Yandere exbaráttal nézek szembe!? Mi történik velem?! # Andi

 Furcsamód nem ébresztett fel senki és semmi. Ez szokatlan... Biztos hétvége van. Igen, a Pastáknál márcsak így szokás: hétköznap időben kell kelni. Hogy miért? Ne kérdezzetek. Már egy pár hete itt vagyunk az Imaninerium-ban, tudom jó kis időugrás, de nem történt semmi az utóbbi időben. Max annyi, hogyha valaki erre merészkedett, akármilyen úton módon, szórakozásból, sportot űzve lemészároltuk. Ja, meg Slender meg a Proxy-k valami érthetetlen nyomozásba kezdtek valami Zalgo ellen. Nem izgat. Napi legalább 3-szor talizok Angyalkával, mert nyomul és nem akarok egész nap vele lenni. Ennyit a helyzetjelentésről, vissza a sztorihoz:
 Mint mondottam, felébredtem. Egyedül voltam a szobában. Hol lehet Dolli? Meg kéne keresni, ha elkészültem.
 Fogtam a cuccomat és elmentem a nem zárható mosdóba. Senki sem szokott oda járni, pontosan emiatt. Éppen sütött a nap és meleg volt. Kit akarok én becsapni? Trópusi sziget volt, csak épp hűvösebb volt, mint általában. Egy félig széttépett kék ujjatlant vettem fel pulcsival és sortot a nagy bakancsommal. Fejpántnak az előző részben szereplő szürkéset viseltem.
 Éppen sminkeltem magam. Egy kis alapozó ide és korrektor oda, szempillaspirál, sötétkék szemfestékkel. Épp a szokásos rúzsomat kentem fel a fogmosástól megdagadt ajkaimra, amikor hirtelen megláttam a mellettem lévő tükör sarkából egy embert. Fekete haját kék masnis csattal tűzte fel, testét gőz fedte. Most zuhanyozhatott le, jó illat jön felőle. Kilépett a vízgőz fátyolából. Most láttam meg, hogy teljesen meztelen. Szép, kidolgozott, sebhelyes testén még csordogált a víz, ahogy az én.... khm....számból is. Nem láttam az arcát, amíg meg nem fordult. Fél, sebes szeme rám nézett, ekkor ismertem föl. Annyira odanézetem és meglepődtem, hogy végighúztam a rúzsomat az arcomon. Nem mondod?! Láttam már félmeztelenül, de nem hittem volna, hogy mondjuk így, mennyire csábító Doll ruha nélkül. Az általában felém melegséget árasztó sötétkék tekintete most nagyon jeges volt, ez még jobban feltüzelt.
 Aztán pofán vágtam magam. Jó nagyot csattant. Neked már van egy pasid, nem csalhatod meg a legjobb barátoddal, Csajszi! Túl nagyot csattanhatott, mert meghallotta.
 - Van itt valaki?- kérdezte, de mintha nem ő mondta volna. Elkezdett felém közelíteni. Meglátott- Ja, csak te vagy az, Andi? Valami gond van?- hirtelen minden visszaváltozott a szokásossá rajta.
 Valamiért nem hallottam, hogy mire gondol. Ez kiakaszt.
 - Semmi, csak elcsúszott a rúzsom.
 - De nagyon vörös az arcod, túl élőnek tűnsz. Biztos jól vagy?- bevágta azt a tipikus bugyuta mosolyát és leguggolt- Ezt meg töröljük le.
 - Igen, nagyon jól vagyok- nem tudtam levenni a szemem...róla...
 - Te meg mit né...- rájött a dolgokra, hogy éppen egyszál kerek seggben és...khm... mondjuk úgy, nemiszervben guggol előttem és törölgeti az arcom.
 - Ha már a szemem világát veszélyezteted, legalább add vissza a hajcsatomat.
 - Tudom, hogy csúnya vagyok, nem kell megjegyezni- húzta a száját.
 - Ilyet én nem mondtam, de öltözz fel- hú, |   |←ennyire közel voltam a hűtlenséghez.- Utána menjünk reggelizni.
 - Van egyáltalán sejtésed, hogy mennyi az idő? Nem tűnt fel, hogy sötét van?
 - Nem....Mert? Mennyi az idő?
 - Hajnali fél három.
 Kinéztem az ablakon és már sötét volt, pedig meg mertem volna arra esküdni, hogy verőfényes napsütésben érkeztem készülődni.
 Ránéztem a telefonom órájára.
 - Ez nem kettes, hanem ötös, hordj szemüveget! De öltözz már fel- takartam el a szemem. De akkor sem sütött kint a nap, sőt mintha most jött volna föl.
 - És ha nem akarok?- nézett rám örökös félmosolyával, amiben most valami más is meglátszani kívánt.
 Felegyenesedett és amikor már épp csinált volna valamit... csipogásra riadtam fel.
 Ott ültem a franciaágyakká összetolt ágyakon rikítózöld babydoll-ban kócos hajjal. Dolli háttal szuszogott mellettem, üvegszemét a kis éjjeli szekrényére pakolta. Azt mondta, hogy kényelmetlen neki abban aludnia, de ne lessem meg úgy.
 Lihegtem. Mi volt ez? Ez nem történt meg, ugye? Csorgott a hátamon a víz. Fülig érő vigyor tölötte el az arcom a semmitől.
 Kikeltem az ágyból, felöltöztem, és elmentem sminkelni. Mindent ugyanúgy vettem fel, mint az álmomban a sminkemet is úgy csináltam meg.
 Épp indultam volna vissza a kocsinkba a fejkiszellőztetés után, amikor megláttam, hogy valaki a portálból kilép. Vállig érő szőke haja és szemüvege volt, egyik lencséjén egy nagyító szerűséggel, tudósköpenyt viselt, Proxy-mintás maszkot csúsztatott vel a feje közepére. Bebújtam az egyik sátor mögé és kukucskáltam. Slendert láttam vele beszélni, azt sajnos nem tudom, mit. Nem vagyok jó szájról olvasó és messze is voltak.
 Új tag? Miért pont most, amikor kissé válságban vagyunk? Miért ilyenkor? Még a Nap sem kelt fel... a vakációnkról meg nem is beszélve. Az ember rám nézett, és pengeéles fogait villantgatva elmosolyodott. Olyan szinten megijedtem, hogy majdhogynem rohantam a kocsimig.
 Dolli éppen öltözött. Az ingjét gombolta be.
  - Hol voltál?- kédezte.
  - Öltöztem. Valami gond van vele?
 - Mi lenne? Én is azt csináltam...
 - Valami baj van? Lesápadtál.
 - Jö-jö-jött valaki. Ijesztő volt...
 - Kb. te vagy itt a legijesztőbb, úgyhogy nem értem, mi ez a felhajtás- emelte fel fél szemöldökét. Ekkor láttam meg, még nem tette vissza a szemét.
 - Nem maradt el valamid?- kacsintottam.
 A francba- takarta el üres szemüregét. Hát igen, ez ilyen...- Miért pont őneki kellett...
 - Mennünk kell a reggelit főzőket felügyelni. Szívás, hogy ez a feladat is nekünk jutott.
 - Én mondtam, hogy higgadj le, és maradj csöndben. De neeem, neked meg kellett szólalni, megint. Neked könnyű, neked csak nézni kell, hogy mi csináljuk a kaját, nagy ritkán ránk szólni!  Mindegy, segítesz visszarakni a szemem?
 - Nem tehet róla, hogy Jeff egy f*sz és, amikor kiosztottam Slender ott állt mögöttem! De ha valamit elkezdek, azt befejezem!
 - De nem csak beszéltél, hanem manipuláltad is!
 - Megtehetem- megvontam a vállam, felkaptam a dobverőim, betettem őket a cipőmbe, és indultam.
 - Hová mész? Segíts betenni rendesen!
 - Nem!- becsaptam magam mögött az ajtót.
 Mit képzel ez magáról? Még olyanokat gondol a hátam mögött, ha nem hallottam volna nem is tudnám, milyen véleménnyel van rólam. Kívül a jó barátot adja, belül meg mindig beszólogat és csúnya dolgokat mond rólam... Olyan rosszul esik. Mintha kitépnék a szívem a helyéről. Bárcsak ne hallanám! Talán mégiscsak meg kéne csinálni azt a szertartást... Vagy át is rendezhetnéd a kis fejecskéjét, hogy belül is olyan legyen, mint ahogy szeretnéd... Nem, ezt nem szabad! Slender megmondta, hogyha rajtakap még egyszer, megöl. Senki sem tudná meg. Éreztem, hogy elvigyorodom, de az már mintha nem én lettem volna.
 E gondolatok közepette haladtam a Fősátor melletti kis épület felé, ahol a konyha található. Épp az egyik dobverőmmel babráltam, és mintha nem lettem volna önmagam (mint azt előbb említettem ugyebár).

