor egyből Jeffhez tartozna? Akkor meg azt hinnéd, vele buzulok.
 - Ne hazudj nekem, átlátok én rajtad. Így nagyon sok kirakósdarab összeáll!
 - Igazat mondok! Te még szoktál ilyen gyerekes játékokkal játszani, mint a kirakós? Undorító, hogy ilyeneket feltételezel rólam! Én Angyalkával? Meg egyáltalán egy pasival? Fujj!- utolsó pár mondatom minden egyes szavát olyan volt kimondani, mintha a körmeimet kapdosták volna le. Azt meg higgyétek el, hogy ezt a fájdalmat, nem éltem még át, de csináltam már, nem lehet valami kellemes.
 Kikerültem a lányt, és drámaian elsuhantam mellette. Hú, ez közel volt...!
 - Inkább dugnám meg a saját nővéremet vagy esetleg téged, minthogy felkínáljam valakinek a seggem. Ha már az undorító dolgoknál tartunk.- néztem vissza egy flegma félmosollyal a vállam fölött.
 Visszamentem a csomagjaimhoz. Megfogtam őket, és elkezdtem átvinni egészen a Fősátor függönnyel elválasztott részéhez, ahol az egészen kis vidámparki játék vitt át a Portál-szigetre (magamban hívom így, mivel nincs megnevezve). Két kishajó már csordultig tele volt. Úgy, hogy már púpozódott is. Emiatt egy félig tele ladikba pakoltam a sporttáskám és a gurulós bőröndöm.
 Pár perc múlva már a negyedik csónak is tele volt a csomagokkal. Red is visszatért a szendvicsemmel...és Andival.
 - Ez mit keres itt?- téptem a szenyámból egy darabkát, és le is hajtottam egyből.
 - Bajod? Nem lehetek a párommal nyilvánosan?- sértődve mutatott magára Andi.
 - Igen, van! Mivel ő az ÉN... haverom!- vesztettem el majdnem a fejem a féltékenységtől- És szeretnék néha napján négyszemközt beszélni vele.
 - Szobatársak vagytok, nem rémlik?
 - De ott van Bloody Painter.- válaszoltam ugyanolyan debil hangsúllyal.
 - Bocsika, hogy beleszólok, de nem zavar, hogy Slender már vagy 2perce beszél?- próbálkozott finoman beleszólni Red. Nem igazán vall rá ez a viselkedés, de te mit tennél a helyében? De komolyan. Várom a válaszokat a komment szekcióban.
 Nem akartam bajba kerülni, ígyhát megfordultam. Karba fontam a kezeim, és szomorúan duzzogtam, amikor meghallottam Andiék beszélgetését.
 - Ezt meg mi a franc lelhette már megint?
 - Fogalmam sincs, biztos nem valami érdekes.
 - Biztos. Drágám, nem fázol egy szál pólóban? Eléggé hűvös van.
 - Nem. Milyen jól tetted, hogy felvetted ezt a dzsekit. Kár lett volna, ha nem tudtam volna neked adni a pulcsimat.
 Itt volt az a pont, amikor inkább próbáltam figyelni Slanderman beszédére, és nyelegettem a  leszakított szendvicsdarabokat.
 - Na jó, gyerekek, remélem értitek a dolgotokat. Csak úgy, mint amikor jöttünk... Persze kivéve azt az apró hibát a billegő csónakokkal.- nézett felénk Slender, mire páran felkuncogtak. Szerencsére nem teljesen rólam volt szó, tehát nem szégyelltem magam- Mit álltok még itt, indulás!
 Ezzel kezdetét is vette az indulásunk. Még néhány csomagot felpakoltunk a hajókra, majd pár erősebb srác (köztük én is) beültek a bőröndök tömkelege közé, hogy a Portál-szigeten átpakoljanak a buszba.
 LJ meghúzta a kart, ami megindította a csónakokat. A rozsdás fogaskerekek csak úgy nyikorogtak. Mi meg kissé akadozva megindultunk. Az úti célunknál eléggé nehézkesen szálltam ki a ladikból. Alig láttam valamit, mivel még sötét volt, a Fősátorból kiszűrődő fény meg nem ért el idáig. Elsőként kászálódtam ki az ingatag járműből. Amikor a lábam hozzáért a füves talajhoz, felvillant egy csomó, a kis szigetet körülvilágító, kissé kísérteties petróleumlámpa. Ezek az érkezésünkkor nem voltak itt.
