Bemutatkozás és az első nap #Andi

 Hosszas veszekedés után eldöntöttük,hogy ezt az

Ezek vagyunk mi

(Részlet Andy rajfüzetéből)

egy bejegyzést úgy fogjuk megírni,hogy (ezért előre is bocsi)nem nagyon tudod éppen melyikünk ír. Legalábbis "az életünk történetét"

  Na,akkor kezdjünk is bele:

   Én vagyok Andi,azaz Andrea. A bal oldali iker. Igen ikrek vagyunk,vannak fiú-lány ikerpárok is. A bőröm (ahogy a öcsémnek is) kicsit zöldesebb a kelleténél. A szemünk felemás,látszik a képen. A hajam vörös alapon fekete csíkos. Irtózok a bohócoktól nem tudom miért,de ez van. Eléggé hirtelen haragú vagyok. Én szoktam zenét írni és ezáltal új harcmozdulatokat is kitalálok.

  Én vagyok Andy[Endi],azaz Andrew[Endrú]. Ki lehet sakkozni,ha Andi a bal akkor én vagyok a jobboldali, srác.

Villás nyelvem van. Menő,ugye? Tudom,hogy az ne is tagadd! Nincs felvágva,természetesen ilyen. Nem értem,hogy a nővérem miért nem szereti, de nem vagyunk egyformák.Az én hajam fekete alapon vörös csíkos - persze természetesen, sosem festeném be a hajam. Utálom a cicababa lányokat...brrr...kiver tőlük a frász. Én az a tipikus ''élj a mának!,, típus vagyok. Fogalmam sincs, hogy miért, de valahogy imádok rajzolni.

  Hogy miért hasonlítunk kígyókra?
Állítólag az anyánk valami drogot vett be terhesen,hogy statikus anyaggal volt teletöltve. Nem nagyon bánjuk,mert olyan képességeink lettek,mint a kígyóknak. Vagyis ki tudjuk akasztani az állkapcsunkat,vannak méregfogaink,marha erős a szorításunk.Tetkóink is vannak, a bal karunkon (egy lefele kanyargó nálam, Andynek pedig pikkelyek), csak poénból csináltattuk.

  Hogy hogyan lettünk gyilkosok? Éshogy,hogy kerültünk a "Pastákhoz? Hmmm...hosszú sztori,ezért lerövidítem,ami kb. annyit takar,hogy nem lesz benne párbeszéd.

 Na, az volt,hogy mivel a szüleink nem akartak megtartani minket,ezért beadtak egy árvaházba. Ők sem bírták sokáig a kiképzést,az első érdeklődőnek odadobtak semmi ismerkedés nélkül,csak menjünk onnan. Így egy  olyan családhoz kerültünk,akik tele voltak pénzzel,mert híres rock zenészek voltak. A banda nevét nem tudom megmondani annyi minden történt azóta. Olyan sok helyre járattak minket, úgyhogy örültünk otthon a turnébuszon alhattunk. Rendes barátaink sem lehettek, annyit utaztunk. 5 évesek lehettünk amikor érdeklődést mutattunk a zene iránt. Engem gitárra,a nővéremet dobra oktatták,de a folyamatos külön tanár váltás és a különfoglalkozások nem maradtak abba. Ezzel együtt jött az iskola, csak nem voltak szünetek, se hétvégék, ezért 8 évesen olyan okosak voltunk, mint az okosabb 13 évesek. Amikor elértük azt a kort,hogy tudtunk gondoskodni magunkról,ki is tették a szűrünket! Két 12 éves mit tud kezdeni egyedül Németországban,akik még nem is beszélik a nyelvet?!Még a puszta gondolat is felbosszant! De legalább ideadták nekünk az összes ruhánkat és a kedvenc használati tárgyunkat. A turné végén ott is hagytak a Fekete Erdő melletti városban. Teltek az évek és megint itt voltak. Addigra eldöntöttük,hogy bosszút állunk azon a férfin aki ezt az egészet kitervelte. Időközben 17 évsek lettünk. Kitanultunk pár harcművészetet és átalakítottuk a hangszereinket fegyverekké . Pénzünk is volt, mert alapítottunk egy kis bandát(a helyi kocsmában lépegettünk fel egy kis pénzért) utcazenészek is voltunk és eléggé jól ment (barátságos kisváros volt). Tellt a VIP jegyekre, mivel erre spóroltunk évekig, így bemehettünk az öltözőbe is. Koncert után együtt buliztunk a bandával. Szerencsére nem emlékeztek ránk.Az összeset kiütöttük és elvonszoltuk abba a raktárba ahol laktunk,odakötöttük egy-egy székhez, bekötöttük a szájukat végül felébresztettük őket. Azokat a fejeket látni kellett volna amikor letöröltük a sminkeinket!(upsz..nem mondtam? kisminkeltük magunkat,hogy ne ismerjenek fel) Még most is szakadok rajta,pedig azóta eltelt pár év. Jót buliztunk, amikor az arcukkal "eljátszadoztunk". Csak az az egy baj volt, hogy túl hangosan sikoltottak és valaki kihívta ránk a zsarukat. Az öcsém fogta a nagy gitárbaltáját és egy mozdulattal lefejezte az összeset. Pedig én még úgy játszottam volna mé

g velük! Visszatérve a sztorira...fogtuk a fejeket,gondoltuk még szórakozunk velük ott ahova megyünk. Csak épp nem tudtuk,hogy hova. Így az erdő felé vettük az irányt. Félúton egy arc nélküli öltönyös lény magasodott fölénk (megvolt 3m) és az emberi testrészeket meg a fegyvereinket nézte (vagy legalábbis arra fordította a fejét). Fogalmam sincs, hogy csinálta, de azt mondta,hogy menjünk vele. Megindult az Erdő felé. Amikor beértünk a rengetegbe legalább fél órán keresztül sétáltunk. Közben elmentünk egy hatalmas(kb.1m magas)vöröshangyaboly és 2 hatalmas tisztás mellett. Az egyik közepén van egy nagy fa körülötte meg kövek. Olyan volt mintha láttam volna két alakot a sziklákon, de amint odanéztem nem volt ott senki. Utunk végén odaértünk egy házhoz,rozoga és két emeletes volt, az egyik tisztás közepén a nem tudom hányból.

    Ez lett volna a mi sztorink! Akkor térjünk rá az eredeti történetre :)

 Beléptünk a viskóba. Hát nem kellett volna, ijesztő bohócokkal volt teli. Na jó, nem csak 2 volt, de így is kettővel több a kelleténél. A nagy hangzavarból hirtelen kínos csönd lett. Az ütő megállt
bennem,pedig nem vagyok az az ijedős fajta,de ez sokkolt. Furábbnál furább alakok voltak benn. Van aki felvágta a száját, maszkot hordott, fél szemű, rajzfilmbe illő, de akadt olyan is aki teljesen normálisan nézett ki. Az utóbbiak kevesebben voltak.
 - Akkor most mi mennénk is-próbáltam menekülni az ijesztő lények/emberek/bohócok elől.

 - Nem,nem,nem itt maradsz! Amúgyis hova mennénk?-dobta el a fejeket,fogta meg a karom,hogy ne menekülhessek és egyben tapintott a lényegre az öcsém-Amúgy tudom ám,hogy tőlük félsz-bökött a szemeivel a félelmeim felé.
 - Á, ezek? Egy legyet sem tudnak rendesen lecsapni-kuncogott a felvágottszájú- csak akkor belez ki ha nem múltál el max 14 -mondta tele szájjal. Hogy tud enni ilyenkor?
 - Jeff te inkább te egyél...grrrr...ha azt akarod,hogy ne te legyél a következő...hehehehe- be kell vallani vicces hangja van.
 - Jacks, ez rád is vonatozik!-szólt rá egy kék csíkos hajú lány.
 - Itt lakhattok nyugodtan,ikrek- szólt hozzánk az arctalan lény.
 - Köszönjük szépen- mondtuk kórusban.
 - De...- kezdett bele egyetlen drága öcsém
 - A fejeket kérem,-csápok nőttek ki a hátából és felvette őket- Andi,te Jessica és Jill szobájában leszel. Andy,te Bloody Painter-nél és Red Angel-nél fogsz lakni. Menjetek csak bentebb, senki sem harap. Reggelizzetek meg,aztán bepakolhattok a helyiségekbe.
   Elkezdtünk sétálni,hogy hova ülhetünk le. Egy keztyűs kéz húzott le.