 Hirtelen valaki megfogta a vállam. Gyorsan megfordultam, és éppen vágtam volna, de egy penge csattant az én pengémen.

 - Hékás, én vagyok az!- figyelmeztetett Jeff- Mit keresel itt kint ilyenkor? Veszélyes itt lenni, bárki megtámadhat.

 - Felügyelő lettem a héten, miattad- mondtam színtelen hangsúllyal.

 - Nocsak, a Kis Hercegnő bűntetést kapott. Épp ideje volt...

 - Nem is tudom, ki miatt kerültem ilyen halyzetbe. Na, én léptem, neked is kéne. Elvégre egy vagy azok közül, akiket felügyelnem kell.

 - Én passzolok- és fordult is volna sarkon, ha nem állítottam volna meg. Nem, nem fogok nagyobb bajba kerülni miattad, velem jössz, és csinálod a dolgodat! Vissza is fordult, elindult a Konyha irányába.

 Szorosan követtem, nehogy bármivel is próbálkozzon. Az előző furcsa érzés elmúlt. Szerencsére. 

 Nem mi voltunk az elsők. Ott volt már Candy Pop, Ben és Cherry Pau. Ők már előkészítették a hozzávalókat. De úgy tűnik nem igazán értették a dolgukat.

 - Ti mi a frászt csináltok?!- háborodtam fel. Uborkalében akarták megsütni a tojást. 

 - Na, megjött a kis Agykurkász. Mit akasz? Te biztos jobban tudod- mordult rám Pau, pedig nincs semmi oka és joga rá.

 - Kedjük ott, nem én akartam ilyen lenni és idejönni, korán reggel, hajnalban. Igen, képzeld el, a tojást olajban kell kisütni.
 - Én is tudom, nem vagyok hülye, Popy mondta, hogy így kell. Ő már sokat csinált ilyet, biztos tudja!

 - Persze, azt hogy kell egy hülye p*csát behúzni a csőbe és röhögni rajta- fordultam az illetékes felé, aki már majdnem megfulladt a visszatartástól, és felemeltem a szemöldököm. 

 - Kit neveztél te hülye p*csának?! Attól, hogy nem értek a négykerekű, guruló izékhez, meg a kaja csináláshoz, még tudok kést vájni a szép kis köldökpiercingedbe.

 - Ne pofázz, csináld a dolgodat. RENDESEN.

 - Nekem te ne mond meg, mit csináljak!- vette ki a fiókból a konyhakést.

 - Ú, csajbunyó lesz- szólalt meg végre Ben.

 - Kenyérvágó késsel? Ez a csaj tényleg sík.

 - Ez nem igaz, nagyon szép idomaim vannak- mordult rá Jeffre Pau.

 Erre mind a három srác hangosan és horkantva elkezdett nevetni. Pont kezdett volna támadni a fából készült kenyérszeletelővel, mire a ponyvafüggönyön belépett Slender és az az ijesztő gyerek korábbról.

 - Mi ez a felfordulás?!- szinte ordította le a fejünket Slend- Nem megmondam, hogy nem bántjátok egymást?! Tedd le a fakardot, Cherry! Mi ez a bűz?! Majd takarítsátok el a forrását és szellőztessetek ki- hangnemet váltott- Bemutatom Cyborkot, egy nagyon régi, alvilági Proxymat. Igazi ész. Szóljatok
a többieknek, hogy gyűlés lesz, ahol mindenkinek meg kell jelennie. Be kell mutatni őt a többieknek. Addig nektek fog segíteni a reggeli elkészítésében.

 - Mint hallhattátok, a nevem Cybork, és a nap első étkezését fogok segíteni megcsinálni. Vannak olyan lakók, akiknak különleges étkezési szokásaik vannak?

 - Khm... nekem és a bohóc-gyilkosoknak. Ők kb. 4en vannak- szólalt meg EJ. Ő mit keres itt? Ja, neki magának kell megcsinálnia mindig a kajáját, mert más nem hajlandó rá- Én kannibál vagyok, az említett 4 személy pedig cukrokkal táplálkoznak.

 - Értem. Arcok megjegyzése- körülnézett a teremben- Ismerős arc találata. Léttalak már. A lány, aki leskelődött megérkezésemkor. Arcelemzés. Ismerős arcvonások találata. Találat egyeztetve: Z....- ezzel Slender befogta a száját az egyik csápjával.

 - Elég a csavegésből. Irány dolgozni. Tedd a dolgod, ha megjegyezted a neveket is- elengedte, hadd beszéljen.

 Mindenki bemutatkozott neki egyesével, hadd társítsa. Elmondtam az enyémet, mire ezt mondta:

 - Névmemória meghibásodott- megborzongtam. Előbb az arcvonásaimat ismerte fel a nyilvántartásában, most meg ez. Eltitkolnak előlem valamit?

 Felültem a konyhapult tetejére. Próbáltam kizárni, hogy Pau nyávog és flörtölni próbál Poppal. Ott csücsültem, s végül sikerült kizártam minden tényezőt körülöttem, majd gondolkozni kezdtem.
 Kapu, titkok, az ittlétünk, sok ideje már megérkezésünknek, emlékezetkiesések, személyiségzavarok, régi és szuper Proxy, kevés és kicsi büntetés számunkra Andyvel, a tükrök...

 Jut eszembe, az egész hely tele van tükrökkel. A Konyhában is van, több helyen is. Egyedül a vaskapun túl nincs. Vagyis, a csarnokban van, de azt nem mutatja Jill mindent látó "kamerája". Ez is eléggé érdekes, mintha még nem jártak volna ott azelőtt. Nem tudom kiverni a tükörképeimet a fejemből! Olyan csodálatos és megbotránkoztató volt! A hatalmas báli ruha, kígyók mindenütt, mintha tökéletesen fehér porcelánból lett volna a testem. Teljes fekete haj, rendes család, ház a kertvárosban. Elvágott torok, nyílt felsőkar-törés.
 Megborzongtam. Így érek véget? Már kezdem pánikba esni a látottak felelevenítésétől.

 Ekkor hirtelen felgyulladt a serpenyő Jane kezében, aki csak meg akarta mutatni Paunak, hogyan kell szalonnát pirítani. Igen, Jane is egy Felügyelő, nem tudom mit tehetett, de ez a "meló" olyan, mint a Kínzókamrában alvás.
Ráöntöttek egy bögre vizet, majd az még nagyobb lángokban csapott ki. Pau sikított egyet, és Jane eldobta a serpenyőt. Kifutott a padlóra. Már a srácok is megijedtek. Poroltó a kanyarban se.

 Teljes hideg vérrel lepattantam a helyemről. Felkaptam az egyik széken lévő pulcsit, és rádobtam a tűzre. El kell zárni az oxigéntől.

 - Mi a frászt csinálsz a pulcsimmal, te hülye kis r*banc?!- háborodott fel Pau. Ököllel adtam neki egy állast, mire elesett. Amikor a földön volt, gyomorszájon rúgtam, mire felköhögött egy kis vért. Doll, jelenléte ellenére nem állított meg. Vagy neki is nagyon b*szta a csőrét, vagy pikkel rám. Nem akartam "meglesni", mi abban a móka?

 - Elegem van már belőled! Nem vagy te több nálam semmivel! Csak azért, mert híresebb vagy nálam, és régebb óta vagy itt, mint én?! Attól még nem vagy te sem több egy rakás húsnál, amit EJ szívesen elfogyasztana! Hogy mit csinálok? Csak próbálom menteni a csontos kis segged! Nehogymár egy pulcsi miatt aggódj!

 - Mondtam, hogy az étkezési szokásaimat ne ke...

 - Kuss, EJ. Igaza van- állt mellém Jeff.

 - Ezt te mondod, vagy mondatják veled? Nem szoktált te így viselkedni- vetett Jeffre, majd rám egy szúrós pillantást Jane.

 - Látod te, hogy villódzna a szemem?- nyitottam ki annyira, hogy látszódhatott a fehérje is. (irreálisan nagy a szivárványhártyám)

 - Nem...- szorította ökölbe a kezét, s már nem a szemembe nézett. Azt hitted, megfoghatsz, mi? Nem jött össze. Máris nem vagy olyan diadalittas... Szám gonosz félmosolyra húzódott. Ilyen könnyen nem kapsz el.

 - Akkor, nos, nem tettem semmit- már vigyorogtam- Valakinek még valami búja, bánata? Nem? Kár. Akkor folytassátok a munkátokat.