 - Ne bámészkodjál, hanem segítsél.- förmedt rám egy ismeretlen srác egy csomó csomaggal a kezében.
 - Hagyjad, Frankie, még biztos nem látott még ilyet.
 - Biztos nyomólappal van megoldva.- vizsgálgatta a szemére erősített eszközzel a földet Cybork.
 Ezzel a sráccal nagyok kell vigyáznom, egykor Reddel járt együtt, és még mindig nem dolgozta fel a szakítást. Andit is bántani akarta. Angyalka nagyon fél tőle, emiatt én is tartok egy kicsit a sráctól. Nem tudom mik történtek, de jobb nem firtatni a múltat.

 Most veszem észre, az egyik karján éktelenkedő fehér gipszet, amit nagyon jól takar szintén fehér tudós köpenye. Tegnap még nem volt rajta. Nem tudom, mi történhetett, de lehet, hogy jobb is.
 - Cybork, lennél szíves jönni pakolni, és nem a mechanikáján gondolkozni egy varázslatnak?- kérlelte Masky.
 Erre kijöttem az ámélkodásból, és nekiálltam én is elvégezni a dolgom.
 A csapat vezetője tájékoztatott arról, hogy nem lesz szüksége a vezetési tudományomra, tehát a pakolás után rögtön elfoglaltam a számomra megfelelő helyet. Olyan középtájt volt, de mégis hátrébb. Valaki majd mellém ül, ha meg nem, az még jobb. Legalább nem kell kinyitnom a lepcses pofámat, mert a végén még valami olyat szólok, amit nem kellene.
 A többiek elkezdtek egy idő után szállingózni a "fedélzetre". Már egész sokan voltunk, és kezdtem megnyugodni, hogy egyedül töltöm az utazást, amikor...
 - Na, hogy van a kedvenc törpém?- a korlátot használva belendítette magát mellém Jess.
 - Mit akarsz? Nem a pasiddal kéne lenned?
 - Jacks? Ugyan már, mostanság nem is törődik velem. Most is épp Jeffet faggatja arról kb ötvenedjére, hogy hogyan, mi módon jutott be a kapun belülre, és hogy mit látott ott.
 - Na és mi van  a drága kis szobatársnőddel? Vele is kéne foglalkoznod.
 - Ugye nem a húgodra gondolsz?
 - Dehogyis, kinek nézel te engem, hogy gondolok rá? Amúgyis a nővérem.
 - Huh, reméltem, hogy nem róla esett szó. Annyira mazochista még nem vagyok- ezen mind a ketten nevettünk- Jillire gondolsz? Hát ő sem valami szociális alkat most a napokban, majdhogynem, mint Jack. Nem ilyenek szoktak lenni, fogalmam sincs mi lelhette őket.- mintha kicsit megrepedt volna a gonoszság pajzsa körülötte, és egy pár mondat erejéig megpillanthattam volna az igazi Jesst, aki mindenkivel kedves, akit közelebb enged magához. De vissza is változott egy csettintésnyi idő leforgása alatt.- El is felejtettem, hogy nemcsak seggdugasz vagy, de még tejfelszájú is.- vigyorgott úgy, mint az a Jess, akit én ismerek.
 - Nagyon vicces vagy... De tudatom veled, hogy nagyon szeretem a tejfölt. Neked is ki kéne próbálnod egyszer.- gonoszkodtam már én is egy kicsit.
 Hirtelen nekidőlt a vállamnak. Látszott rajta, hogy nehezére esik megtenni.
 - Hauaaa, de álmos vagyok.- mondta hangosan, majd már a fülembe suttogva hozzá tette.- Ugye nem gondoltad, hogy nem tűnik fel, vagy nem figyelem, hogy Red Angelön nincs pulcsi. Rajtad meg nem csak az, hogy van, de még fekete, ugyanolyan szabású és olyan illatú is, mint ő.
 - Fogalmam sincs, miről beszélsz. Egy szobában vagyunk, simán átvehette a szagát. Ez meg csak egy véletlen egybeesés, hogy rajta pont csak egy póló van.
 - Rendben, higgy, amit csak akarsz, de tudom az igazságot.- paskolta meg a borostás arcom, majd átfordult az ülés másik oldalára.