A nevét a képen látni

 - Nem ülsz mellém? Persze, miután hoztál magadnak kaját a konyhából- bökött egy pult mögé.
 - O-oké. M-mit l-lehet v-venni?-dadogtam.
 - Mit szeretsz enni? Mi a bátyámmal pl. cukrot eszünk-csámcsogott egy rágón.
 - Majdcsak találunk valamit- húzott arrébb öcsi,mert kishíjján sokkot kaptam. Végül is 2 hamburgerrel (éhes voltam,na) tértem vissza az asztalhoz és a fekete-fehér lány mellé kellett ülnöm a kisöcsémet meg odahívta Jeff az asztalához. Nagyon vihogtak valamin. Szerintem megmutatta,hogy mennyire nyílik a szája,de ültem volna ott,na mindegy. Egy kislány lépett mellém
 - Beleülhetek az öledbe?- nézett bociszemekkel rám
 - Nem- mondtam szemrebbenés nélkül.
 - Léééégyszi!!!- még nagyobbra tárta zöld szemeit.
 - Jobban teszed,ha megengeded,mert a végén elbőgi magát a kis tökmag- vigyorgott gonoszul egy piros-fekete hajú (nem azt öcsém) fickó,akit eddig észre sem vettem,hogy ott van.
 - Jas' fékezd magad!- vágta tockon a mellette ülő macskaszemű lány.
 - 1: Jasonnek hívnak, 2: ezt meg mi a fenéért kaptam?!
 - Csend,én így hívlak,punktum. Mert goromba voltál- nézett szúrósan- Ja, bocsi, egyébként a nevem Jess- nyújtotta át a kezét a kékhajú. Úgy tűnik,hogy vele leszek egy szobában...akkoor,ezek szeriint..., na ne már Jill a bohóccsaj. Na mindegy. Végül a kislány az ölemben végezte,mert tényleg majdnem elkezdett ríni. Hagytam volna a fenébe,de amikor Jack csúnyán nézett muszáj volt engednem neki. A kiscsaj neve is kiderült: Sallynek hívták. Az étkezés vége felé még mindig farkasszemet néztem a hambiaimmal. Már csak alig maradtunk az étkezőben,de én arra vártam, hogy mindenki elhagyja a helyiséget.
 - Te meg miért nem ettél egy falatot sem?- jött oda hozzám és ült le mellém egy kék maszkos srác.
 - Várom,hogy mindenki kimenjen az ebédlőből
 - Miért?
 - Nem éppen a legszebben eszek- nevettem kínosan és sütöttem le a szemeim mivel utálom őket(he-
terokrómiás vagyok, mint már említettem).
 - Hahaha,itt nem kell semmit sem szégyellni- nevetett fel. Jesszus nincs is szeme!- Na lássuk csak azt az evést...
 - Oooké,te akartad- feleltem majd egy harapással és nyeléssel lenn is volt a gyomromban a 2 óriás hamburger. Ő meg csak lesett,gondolom én- Áh,ez jól esett- ütöttem kettőt a hasamon és bebaty-
tyogtam a nappaliba,ahol javában folyt az élet :
  Egy manószerű srác és egy cseresznyevörös hajú hapsi videójátékozott; Sally egy rózsaszín üvegszemű pasassal babázgatott; Jill, Jess, LJ (Laughing Jack, a bohóc),Jeff meg Andy pókereztek. Az begésznek tök jó volt a ritmusa. Ez azt jelenti,hogy leültem a kanapéra,pont Jason mellé és dobolni kezdtem a diktált tempóra.Hogy  mi volt a tempó? A gombok hangja a konzolon, Tökmag nevetése, Jeff verte a lábát a padlóhoz, LJ kopogtatta az asztalt egyik karmát a másik után helyezve, Bolond Kalapos (Jason) csettintgetett fekete kezeivel, Jill dúdolgatott na meg a zsetonok csapódása is. Ezt mind összehangolva. Kicsit rémisztő,de ugyanakkor nagyon király volt. Na, visszatérve a történetre.... Beültem Jas" mellé, elővettem a megbuherált dobverőimet és ütöttem a ritmust. Ezt Andy is észrevette és próbált alkalmazkodni,mert tudta ha van egy ismeretlen ritmus amit megkedvelek akkor új dalt írok,ha meg új dalt írok akkor újjabb harci ritmust is kitalálok.
 - Gyerekek,hát itt meg mi folyik?- állt meg az ajtóban Slender- Láttátok már az órát?-így elment az idő?!- Dél van,aki itt van az rögvest jöjjön ebédelni! Tudjátok mi van ha nem jöttök?
 - Nem kifejtenéd?-viccelődött Mr. Felvágottszáj,pedig biztos tudja.
 - Pop magyarázd el az értetlennek,most nincs kedvem hozzá- maszírozta fél kezével a halántékait majd elment. Mivel nem tudtuk ki az a Pop,ezért csak oda helyeztük felemás tekintetünket az öcsémmel (ő is heterokrómiás csak neki a másik szeme piros) akire Jeff nézett,egy udvaribolondszerű... emberkére(?).
 - Aki nem ebédel és itthon van,akkor EJ étkéből kap vacsorát- magyarázta Mr. Csengettyű.( Igen mindenkinek adok ilyen neveket!)
 - Ki az az EJ- súgtam a mellettem ülőnek.
 - Eyeless Jack, a kannibál, a ház orvosa. Láttad már,nem?- magyarázta Jason.
 - Nem hogy is néz ki? Várjunk csak egy picit... ka-kannibál?!- ijedtem meg.
 - Tudod kék maszkot hord... akivel romantikáztál az ebédlőben- ezt a gúnyoros hangot bárhol felismerném, ez az öcsém
 - Hahaha,nagyon vicces Andrew! De most komolyan az a kedves srác egy kannibál?
 - Igen. Szokatlan, nem mindenki mondja kedvesnek- nemes egyszerűséggel,de egy kicsit meglepődötten is monda Jas"
 - Úgyhogy siessünk,ha nem akarunk embert enni vacsorára- nevetett fel Jess.
 - Ez goromba volt-szontyolodott el EJ. Jééé ő is itt volt? Igen,kicsit vaksi volnék,nem veszem észre nyilvánvaló dolgokat és azokat az embereket sem nagyon akik ott állnak előttem, bezzeg amit nem kéne... Mivel aránylag sokan voltunk,ezért 2-3 asztalt összetoltunk,mert mindenki egy asztalnál akart ülni. Én Pop és EJ közé kerültem, más hely már nem volt. Egy csajszi jött be a konyhából, tisztára úgy nézett ki mint a mellettem ülő kékhajú pasi, annyi különbséggel. hogy neki nem háromba hanem négybe volt fogva a haja. A kezében egy hatalmas bogrács kaját tartott,amit le is tett az asztal közepére. Nem kellett sokat vacillálni, hogy megtudjuk, mi ez. Sokat jártunk Andyvel magyar éttermekbe. Aha, magyar az egy ország innen délkeletre. Ez meg kétségtelenül magyar kaja volt, azon belül is a legfinomabb koszt: parasztos
marhapörkölt, nyami. Visszatérve a sztorira.... Öcsivel összemosolyogtunk és versenyezni kezdtünk a
kanálért. Én nyertem! Ketten majdnem kiszedtük a felét, belesek vagyunk. Persze a többiek fujjogtak, hogy "ez meg mi?,,. Már épp szólásra nyitottuk volna a szánkat Pophasonmással,de a kis szemtelen (na jó, bocsi, ez bunkó volt) felpattant a helyéről,beleszagolt a tányérom(!) fölött a levegőbe. Majd közölte a gülüszemű bandával :
 - Ez marhahús nyugodtan ehetitek. De hol az én kajám?!- csapott ingerülten az aszalra