 Átültem az egyik székre. Égett bennem a tűz, éreztem, hogy fel tudnék bármit gyújtani a puszta tekintetemmel. Vagy jelen esetben bárkit.
 Doll megindult felém a vágódeszka mellől. Elmosolyodtam. Örültem, hogy végre normális lett, hogy már nem olyan, mint mostanában. Éreztem, hogy a lángok eltűnnek a szememből. De amikor elhaladt mellettem, ez megváltozott. Nem hozzám sietett... A mögöttem fekvő nem túl intelligens lányhoz ment oda. Megfogta a kezét és felsegítette! Hogy képzeli?!
 Ez az egész annyira felidegesített, hogy mindent vörösben láttam, és tompán hallottam a körülöttem történő beszélgetésekből foszlányokat. Már amiket így is meghallottam.
 - Jól vagy?
 - Igen, köszi- tett egy lépést előre a csaj, de térdre zuhant és a hasát kulcsolta körül a kezével- A hasam....- hogy megjátsza.... AZ hogy fájna akkor neki, hogyha a bivalyerős markolásommal megszorongatnám a nyakacskáját. Ezt valóban én gondoltam?

 - EJ, tudnál jönni egy kicsit?- aggódott Doll.

 - Ne szerencsétlen srácot vegyétek elő minden kis karcolásért! Elvágtam az ujjam egy fűszállal/papírlappal, elestem és felhorzsolódott a térdem.... Gyomorszájon rúgtak...- mondta gúnyosan, és forgatta a szemét Jeff- ezek olyan kis dolgok, amikre nem is kellene semmi figyelmet fordítani.
 - Te mit szólsz ehhez?- kérdezte tőlem Jane, ami egy kicsit lehűtött. Felállt a székéről.
 - Azt, hogy kéne csinálniuk a dolgukat, mert nem lesz reggelink. És azt, hogy ne nyavalyogjanak.
 - Egyetértek. Munkára!- csapta össze a tenyerét.
 E kis jelenet után már minden ment a maga sorrendjében, tempójában. Szerencsére nem játszottak már noob-ot, és értelmes dolgokat készítettek. Minden időben, tökéletesen elkészült, a kis kiesés ellenére is, hála Cyborknak. Komolyan mondom, az a srác nagyon fura, de érti a dolgát, amit rásóznak.
Olyan jól kijöttünk az időben, hogy mire kivittük a svédasztalra a feltéteket szállingózni kezdtek a kómás emberek a Fősátorba enni. Még mindig nem tudom miért pont itt van az étkezde. Miért nem egy kisebb sátorban, ami nem ilyen para? Néhányan közölünk meglógtak a kipakolás alatt, vissza a kocsijukba. (akármennyire vissza akartam tartani őket, nem volt rá alkalmam)
 A többiek, akik velünk maradtak az első reggelizőkel közölték a gyűlést. Énnekem nem volt kedvem ilyesmihez, úgyhogy fogtam egy nagy lapot Sally játszó asztaláról (mert csak neki külön ki kellett tenni egyet minden helyiségbe, csöppet sincs elkényeztetve), és ráírtam kusza, de még olvasható lóbetűimmel: Mindenki menjen a Társalgóba evés után, gyűlés lesz!!!!!!!!!! Kitűztem a Vegyél szalvétát! papír helyére, mivel úgyse tartja be azt senki.
 Végre, épp itt az ideje, hogy én is nekiálljak zabálni... Hú, de utálok! Egyáltalán nem bírok, rendesen, rágva enni, csak egybe lenyelni... Úgy tűnik, megint maradok a kis falatkáknál. Ettől a gondolattól elhúztam a számat.
 Még jó, hogy olyan 5 perccel a "jelenetünk" után odasúgtam Cyborknak, hogy nekem kis falatnyi szendvicseket csináljon. Igen, pont így mondtam, mert nem értette azt a kifejezés, hogy katonázzon nekem. Nagyon furán viselkedett velem. És Slender nélkül mintha kicsit tartott volna tőlem, pedig én nem csináltam vele semmit...még (majd megtudjátok úgyis).
 Egy tálcán voltak felcímkézve a tányérjaink, akik külön kértünk kaját, mert megtehetjük. Ujjammal végigmutattam az összesen, kerestem az enyémet, de nem volt ott. Gondoltam Ok nincs, de mivel láttam, hogy Cybork nekiáll, tovább kerestem. Az asztal végén, egy külön kristálytálcán díszelgett, amit kerestem, ezüsttányéron. Hát ez naggyon fura- gondoltam.
 Egyébként nagyon guszta volt. Mint valami Mishelin-csillagos kaja. Az alig 3 centi átmérőjű ovális kenyerek egyenletesen megvajazva, rajtuk jó minőségű holland sajttal, fél, főtt fürjtojással, egy kis csepp ketchuppal és egy pici petrezselyemlevéllel díszítve. Ebből volt 7-8 darab, tökéletes pozíciókba állítva, köztük valami számomra teljesen ismeretlen világoszöld szósszal. Végignéztem a többiek külön kérésein -amiket persze amelyiket nem vitték el, mivel már itt volt a Pasták nagy része. Az övéké egyáltalán nem volt ilyen guszta. Nem azt mondom, hogy oda volt hányva a tányérra, de nem kaptak olyan kerítést, mint az én koktélszenyáim... Mi a frász?! Ez a luxus nagyon távol áll tőlem... Nem igazán szoktam meg, és kissé feszélyezve éreztem magam

Frankie

 Elvettem a tálcámat, vigyáztam, nehogy összetörjem a kristályt. Kerestem egy szimpatikus asztalt, majd leültem Frankie mellé és Ann elé. Mi ez, a zombi-részleg?- mosolyogtam egyet alig észrevehetően, szerényen. Véletlenül megrúgtam a
szőke srácot miközben letettem a seggem és irányba fordultam. Fura, mert itt szinte csak sörpadok vannak, otthon meg rendes székek, bár itt is nagyon vegyültek.
A közömbös gyerek is épp ilyen széken ült, és semmi nem érdekelte a világból, csak a tányérján lévő valami, nem rémlik, hogy csináltak volna ilyesmit. Eléggé undi volt. Talán Pau saját receptű rántottája lehetett, szegény srác...
 - Bocsi- picit összehúztam magam, passz miért. De mintha észre sem vette volna.
 - Mit?- nézett rám értetlenül.
 - Hogy megrúgtalak.
 - Oh, ne is rágd magad ezen, Szívem. Frankie teste szinte teljesen érzéketlen- látszott Ann-en, hogy nem igazán tetszik neki- Ahogy ő maga is.
 - Azt hittem, hogy ezt már megbeszéltük- mordult rá hirtelen szegény csajra, én meg csak lestem, de szerintem a nővér is. Hirtelen azt hittem, azt is hallja, amit csak én hallhatok. De mindannyiunk szerencséjére nem ez volt a "mumus". Hangnemet váltott, és felém fordult. Vagy inkább a kajám felé- Azt meg honnan szerezted?- hirtelen felcsillantak a szemei. Jé, felemásak? melegség öntötte el egy pillanatig a szívem, hogy "egy cipőben járunk", ha lehet így mondani. Bár gyorsan el is múlt.
 - Nekem címkézve találtam a többi kaja között. Az új tag megkérdezte a Konyhában, hogy van-e valakinek különleges étkezési szokása. Mondtam, hogy katonákat akarok enni az álkapcsom miatt, de nem gondoltam volna, hogy ilyen puccosan fogja megcsinálni.
 - Várjunk lemaradtam, van új tag?- lesett kíváncsian Ann.
 - Hagyjuk azt a szőke pojácát, miért akarsz te katonákat enni? Csaktán nem kannibál vagy? Ezek a kis falatok nem tűnnek embernek, de ha azok, légyszi menj inkább Ej-hez enni.
 - Nyugi, ez csak kenyér.
 - Te láttad? Amúgy te is szőke vagy, ha színlátásom nem csal- mosolygott szemével az előttem ülő csaj. Nagyon rossz, hogy nem látom az arcát, csak egy szemét. De hogy még enni sem veszi le bőr maszkját...
 - Láttam hát! Majdnem kiszúrta a szemem!
 - Melyiket? A fiújét vagy a lányét?- ült le a másik oldalára Will.
 - Nem tök mindegy?
 Mintha hideg karmok mentek volna át a hátamon, majd hallottam a gazdájukat is.
 - De, mert semmije sem a sajátja. Hehehe- LJ már el is tűnt, szerencsére. Csak egy beszólásra jött volna ide? Mondjuk rám is hozta a frászt.
 - Andi, honnan szedted azt?- Will is kitágította a szemeit, amint meglátta a  pici szenyáimat. Elmondtam azt, amit a barátjának is- Kaphatok egyet?
 - Hát...