 Mire  mindenki benn ült a helyén, addigra feljött a nap. Slender elfoglalta a sofőr ülést, és már nyitotta is a Kaput. Felzengett a motor, és lassan elkezdtünk gurulni befelé.
 A fülsüketítés most sem maradhatott el. Mintha belülről feszítené valami a mellkasomat. A fejem majd' szét robbant. Jess csendben tűrte. Arca kissé eltorzult, homlokán izzadságcseppek gyöngyöztek. Karmoknak nevezhető, kék körmei a régi iskolabusz felszakadozott vászon ülésébe vájtak. Mellkasa lassan, de hatalmasokat emelkedett-süllyedt. Egy nyikkanást sem adott ki.
 Nekem a szemeim közti kis hőpontokba, mintha két tűt döftek volna. Nem tudom, hogy nézhettem ki kívülről, de nem lehettem szép látvány.
 Mire megszűnt ez az egész, úgy éreztem magam, mint a mosott szar. Legszívesebben meg sem mozdultam volna, és ezt az érzést még az is fokozta, hogy teljesen elálmosodtam. Olyan nehezek a szemhéjaim... a szemeim pedig majdnem lecsukódnak...
 Pont, amikor ott tartok, hogy a kimerültségtől szétcsúszok, Slender akkorát fékez, hogy nekiszáll a fejem az előttem lévő ülésnek; ezzel akkora adrenalinlöketet adva, hogy szinte kipattannak az eddig elnehezült szemeim. Hűha, de bevertem a fejem, ez biztos be fog lilulni...
 Kinézek az ablakon. A Pasta-ház alig pár méterre magasodik előttünk. Nem tűnik üresnek... Épp, hogy oda pillantok a nappali üveg ajtajához, mintha pont lekapcsolták volna a villanyt. De úgy tűnik, ez csak nekem tűnik fel.
 - Gyerekek, megérkeztünk, lehet leszállni.
 A tagok szállingózni kezdenek lefelé a buszról,. Keresni kezdem a kisebb tömegben Red Angelt. Andit, megtalálom, de egyedül van. Akkor vajon hol lehet Ray? Egyszer csak megpillantom. Bloody Painterrel beszélget. Anyám, őt kifelejtettem a dolgaimból! Mivel ő is a szobatársam, nem igazán lehetnek titkaim előtte sem. Biztosan gyorsan rájön a viszonyomra Reddel, és akkor nekem lőttek. Végül rácsapok a homlokomra. Jó nagyra sikerül. Még szerencse, hogy van rajtam fejpánt, különben csattanna egy bazi nagyot. Így nem hallhatta senki, és ez így jó. Még az a vesébe látó nőszemély is hallótávolságon kívül tartózkodik, mázli.
 Hátra kullogok a csomagjaimért, mivel minél hamarabb fel akarok menni a szobámba, lefürödni, utána kidőlni. Jól leizzadtam a Kapu miatt, és érzem is magamon, a tetejébe meg még el is felejtettem bedezodorozni magam. Úgyhogy kissé "emberes" szagom van.
 Egy kínszenvedés gurulós bőröndöt huzigálni ezen a talajon, de túl nehéz ahhoz, hogy emelve vigyem. Tehát inkább tűrök. Pár emberke előttem is ugyanígy lehet ezzel, mert látszik a mozdulataikból...na meg persze az érzéseikből. Jess rázza a seggét legelöl. Biztos, neki is azok a tervei, mint nekem. Vagy csak nála vannak a kulcsok, amiket Slendy bízhatott nemrég rá.
 Kirángatja a kulcscsomót a nadrágzsebéből. De, amikor a kulcslyukba akarja rakni, az ajtó nyikordul egyet, és kissé kinyílik. Mi van?! Betörtek hozzánk?
 A lány kabátzsebéből előhúz egy kártyát. Sarkain és oldalközéppontjain bordós-lilás folyadékba mártott pengék állnak ki belőle. (Nekem is kéne egy ilyen fegyver. A gitárom nehéz és klisés, a tetejébe még nem is néz ki olyan jól.) Másik kezével lassan tovább nyitja az ajtót. Egy macska könnyed, hangtalan lépteivel végigmegy az előszobán. Mi, akik már itt vagyunk, kintről lélegzetvisszafojtva figyelünk, ugrásra készen. De sem az ebédlőben, sem a lépcső alatti kis illemhelyiségben sincs senki. Kezemmel mutatom neki, hogy a nappalit se felejtse el.