 - Ma ezzel kell beérned, mert nem csináltál magadnak és nem, nem veszel a hűtőből sem, mert már leültél az asztalhoz ésha felállsz, az azt jelenti, hogy befejezted az étkezést- csapott egyet fenyegetően a levegőbe fakanaálval (fogalmam sincs, hogy került hozzá) Csingiling. Mire duzzogva leült és szedett a kondérból. Istenem mi lett volna,ha saláta lett volna! Az étkezés viccesen telt, kivéve,hogy nem egyszer halálra ijesztett a fekete-fehér népség, ami még nevetségesebbé tette az étkezést. Megismertem az aszalnál ülőket is:
  A kócos,üvegszemű hapsi Dollmaker,de mindenki Dollnak vagy Dollinak hívja. A cseresznyevöröshajú srácot Red Angelnek, a manókinézetű kockát Bennek, a csajpopot Candy Cane-nek hívják. Az étkezés vége felé betoppant (mint kiderült) Frankie (egy szőke Frankenstein,remélem ismered, ha meg nem így jártál) és Will(szintén szőke,kék szemű és vasorrú bába maszkot hord). Láthatóan utálták egymást, főleg LJ. és az utóbbi. Nekik már csak alig jutott a kajából.Az étkezés után Jessel elmentünk az erdőbe beszélgetni. Nagyon szép egy rengeteg. Egy tisztáshoz értünk, fával a közepén, amit sziklák vettek körül. Ez az egész pedig egy bokorkerítéssel volt körbefogva.
 - Á, a Boszorkánykör...imádom ezt a helyet...meg nem is de ez nem fontos-sétált Jess az egyik kőhöz majd leült rá, elővett pár trükkérmét (tudniillik,bűvész) és elkezdett tükközgetni- te nem jössz?- szólt rám,mert elbambultam, odaültem mellé és szóba elegyedtünk. Jól elvoltunk fél órán át amikor szóba jött az ágyprobléma.
 - Naés, hol alszom?
 - Passz...- elmélkedtünk vagy tíz percig amikor megszólalt- Megvan! Van a ház végénél egy régi fészer, amikor ott jártam láttam egy falra akasztható börtönpriccset. Csak nincs aki feltegye...
 - Figyu, az én öcsém mindenhez ért. Főleg amihez nem kéne...- a második mondatot csak mormogtam.
 - Akkor ez el van intézve.
  Zörgött a bokor, de nem foglalkoztam vele. Jessnek felcsillant egy pillanatra a szeme, de gyorsan elsütötte őket, beharapta az ajkait és az érmékre koncentrált. Ekkor valaki/valami megfogta a vállam, odanéztem. Jason? nem neki a karmai fehérek. Ennek feketék voltak. O-ó!
 - Sziasztok, édeseim Hehehehe- átkozott bohóc, kísért engem- Mi újság?- ekkor átkarolta a vállam, megsúgom majdnem betojtam a félelemtől.
 - Helló, Jacks. Na jó elég, nem látod, hogy halálra van rémülve?
 - Jól van na- végre, valahára elengedett és odalépett a koncentráló lányhoz. És ARCONPUSZILTA ( ?!!! WTF ) amitől a csaj rózsavörös lett.
 - Ti együtt vagytok?
 - Baj?
 - Ugyan dehogy! Isten ments, hogy ilyet mondjak- tiltakoztam. Tényleg elismerem aranyosak,magas srác, kicsi csaj; de ezt el ne merd mondani senkinek,mert 1, kinyírlak, 2, akkor lőttek a keménycsaj imidzsemnek.
 - Aszta, nem hiába mondták rám,hogy vaksi, és ilyenkor nem a szemeimre gondoltak!- világosodtam meg hangosan.
 - Na azért...de télleg miről beszélgettetek az előbb?
 - Ha annyira tudni akarod arról, hogy hogy legyen a szobabeosztás- felelt Jess
 Ezt a beszélgetést nem húznám tovább,mert már nem emlékszem rá, csak arra, hogy kb. 3 órát még beszélgettünk, csak azért mentünk haza,mert Slender összehívja a csapatot, mivel "valamilyen bejelentése van", ígyhát hazamentünk. Jó, bevallom, jófej ez a csávó, de még tartok tőle. Amikor beléptünk a nappaliba alig voltak benn. Red, Pop, Jason és Sally (hozzáteszem beöltözve) teapartyt tartottak. Reakció: röhögőgörcs.
 - Hát ez meg mi a ...- próbálta visszatartani a nevetést Andy
 - Ne mondj semmit, Új, mert a szép szemeid gyorsan EJ. levesében landolnak!- fenyegetőzött Angel.
 - A kisujjamban több erő van mint a te egész testedben, Angyalka- igen, ez az én öcsém! Yeeh!... Khm... elnézést
 - Na, jó mind a ketten hajátok abba és ne viccelődjetek az étkezési szokásaimon- lépett be a helyiségbe az emlegetett személy és ő is nagyon vihogott- Red, szép a tütüd és igen is szép szemei vannak az ikreknek
 - K#ss!
 - Ezt ti is hallottátok vagy csak én süketültem meg?- vakargatta a fülét LJ.- EJ valakit megdicsért- kerekedtek ki szinte már fehér szemei. na, mindegy...Köbö 10 perc múlva a csapat nagyobb része ott ült és vártuk a csodát, amint végül megérkezett Slendy mindenki rá figyelt, ami (igen félnapi ismeretség után) nagyon ritka jelenség volt.
 - Édes a tütüd Red Angel...khm... azért hívtalak össze benneteket, hogy bejelentsem, hogy három nap múlva ismét elmegyünk kikapcsolódni- erre hangosabb lett a tömeg csak akkor folytatta, amikor abbahagytuk a visongást- A Bermuda-háromszög közepén van egy köddel bevont sziget, persze hajóval utazunk. Ezen a szigeten van egy régi, elhagyatott vidámpark, jó buli lenne...
 - Bocsi Slend, hogy belevágok a szavadba, de nem arra az Imaginaerum nevű parkra gondolsz?
 - De, honnan tudtad?
 - Mivel az az én vurslim...- nem kell mondani volt nagy meglepetés
 - Tudom, már annyira látni szeretném, mert nagyon sokat mesélsz róla
 - Higgyétek el, hogy nem éri meg. Én is voltam már ott nem volt valami nagy élmény- állt fel tilta-
kozni Will. Hogy a fenébe járhatott ott? Na, mindegy... Dolli befogta a száját, Pop meg lehúzta a helyére, miközben mindenki egyszerre kiabált rá, hogy " Will, kussolj!,,.
 - Rendben tőlem jöhet mindenki, csak két kérdésem van- dőlt hátra a fotelben- 1. Hogyan? Mert az A Köd süllyeszti el a hajókat, miatta zuhannak le a repülők meg mivel évekkel ezelőtt bezártam még a kulcsot is elvesztettem. 2. Érdemes? Mert a játékok állásukban is elromolnak.
 - Tudtam, hogy ezt mondod, ezért az összeülés előtt megkérdeztem Jillt ezekről a dolgokról. Azt mondta, hogy van valahol egy tengeralattjáród, amit A Köd alatt át tudsz vezetni, a dobozod kurblia a
kulcs ami még megvan. Azt is monda, hogy tudod irányítani a játékokat, olyan szinten,meg tudják javítani magukat.
 - Rendben...- sóhajtott egy nagyot és adta be a derekát, amitől megint éljenzésbe kezdtek ki a legtöb-
ben, Slender leintette őket (azért írom így,mert nekem nem nagyon tetszett az ötlet)- Csak hogyan jutunk ki észrevétlenül az óceánra?
 - Erről mi gondoskodunk- ölelte át Nina  (együtt ültünk reggelinél azért tudom