 - Nem- csapta le magát mellém Angyalka. Jó nagyot koppant a tálcája- Ez az övé.
 - Nyugi, haver, csak meg akartam kóstolni.
 - Egyébként jó reggelt, Drágám- kaptam az arcomra egy puszit.
 - Neked is- csak ennyit bírtam kinyögni, mert fülig ért a vigyorom és a vörösségem is.
 Ann bizonyára nem akarta tovább hallgatni Angyalka nyálasságát, (amiért meg is értem) mert szinte rögtön meg is szólalt.
 - Sikerült lekezelni a hátadat, Ray?
 - Oh köszönöm kérdésedet, kedves. Mér szinte be is gyógyultam, de ápolgathatnál még- kacsintott rá. Tockossal jutalmaztam. Elnevette magát.
 - Mi olyan kib*szottul vicces?- kaptam fel a vizet egy pillanat alatt.
 - Az arcod- nevetett tovább, mire és is elkezdetem kínomban kuncogni.  

 Kitekintett egy kicsit oldalra, és hirtelen lelohadt a mosolya, tekintete ijedséggel lett teli.
 - Mi történt?
 - Mi van? Nem szoktál te ilyen lenni.
 Cseresznyepiros hajába húzta fekete kapucniját, és erősen ott tartotta a fején, nehogy egyetlen rózsaszínes-pirosas hajtincse is kilátszon.
 - Ugye nem látott meg? Közelít?
 - De ki?
 - Cybork...- súgta, ne hallja meg az illetékes.
 - Ismered?
 - Szerinted? Milyen hülye kérdés ez? Ha tudja a nevét, nyilvánvalóan ismeri, Will- forgatta a szemeit Fakie.
 - De komolyan, honnan ismered?- kíváncsiskodott tovább a vasorrú bába maszkot viselő srác.
 - Pár éjszakás kaland, hogy ő is meg legyen. Szinte menekülnöm kellett előle, és még most sem akarom, hogy tudja, még élek. Válaszoljatok már az előző kérdéseimre!- esett kétségbe az én őranagyalom.
 - Nem látom. Nyugi, Gránátalmám, egyél.
 - Jó, te is- mosolygott, de még mindig nem vette le a csuklyáját.
 Reméltem, hogy nem kell hatalmasra tátanom a számat. Szerencsére nem is kellett. Az evési szokásom miatt nem igazán érzek ízeket, de ez fenomenális volt! Mintha most éreztem volna ízt először, egy ízbombát! A következőt belemártottam a zöld szószba, és úgy kaptam be, úgy még jobb volt! Még az álkapcsomat sem kellett kiakasztanom hozzájuk, teljesen más érzés volt. Most fejjel lefelé szósszal, majd nélküle. Így a feltét is hozzáért rendesen a nyelvemhez. Életemben nem ettem még olyan finomat! Jó gyorsan bekapkodtam, de nem volt kell még vagy kevés íze, mert teljesen eltelített.
 Cybork érkezése az asztalunkhoz zökkentett ki az ízek gyönyöréből. Angyalka megmerevedett, megértem, az exek nem lehetnek kellemesek. Bár nem tudom, sosem volt még.
 - Ízlett az étel?- kérdezte, mint valami pincér. Még jó, hogy nem hozta a többszáz euróról szóló számlát. Igenlő választ adtam neki, mire mondta, örül ennek- Red Angel, te vagy?- átváltott emberi üzemmódba, érzelmek kezdek tükröződni az arcán. Öröm, vágy, megkönnyebbülés. Hangja mintha nem lett volna azzal a fájó gépies csikorgással teli, megmélyült.
 Nem jött válasz. Csak jobban befeszített a kérdezett. Nem bírtam tovább nézni. Rá akartam venni Cyborkot, hogy mennyen el innen, persze a szokásos kis módszeremmel. De mintha egy vaslapnak szakadtam volna teljes erőből.
 - Nem tudom, mit akarsz, de nem fog menni- megkopogtatta a fejét, s mintha acéllapot ütött volna meg egy kalapáccsal- Kérdeztem valamit! És csak egy embertől kérek választ, akit kérdeztem. Fekete csukja, válaszolj! Te vagy az, Red Angel?!- már nem igazán volt már nyoma a szép érzelmeknek.
 - Nem- változtatta el a hangját.
 - Neeem?! Legalább ne hazudj! Tudom ám!- csapott az asztalra, mire Angyalka összerezzent. A többiek a sörpadnál kissé meghökkenten és csendben nézték az eseményeket.
 Nem hagyom, hogy megalázd a szerelmem!- égett a szemem a dühtől. Hát jó! B terv. Megmutatom, hogy kihez tartozik MOST, nem pedig RÉGEN.
 Egy határozott, gyors mozdulattam lerántottam róla a kapucniját. Előbukkantak cseresznyevörös emo stílusú, vállig érő fürtjei. Gyengéden, de határozottan megfogtam, magam felé fordítottam a csontos arcát, s puhán megcsókoltam. Minden apró pillanatát élveztem. Először kicsit megszeppent, de egy pillanat múlva visszacsókolt. Kezét kényelmesen, a nyakam és a vállam találkozásánál pihentette, és kicsit simogatott is. Kissé keményebben csókolt vissza, mint én kezdtem, de így valóban jobb. A vámpírfogakként virító pierchingei izgatóan hatottak az ajkaimra, az én államon lévő meg valószínűleg az ő állára. Franc essen belé, nagyon jól csókol! Elszédültem. A világ, Cyork, Ann, Will és Frakie megszűntek létezni. Nem igazán ilyen helyzetben képzeltem el az első csókomat, de a személlyel tökéletes.
 Miért csinálod ezt?- kérdezte gondolatban Angyalka a csók közben- Nem tudod, mit teszel ezzel.
 De, megvédelek, és nem érdekelnek a következmények!
 Nem tudom, mennyi ideje csókolóztunk, de már nem kaptam levegőt, így elváltam tőle.
 - Andrea Piton, a gyűlés után beszélni fogunk!- puffogott, mintha azt mondta volna, "még számolunk". De egyáltalán nem érdekelt. Nem bírta most semmi és senki levakarni a képemről a vigyort. Ezt látván trappolva hagyta el a sörpadunkat.
 - Csak én akadtam ki, hogy Rednek exPASIja van?
 - De egy ünneprontó, tuskó idióta vagy te, Will.
 - Ja, összeillenétek Cherry Pauval.
 - Ne sértegesd már szegényt- mosolyodott el halványan az asztalhoz érkező Bloody Painter, akit mi csak Helennek hívunk, mivel ez az igazi neve. Maszkja most csak fél arcát takarta, így a szemem elé tárulhatott egyik jég-türkizkék szeme, fehér bőre, rózsaszín telt és íves ajkainak fele.
 - Mert? Nem megérdemlik egymást?- gonoszkodott tovább Fankie.
 -  Mi volt ez a jelenet az előbb?- kérdezte értetlenül Helen.
  Frankie elkezdte elég kegyetlenül mesélni az eseményeket.
 - Jó, elég lesz. Végeztem az evéssel, én megyek a gyűlésre- felálltam az asztalomtól és elkezdtem kisétálni- Majd jössz te is- simítottam végi Angyalka babapopsi puha állkapocsívét.
 Éreztem magamon a tekintetét, amíg ki nem értem. Elégedett volt a pillantása és mosolygott. Láttam, mivel egyszer hátra fordultam. Melegség öntött el belül. Mintha kinyílt volna bennem egy virág.
 Wow, ez összejött. Meglepően aranyosak. Bárcsak én is elmondhatnám ezt kettőnkről!- hallottam a nővér gondolatát, amint rám, majd Frankie-re nézett. Tipikus realista Ann, de a vágyódó Ann nekem új. Érdekes.
 Mosolyogtam. De ez más volt. Mintha a szívem is velem örült volna.
 Így mentem a Társalgó felé. Jó sokan voltak már ott. Már majdnem mindenki, ahogy így jobban megnézem. A tipikus életkép megvolt. Zerotól épp valami  kis dolog miatt rimánkodott bocsánatért Puppeteer. Jess LJ ölében ülve gyakorolta a trükkjeit (bár amikor meglátott, nem repesett az örömtől). Jeff csesztette Bent, bár a shleppje próbálta leállítani a csipkelődő fiúkat, nem sok sikerrel. A Proxyk valami hadműveletről hadováltak egymás között, veszekedtek, mert Toby ötletét már megint nem akarta Masky elfogadni.
 Andyt egyedül találtam. Az egyik kanapén volt, zenét hallgatott. Valamit firkált a füzetébe. Egyébként nagyon szeret rajzolni, és fiúhoz képest jól is megy neki. Fölé hajoltam, de amint meglátta, én vagyok az, összecsapta a füzetet. Csak lestem. Mi lelhette? Eddig mindig megmutatta az összes rajzát. Kiszedte a fél füléből fülesét, kissé kiengedve a gitárok, dob és az erős férfihang kavalkádját.
 - Mi van?- szúrt a tekintete.
 - Mit csinálsz?- lehuppantam mellé.
 - Nem látszik? Zenét hallgatok és rajzolok. Egyedül akarok lenni. Menj innen.
 - És én nem nézhetem meg? Mi van azzal az illusztrációval, hogy nem láthatom?- kikaptam az öléből, mert egy pillanatra leeresztette a védelmét.