 Belép a tágas szobába, és én úgy állok, hogy így is rálátok. Nem tudja mire vélni a vékony takarót, ami félig lelóg a földre az üléslenyomatos kanapéról. Valaki elég sietősre foghatta.

 Smily, a kutyánk, egy szekrénynél kezd ugatni.
 Egyszer csak egy szőke hajú lány mászik ki belőle. Valami oknál fogva Jess nem támad rá, csak kerek szemekkel néz rá. A lány csilingelő hangjával megszólal.
 - Szia, Jess!
 - Milu… te mit keresel itt?!- közelebb lép hozzá.
 - Lenne még egy pár utolsó feladat, amit csak te tudsz elvégezni. De mindenek előtt...- ezzel odamegy hozzá, és átöleli.- Úgy hiányoztál, mindannyiunknak!
 Mellettem az emberek elkezdtek felpakolni a szobájukba, mert ezek szerint ez a lány nem veszélyes számunkra. Én csak állok ott a "búvóhelyemen", az ajtó közepén, és nézem ezt a jelenetet.
 Még egy lány előkerül, a kanapé alól, és ő is a Cicaboszit ölelgeti. Frissen mosott gesztenyebarna haja és vastag fekete keretes szemüvege csak úgy csillog az ablakon beszűrődő fényben.
 Beljebb settenkedek, hogy többet lássak és halljak foszlányoknál. Próbálok úgy helyeszkedni, hogy ne zökkentsem ki Jesst. Egy másik, nagyobb szekrényből egy 30-as évei végén járó férfi lép ki. Sűrű fürtjeiben már javában vegyülnek az ősz hajtincsek. A reggeli hidegre való tekintettel hosszú, földig érő szövetkabátot visel.
 A lányok elengedik egymást, amint meglátják. Mind a hárman úgy kihúzzák magukat, mintha valami katonák lennének. Ki lehet ez?
 - Pihenj.- szól a férfi, mire a csajok kissé elengedik magukat.- Jessica, de rég láttalak.
 - Báró. Mi a fenét csináltok itt? Majdnem megöltelek titeket.
 - Feladatom van a számodra. Nem egyszerű, viszont nagyon összetett.
 - De én már kiszálltam!
 - Nem lehet ebből a szakmából csak úgy kiszállni.
 - Utolsó bevetés...- sóhajtja Jess.- Mit kellene tenni?
 Odamegy az egyik fotelhez Cicaboszi, és leül. Úgy tűnik részletes magyarázatot akar.
 - Be kell szivárogni egy nagy biztonsági rendszerrel bíró létesítménybe, és ellopni egy dokumentumot, na meg eltűntetni láb alól pár egyént- magyarázza a barna hajú lány- De nem egy emberes meló. Már így is több emberünk dolgozik az ügyön, de még egyikük sem járt sikerrel.
 - De dolgozunk rajta.- húzza el a száját Milu.
 - Ha Milu is benne van, akkor miből gondoljátok, hogy énnekem menni fog?
 - Talán a két lehallgatónk tudja rá a választ.- és Báró felém pillant. Egyszer csak egy kéz belemarkol a hajamba, és lerángat a társaságig. A szőke, rövid hajú fiú másik végén a nővérem fejét húzza.- Sajnálom, hogy így kell bemutatkoznom, de nem engedtetek más lehetőséget. Én vagyok ennek a tartománynak a Bárója. Ez egy rang, amit a feljebbvalóimtól kaptam, és mindenki így hív.
 - Mi folyik itt?- kérdeztük egyszerre Andival.
 - Ti hárman együtt fogtok dolgozni egy ügyünkön. Bérgyilkosság, dokumentum lopás. Egyébként Lilinek hívnak. - mondja a barnahajú jány.
 - Mi van?!- kiáltunk fel mind a hárman. 

 - Mi nem is vagyunk benne ebben az egészben!- mondja Andi.
 - Tudomásunkra jutott, hogy különleges képességekkel rendelkeztek, ami most nagyon jól jönne nekünk. És most, Lili, legyél szíves, folytasd.