Jason the toymaker

( Bolond Kalapos)

a nevét) Jillt aki csak mosolygott- Dehát én tengeribeteg vagyok- jutott eszébe a lilapulcsisnak és amennyire a khm... felvágott szája engedte elszomorodott.
 - A víz alatt megyünk...- forgatta meg Jason a világító zöld szemeit- Észlány.
 - Elég legyen! A végén megint elkezdtek verekedni, a múltkor is elkezdtél bőgni- olyan orröhögést adott ki LJ. amikor nem adsz ki hangot csak levegő jön ki az orrodból (ha tetszik ha nem akkor is úgy fogom hívni,hogy orröhögés)-, Észlány. Nem kérek hozzászólást, hehehehehe. Khm... van még egy utolsó kérdésem....
 - Van egy varázskapunk...- válaszolt a fel nem tett kérdésre Slend'- Meg,hogy tuti egy helyre érkezzünk, van egy lerobbant turistabusz a környéken és pont beférnénk az átjáróba, de már sajna nagyon lepukkant. Ikrek, ti meg tudjátok javítani?- néztünk fel mind a ketten, mert a körmünket kapargatva hallgattuk az egészet egyszer-egyszer felnézegetve.
 - Hogyne, sokszor lerobbant a turnébusz amit nekünk kellett megszerelni- mondtuk szinte egyszerre- De,mi hasznunk van belőle, mert a nővérem fél a vidámparkoktól és bevallom én sem tolerálom nagyon őket- vette át a szót Andy és végig a csülkeit piszkálta. Ez naaaagyon kedves. Tűnés ezt a részt én írom! Bocsi, csak a tesóm belepiszkál, ki kis húzom. Majd ne lepődjetek meg legközelebb ^^'. 
   Mondjuk, nem kell Jeffreyvel a Kínzószobán osztoznotok éjszakára, hanem Jason Mr. Gluttonból előhalászik két hálózsákot.
 - Maga honnan tud a kígyómról?
 - Én mindent tudok, és legközelebb ne tartsd a fürdőkádban az egereiddel együtt- halászott elő a szmoking zsebéből egy piros szemű fekete felhúzhatós egeret és hozzávágta (?).
 - Liqurisia...?-egy pillanatra még világítani is elfelejtett a szeme és aranysárga lett, de mint említettem csak egy pillanatra. Az "állatka" kurblija magától kezdett el forogni és a pasi tenyeréből felgurult a vállára (egész este ott maradt, cuki volt, mármint az egér, ne tessék félreérteni).
  Amikor az összeröffnek vége volt, annyira elment az idő, hogy mehettünk kis vacsorázni. Kifelé menet törpének éreztem magam, mondjuk nem vagyok az a magas csaj, de mikor beálltem Kalapos, LJ , Doll és Pop közé...hááát max a pasasok mellkasa alá értem. Öcsi ott kuncogott Dolli mellett, de ő sem ért sokkal magasabbra. (Egyébként míg ágy híjján vagyunk, addig a nappaliban egy hálózsákban leszünk elszállásolva.) Miután mindenki odatolakodott az asztalához (közben valaki visszarendezte) a tálakban már ott volt a kaja, ami kínai volt rizzsel és sushi. Pálcikával!! Ki tud pálcikával enni?! Én nem. Vagy 5 percig vacakoltam, majd amikor végleg eldurrant az agyam, megfogtam a tányért, kiakasztottam az állkapcsomat, belekapartam az egészet a számba és egybe le is nyeltem. Amúgy finom volt, de azokat a fejeket látni kellett volna! Még most is szakadok rajta.
 - Mi van? Nem láttatok még hölgyet enni?- sértődtem meg, persze csak színleltem.
 Ezek után feloldódtam, sokat nevettünk, vicceket meséltünk. meg is ismerkedtem mindenkivel, de nem fogom felsorolni, mert az holnapig tartana és azt már az Öcsisajt írja. Rá is vettük Slandyt, hogy néhányan aludjanak velünk a nappaliban, de volt néhány feltétele volt: 1. ha Andy is hívhat... embereket(?) 2. addig legyünk fent, hogy reggelire ki tudjunk kászálódni 3. ha este ki akarunk ruccanni szólni kell neki 4. ne legyünk túl sokan, büntiseket és Poxykat ne hívjunk 5. előtte és utána takarítsunk fel mindent a padlószőnyegről 6. ez volt az utolsó és a legfontosabb kikötése: maradjunk aránylag csendben ne úgy ahogy szoktunk. Elvonulunk egy sarokba, hogy megbeszéljük, kit hívjunk. Azt mondtuk, 5-5 főt hívunk le.
 - Kezd te- adta át nekem a szót.
 - Köszi. Na akkor... én- csúfolódás következik,aki nem akarja elolvasni az hagyja ki, csak gondoltam szólok- Angyalkát, Cicaboszit, Bolond Kalapost, Vasorrú Bábát és Udvari bolondot választom
 - Ne már! Piroskát is?-nyafogott.
 - Igen. Te?
 - Jól van na. Legyen mondjuk... Cirkuszmenekült(ezt Jason mondta LJ-re és megtetszett), Szemtelen, Bohóccsaj, Dögös Maszkos meg az a babás gyerek.
 - A bohócokat minek?
 - 1. Bírom őket, 2. bosszúból muhahahaha
 Morogtam egy sort és odamentünk hozzájuk. Közöltük velük a tényállást. Voltak akik elszomorodott, hogy nem választottuk, és voltak akiket meg noszogatni kellett, hogy jöjjenek; és volt olyan is aki meg majd kiugrott a bőréből. Kitakarítottunk...hát ott volt minden mondhatni "szartól a repülőgépig" de az előbbire hál' Istennek nem volt példa.
 Eljött szépen lassan az este. Mivel nincsenek itt a ruháink(este akarunk kimenni a raktárhoz értük), ezért a szobatársainktól kaptunk pizsamát amivel ki is mehetnénk az utcára. Én Jesstől Metalicás pólót és kantáros sortot nem fogok megfagyni, mert nincs hideg, tavasz elején vagyunk már, max egy kicsit lassabb leszek (hüllővér); Andy pedig Redtől egy " I'm sexy" feliratú felsőt meg haja színeiben pompázó skótkockás gatyát kapott- amikor megszerezte a cuccokat Angyal valamit odasúgott neki, azt passz hogy mit. Amikor átöltöztünk bejött Jason- kalapját alvósapkára, szörmés bőrkabátját majdnem ugyanúgy kinéző köntösre, elegáns ruháját pizsire cserélte- mögötte csúszkált egy(köbö 3 méter hosszú kicsi groteszk lila és színes pöttyös) kígyó. Ledobta magát az egyik fotelbe magát kinyitotta plüsse (onnan tudom, hogy látszik rajta, meg egyébért is, de mint mondtam nem szpojlerezek) száját, mormogott egy "bocsi"-t és könyékig lenyúlt a torkán. 2 perc kutatás után kihúzta kezeit- nem is feketék o.O, mi történt ezzel a pasival? na mindegy- kivett két hálózsákot, egy pókháló-mintásat és egy szívecskéset. Persze ráugrottunk az előbbire és elkezdtünk verekedni érte. Ekkor a konzervatív hapsi
(már többen benn megérkeztek[Jess, Jill és egy általam nem ismert csajer],de ez nem érdekes, csak mondtam) megszólalt:
 - A szíveset a kishölgynek vettem ki- szúrós hangja lágy, zöld szeme arany lett. Még a repedés a jobb oldalon ami a látószervétől a szájáig húzódott, az is eltűnt. Valahogy így kedvesebbnek tűnt. Várjunk csak... kishölgynek nevezett? Ezzel a fickóval komoly gond van. Hagyjuk. Felemelte felém a zsákot és odanyújtotta, én meg (utólag kicsit szégyellem) haraggal kikaptam a kedvesen mosolygó faszi kezéből a hálózsákot és ledobtam magam a mocsárzöld kanapéra és duzzogtam. Elővettem a dobverőimet és nyomtam az új ritmust amit reggel kezdtem. Eltelt egy kis idő. Valaki leült mellém. EJ volt az, akin csak úgy volt rajta a maszkja, hogy mosolya kilátszódott- a szája szét volt harapva. Sárga szememet nézhette, amit rá is szegeztem egy szempillantásig, de egy pillanat után már a saját dolgommal törődtem.
- Azok ott fegyverek?- kérdezte, azt nevezem én rekedt hangnak- Slender nem szereti, ha a ház felső részébe pengét hozunk- vigyorgott kicsit fölényesen. Abbahagytam a dobolást a lábamon. Két érzelem kavargott bennem: dühös voltam, mert nem szeretem ha manipulálni akarnak; ezzel együtt le is döbbentem,hogy honnan tudja,hogy ezek az ütők fegyverek? Andy szerint nagyon jól elbújtattam az éleit.
 - Honnan tudod, hogy ezek azok?
 - Jó a szaglásom. A faborítás alatt lehet érezni egy kis fémet is, és ez az izé illatozik a vértől. Nameg, pszichológia. Ahogy megszeppentél, a testbeszéded meg ahogy kitágítottad a szemeid. Mind arra utal, hogy a titkodról igazat mondtam- vigyorgott diadalmasan. Csak azért írom mindig a száját, mert azt látom- Hogy nyito...- nem tudta  befejezni a mondatot, mert valaki beleszólt mondókájába
 - Fiúk, lányok megérkeztem- tárta szét karjait az ajtóban Angel. Egy szál koponyás alsóban - ne értsd félre nem azt néztem, csak a szemem sarkából vettem észre- volt. Akkor azt hittem, hogy ott nyomban kiég a retinám. Talán hiba volt meghívni. De már késő visszavonni