Utána kapott, de addigra már talpon voltam, és belekontárkodtam a dolgába. Lapoztam az utolsóig. Két egyén csókolózott. Nem lehetett megmondani a nemüket. Akit én srácnak gondoltam, vállig ért a full befirkált lobonca (tehát fekete), és szemöldökét testékszer díszítette. Bőr cuccokat hordott, szegecses karkötőkkel, szíjakkal. A másik szerintem lány volt, hosszú, derékig érő hajjal, pár zöld tinccsel, kis, szinte semmi mellekkel. Ő sem a mai divatnak megfelelően öltözött, inkább '90-es 2000-es évek elei ruhákat viselt. Kockás ing, bő csípőnadrág, haspóló. Csak egy pillanatig láthattam a különösen jó, combközépig megrajzolt példányt, mert utánam jött a művész, és kikapta a kezemből.
 - Ki mondta, hogy megnézheted? Mert én biztosan nem!
 - Való igaz, de eddig nem rejtegettél előlem semmit. Egyébként nem értem, miért tetted ezt, mert nagyon jó lett- mosolyogtam rá- Különösen a lány tetszik, teljesen átadja a korszaknak a feelingjét.
 - Úgy gondolod? Nekem is az a karakter tetszik, de ő fiú.
 - Mi? Ez két srác? Nem akarsz elmondani nekem valamit?- kuncogtam, és visszaültem a kanapéra, nehogy elfoglalják.
 - Nem, a másik a lány. Ez ilyen fordított szerelem. Bocsi, nincs mit mondanom- nevetett, bár kicsit kínosan érezte magát. Leült mellém.
 - Nyugi, tudod, hogy csak poénkodtam- megbarackoltam a fejét- Művészet...
 - Jó, csak úgy megvádoltál, mintha b*zi lennék- már felszabadultan nemvetett, komolyan nem akartam lehúzni a rajzát, de én tényleg azt hittem, amit hittem a képről.
 Egy jó sok idő múlva mindenki bent volt a szobában. Mivel rohadt nagy helyiségbe lettünk összehívva, meglepően az összes egyén le tudott ülni a jó minőségű bútorokra. Bár kissé össze kellett húzni magunkat, de a sok gonosz kis helyen is elfér. Különben is, mire lennének valók a kocsmák?
 Már Slender kezdte is a szokásos mondókáját, hogy "Szép napot mindenkinek" meg "Bejelenteni valóm van". Előre tudtam, miről lesz szó, ígyhát nem is igazán figyeltem. Bemutatta Cyborkot a többieknek, és mondta, maradjunk nyugton, had analizáljon minket, mivel már visszaált robot üzemmódba.
 Ezután az arcnélküli eltűnt a Proxykkal, amíg senki nem figyelt rájuk. Az összes Pasta az "új srác" köré gyűlt. Kivéve a reggeli csapatomat az asztaltól, őket nem igazán izgatta.
 Lassacskán mindenki összegyűlt a maga kis csoportjával, és elkezdtek kiszivárogni a Társalgóból. Én is mentem a dolgomra, keresnem kell partra vetett embereket.
 A Konyhán kívül talán ez az egyetlen kőépület. Tehát még lépcsőt is kell mászni, meg el akarok tűnni egy időre Angyalkával. Intettem a fejemmel, hogy jöjjön, mire mondta, mindjárt jön, várjam meg a folyosón.
 Azt is tettem. Kisétáltam. Úgy álltam, hogy a fény pont nem ért, és a többiek se lássanak. Nincs kedvem hozzájuk. Nekidőltem a sötétkék falnak, és elkezdtem valami agyfagyasztó játékkal játszani a telefonomon. A Társalgó nyitott ajtaján és a telóm gyenge fénye voltak az egyetlen fényforrások a sötét folyosón. Annyira belemélyedtem a hülye kis alkalmazásba, hogy észre sem vettem, valaki (aki nem sokkal volt alacsonyabb Angyalánál) kijött, előttem áll, és tetőtől talpig méreget, mint valami rabszolgát.
 - Mi kellhet belőled neki?- kérdezte lealacsonyító hangsúllyal.
 - Mondjuk az, hogy lány vagyok?- kérdeztem vissza mosolyogva, miközben eltettem a telefonomat.
 - Ne akarj felhúzni! Válaszolj a kérdésemre. Nem akarlak bántani a válaszért- tett egy lépést közelebb.
 - Ha nem tűnt volna fel, B*zikám, válaszoltam. Vagy már a füled is be van dugva? Meg amúgyis, ez a hepped vagy mi? "Válaszolj a kérdésemre"?- vigyorogtam tovább.
 - Elég volt belőled!- még közelebb lépett, elkapta a torkom, majd annál fogva felemelt a falon. Szorítottam vékony, ínas csuklóját nyögéseket kiadva próbáltam valamit tenni ellene- Túl sokat engedtél máris meg magadnak. Csak ÉN csókolhatom meg, és csak ÉN nyúlhatok hozzá gyengéden! Én vagyok az egyetlene, az élete szerelme, nem TE! És ha még egyszer le mersz b*zizni, nem fogom kímélni a hulládat sem- erősödött a szorítása, az ismerős lilás-zöldes sötét foltok kezdtek táncolni a szemem előtt. Én is erősebben próbáltam eltolni magamtól. Aranybarna szeme olyannyira tele volt dühvel, hogy már foszforeszkált a kivilágítatlan folyosón. Csont ropogó hangját hallottam mielőtt eltörne. Aztán reccs. Csak azt nem tudtam, az én nyakam az, vagy Cybork csuklója.
 Hirtelen elengedett, a kemény föld fogadott odalent. A fiú hátratántorodott a kezét szorongatva. Én a torkomat szorongattam, köhögtem, és próbéltam mély lélegzeteket venni.
 - Nem szeret már téged, pont azért, ami vagy- vigyorogtam, ahogy a helyzet engedte- és már nem is fog, mert ha ennyi idő alatt nem változtál meg, nem is fogsz. Eddig menekült ELŐLED, meg is értem, én is ezt tenném- már álltam, ő meg guggolt a csuklóját szorongatva.
 Kezdtem elveszíteni a fejem, kiguvasztottam a szemeim, nem érdekelt, hogy még mindig fáj a jobb oldali. Mintha az ízületeim kötetlenebbek lettek volna, de körülötte pár nagyobb pontban iszonyatosan fájt. Lenéztem, s azt láttam, mint az egyik tükörben, rozsdás csavarok tarották össze a szinte porcelán bőrt, mire még jobban elvigyorodtam magam (mintha tudtam volna mi történik, de akkor még fogalmam sem volt semmiről).
 - Na, mi lesz? Nem akarsz megölni, te kis nyamvadt B-*-Z-I? Na, ne félj már tőlem!- legguggoltam, és végigsimítottam az arcán, ekkor láttam meg, ugyanolyan karmaim vannak, mint LJ-nek. Minimum 5 centis, fekete. A srác, aki alig fél perccel ezelőtt majdnem megölt, itt reszket előttem, szemével az életéért könyörögve.
 Végiggondoltam, mit csinálok, hogy nézhetek ki.  Megláttam magam a szemüvegében, Vörös kígyó szem, a másik hullaszínű (az a tipikus lilás-fehéres élettelen vér nélküli szem). Repedések húzódtak az állpiercingem körül, mintha erővel vertek volna bele egy porcelánbabába kalapáccsal egy szöget. Szememen a vágás is mintha repedés lett volna.
 Hirtelen feláltam, méregettem a kezeim. Ujjaim felé egyenletesen feketedett, mint az elszenesedett fe a tábortűzben. Arra következtetésre jutottam, hogy leírhatatlanul ijesztő vagyok. Elkezdetem futni, menekülni saját magam elől. Nem igazán sikerült.
 A csavarjaim iszonyatosan fájtak, alig bírtam pár lépést megtenni, de ez nem érdekelt. Lefutottam a lépcsőn, ki a bejárati ajtón, el a zárható mosdók mellett. Mikor lesz már az én kocsim? LJ-é, Jessé, Tobyé, Liué, Judge Angelé, majd Kalaposé. Ez után kell balra fordulni két lakókocsi között, s a jobb oldali az enyém.
 Liué előtt mégis meg kellett állnom pihenni. Minden lépésnél, mintha össze akartak volna csúszni a combjaim és a sípcsontjaim, egyedül a térdhajlat, és a két sor rozsdás csavar (vagy szög) tartotta őket a helyükön, és ez elképzelhetetlen fájdalommal járt. A kín miatt, végig karcoltam a  karmaimmal az ideiglenes hálószoba külső megkopott türkizre festett falát. De még a kezem sem működött rendesen. Az ízületeim ott is teljesen átváltoztak. 360°-ban meg tudtam fordítani a csuklóm.
 Az ég is beborult, elkezdett cseperegni az eső.
 Ez egyre rosszabb! Mennem kell tovább, már nincs sok! Ez az, már csak a bal kanyar. Lépcső... fölfelé. Meg tudom csinálni. Csak 3 fok. Nagy kínkeservesen sikerült megmásznom. Beléptem a kicsi száraz hálószobába. Melyik lehet az én ágyam? Nem érdekel. Becsuktam magam mögött az ajtót. Lerogytam a legközelebbi alvóhelyre. A porcelán térdhajlatom összekoccant mindennel, amit fentebb említettem, de még egymással is. Senkinek sem kívánom azt a fájdalmat! Még mindig itt érzem a csontjaimban, miközben írom a részt. Jó illat van. Mint álmomban. Ez nem az én ágyam. Úgysem azt akartam. Hozzábújtam Doll ismerős aromájával telt párnájához. Szaglásztam, kissé megnyugodtam, de sajna nem eléggé. Magamhoz szorítottam, mintha a gazdája lenne, s telebőgtem. Ő az egyetlen ember a világon, aki meg tudna nyugtatni, meg persze egy ember.
 - Fáj, fáj, fáj- sikítottam- Könyörgöm, múljon el..! Mama, Angela! Segíts, fáj!
 Ezt addig folytattam, amíg kimerültségemben ki nem lettem ütve.