 - Na, tehát. Egy igen fontos iratot vagy dokumentumot, ahogy tetszik, kell az egyik megrendelőnknek leszállítani, pontosan fél év múlva, de már majdnem két éve dolgozunk ezen az ügyön. Már maga a Báró is befolyt a rendszerbe, de nem eléggé. Kellenek még emberek. A megrendelő szerint a létesítmény igazgatónője egy kulcsos fiók legmélyébe rejtett rekeszben zárta el az információt, amire szükségünk van. Csak abba az irodába egyedül az igazgatónő léphet be. Az egész hely kámerákkal, belépőkártyákkal van felszerelve és biztosítva. Minimum. Egyes pletykák szerint abban a bizonyos irodában nyomóérzékelő van beállítva az igazgatónő súlyára, és ha meghaladja az értékét, beriaszt a rendszer. A ti akciótok akár a jövő héttől kezdetét veheti, ha elfogadjátok.
 - Én benne vagyok, ha távol maradnak tőlem ezek a kígyók.- fonja karba a kezét Jess.- Alapjáraton véve ez a létesítmény mi lenne? Börtön? Elmegyógyintézet? Kórház? Vagy esetleg mind a három egybe?
 - Ez a Szent Elizabeth Alapítványi sport Református Gimnázium.
 - Egy iskola?!- bukunk ki mind a hárman egyszerre.
 - Az ország egyik legkiválóbb, tudósok által létrehozott, és legidősebb alapítványi gimnáziuma, a maga 296 évével. A legdrágább iskola a német nyelvterületen. Szerencsére a megrendelő elegendő pénzt fizetett, hogy jó pár embert el tudjunk oda küldeni.
 - Mi lehet egy iskolai dokumentumban olyan értékes, hogy valaki ennyi pénzt adjon érte?- kíváncsiskodok.
 - Minket nem érdekel a miért. Diszkréten kezeljük a megrendelő kérését, nem kérdezünk, csak csináljuk, amiért busásan megfizetnek. Akkor benne vagytok?
 - Nekem nincs választásom.- vonja meg a vállát Jess.
 - Felőlem rendben.
 - Én sem akarok kimaradni a buliból. Mennyi részesedést kapunk?
 - Az alkalmazottak pár százalékot kapnak, de ezt majd akkor szoktuk megbeszélni, ha már lezártuk az ügyet- mondja Báró.
 - De mivel ti nem vagytok a Véres Királyság tagjai, ezért ti semmi se kaptok.- vigyorog a kéktincses lány.
 - De ha mégis sikerül megoldaniuk egy olyan ügyet, amit még én sem vagyok képes megoldani, akkor igen is kapnak egy x százalékot, Jess.- hűti le Báró.
 - Eddig én nem kaptam semmit, nehogy már ők kapjanak!- robban ki Jess.
 - Te nem védelemért dolgoztál nálunk?
 - Tss...- kapja oldalra a smaragdzöld macskaszemeit.- Egyébként hol vannak a papírok, amiket ilyenkor szoktatok adni? Vagy a megbízó adatlapja?
 - A bázison a nagy papírkupacok alján. Nincs semmi szükség rá. Mert a fiúk felvették ezt az egészet, ugye?- vörös x... Hazudik.
 - Igen.- bólintott egyszerre két srác. Bakk, ezek meg hogy az anyámba kerültek ide?!
 Egyik mellettem, a másik Jess fotelje mögött áll. A bőrük hófehér, eléggé helyesek. Vékony, de mégis erős testalkatuk van. Sötét ruhát viselnek; pont úgy, mint Lili, Milu vagy a szőke srác, aki megszaggatta a hajam. Szintén sötét szemeikből csak sütött az a tipikus langyosság, mint egy hidegvérű gyilkosnak, aki a barátaival egy kocsmában egy sör mellett elröhögcsélnek. A hajuk ébenfekete. Egy szó jut eszembe róluk: gyönyörű.
 Nem tudom, hogy ciki-e leírni, de igenis tetszenek. Csak nem tudom eldönteni, melyik a jobb, mivel teljesen egyformák. Hirtelen kiszáradtak az ajkaim, és összefutott a nyál a számban egyszerre. Egyszerre nyalnám meg a számat, és nyelnék egy jó nagyot. De túlságosan kockázatos. Ez így nem jó... Ha nem lenne rajtam a fejpántom, biztos vagyok benne, hogy már a homlokom is gyöngyöződne. Így inkább megszólaltam.