 - Red tűnj kifelé és addig ne gyere vissza amíg nincs rajtad nadrág- visította Jill- Édesem ezt megkaphatnám egy pillanatra?- a kérdést a párjához intézte - csak mondom Kalapos az. Kikapta a kezéből az egyik piros egerét, felhúzta és nekivágta a közszeméremsértőnek, aki behúzva fülét-farkát elkullogott, mert a minirobbanás a fedetlen mellkasát érte.
  Nemsokára mindenki itt volt a "pizsibulin" (Angyalka hál' Istennek felöltözött, még pólót is vett), de két ember (vagy mi) még hiányzott. Nem is tudtam teljesen átgondolni ezt a gondolatot, mert az egyik illető megérkezett. Pop is itt állt. Pont ugyanolyan a pizsije, mint LJ-nek. Csak neki az ujjai hosszúak, a hossza kicsit rövid, a nadrágja majd leesett róla derékra és hosszra is nagy volt rá. Amikor megláttuk kitört belőlünk a röhögés
 - Mi olyan vicces? Tudom, hogy udvari bolond vagyok, de azért nem lennék ilyen vicce...- erre belenézett az egész testet mutató tükörbe és belőle is kitört a hahotázás- Nekem jobban áll mint a gazdájának- pózolt be, mint egy modell, miközben egy pillanatra sem hagyta abba a kacarászást. Én a könnyeimmel küszködve röhögtem.
 - Az utolsó mondat kétértelmű volt- vigyorgott Angyalka. Azt a perverz kis...khm...mindenit.
 - Red, kihajítsalak?- kérdezte ingerülten a csapat boszorkány-részlege. Nem is hagyta szóhoz jutni, de már tette is fel azt a kérdést a lilabőrű (de frankón halványlila a bőre Popnak) amire szinte mindenki akarta tudni a választ- Csak három kérdés: Miért, hogyan és akarjam tudni?
 - Az összes pizsim mosásban van és kölcsönkértem a kedves kolegától- tett egy olyan mozdulatot, hogy kicsit meghajolt, körzött kettőt a jobb csuklójával és rámutatott a tenyerével az előbb említett lány barátjára, miközben végig vigyorgott.
 - Ugye, mennyire jól néz ki?- tárta szélesebbre a száját ( ha ez egyáltalán lehetséges) LJ és már szó szerint fültől fülig ért pengeéles mosolya.
 - Nagyon jó, hogy ezt megbeszéltük, de mit csináljunk egész este? Angel, tedd le a kezed!Nem vagyok kíváncsi a te véleményedre- temette a kezébe a homlokát a lány akit nem ismerek, de ha jól hallottam a beszélgetésekből akkor az a neve, hogy Jane.
 -  Játsszunk valamit- vetette fel az ötletet Jason.
 - Ez a te szádból ijesztő, Édesem- mondta Jill mire párja végigmutatott magán- Jééé, tényleg, a jó Ja- son, bocsika... Játsszunk, mondjuk olyat, hogy mindenki beteszi egy kalapba a kedvenc nasiját, valaki bennmarad(amíg persze a többiek kimennek), az elrejti, utána a mindannyiunknak (persze nem azt az egy személyt nem számítjuk bele) sötétben meg kell keresni és az jöhet ki aki megtalálta a sajátját- tapsolt magának, volt miért, mert 5 másodperc alatt elmondta (néztem közben az órát).
 - Bocsi a késésért, srácok- esett be szó szerint a nappaliba Doll.
 - Szia, jól vagy, haver?- aggodalmaskodott Andy
 - Ezt meg kell szokni, mindig elesik és egy kicsit nagyon ügyetlen is- vigyorgott kicsit gonoszul Will, ezért tockon vágtam (mellettem ült).
 - Soha jobban- ült fel, mint egy jóllakott óvodás semmit,sem törődve a megjegyzéssel. Feltápászkodott előző helyzetéből, leporolta magát, megfogta jobb oldalt a fejét, majd folytatta- Lemaradtam valamiről?- fél szemével rápillantott Udvari bolondra és elkezdett kuncogni- Ahogy látom igen. LJ ti pizsamát cseréltetek Poppal?
 - Nem maradtál le semmiről, csak azt dumáltuk, hogy játszanunk kéne. Nem cseréltek csak Pop köl- csönözte.
 - Aaahaaa... Naés mit akartok gémelni? Babázni nem vagyok hajlandó, kibabáztam a lelkemet is délelőtt Sallyvel!- nyomkodta meg fáradtan a szemei közét. Ezután újra egy magyarázás következett, de ez már 10 másodperces volt, lehet csak azért, mert kisebb a felfogása, még nem nagyon ismertem azt a csávót. Nameg, LJ és nem Jill "mesélt"- Ez jó ötlet!
 Neki is fogtunk a sötételésnek. Nem volt könnyű. Nehezen tettünk fel dolgokat, azoknak a felét pedig Dolli leverte, de ezt is megoldottuk. Odakötöztük egy székhez, ez legalább megfogta. Komolyan mondom, ez a pasi közveszélyes. Így megvoltunk 15 perc alatt. Csakhát a tisztelt öcsikém úgy becsomózta szegény babócánkat, hogy a nevetősebb Jack-nek kellett levágnia róla a kötelet (persze a karmával). Doll meg ott mormolt egy imát (frankón, nem tudom, honnan a tökömből szedte), hogy el ne vágja - akár véletlenül is - az egyik fontosabb erét. Jó, nem nevetem ki, mert én abban a pillanatban beszartam volna, ha rólam kellett volna leszedni azt a ki*aszott bálamadzagot. Andy mindig tart magánál egy jó adag köteggel, mert egy adag bálamadzag mindenre tökéletes, főleg ha van hozzá olló. Ezt is itt tanultuk, egy olló mindenre IS jó, de ezt majd kifejtem bővebben is. Addig is térjünk vissza a történetre... Végre elpattantak a szálak. Kerítettünk kalapot is, ami annyit takar, hogy mivel mindenki lehozta a holnapi cuccát, Jill kilopta Jason-ét és abba tettük kedvenc nasijainkat:
 LJ... neki mindegy volt csak édes legyen, így választott egy hatalmas epres nyalókát. Jillel is ez volt a helyzet, ő ugyanilyen ízesítésben egy kisebb csomag pattogós cukrot tett. Will állítólag cukorbeteg, mert "egy idióta túlnyomta kiskorában", ígyhát ő sós ropit tett a kalapba. Ezután én és az öcsisajt jöttünk...nem nagyon szeretjük a nassolni valólat, de van egy kedvencünk amivel nem tudunk betelni: hatalmas gumicukoregerek- persze Kalapos tiltakozott, hogy ne tegyük bele kedvenc kiegészítőjébe, de hiába. Angel savanyúcukrot helyezett bele, mivel nem szereti az édeset, a sósat meg lestoppolták. Varázslótanonc követte a példánkat és ő is sütit tett, de teasütit, azt ami hasonlít egy sakktáblára. Doll' gumimacit (zöldet), Jane medvecukrot, ami miatt ismét kitört a röhögés -passz,hogy miért- és LJ. pirongani kezdett -(végre vmi. szín, már kezdtem úgy érezni, színvak vagyok) nem törődtem vele,meg nem is érdekelt miért történt vele, de a csaj lehűtött mindenkit, hogy ő ezt szereti-, Jason eléggé kifinomult volt ahhoz, hogy övé legyen a minichipses zacskó, Pop kicsit megsértődött,mert ő akarta azt a pattogóscukrot (értitek? Candy Pop erre a nyelvre fordítva Cukorka Robbanás :'D) végülis neki is olyan édessége lett csak dinnyésben. EJ-jén akadtunk ki Dolli még émelygett is: egy szaftos,aranyszínű szem (mily meglepő és irónikus) "díszelgett" a kalapban, mindenki ellenezte, de mondta, hogy akkor nem játszik, mert neki ez a kedvenc nasija- amúgy hagytuk is volna, de az a kikötés volt, hogy mindenki játszik és sokat is dolgoztunk a sötételésen. Cukor,cédula,olló-val döntöttük el, hogy ki dugja el a kalapból a nasikat. HogyCukor,cédula,olló? A Kő,papír,olló pasta változata. Bohócékat ejtettük ki először. Ki hitte volna, hogy a cukrot válasszák? Ezért mi a cédulát használtuk ellenük, ez mind szép és jó, de hogy kimutassuk, nyertünk "be kellett őket csomagolni" ami annyit jelentett, át kellett fogni az öklüket...brr... Milyen volt az érintésük? Először is hatalmas a markuk, még Jillnek is pedig ő lány, akkor gondolhatjátok... A csajszi kezén kesztyű, ami nagyon puha tapintású; Jackkel nem jártam ilyen szerencsésen...kézfejét (annak is csak a felét) durva barnuló(gondolom a sok használat miatt)géz borította, ezért kilátszottak a fekete ujjai+a majd' 5 centis karmai. Én fogtam meg utoljára - bár nem is akartam- és közben gonoszul vigyorgott borotvaéles,sűrű fogaival. Amikor véletlenül hozzáértem a bőréhez kicsit felfordult a gyomrom. Fogtatok már kígyót (ne tessék röhögőgörcsöt kapni, tudom irónikus, de ezt nem viccnek szántam!)? Pont olyan tapintása volt csak nem a megszokott meleg és kedves(egy kígyó is lehet kedves, nézzetek csak rám,mert eddig kedves voltam), hanem ez hideg volt,mint a jég és áradt belőle a kegyetlenség. Mondom ez csak egy pillanat volt, de azt hiszem sokkot kaptam és megállt bennem az ütő.