Egy kis ismertető: Angela az egyetlen olyan bandatag volt,aki törődött velünk. Ő lépett ki a bandából, mielőtt kidobtak. Andyvel 'mama'-nak hívtuk, ha a többiek nem hallották, mert a saját (vagy művész) nevükön kellett szólítani őket.

Mi van?!! Első szerelem #Andy

Alig tudtam aludni az éjszaka. A fülledt levegő, a rothadó bűz- ami éjféltájt ébresztett, és mint kiderült, a törött tükörből áradt- és az egész múzeumrészt betöltő horkolás...
 Alig hittem el, hogy eljött az a pillanat, valakik felébredtek. Végre, tudtam valakivel beszélgetni. Masky és Jess volt. Bár az utóbbi kiment.
 - Hát te nem alszol?- kérdezte amint meglátta, ülök a seggemen- Mi ez az áporodott záptojásszag?!
 - Abból a tükörből jön, amit Andi tegnap összetört.
 A gyerek tovább szaglászta a levegőt. De mielőtt szólhatott volna, megszólaltam:
 - Észrevettem valamit, Masky...
 - Szólíts csak Timnek. Mit vettél észre?- kicsit idegesnek tűnt.
 - Nekem is feltűnt, nemcsak Bennek, hogy valamiért ti meg Slender olyanokat is megengedtek nekem meg a nővéremnek, amit másnak nem. Meg ez is, sosem hallottam, hogy a saját neveden szólítanak.
 - Valóban?- vakarta a fejét. Nina elmondta mindenkiről, amit tudni kell. Ideges, de ezt magam is ki tudtam találni. A szemem sarkában észrevettem egy lakatot a levegőben, valamit titkolhat- Nem tudom, miről beszélsz.
 Felálltam, odamentem hozzá, megragadtam fehér pólóját és magam felé emeltem.
 - Valami nagyon nincs rendben ebben a felső 10-ben! Nem szeretem, ha valami olyat hallgatnak el előlem, ami rólam szól! Mi lenne, ha szépen megbeszélnék, mi folyik ebben a pokolban?
 - Jó, jó, jó, csak ne bánts!
 - Hűha, a nagy Masky fél a törpétől! Ja, bocs, Tim- röhögött pszichopatán az ajtókeretnek támaszkodva a most kissé hiányos öltözetű nőszemély. Smaragdzöld szemei világítottak az égő gyertyák félhomályában.
 - Mennyit hallottál?- éreztem, égett a tekintetem.
 - Az egészet, tudod, ezek a falak nagyon visszhangoznak- vigyorgott.
 De még mielőtt bármit is tudtam volna reagálni, morgást és valami vonításra hasonlító hangot hallottunk. Páran fel is ébredtek a lármára. Masky szemei kikerekedtek maszkja mögött.
 - Ébresszétek fel a többieket, nagyon gyorsan- ordította.
Csak a Laughing testvéreket nem tudtuk kipofozni az álomból. Vagy fél percig próbálkoztunk, de semmi. Arra jutottunk, hogy cipeljük őket. Hoodie felvette a hátára Jacket, Jillt, pedig valaki más cipelte. Megfogtuk a cuccainkat, amikről a nagy rohanásban éppen nem feletkeztünk meg.
 - Mi elől menekülünk egyébként?- kérdezte Andi.
 A vonítás már oly hangos volt, mintha az ajtóból jönne.
 - Ez egy Pokolszülött- monda Ann, akinek idegesítően nyugodt hangja megszüntette a feszült csendet, majd beindította láncfűrészét- Én nem félek, mert én nem tudok meghalni, de nektek sok az aggódni valótok.
 - Elkéstünk, innen nem jutunk ki élve- pánikolt Toby, aki annyira megijedhetett, hogy dadogni is elfelejtett
 - De egy gyáva féreg vagy!
 Andi megragadta a csuklómat, azt monda nekem, ezt is együtt fogjuk megcsinálni. Ettől jobban éreztem magam.
 E kis időben mindenki felfegyverkezett. Veszélyes egy dög lehetett, ha egy ilyen csapat Pasta be van szarva. Kirohantunk, bár nem jutottunk sokáig. A törött tükör mögül egy sötét alagút vezetett a semmibe, onnan jött ki egy rodhadófélben lévő állat. Koponyájában tépőfogak sorakoztak és két kos szarv állt ki belőle, a többi része egy nyúzott farkasra hasonlított. Marmagassága két vagy három fejjel fentebb volt, mint az enyém. Az irdatlan bűz belőle áradt. Nem támadott, csak szaglászta