 - Végeztünk mára, vagy akar még valamit a banda?- csapom össze a tenyerem, és nézek a haladunk már végre?! tekintetemmel. Ennyire izzad a tenyerem?! Jesszusom, eddig észre sem vettem!
 - Ja, igen, persze menjél csak, majd küldünk egy papírt a részletes tennivalókról.- legyintget Báró.
 Elindulok kifelé a nappaliból. Egy utolsó pillantást vetek még a két fiúra. Eddig kerültem a szemkontaktusukat, nem akartam feltűnően bámulni őket. De ahogy pont odanézek, látom, hogy engem bámulnak. Legszívesebben rajtuk hagynám örökké a tekintetemet! Nagyon, de nagyon tetszenek! Amikor az egyikük észre veszi, hogy belenézek a szemébe, villant egy félmosolyt.
 Nem tehetek róla, de olyan szinten fülig vörösödök, mint egy kis tini picsa a kedvenc popsztárjára. Úgy elkapom a fejem, hogy belerándul a nyakam. Gyors léptekkel megindulok a csomagjaim felé, aztán fel a lépcsőn. Úgy becsapom magam mögött a szobám ajtaját, hogy a keret mellett lógó kép leesik a földre. Szerencsére senki sincs a szobában. Senki sem kérdezősködik. Sürgősen le kell rajzolnom! Azt a tekintetet, azt a mosolyt!
 Épp venném le Painter egyik üres rajzfüzetét az ágyam fölött lévő polcról, amikor megérzem a saját szagom. Ja igen, persze, fürödni szerettem volna...
 Kiszedem a cuccom, és vállamra dobva a törülközőm, kezembe véve a kis táskám (amiben a tisztálkodó szereimet tartom), és elindulok a fürdőbe.
 Ez az épület véletlenül nem kollégiumnak épült? Például a fürdőszoba több fülkéből áll, egyenként és egybe is be lehet zárni a zuhanyzókat. Van kád és zuhanytálca is.
 Az előbbit szoktam választani, ami most sincs másképp. Először mindig letusolok, majd külön engedek vizet, amibe bele is szoktam ülni, áztatni a kerek seggem. De ez most másképp lett, mert zuhany után egyből megyek vissza a szobámba.
 Általában a fürdés ki szokta venni a gondolatokat a fejemből, viszont most ez nem jött össze. Még mindig Ők járnak a fejemben. Olyan, mintha lebegnék, nem érzem a súlyomat a lábam alatt. Önkéntelenül is elmosolyodom. Az a mosoly ez, amiből süt a boldogság, a nyugalom és a felszabadultság. Ritka ez nálam, és annál jobb érzés. Úgy várom, hogy visszamenjek a szobámba, majd elkezdhessek rajzol...
 - ...ni!- belépve a félhomályos hálóba már nem merülhetek az egyedüllét csendes magányába.
 - Nahát, életem! Azt hittem, sosem akarsz előkerülni- teszi le könyvet, amit épp bújt.
 - Tyűha, te tudsz olvasni?- vigyorgok.
 - Hagyjál- húzta el a száját.
 - Már viccelni sem szabad?- huppanok le mellé- Na, ne durcázz... Egyébként is, elrontod a szemed, ha sötétben olvasol. Mit  terveztél mára?
 Erre elmosolyodik, és lehúz fekvő helyzetbe, a mellkasára.
 - Van egy pár ötletem...- simítja végig hosszú ujjaival az arcom.
 - Nem, nem. Én alszom, sok volt ez a hajnal nekem. Álmos vagyok a hirtelen klímaváltozástól. Talán majd egyszer.
 - Ha gondolod, főzök neked egy bögre kávét.
 - Nem, kösz. De én most tényleg szunnyadni akarok egyet, mert majd' el ájulok.
 Innentől az öntudati állapoton a béka segge alatt van. Érzem, a bíborvörös takaró érintését a mezítelen lábaimon. Red átöleli a derekam, babapopsi arcát a tarkómhoz nyomja, és szagolja a tusfürdőm illatát.
 Már majdnem alszok, amikor hideget érzek a hátamon, ahogy a takaró meglebben, ott, ahol kimászik. Egy pillanat kell, hogy beájuljak minimum 4 órára.
 Jó é...ömm...További szép napot!