pizsiparty 

szerkó

(a két Jack)

mi az a
 - Mi van,Ékédes? Csak nem megijedtél valamitől?- mondta olyan nyugtató hangsúllyal ami még vérfa-
gyasztóbbá tette - nem tudom hogy hogyan képes ilyen frekvenciát kiadni amikor olyan a hangja, mintha egyszerre szorítanák a torkát és fognák be az orrát -, közben egy pillanatra sem fagyott le a képéről az az undorító vigyor. Ezekre a mellette lévő lányoknak (Jessnek és Jane-nek) az volt a válasza, hogy két oldalról tockon vágták. Ez így még jobb is, mert én gyorsan Voldemortot csináltam volna belőle, magyarul (ez csak egy szófordulat nem fogok itt magyarul hablatyolni,pedig tudnék) a szép hosszú orra befelé domborult volna.
 - Természetesen nem. Csak eszembe jutott az a film amit még a tél végén néztünk Andyvel az egyik kölcsönzőből kikölcsönözve. Nagyon ijesztő volt.
 - Melyik volt az a film?- váltott át arra a hangra amit általában használni szokott és egy kicsit felcsillant eddig rideg tekintete (nem nagyon mertem a szemeibe nézni, de akkor pont odalestem) . Eközben ám a többiek beszéltek velünk párhuzamosan, nehogy azt lehessen hinni, hogy ott azok csak kussba malmoznak. Red és Will még bunyózott is.
- Andi ugye nem az It-re célzol? Én szénné röhögtem magam amíg ki nem kapcsoltattad az első 45 perc után- nevetett fel a mögöttem az öcsém, ezért kapott egy könyököt a gyomorszájába de az utolsó szusszal még elmondta:- Az a DVD még mindig ott va...kkkhm...a raktárban.
 - Hagyjuk az egészet...inkább Cukor,cédula,olló-zzunk tovább és játsszuk végre azt a hiper-szuper játékot- mentette meg a helyzetem Dolli. Gondolom nem akarta, hogy a saját tesóm járasson le.
 Hát mit volt mit tenni, folytattuk. Már csak Jess és Andy volt benn. A két gyorsujjú kimondta a három varázsszót és virítottak is: öcsi cukrot, Boszi pedig cédulát mutatott. Az ügyeletes varázslótanonc elvette az asztalról a kalapot és kiküldött minket a nappaliból (mert eddig ott voltunk). Eltet kb. úgy 5 perc.
 -Mostmár mehettek és csak annyi segítséget adok, hogy jól eldugtam őket,nehogy rálépjetek-ekkor karbafonta a kezét, felhúzta fele szemöldökét és sunyi félvigyorra húzta a száját, végül ránézett néhány emberre- Nincs zseblámpa, világítószem, szuperszaglás és ilyesmi. Nem csalunk. Egy pillanatra láthatjátok csak a terepet, utána lekapcsolom a villanyt.
 - Na akkor gyerekek, menjünk be!- mondták egyszerre, tárták szét a karjaikat és löktek előre a leghátul álló kétszínű testvérek.
 Beléptünk. Néhány másodpercig tényleg égett a villany. Kb. 5 percig keresgettem aztán eldurrant az agyam. Bekapcsoltam a hőlátásomat. Mert én menő vagyok... A szemöldökünk között van két fekete pötty...az nem pirszing hanem valami szem szerűség...van olyanja sok kígyófajnak. De most nem ez a lényeg. Az a lényeg, hogy elkezdtem a melegre látni. Sétálgattam még egy kicsit. A francért nem nyert inkább Andy! Ez futott át az agyamon amikor valamibe beleütköztem. Furcsa, nem láttam. De ahogy éreztem ez a valaki nagyon hideg volt és magas. Mert olyan volt mintha egy hasat fejeltem volna le.
 - Hoppá, ki vagy?- hangzott el a kérdés és egy undorító érintésű (följebb bővebben kifejtettem) kezdte el tapogatni az arcom- Beesett arc, vastag szemöldök, hajpánt a homlokon. Tuti, hogy az új ikerpárból való vagy, csak azt nem tudom, hogy te mejik vagy. A fiú vagy az Édes?- mondta csendben. Basszus tudom ki ez!
 Szégyen a futás de hasznos alapon elmentem. Egy párszor még összeütköztem azzal a büdös bohóccal. Meg kell nézetnem a "szemeimet". Az a szerencsém,hogy a sötét foltos látást és nem a nyelv általi látásomat használtam. Mit is mondott Jess a padlóval kapcsolatban? Jól eldugtam őket, nehogy rálépjetek. Leereszkedtem négykézlábra, hogy felfedezzem a padlót. Még szerencse, kitakarítottunk. Rájöttem, mindenki fönt keresi ő meg bedugta a berendezés alá a cuccokat. Megragadtam a sajátomat és mentem volna kifele csak valaki kibuktatott. Csak egy gúnyos nevetést hallottam. Ezer közül is felismerném, ezzel éltem le az eddigi életem. Se család, se barátok semmi csakis ez a kuncogás. Ezen elgondolkozva elöntött a düh (mint sok mindenen de ez nem érdekes). A gumiegeret a számba vettem, hátra rántottam az öcsém bokáját és eltanyált. Próbáltam átmászni a testén és amikor nem figyeltem ledobott magáról. Elordítottam magam. Hogy ne tudjon elkúszni megragadtam a nadrágját és lehúztam neki. Amíg azzal volt elfoglalva feltápászkodtam, de az utolsó pillanatban elkapott és én hasra estem! Kinyílt az ajtó. Mindenki ott volt már és csak lesett hogy mi ketten mit csinálunk, mivel idő közben félig rám mászott. Kijöttem alóla. Kirántottam a fekete-fehér csíkos térdzoknimból (Jill-től kaptam hogy "ne fázzon a lábam") a dobverőimet, kinyitottam a pengéjét és a szemei előtt táncoltattam. Addigra ő is felállt.
 - Melyiket szúrhatom ki?- kérdeztem idegesen. (Ha felhúznak, már nincs visszaút)
 - Egyiket sem!- felelte sértődötten
 - Akkor ne merészelj többet ilyet csinálni velem, mert már télleg sok vagy! Én védtelek meg az utcagyerekektől akik ki akartak rabolni, a rendőröktől akik vissza akartak vinni a gyámügynek! Én  kerestem a pénzt a bosszúra! Én találtam a mindenes raktárt amiben laktunk! Nem te, én! Te mit csináltál? Kisujjadat is alig mozdítottad! Ja de, elintézted, hogy ne legyenek barátaim, mert mindenkinek én voltam mindenért a hunyó még neked is pedig védeni akartalak! Egész életemben gúnyoltál, nevettél rajtam! Most megengedték hogy itt lakjunk te játszod az eszed, hogy te vagy a "nagy és erős és vicces