a levegőt.
- Hirtelen olyan rosszul lettem- változott Jess egyre természetellenesebb színre- Nem kapok levegőt és ég a gyomrom.
 - Ne lélegezz! Ez mérgesgáz!- ismertem föl.
 A Pokolszülött egyre közeledett hozzám és Andihoz, aki még mindig a csuklómat szorongatta(ami egyre erősödött) és mögém bújtatta magát. A többieknek, mintha földbegyökerezett volna a lába. A bestia egyre közelebb jött. Andi köhögött egyet, s az mondta, ő már nem bírja tovább levegő nélkül. A szörny már előttem állt.
 - Segítség-suttogtam.
 - A Nagy Könyv szerint nem lehet ilyenkor mozogni, mert észrevesz.
 - Baszod, engem már rég észrevett!
 Aztán,- amitől mindenkinek leesett az álla- megnyalta az arcomat és elkezdett úgy viselkedni mint egy kiskutya. Andit nézte.
 - Ezt szeretnéd?- mutatta fel az egyik dobverőjét. Mire a Pokolfajzat vakkantásnak szánt hörgést hallatott- Megkaphatod!- átdobta a többiek felett, ami miatt szegények nagyon becsokizhattak.
 A következő pillanatban átugrott felettük és az egyikünk elkiáltotta magát.
 - Futás!
 Vettünk egy mély levegőt, aztán meg is iramodtunk a kijárat felé.
 - Ez meg hogy csináltátok?
 - Passz.
 - Te kis kurva, meg akarsz minket ölni, ugye?
 - Óh, fogd már be!
 De mire kiértünk az irdatlan hosszú épületből, kint várt az a valami, szájában a nővérem dobverőjével.
 - Nincs mit tenni, nem tudjuk lerázni. Hozni kell magunkkal.
 - RAy, te teljesen megőrültél?!
 - Nem mond hülyeséget, Jess.
 - Jo-jó ház-házööőrző len-ne.
 - Zalgo szolgái is nagyon félik ezt a teremtményt.
 - Ti, Proxyk teljesen megzakkantatok?!
 - Én is ellenzem, de A 3 szava egy félig helytartóvá avatott egyén és egy nem annyira fontos Proxy ellen. Nem tűnik túl egyenlőnek.
 - Te aztán realista vagy, mi? Ann.
 - Pontosan.
 - Én nem megyek ezzel póráz nélkül sehova.
 - És honnan szerezzünk neked olyat ekkora méretben, itt és most, kedves Jess?
 - Van még nálam bálamadzag, ha gondoljátok- vontam meg a vállam.
 - Csodás, meg van véve! Mehetünk végre? Irdatlanul kajásak vagyunk Adam-mel- mondta egy emberke, asszem Voltnak hívják...
 Ahogy követtük a tegnapi útvonalat, a Pokolfajzat pattogva szökelt mellettem. Láthatóan boldog volt. Mindenki tisztes távolságot tartott tőlünk. Lehet a mérgesgáztól... Valami miatt bírjuk. Bár lehet, hogy attól tartottak a többiek, hogy csak egy pórázhoz képest vékonynak nevezhető bálamadzaggal tartottam ezt a böhömnagy lényt.
 Andi lusta volt sétálni, ezért két gerinccsigolya közé felhasalt. Mire beértünk a cirkusz részre dél lett. Amikor Slender meglátta a "kutyusunkat" hátrált egy lépést. Megborzongtam. Ha a nagy Slenderman, akitől mindenki retteg megijed ettől a valamitől, nagy szarban lehetünk.
 - Hát ez meg? Hol találtátok ezt? És hol voltatok ennyi ideig? Majdnem mindenki titeket keresett
 - Andi hibája, hogy ez az izé itt van!  Ő törte el a tükröt, amiből kijött... - árulta be Jess. Ezek a mondatok után még mondta a magáét, fele sem volt igaz és tele volt csúnyábbnál csúnyább szavakkal. Úgyhogy, ha nem haragszotok, nem írom le. Mert úgy tűnik, nem nagyon kultiváljátok.
 - Ez igaz?
 - Egyáltalán nem!- kelt Andi védelmére Ray.
 - Azért félig meddig az volt- állította ki a tényeket Masky- De nem annyira durván, mint ahogy Jessica állítja.
 - De még így is nagyobb a baj mint ahogy gondoltam. Itt fogunk még egy ideig maradni, és megpróbálok megoldani pár problémát. Azzal kezdeném, amivel először el kellett volna járni, ahogy megláttátok ezt a Pokolszülöttet. Proxyk, legyetek szívesek.
 Egyből tudtam, mit akar. Andi is.  A három nagy Proxy alig bírta lerángatni mellém és ott tartani.  Jess kiszakította a kezemből a madzagot és átadta Cupidnak.
 - Ha igazi Pasta vagy, hagyod, hogy megtegye, és segítesz is.
 - Ann kérlek... - adta a parancsot Slender.
 - Ann kérlek ne! Andy, nem akarsz valamit tenni?! Csak állsz ott, mint egy...!- ordította a növérem. Befogták a száját.
 Ez után Jess hátra rántotta a fejem, nézzek felfelé, és a hajamnál fogva nézette végig velem. Közben olyanokat suttogott az én és Andi fülébe:
 - Nézzétek! Nézzétek, hogy az új és az eddigi első legfontosabb közös dolog az életetekben elhullik! Nézd vajon milyen színű vére lehet egy oszladozó dögnek.
 Zúgott a láncfűrész, és az ápolónő kiáltást hallat, amikor fegyvere alig bírja átvágni a lény tarkóját. Andi sikított mellettem a fájdalomtól, mintha ő lenne az áldozat.
 Az állat feje lehullott a földre egy tompa koppanással.  Teste elkezdett zöld gőzt kiadni.
 - Ezzel megvolnánk. Elengedhetitek a kígyókat. Örüljetek, hogy titeket nem büntetlek meg, ikrek! Nem szabad bedőlni ezeknek az ártatlan viselkedésüknek, aztán megölnek álmodban. Most pedig futás gyerekek 200méteres körzeten kívülre, mert nagyon erős mérgesgáza van. EJ, te meg hozz valamit, amiben el tudjuk ezt a rendkívül hatásos fegyvert.
 - Igenis- azzal egy pillanat alatt el is ment.
 Ezután teljesen le voltunk törve. Nem tudom, mi lett velem. Még mindig fájt a fejbőröm, ahol húzták a hajam. Elhatároztam, hogy elmegyek a társalgóba. Az kívül esik a bizonyos körzeten. EJ elsietett mellettem a másik irányba kezében egy hatalmas csatosüveggel. Pár perc és egy minifánkos pult és egy kocsmasátor után megérkeztem a célul kitűzött terembe. Az egész tele volt fehér műbőr fotelekkel, kanapékkal és könyvespocokkal. Sorban sorakoztak a kézzel készült felbecsülhetetlen értékű bőrkötéses könyvek. középen egy ében fa dohányzóasztal emelkedett ki a fekete márványpadlóból. Az egész egy nagy pucc volt, de meg tudnám szokni, ahogy elnyúlok az egyik fotelben és felteszem a lábam az asztalra. Amúgy bocsi, hogy csak most kaptok róla lerást
 Éppen BEN próbálta beállítani a Wi-fi-t. Annak örülnék, ha megcsinálná. Facebookozni akarok. Végre. Bedugtam a fejhallgatómat a telómba és benyomtam valami hörgőset.
 El akartam felejteni azt a pár napot. Haza akarok menni. A széttúrt matracomat akarom, összebújni a nővéremmel egy igen részeg este után. Megnézni egy horrorfilmet és röhögni, hogy mennyiszer megijed. A bordásfalon edzeni... A zene szomorúbb és a hangulatához képest gyors számra váltott, pont amikor a régi képeimet kezdtem nézegetni. Jó lenne visszakapni azt az életet.
 Eltorzult és lelassult a zene.
 - Micsoda hülye gondolatok, fiacskám?-megint hallottam azt a hangot múltkorról- Neked itt van a helyed. Hogy tetszett a zalgoed külsőd? Magam találtam ki.
 - Már megint te? Ki vagy?
 - Még nem mondták el neked? És a köztünk lévő kapcsolatot sem? Mindegy, örlődj csak magadban- ezzel el is tűnt. Hála az égnek.
 Áttetem egy másik dalra, jó hangosra tekertem. Elmerültem a vicces és fárasztó mémek tengerében. Egyszer csak kidob egy hivatkozást a "Névtelen mészárlás"-ról (ahogy a sajtóban beszéltek a művünkről). Állítólag találtak egy szemtanút, aki személyleírást és fantomképet tudott a piszchiátriai kezelése felénél adni. Tökre hasonlított ránk. Igaza volt a Férfinek (így nevezem magamban azt a hangot), itt a helyem, megvédenek a rendőrök és minden csapás elől. Ki lehet ő? Teljesen kiesett a kapunál történtek és a gyengélkedőn történt Andival ölelkezésem között minden. Tehát, ha elmondták, akkor sem emlékszem rá.
 Rajtam kívül voltak még itt egy páran, de valamiért mindenki kisietett BENen kívül, aki még mindig bütykölt, pedig már valamilyen szinten lehetett használni a Netet. Felnéztem. Éppen Red Angel kergette le a kis manószerű srácot a kis létráról (a fal tetején bütykölt) majd ki a helyiségből, egyetlen pillantással. Milyen gengszter lett valaki- gondoltam magamban.
 Ezt követően történteket nem tudom, hogy le merjem-e írni. Nem akarom, hogy még jobban megutáljatok, tudom ám, hogy nem bírjátok a burámat. Tudjátok mit? Nem izgat, mégis leírom. Végülis, mi lenne a bejegyzés témája?
 Lehuppant mellém a kanapéra. A hajam takarta az egész arcomat és a fél testemet, így telóztam tovább, nem is törődve a mellettem lévő emberkével. A fülem mögé tűrte a hajam, megfogta a frissen borotvált arcomat, magához húzott és lesmárolt. Próbáltam elhúzódni, de nem ment, ígyhát próbáltam mindennel védekezni, ami lehetséges egy ilyen helyzetben. Haraptam a nyelvét, már majdnem véresre, de nem hagyta abba. Ha azt akarja, hogy visszacsókoljak, azt lesheti- gondoltam magamban. Már vagy egy fél perce próbálkozott- Nem fog elengedni addig, ugye? Jól van, nesze itt a csókod, csak engedj már el!
 Visszanyelveztem. Nesze, baszd meg, itt a csókom! Remélem örülsz. Engedj... már.. el....Hmm egész jó érzés... Csak az a gond, hogy ez nem volt neki elég, levándorolt a keze a lábam közé, és amikor észrevette, mi van ott, megijedt, hogy nem az, amit várt. Gyorsan elhúzódott és jobban megnézett. Lehet, hogy azzal kellett volna kezdeni az egészet, hogy megmutatom, fiú volnék, vagy mi...
 - Te nem Andi vagy!- tágult ki az egy szeme.
 - Nem mondod! Nem kellett volna abbahagynod, amikor szétharaptam a szád?!
 - De, de azt hittem, csak félős vagy, és a tesód. De úgy látom tetszett- vigyorgott.
 - Mert?
 - Ad1: visszacsókoltál, Ad2- lenézett. Mondjuk úgy, hogy "kinőtt a répa a földből". Jó, ez k*rva szar hasonlat volt, de értitek. Meg nem tudom, hogy a bloggerre van-,e családbarát tartamom.
 - Mi van?! Hagyjuk ,nem tudsz megkülönböztetni a nővéremtől? Nem vagyok b*zi, sem Andi. Barom! Ne nézd már!- takartam el.
 - Piton, óriáskígyó, mindent értek- vigyorgott-Csak nézz magadra, olyan aranyos vagy- kipirult az arcom, kitágítottam a szemem és félig nyitva volt a szám. ennyi, de ha neki ez kell...-Nem, te jobb vagy- és megint megcsókolt, most intenzívebben, forróbban, de már nem nagyon ellenkeztem- Naés? Andit csak alibinek használom, téged szeretlek- mondta két lihegés között és felkapott majd beleültetett az ölébe.
 Lehet, hogy több is történt volna, ha nem jönnek be a szobába.