fele" az ikerségünknek! Miért teszed ezt velem?!- ordítottam. Az utolsó kérdésném már folytak a könnyeim. Nem érdekelt a külvilág, nem érdekelt mit gondolnak a többiek. Köpni-nyelni nem bírt.
 A dobverő még mindig ott volt a kezemben kinyitva. Azt a szemét megvágtam volna (becsukta ezért csak a szemhéja sérült) amelyik olyan rozsdabarna, hogy már piros. Mögé léptem és szó szerint kirúgtam a többiekhez vérző szemhéjjal. Bevágtam mögötte az ajtót. Az sem érdekelt mi lesz a következménye a hangoskodásnak vagy hogy bántottam az öcsémet, de akkor utáltam azt a kis... Miután "becsuktam" az ajtót, bebugyoláltam magam az egyik nagyobb fotelba elkezdtem bőgni. Nézzétek el nekem, nagyon rég nem sírtam és ez régóta gyűlt bennem...de jól esett. Eltelt kb, 10 perc amikor beszélgetést hallottam:
 - Most bemész és megvigasztalod Andit- hallottam egy fiú hangját csak nem tudom kiét.
 - Azt lesheted! Látod mit csinált a szememmel?! Vagy te már nem is látsz a fél szemedtől és az őszülő kócodtól?!- akadt ki Andy. Lehet, hogy nem kellett volna... Megbántam, ezért az én "piros" szememhez is került egy vágás, de nekem az aljánál kettéágazik. Ezt magamnak plusz büntetésként szántam, csak most így nem tudom megmondani miért.
 - Akkor megyek én- mondta a fiú.
 - Oké, te akartad. De azért mondom, amikor hisztizik bármire képes- persze,sosem sírtam előtte volt bennem tartás gondoltam
 - De akkor kárt is tehet magába...- már mindegy
 - Nem érdekel. Megérdemli. Még mindig nem látsz a fekete-szürke hajadtól, Gülüszem?!- hallottam valami csattanást és a másik pillanatban nyílt az ajtó. Az első 2 mondatától újra megindultak az apadó könnyeim. Dolli jött be az ajtón, de úgy, hogy kivágta a kétszárnyas tömör faajtót láthatóvá téve a többieket akik az öcsémet dajkálták, pedig nekem is volt elég bajom. A sebbe amit ejtettem belefolyt a sós könny és baromiul fáj.
 Jött volna ide hozzám, de megbotlott a saját lábában, meg akart támaszkodni az egyik polcba, de kinyílt egy titkos ajtó és lezúgott a lépcsőjén. Ezeken akkorát nevettem, hogy már a nevetéstől folyt a könnyem.
 - Istenem! Jól vagy?- kérdeztem miután abbahagytam a röhögcsélést.
 Ledobtam magamról a kockás plédet (amivel betakaróztam) és odafutottam hozzá. A többiek közül sokan követték a példámat. Ott feküdt hason, két lábba fenn a lépcsőn a többi része már a sík talajon és remegett - mint én az előbb az idegtől. De ez mintha más lett volna. Bevallom rossz volt ezt így látni. Lementem hozzá, megráztam egy kicsit. Felnyögött és felült, mint egy jól lakott óvodás. (Fordult a kocka nekem ért mellkasig!)
 - Ez jó menet volt- nevetett. Valamiért takarta a jobb szemét- Valahol nem látod- bökött oda a másik kezével. Akkor leesett a tantusz. Kiesett az üvegszeme. Nagy dolog...Volt már sokkal cikisebb helyzetem is.
 - Nem,túl sötét van- felnéztem a többiekre akik ott álltak a bejárat tetején- Mi lenne ha nem malmoznátok és lesnétek, mint Rozi a moziban?! Tudom, hogy ez jó elfoglaltság, de helyette  segíthetnétek megkeresni a villanyt és a babaszemet.
 Értettek a szóból és lejöttek a kemény 10 lépcsőfokon. Először pilács kellett. Hát, azt nem találtunk... Pop valahogy a háta mögül előhúzott egy zseblámpát és átnyújtotta Doll-nak aki idő közben felállt. Körbevilágított. Ajtók hosszú sorát lehetett fellelni. Legalább 10 volt mind a két oldalon(és csak egy kis részét világította meg...). Elindult a csapat előre. Alig haladhattunk öt métert mire kócos pasas elbukott. Valamilyen guruló hangot hallottam(mert persze lekapcsolta a zseblámpát amikor felbukott).
 - Basszus, már tele vagyok kék-zöld foltokkal! Már kezdem egy kicsit unni! Most meg...a saját szememben bukok fel!- ezen mindenki elkezdett nevetni, de én éreztem a hangjában, hogy majd fel robban.
 Felsegítettük a földről és továbbmentünk. Elhaladtunk egy csomó furcsa ajtó mellett. Az egyiken például olyan festés volt, hogy két biliárd-dákó keresztben és nem sokkal fölötte egy koponya aminek két biliárd-golyó volt a szeme, fölé elmosódott betűkkel volt valami írás. Legvégül elértünk egy olyan kapu nagyságú ajtóhoz ami ősrégi keményfából volt fémborítással. Tele volt karmolásnyomokkal. Láttam rajta, hogy a zára új. Beszélgetés és nevetgélés szűrődött ki onnan.

Pedig már jól benne voltunk az éjszakában kb. este 10 körül járhatott az idő. A szoba bejárata előtt megtaláltam Dolli üvegszemét és odaadtam neki. Ő meg a kezembe nyomta a lámpát míg ő zsebre vágta.
 - EJ. majd segítenél visszatenni? Legutóbb is sikerült bekancsalítanom-kapta ki a kezemből a rögtönzött pilácsunkat
 - Ezért nagyom megérte ideadni- fontam karba a kezem és kihúztam magam, hogy magasabbnak látszódjak (így meglehettem 165cm)- Ne szemtelenkedj velem!- erre mindenki úgy elkezdett röhögni...
 - Te meg ne pipiskedj, nem használ sok mindent...
 - Beszóttá'?!- itt LJ. leült a földre és úgy vihorászott, húga az ölébe csüccsent és majd' megfulladt a nevetéstől. Fulladnátok meg- gondoltam magamban
 - Igen- mosolyodott el diadalmasan, mert látta rajtam, hogy nem tudok már mit szólni rá
 - Erre nem tudok mit mondani. Szóval, ha kiszócsatáztuk magunkat mehetünk is- mentem volna vissza a lépcsőkhöz, de Red megfordított és elkezdett az ijesztő kapu felé tolni- Te meg mit csinálsz?!
 - Egy kicsit meglátogatjuk a Büntiseket- a hangjából ítélve mosolyoghatott és a többiek elindulgattak mellettünk, mögöttünk.
 - Kik a Büntisek- kérdezte Andy  Willtől
 - Akiknek büntetésből a Kínzókamrában kell aludniuk. A héten ketten lakják.
 - Szóval, ha nem vállaltuk volna öcsivel a busz javítását itt kellett volna aludnunk?! Red ne toljál már, tudok magamtól is menni!- kezdtem elveszíteni a türelmemet, ésha ez bekövetkezik akkor nem lehet könnyen leállítani.
 - De olyan rövid lábaid vannak és lassan is szeded őket- vigyorgott
 - Én a helyedben nem hergelném, Angyalka- késő visszafordultam és pofon vágtam- Szóltam
 Kitárult a kapu nagyságú ajtó. Nina egy szekrény tetején ült, az általunk hozott fejek mellett. A terem másik végében egy ágyon (nagy szénaszálak lógtak ki a lepedő alól, ahol az ágbetétnek kéne lennie) Jeff feküdt hanyatt. A terem közepén néhány kínzóeszköz volt, körülöttük szanaszét hevertek a kések, tűk, fűrészek és más hasonló cukiságok.
 - Sziasztok...Hát ti?- lepődött meg a felvágottszájú lány.
 - Én már mentem volna fel, de ez a hülye gyerek nem engedett- böktem oldalba Redet- ésha nem haragszotok mennék is fel,mert álmos vagyok és nyűgös.
 - Oké csak még pár dolog...
 - Hagyjad, ha nyűgös bármire képes- figyelmeztette Andy Ninát.
 - Ezt mostmár megvárom...mondjad
 - Na szóval kezdjünk bele...- felkapta maga mellől a (eszembe jutott, hogy hívták a bandát aki "örökbefogadott" minket: Névtelenek, ezt elfelejteni...) Névtelenek egykori énekesének a fejét ami szinte a felismerhetetlenségig összekarcoltam. Én is csak onnan tudtam, hogy a kínzás közben megkérdeztem a többiektől, hogy ki tervelte ki, hogy otthagynak minket és az mondták, hogy Josh tervelte ki az egészet-gyáva banda- (az énekes) és kivájtam a szemét és kivágtam a nyelvét. Az arcához szorította a csonkot- Miért pont Joshua-t kellett így "megszépíteni"?! Ez volt az egyik kedvenc énekesem!
 - "Jajj, ez volt az egyik kedvenc énekesem"- változtatta el a hangját és gúnyolódott Jeff. A csaj meglóbálta a feje fölött a hajánál fogva (hosszú haja volt a pasasnak)a sikolyra fagyott testrésztészt és a srác tökkelütött lett.
 - Ne szólj mindig bele a szavamba! Na mindegy, hagyjuk, a hülyeségre nincsen gyógyszer... Másodszor mi lett a szemetekkel?
 - Nem rád tartozik, csak annyit mondok, hogy ha nyűgös tényleg bármire, de mondom BÁRMIRE képes- szinte olvasott a gondolatomban öcsike.
 - Ouv... harmagyára, de nem utolsó sorban- kacsintott volna Jeffre (aki éppen nyúzta le a bőrt "apuci" képéről) ha lenne szemhéja. De a fiú vette az adást és egyszerre mondták:
 - GO TO SLEEP!!!!!
 -Na, jó ezzel még jobban lefárasztottatok- megfordultam és hátraintettem- Jó éjt- átfurakodtam magam a dumáló tömegen és sétáltam vissza a folyosón át a nappaliba. Bebugyoláltam magam a szívecskés hálózsákomba és aludtam 1-2 órát mire arra ébredtem, hogy bezáródik a titkos alagút bejárata. Éreztem, még közel sincs vége az éjszakának. Még a dolgainkért is el kellett menni.
 - Ébresztő, Csipkerózsia!- vigyorgott az arcomba LJ. Egy sikolyt nyomtam el magamban.
 - Nenjé' má' innen- lökte föl Andy az élesmosolyú bohócot.
 Kikeltem a hálózsákból és elkezdtem öltözködni. Ami annyit takart, hogy felhúztam a hosszúszárú és nagyon megmagasított csizmámat(amibe belecsúsztattam a dobverőimet, hátha szükség lesz rá), fölvettem a félkarú bőrdzsekimet és már kiáltottam is:
 - Mehetünk!
 - Te pizsibe jössz?- kuncogott az egyik idióta a sok közül (már nem emlékszem rá, hogy ki volt).
 - Igen, tán fáj?!- még nem voltam teljesen magamnál- Nem kell megkérdezni valakit amúgy, hogy mehetünk e?
 - Már megbeszéltük Slenderrel míg te aludtál...- Andy direkt húzza az idegeimet?
 - Elmondod magadtól vagy megkínozzalak, hogy elmondjad?!- kezdtem bedühödni.
 - Légyszíves- egy hatalmas csábmosoly jelent meg az arcán és már tudtam, hogy direkt csinálja.
 - Akarsz a másik szemedre is?!
 - Azért megéri, hogy te megbánod és magadnak sokkal nagyobbat adsz- undorodom attól a vigyortól
 - Na, gyere ide te kis...- ugrottam volna rá, de valaki lefogott de őt is (Kalapos csinálta neki a lefogását), mert ő is nekem akart jönni. Ugye milyen jó a testvéri szeretet?
 - Nem kéne megölnötök egymást, mert most rám van bízva mindenki aki nem járhat ki este- mondta halál nyugodtan Doll...várjunk csak, Doll?
 - Ha rá vagyunk bízva akkor az már rég rossz- nevettet az öcsém.
 - Megnyugodtam...most már igazán elengedhetnél.
 - Ja bocsi- engedett el.
 - Most már indulhatnánk?!- toporzékoltam
 - Aha...
 Kisétáltunk a házból. Az erdő végtelennek tűnt és ijesztő is volt. Valaki meglökte a vállaimat és mondta egyszerre:
 - Bu!
- LJ. ez nem vicces!
- Miért Édes megijedtél?
- Igen, képzeld el!
 Végre vége lett az erdőnek. Most jött a nagyobb feladat, biztonságosan, észrevétlenül kellett navigálni őket a raktárig. Jesszus, majdnem a város másik végén van! Mindegy meg bírtunk birkózni vele. Ott álltunk a nagy kapuk előtt épen és egészségesen.
 - Hát én ezt a helyet ismerem!- kiáltott fel Jess.
 - Honnan?
 - Amikor haladtam dolgozni akkor ezt mindig láttam!
 - Rendben...Andy hoztad a kulcsokat?
 - Persze- hátul a fejpántja alól (csak azért "fejpánt", mert utálja, ha úgy hívom, hogy "hajpánt", olyan csak a lányoknak van) előhúzott egy kulcscsomót. Nincs zsebe. Kinyitotta, mi meg bementünk, miközben dekódolta a riasztót. Végre itt vagyunk. Olyan mintha mát hónapok óta nem jártunk volna itt. Még minden tocsogott a vérben. Jó, nem tocsogott, mert oda volt száradva. Beterítette a földet a hat szék körül, az egykor fehéres-szürkés padló vörös volt a romlottak vérétől.
 - Bocs a kupiért, nagyon sietnünk kellett innen- mondtuk kórusban a testvéremmel.
 - Biztos jó buli lehetett- szippantott a levegőbe EJ. Azt hittétek, hogy eltűnt? Nem, csak nem szokott balhézni és nem beszél sokat- Miért nem hívtatok?!- Mellesleg nem csak én akartam és jöttem pizsamában, mert aki már átvette az már nem vette le. Ilyen volt ő, én, Andy, LJ, Kalapos, Pop. Azt hiszem ennyi, nagyon régen történt. Vicces volt így átvonulni a fél városon, de még így sem keltettünk akkora feltűnést, mint pl. bohócjelmezben. De már megint letértem a témáról...Na szóval:
 - Mert még nem is ismertünk, te lökött!- nevettem fel- Keressük meg azokat a cuccokat, mert már kezdek egy kicsit félni ettől a helytől...brr...
 Szóval, Andyvel (egy sor majdnem-verekedés után) hátra mentünk. 2-2 nagyobb bőröndbe összepakoltuk a holmiainkat.
 - Hehehehe...a csomagok nagyobbak, mint ti.
 - Nagyon vicces vagy LJ., de segíthetnél ezeket vinni is, mert majd' leszakad a karom- panaszkodtam.
 - Úgysem fogja hozni és gúnyolódni fog...- forgatta a szemeit Will majd nevetett egyet- Add át Dolli-
nak.
 - Adjad csak!- olyan arcot vágott, mintha azt üzenné igen is meg tudom csinálni. Ahogy kérte odaadtam neki a hatalmas bőröndöt,őt meg lehúzta a súlyai- Mi van ebben?!
 - Lássuk csak... a vászon (az sem könnyű),  a szegecsek, a bőrcuccok....Jajj, már tudom, mi olyan nehéz benne!
 - Na mi?
 - Sikerölt beletuszkolnom a fél dobfelszerelésem....
 - És azt akarod, hogy cipeljem hazáig?! Egyáltalán, hogy sikerült belegyömöszkölni?
 - Te felelsz értünk, és nem lenne jó meghúzni a hátam. De ha gondolod akkor segítek. Amúgy meg, nem tudom, de belefért
 - Arg....jó, de akkor tényleg segíts!
 Ezek után nekivágtunk az útnak. A városban alig voltak néhányan, furcsán is néztek ránk, de a három negyede szerintem azt hitte, hogy halucinál a drogtól (péntek éjszaka volt). Fél óra múlva már az erdő közepén jártunk. Beérve a házban nagyon halkam beosontunk a nappaliba, mindenki bebújt a kis helyecskéjére. De nem mindenki feküdt le egyből. A hangokból ítélve (mert csukva volt a szemem, elég hosszú és fárasztó napom volt) a lányok csacsogtak, a fiúk felelsz vagy felelsz-t játszottak, de voltak akik már rögtön aludni akartak.
 Na, ez volt az első nap és kb. az életünk, remélem tetszett. Még íro....zzzzzz....