Clocky

Nina

 - Mi a f*sz?- Clocky kezéből kiesett a KFC-s kosár (passz, hogy honnan szedhette). Nina meg majdhogy-nem sivítozott örömében. Nagyon megijedtem, hogy szétkürtölik ha elmennek. Leszálltam Red öléből és odasiettem hozzájuk.

 - Ez maradjon köztünk, jó?- eskettem őket.
 - Vagy ha annyira szét akarjátok kürtölni, akkor csak Andinak NE szóljatok- győzködte őket Angyalka is.
 - Red, te titkolod egy aktuális partnered?- vonta fel a szemöldökét Colck és
harapott egyet a csirkeszárnyból, ami épp nem esett ki a kezé Csiliket vettem észre körülötte, csípős, mi? És azt a tipikus firkát, ami a zavarodottságot jelezte, zölddel. Undor, vanazúgy. Akkor még kicsit szégyelltem, de most már nem érdekel.
 -Tiltott szerelem- egy olyan atombomba robbanást láttam Nina feje fölött, hogy rózsaszín volt és szív alakú.
 - Figyu, én amúgy sem akartam ilyeneket tenni. A te magánéleted, engem nem izgat, kivel szűröd össze a levet- grimaszolt egyet Clocky- Kivéve, ha Tobyval. Akkor széttörlek.
 - Pfuj, miért tenném? Mióta vagytok ti együtt? És honnan tudod, hogy nem volt már köztünk valami?
 - Megöljelek?- vette elő a vadászkését.
 - Nyugi, nyugi, csak hülyültem- tartottam magam elé a kezem- De tényleg mióta vagytok ti együtt? Mirő' maradtam le?
 - Már több tíz éve, de olyan se-veled-se-nélküled kapcsolatban vannak- magyarázta Nina és nem tudtam kitalálni, hogy perverz vagy gonosz vigyort engedett meg magának- Az én hallgatásomnak ára van- folyt a nyála. Úr isten, mit akar?
 - Mi a feltételed?- kérdeztem félve.
 - Megint csókolózzatok, képet akarok a gyűjteményembe.
 - Mi van? Így is úgy is köpnél mindenkinek.
 - Gonosz vagy. Ez nem igaz. Levághatod egészen picire a hajam, ha elárulom Andinak.
 Még mielőtt bármit szólhattam volna, Red megszólalt.
 - Oké, készítheted a kamerát.
 Nina elővette a telefonját, Angyalka meg megtettette a kérést, a csaj meg lőtte a sok képet.
 Ezek után szinte el is felejtettük a történteket és nekiálltunk kártyázni. Szénné aláztam őket. Egyszer csak jött egy flöss, én hülye meg nyomtam egy All in-t. Virítottunk. Clockyn már az előbb is látszott valami, de nem tudtam megállapítani, nem érzett semmit, tehát nem láttam át. Fordítja fel a kártyáit, Ray meg elkurjantja magát:
 - És odab*ssza a Royal flush-t.
 - Mi a Fasz?!
 - Ilyet sem láttam még.
 - Szar vagy, fiacskám- szólt a Férfi.
 - Ó, maradjál már- forgattam a szemem.
 Egyszer csak bejött Andi a kutyuskájával, Dollal.
 - Hát itt vagytok, mindenki titeket keres. Nem jelentetek meg vacsoránál.
 Megfagyott a vér az ereinkben.
 - Mert, mennyi az idő?- kérdezte egyikünk, aki már szóhoz tudott jutni.
 - Este 7. 6-ra kellett volna odaérnetek
 - Akkor most Ej kajájából kell egy hétig ennünk?- esett kétségbe Clocky. Zabagép.
 - Ez legyen a legkisebb gondotok- mondta aggódóan Doll- Slender azt mondta, hogy aki megtalál titeket, azé a lehetőség, hogy addig a hétig parancsolgasson neki.
 - Úgyhogy mostantól egy teljes hétig azt teszitek, amit mondok- vigyorgott Andi- Örüljetek, hogy nem egyes más lány talált meg titeket.
 Megijedtem. Nem akarom minden kívánságát teljesíteni.
 - Ne baszakodj velem kisanyám- dühöngött Nina. Mintha nem is ő lett volna, 5 perccel ezelőtt még egy kis loli módjára viselkedett, most meg ez a kisugárzás...
 Ó, hogy nem látom az érzéseit, akkor tudnám, hogy vetít.
 - Jajj, drágám, nem tudsz jól hazudni. Kígyó létedre ez szánalmas- kuncogott a sarokban Jess.
 - Te mióta vagy itt?- ijedt meg hirtelen Red.
 - Már elég ideje ahhoz, hogy tudjam, nagy tétet veszített a kis hobbit pókerben. És Slend nem mondott ily hülyeséget. Nem szereti, ha viszály van köztünk. Meg amúgyis engem illetne ez, ha lenne is ilyen.
 - Jól van na- fortyogott magában Andi.
 - De tényleg menjetek vacsizni, mert nagyon jó volt a kaja- mondta Doll, Clockynak meg felcsillant a szeme.
 Bár kicsit félve, de megindultunk sietve a Fősátor felé. Útközben Jess kifaggatta Ninát és Clocky-t a történtekről, de a lányok nem mondtak semmi olyat, amitől megnyugodtam. Andi morcoskodott, mint egy tsundere. Angyalka a nővérem derekát fogva hallgatta a nyavalygását. Kicsit féltéken voltam a csajra, elvégre őt egyáltalán nem szereti Ray, csak engem! Te csak egy lányból készült hasonmásom vagy! Akit jobban elfogad a külvilág
 A hajam pirosodni kezdett, láttam a szemem sarkából. A lyukas nadrágzsebemen keresztül a lábamon kezdtem érezni az égető érzést, amit a csontvázkezem okozott. Remegtem az idegtől. Kezdett az történni velem, mint amit Andi mesélt, miután kiengedtek a gyengélkedőről.
 De csak majdnem. Doll tette a kezét a vállamra.
 - Minden rendben?
 - Nálam igen, de nálad nem biztos- vigyorogtam- ellopták a csajod, mi? Nem te vagy már az "egyetlen barát"-ja? Lecseréltek- kuncogtam. A saját keserűségem volt benne.
 Szólni akart, de inkább csöndben marad egy mély levegő kíséretében. Vagy felsőbbrendűnek képzeli magát nálam, vagy belátja, hogy igazam van.
 Odaértünk. Még nem pakoltak el.
 Mint kiderült, nekünk kell. Nagyon jó illata volt a kajának. körbeültünk egy nagyobb négyszögletű kerekaszalt (direkt írtam így). Candy Pop középre tett egy nagy kondér valamit.
 - Ez mi?- kérdeztem.
 - Krokodil ragu- nyalta a száját Doll.
 - Mintha azt mondtad volna, hogy jó a kaja- nézett rá csúnyán Clocky.
 - Én amúgyis imádom, de ez kifejezetten jó lett. Teleettem magam vele.
 - Tudniillik Dolli New Orleans-ból származik- magyarázta Andi.
 - Téged senki sem kérdezett- mondtam neki.
 Megint összemarakodtunk, de most én voltam rá mérges, ez is ritka. De nyílt a sátor és mielőtt megkaptuk Slender "áldását" Candy szétcsapott köztünk a fakanalával. S mire odaért volna hozzánk a "pótapánk" ültünk a seggünkön és ettük a robbantott krokodilt. (Még pikkelyek is voltak rajta). Jól lecs*szett, megettük a csodás étkünket, és mehettünk is a dolgunkra.
 Imádok fürdeni. De most siettem, mert minél előbb aludni akartam a fiúmmal. Kigondova jobban hangzott, így fura megfogalmazva. Ez van, nekem úgy tűnik, nekem nem jutott csaj. Vanazígy. Egyszercsak beállított egyszál p*csben.
 - Mit csinálsz így? Haver, vegyél már fel valmit, legalább egy alsót. Ott még nem tartunk- megforgatta a szemét, láttam ám azt az érzést, amit akart csinálni este. Felvett egy fekete alsót odébblökött és bebújt mellém.
 Jó éjszakát, Angyalka.